[Grem] !!! Mindig Isten vezette aranymiséjéig sok kísértés, csábítás, nehézség ellenére és "a mustármag fává terebélyesedett".

2024. Aug. 22., Cs, 19:46:01 CEST

Kedves Mőci!
Köszönöm a reflexiódat, és a megvallását annak, higy egy ember életútja is
imára tud sarkallni. Valóban, pécsi családokat, pesti egyetemistákat
magamban megelevenítve Bíró László atya is nagyon erős egyéniség
egyházunkban, a lehető legjobb értelemben. Köszönöm a figyelemfelkeltést,
mert felemeli a lelket és reményt ad.
Minden jót, Klári

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. aug. 22., Cs
15:46):

> Kedves Lista!
>
> Én már legalább 5x újra átelmélkedtem ( a színezésem egyébként az
> alaposabb, elmélkedőbb olvasást igyekszik elősegíteni) az aranymisés Nagy
> Károly atya életét.
> Az egyik megjegyzése, pl. ami megragadt bennem, hogy az Úristen
> megrostálta a papnövendékeket is, akikkel együtt kezdett - ő megmaradt
> HŰSÉGES-nek (ma mosolygó aranymisés), sokak kiestek a rostán.
> Egyébként, az interjú majdnem minden mondata elmélkedési anyag, szerintem.
>
> Egyébként a napokban olvastam Bíró L. püspök atyától, hogy a HŰSÉG mindig
> Istentől származik.
>
> Szeretettel,
> Emőke / Mőci
>
> On Thu, Aug 22, 2024 at 2:41 PM Tamas Godolle <tamas_godolle at hotmail.com>
> wrote:
>
>> Kedvesek!
>>
>> Ehhez még annyit, hogy Marci öcsém papi pályáját alapvetően (s jó
>> irányban!) meghatározta ugyanez a nagyszerű Károly atya, amikor ott
>> szolgáltak a Havanna-lakótelepen!
>>
>> Tamás
>> ------------------------------
>> *From:* Grem <grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu> on behalf of Klára
>> Hegyi <hegyiklaramnt at gmail.com>
>> *Sent:* Thursday, August 22, 2024 12:32 AM
>> *To:* grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>> *Cc:* grem at turul banki. hu <grem at turul.banki.hu>
>> *Subject:* Re: [Grem] !!! Mindig Isten vezette aranymiséjéig sok
>> kísértés, csábítás, nehézség ellenére és "a mustármag fává terebélyesedett".
>>
>>
>> Károly Atya Egyházunk konstruktív, lélekben is délceg alakja. A remetei
>> zarándoklatra is számtalanszor biciklis hittanosokkal érkezett. Személyeden
>> nem ismerem. Mélyen tisztelem agilitása, imádságos kelkülete okán. Egyházi
>> közbeszéd szerint a papok létszáma rövidesen megfeleződik. Kérjük az aratás
>> Urát, küldjön hasonló elkötelezett lelkeket a paoi szolgálatra. Amen. Klári
>>
>> Klára Hegyi <hegyiklaramnt at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. aug. 16.,
>> P 13:19):
>>
>> Köszönöm a megosztást
>>
>> Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. aug. 16., P
>> 10:25):
>>
>> Interjú az aranymisés Nagy Károllyal
>> Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2024. július 16., kedd
>> | 19:50
>>
>> https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-mustarmag-mindenhol-fava-terebelyesedett-interju-az-aranymises-nagy-karollyal
>>
>>
>> A nevén szólította, kiválasztotta a Jóisten, s a folyamatos ellenszélben is
>> úgy irányította az életét, hogy végül pap lett. Ahová helyezték, ott élő
>> közösség született. Nagy Károlyt 1974. június 23-án szentelték pappá
>> Vácott, s idén június 22-én mutatta be aranymiséjét a budapesti
>> Rózsafüzér királynéja-templomban. A plébánián beszélgettünk vele.
