[Grem] Bandavezérből pásztor

[Rita Kunsay-Sipos]

>
>
>>
>>
>>
>>
>>
>>
>> * „Nekem Jézus kell!” – A bandavezérből lett pásztor*
>>
>> *Bányik Roland története *
>>
>>
>>
>>
>>
>> Újpesten nőttem fel. Gyermekkoromban nagyon sokat nélkülöztünk, mivel
>> édesanyám egyedül nevelt minket. Korán elkezdtem bandázni. *Rájöttem
>> arra, hogy ha én is szeretnék márkás cipőt és ruhát, akkor **másokról
>> kell leszednem**. *A fiatalkori csínytevések – amikor betörtünk egy
>> jegyárus bódéba, vagy trafikokat feszítettünk fel – odáig fajultak, hogy
>> felnőtt koromra már kamionok rakományaival üzleteltünk.
>>
>>
>>
>> A feleségemmel még megtérésem előtt ismerkedtem meg. Húszévesek voltunk,
>> amikor összeházasodtunk. Visszatekintve azt gondolom, hogy bár nem ismertük
>> még az Úr Jézust, mégis Istentől volt a szerelmünk. Ám szüksége is volt a
>> kapcsolatunknak egy nagy helyreállásra.
>>
>>
>>
>> A feleségem a házasságkötésünk után nyolc évvel beadta a válópert, mert
>> nem akart tovább együtt élni egy „drogos bűnözővel”. Valóban a szenvedélyek
>> rabja voltam: nagyon sokat ittam, kábítószereztem és verekedtem. Igyekeztem
>> más nők közelében lenni, és bár volt két gyermekem és egy feleségem, mégsem
>> voltam édesapa és férj.
>>
>>
>>
>> A világ élvezeteit hajszoltam. Szerettem volna, ha van egy körlámpás
>> Mercim meg sok pénzem. Vagánynak éreztem magam attól, hogy amikor kiléptem
>> az utcára, a szülők félelmükben behívták a gyermekeiket a házba, nehogy
>> ellopjam a biciklijüket. Azt gondoltam, hogy ez az élet. S az sem érdekelt,
>> hogy Anita el akar tőlem válni.
>>
>>
>>
>> *Ebben az időszakban történt, hogy édesanyám és öcsém is megtért, és
>> elkezdtek értem imádkozni.*
>>
>>
>>
>> 2006 szilveszterén éjszakai buli volt nálunk, ami változást indított el
>> bennem. Akkor már válófélben voltunk, de még egy fedél alatt éltünk. A
>> gyerekek az emeleten aludtak, az alsó szinten pedig egy borzalmas parti
>> zajlott. Anita is táncolt, én mindenfélét ittam és szívtam, hogy jól
>> érezzem magam. Ám azon az éjszakán nem hatott rám sem a kábítószer, sem az
>> ital. Nem volt meg az a jó érzés, ami miatt korábban ezeket használtam. *Valami
>> lehetetlen dolog történt.*
>>
>>
>>
>> Ahogy a feleségem bent táncolt a tömegben, én ránéztem és újra szerelmes
>> lettem belé. Ugyanabban a pillanatban minden bűnöm, minden házasságtörésem,
>> minden hibás tettem mázsás súlyként nehezedett rám. Nem volt látomásom, de
>> láttam magamat úgy, ahogy ma vagyok – férjként, édesapaként, egy olyan
>> emberként, aki nemcsak saját magát, de más embereket is képes a víz
>> felszínére húzni.
>>
>>
>>
>> Világos volt, hogy döntenem kell, változtatnom kell az életemen. De ahogy
>> jött az érzés, úgy el is tűnt egy pillanat alatt, és én újra ott voltam a
>> romos életemben – a tönkrement házasságommal, a verekedős gyermekeimmel, a
>> bandatagokkal.
>>
>>
>>
>> Másnap felhívtam az öcsémet, aki elmondta, hogy amíg én bulizni
>> próbáltam, ő a gyülekezetben harmincadmagával egész éjszaka értem
>> imádkozott. Mondtam, hogy köszönöm szépen, jól sikerült az imádság, mert ez
>> volt életem legrosszabb szilveszteréjszakája. Ma már inkább azt mondom,
>> hogy a legjobb és a legfontosabb volt.
>>
>>
>>
>>
>>
>> Nemsokára elmentem egy gyülekezetbe – csizmában, szakadt farmerben,
>> trikóban, bőrdzsekiben, punkfrizurával, tele piercingekkel. Leültem a
>> leghátsó sorba, onnan hallgattam az igehirdetést. Nem tudom jól leírni azt
>> az érzést, amit akkor átéltem. Isten szerelme szorongatta a szívemet.
>> Éreztem, hogy van jövőm, hogy nem az vagyok, akinek mások mondanak. Nem
>> számított, hogy mit fognak gondolni a bandatagok. *Nekem Jézus kell! Ő
>> tudja az életemet megváltoztatni.*
>>
>>
>>
>> *Életemben először azt éreztem, hogy valaki úgy szeret, ahogy vagyok.*
>> Nem kellett verekednem érte, nem kellett bűnözőnek lennem, nem kellett
>> semmilyen keménységet mutatnom, hanem az a kisfiú lehettem újra, aki arra
>> vágyott, hogy legyen egy édesapja és szeressék.
>>
>>
>>
>> Átadtam az életemet Istennek, s megszabadultam bűneim mázsás súlyától.
>> Sok minden nem változott rajtam – ha akkor vért vesznek tőlem, biztos, hogy
>> elvisznek a rendőrök –, de megváltott élettel indultam haza. Könnyűnek
>