>>
>> *– Hogyan jött a gondolat, hogy pap legyen?*
>>
>> – Úriból származom, ott születtem. Amikor a szülőfalumban bemutattam az
>> első szentmisémet, a helybéli plébános elmondta a híveknek, hogy valamikor
>> réges-régen bent járt egy nagymama a plébánia irodájában a hároméves
>> unokájával, és a kisfiú egyszer csak megszólalt:
>>
>> *Lelkiatya, emeljen föl! Miért? Meg akarom csókolni a Jézuskát. Miért
>> akarod megcsókolni? Mert nagyon szeretem.*
>>
>> A templomban a plébános még hozzátette: hát, itt van az az unoka, *most
>> mutatja be az első miséjét.*
>>
>> *Pici koromtól kezdve mindennap mentem misére a nagymamámmal*. *Otthon
>> néha „misézgettem” a hokedlin*, a nagymamám volt a kántor. Ötéves
>> koromtól nyolcadikig ministráltam, de kamaszként már eszemben sem volt,
>> hogy pap legyek. Az osztálytársaimmal összebeszéltünk, hogy Budapestre
>> jelentkezünk egy élelmiszeripari iskolába, fel is vettek bennünket. A
>> plébános jött családlátogatásra, és katolikus gimnáziumba invitált, de
>> hozzátette, ettől még nem kell papnak mennem, lehetek bármi. Én szívesen
>> jártam volna az iskolába, de tartottam attól, hogy mit szólnak hozzá a
>> szüleim, mert házépítésben voltunk éppen, pénz nélkül, a kollégiumot pedig
>> fizetni kellett. Édesapám erre azt válaszolta: legfeljebb húsz évvel később
>> lesz kész a ház, nem áll a jövőm útjába*. Mivel nagy focistának
>> számítottam, rám küldték a falu legjobb játékosát, hogy győzzön meg,
>> maradjak*. *Végül mégis Kecskemétre kerültem, a Piarista Gimnáziumba.* Második
>> este a kollégiumban valami papi hivatással kapcsolatos megbeszélésre az
>> igazgatóhoz kellett mennie annak, akinek a nevét olvasták.
>>
>> *Nagy Károly – hangzott el kétszer is*. Gondoltam, biztos van más is,
>> akit így hívnak, hiszen én – mondtam is – nem akarok pap lenni. Végül nem
>> agitáltak, de *hogy a nevemen szólítottak, megérintett.*
>>
>> *– Aztán mégis jelentkezett a szemináriumba.*
>>
>> – *Harmadikos gimnazista voltam, amikor újra felmerült bennem, hogy pap
>> is lehetnék*. Amikor negyedikesként félévkor dönteni kellett a
>> továbbtanulásról, utolsóként adtam le a jelentkezési lapot, mert *tanárnak
>> is szívesen mentem volna. Végül azt írtam rá: hittudományi főiskola.*
>>
>> *Sokszor átéltem, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én
>> választottalak titeket”,* *hiszen kiválasztott az Isten, és úgy
>> irányította az életemet, hogy most itt vagyok.*
>>
>> *– Hogyan teltek a kispapévei?*
>>
>> – *Felvettek az egri szemináriumba. Szeptemberben huszonegyen kezdtük
>> meg* a tanulmányainkat. *Októberben aztán a névsor közepéről öten
>> behívót kaptunk, pedig a kispapokat addig nem vitték katonának.* *Nagyatádra
>> kerültem. „Kegyhely” volt – piszok egy hely. *Tízen kispapok az
>> úgynevezett sportszázadba kerültünk, ahol *többek között
>> börtönviseltekkel voltunk együtt. Állandó volt a trágár beszéd, és sokszor
>> hallottuk: Csuhások, sorakozó! Hajtottak minket éjjel-nappal. **Fél évig
>> ki sem léphettem a laktanyából*,* pedig mások mehettek*. *Ha valaki
>> betért a templomba,* amikor kimenőt kapott, *lecsukták.*
>>
>> *– Hogyan őrizte meg a hitét? *
>>
>> – Előtte kaptunk két hónap kóstolót a szemináriumból, és *egymásban is
>> tartottuk a lelket*. Semmiféle vallásos irat nem lehetett nálunk, *egy
>> pap barátom lapokat küldött be nekem a Szentírásból, levélben. Ezeket köröm
>> nagyságúra összegyűrtem, és az őrségben olvasgattam, mert olyankor egyedül
>> voltam. A katonaság alatt* megedződtem. *Megtanultam engedelmeskedni*,
>> *hiszen* *abszurd és értelmetlen parancsokat osztogattak, teljes
>> megalázásban volt részünk.* Amikor leszereltünk, ötből négyen
>> visszamentünk a szemináriumba. Jött egy levél, rendőrtoborzó volt a
>> leszerelt katonáknak. Köszöntük a meghívást, maradtunk. *Annyi csábítás,
>> kísértés, útkereszteződés volt az életemben!* * Mégis ebbe az irányba
>> jöttem, Isten irányított.* *A szemináriumban aztán idővel egyedül
>> maradtam a katonaviseltek* *közül.* Csukott szemmel kinyitottam *a
>> Bibliát. Gedeon történeté*t olvastam, ami arról szól, hogy* Isten
>> megrostálta a népet. **Egyértelmű volt számomra, hogy nekem maradnom
>> kell*.
>>
>> *– Amikor felszentelték, Izsákra került, Kecskeméttől harminc
>> kilométerre.*
>>
>> – Marosi Izidor volt ott a plébános, aki később váci püspök lett. *A
>> hetvenes évek vallásüldözésében egy oázis volt az a település: működött az
>> iskolai hittan*, holott az igazgató ateista volt, a férje meg a
>> párttitkár. *Fegyelmet tudtam tartani a gyerekek között, de mindennap
>> játszottam, fociztam velük*. Jó csalinak bizonyult, hogy
>>
>> *izgalmas történetet olvastam nekik *az óra utolsó öt percében, majd
>> kifúrta az oldalukat a kíváncsiság, hogyan fog befejeződni. Holnap elmondom…*
>> Így egyre több hittanos lett.*
>>
>> *– Miért helyezték innen Kecskemétre?*
>>
>> – Amikor már három éve Izsákon voltam, *a kecskeméti nagytemplomban
>> meghalt a plébános*. Ötvenezer ember tartozott oda, *Közép-Európa
>> legnagyobb plébániája volt. A püspök nem akarta, hogy békepapok kerüljenek
>> oda, ezért rábeszélte Izidor atyát, hogy vállalja az ottani szolgálatot, s
>> ő Krisztus testének építése végett igent mondott. *Kecskeméten addig nem
>> volt hitoktatás, csak két hónapos szentségi felkészítés, ezért *oda
>> akart vinni káplánnak, hogy beindítsuk a hitoktatást. Két évébe telt, mire
>> odakerültem, mert nem jártam **békegyűlésre*. A *kecskeméti
>> Nagytemplomban aztán az egyik káplántársammal belekezdtünk a kétéves
>> szentségi felkészítésbe, *pecsételtünk a gyerekek kiskönyvébe vasárnap
>> és a hittanórán.
>>
>> *– Hogyan emlékszik vissza a Nagytemplomban töltött évekre?*
>>
>> – *Tizenegy évig voltam ott, s ezalatt ezer hittanossal foglalkoztunk.
>> Kijártam tanyákra is. *Az egyik csoportomban nyolcvan nyolcadikos volt
>> együtt, többen nem fértek be a terembe. *A szülők havonta jöttek „szülői
>> értekezletre”. Észre sem vették, hogy felnőtthittanra járnak, és sokan a
>> gyerekeik elsőáldozása után is maradtak. *Ötszáz temetés, ötszáz
>> keresztelő és ugyanennyi esküvő volt egy évben*, előfordult, hogy
>> szombaton kilenc házasságkötés követte egymást. A házasulandóknak is
>> jelenléti ívet kellett vezetniük a vasárnapi szentmise-látogatásról. *Sokan
>> nem voltak vallásosak, nem szívesen jöttek, mégis belőlük született meg az
>> első házaskör. *Vasárnap óránként volt mise, reggel nyolckor kezdődött a
>> családok miséje. Tele volt a nagytemplom a nyolcvanas években. Városföldön
>> új templomot is építettünk.*
>>
>> *– Hogyan került azután a Havanna-lakótelepre?*
>>
>> – Marosi Izidor atya mondta, hogy készüljek, mert plébánosnak akar
>> küldeni Bánk József püspök. Egy hét után aztán azzal állt elő: Nem neked
>> kell költöznöd, hanem nekem. Akkor nevezték ki ugyanis váci püspöknek. Én
>> Kecskeméten plébániai kormányzó lettem, *Marosi Izidor *pedig püspökként
>> megmaradt plébánosnak, nehogy békepapot nevezzenek ki a helyére. *Egy
>> szép napon aztán két helyet is felkínált, hogy válasszak. Én azt mondtam,
>> ahova a püspök küld, oda megyek. Mindig ez volt az elvem. Így nevezett ki
>> plébánosnak a húszezres Havanna-lakótelepre, tízemeletes házak közé. Az
>> ottani plébános már nyolcvanéves volt, ötven éve ott szolgált. Nem szabott
>> feltételeket a szentségek kiszolgáltatásához, én szigorú feltételrendszert
>> képviseltem ott is. Éppen akkor készült el a plébániaépület, de teljesen
>> üres volt, matracon aludtam. Az évek során hét rózsafüzércsoport született,
>> férfiakból és fiatalokból is, családcsoportok, baba-mama csoportok
>> alakultak. Tizenhét évig voltam végül a Havannán.*
>>
>> *– Hogyan lehetett evangelizálni a lakótelepen?*
>>
>> – *Szentségimádás és homokozó*. Mivel az odaérkezésemkor fejeződött be
>> az építkezés, maradt egy kupac homok a plébánia udvarán.* Egy
>> kétgyerekes anyuka kérdezte, bejöhetnek-e játszani a kicsikkel, mert ide
>> nem piszkítanak a kutyák. Százával néztek ablakok az udvarra, így aztán más
>> anyukák is bekéredzkedtek. Csináltunk egy homokozót, csúszdát, s mindennap
>> telt ház lett az udvaron.*
>>
>> *Ha jött valaki kereszteltetni a gyerekét, mondtam neki, hogy először
>> üljön be a homokozóba. *Csodálkozott, ne vicceljek már. De *a
>> felkészülés ott kezdődik, a közösséggel.*
>>
>> Persze beszélgettem vele, adtam neki hittankönyvet is. *Amikor eljött az
>> ősz, az anyukák bejöttek a plébániára, később érkezett egy óvónő, aki
>> szívesen foglalkozott a gyerekeikkel. Így indult a Szent László Katolikus
>> Családóvoda *története.* Nem vallásos szülők* *is jöttek a gyerekeikkel.
>> Kérdeztük, miért ide hozzák őket, válaszul volt, *aki *egy szívet
>> rajzolt*. Nem kényszerítettem senkit, hogy templomba járjon, mégis
>> bekívánkoztak. *Óriási apostolkodási lehetőség volt a lakótelepen! Sok
>> megtérés, házasságrendezés, felnőttkeresztelés, elsőáldozás, bérmálás
>> történt.*
>>
>> *Ezt választottam aranymisés mottómnak: „Az Úr pedig naponta vezetett
>> hozzájuk olyanokat, akik hagyták magukat megmenteni.”* *Ötven éve
>> egyfolytában ezt tapasztalom*. Sosem látott emberek jöttek és jönnek,
>> Isten idevezeti őket.
>> *A Katolikus Karitász országos igazgatója is volt.*
>>
>> – A kilencvenes években esperes lettem. *Az Esztergom-Budapesti
>> Főegyházmegye zsinata után hármunkat, Erdő Pétert, Blanckenstein Miklóst és
>> engem püspöki helynöknek neveztek ki, hogy a zsinat határozatait életre
>> váltsuk*. A püspöki konferencia titkárságáról *telefonált Veres András,
>> hogy várják az igenemet, a Katolikus Karitász országos igazgatója lennék*.
>> *Mondtam, hogy nem tudom vállalni*, *végül mégis kialkudtunk egy évet.
>> Hét éven át maradtam aztán igazgató. Dolgos életem volt, és négy táskám
>> aszerint, hogy hova kell mennem aznap: az érsekségre, a karitászba,
>> esperesi vagy plébánosi szolgálatba. Ekkor voltak a nagy árvizek* *Kárpátalján,
>> Erdélyben*,* a cunami* *Srí Lankán,* *ahol* *kétszázezren meghaltak,
>> rengeteg volt* *az árva*, házak tűntek el a föld színéről. *Kétszer is
>> jártam ott, mert országos gyűjtést rendezett a püspöki konferencia.
>> Négyszázmillió forint jött össze a megsegítésükre, építettünk ebből egy kis
>> falut, két kollégiumot külön fiúknak és lányoknak*. Az ünnepélyes átadón
>> két angol nyelvű ünnepi beszédet mondtam, bár sosem tanultam angolul. A
>> tolmács fonetikusan leírta a szöveget, és segített a kiejtésben.
>>
>> *– Később áthelyezték a Thököly úti templomba. Mi várta ott?*
>>
>> – Korábban a domonkosoké volt a templom, ami egy tűzvészben leégett, és
>> tíz évig be volt zárva. *Rendbe kellett tenni az épületet, összeszedni a
>> közösséget, *mert a csoportok nagy része megszűnt. *Az első Veni Sanctén
>> csak három óvodás és egy középiskolás volt jelen*, *és egyetlen fiatal
>> pár jött házashittanra. *Sokféle felnőttcsoport alakult aztán, akár
>> spontán kezdeményezésből. *A plébánián most van bibliaóra,
>> felnőtthittan, katekumencsoport, házaskör, ifjú párok köre, életigekör,
>> nyugdíjas csoport… Kéthetente reggel hat órakor összejön öt-hat férfi
>> dicsőíteni, alakult egy férfiakból álló Brenner János-rózsafüzércsoport,
>> olyanok is vannak, akik közösen olvassák a Szentírást, az úgynevezett E
>> csoportba pedig egyedül élők járnak. A covidjárvány alatt az egyik férfi
>> kitalálta, hogy minden este fél kilenckor Zoomon közösen mondjunk
>> rózsafüzért a betegekért. Egy papot visszaimádkoztunk az életbe*. *Azóta
>> is imádkozunk minden este, különböző szándékokra. Minden hónapban megyek
>> túrázni, biciklizni a kedves hívekkel, vannak közös lelkigyakorlataink.*
>>
>> *Egy templom, egy család” – ez a jelmondatunk, nullától százévesig bárki
>> csatlakozhat hozzánk. *
>>
>> *– Miből merített erőt és kitartást a szolgálathoz?*
>>
>> *– Nagy ajándék, hogy negyedéves kispap koromban hallottam a Fokoláre
>> lelkiségéről, mivel meghívták a szemináriumba Tomka Ferenc atyát, aki
>> Rómában tanult. Nagyon megtetszett, ahogy a közösség együtt éli az
>> evangéliumot. A kispapokkal szerettünk volna hetente egyszer közösen
>> olvasni Szentírást, a rektor végül nagy nehezen beleegyezett. Néhányunkban
>> fellobbant a közösség iránti vágy, együtt kirándultunk vagy mentünk a
>> szegényekhez. Tomka atya „zuglelkigyakorlatokat” tartott nekünk. A lelkiség
>> alapja az életige: elkezdtük élni, amit olvastunk a Bibliában, és
>> megosztottuk egymással, ki hogyan teszi ezt a mindennapjaiban. Az
>> évfolyamból hárman összebeszéltünk, hogy kérjük, helyezzenek minket közel
>> egymáshoz. Kétszáz kilométerre, százhúsz kilométerre dobtak szét bennünket.
>> Csütörtökön szabadnapot kértünk a plébánosainktól, és utaztunk
>> éjjel-nappal, csak hogy találkozhassunk. Ötven éve csütörtök a közös
>> napunk.*
>>
>> *Ma már két ága van a papi Fokolárnak, harminc fölötti létszámmal.
>> Tizenvalahányan éljük az anyagi és a lelki javak közösségét*. Hétfő este
>> Zoomon beszélgetünk, minden csütörtökön este találkozunk, lelkinapunk van,
>> kirándulunk, és *minden nyáron tíz napot együtt nyaralunk. Ez az
>> erőforrásunk. Idővel nyitottunk a többi paptestvér felé is, mert sok a
>> magányos pap. Vasárnap esténként találkozókat szervezünk, rövid
>> munkavacsora után közös esti dicséretet mondunk, majd megosztjuk egymással,
>> hogy vagyunk.* Kieresztjük a szelepeket, és feltankolva kezdjük az új
>> hetet. *Péntek reggel ketten-hárman összejövünk, elővesszük a vasárnapi
>> evangéliumot, és mindenki elmondja, kinek milyen üzenet érkezett. Nem
>> prédikációt „gyártunk”, de az is kikerekedhet ebből.*
>>
>> *– Miért hálás most elsősorban, ha visszatekint az eltelt ötven évre?*
>>
>> – *Azért, hogy mennyi embert vezetett ide az Isten! *
>>
>> Minden szolgálati helyemen azt tapasztaltam meg, amit az evangéliumban
>> olvasunk, hogy *a mustármag fává terebélyesedik. Hálát adok Istennek,
>> hogy az eszköze lehetek, hogy kiválasztott és használt.*
>>
>> Eszembe jut, hogy egyszer a katonaságtól hazamehettem két napra. A
>> kapuügyeletes mindig feltartotta a kimenő katonákat, így lekéstem a
>> vonatot, fél nap elúszott. Másnap megtudtam, miért alakult így: akkor
>> történt Magyarország legnagyobb vasúti szerencsétlensége, negyvenhárman
>> meghaltak. Isten így akart megóvni. Úgy látta jónak, hogy maradjak, mert
>> még terve van velem. *Mindenben az ő szeretetét érzem. *
>>
>> *Fotó: Merényi Zita*
>>
>> *Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír*
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240822/73ed3587/attachment.html>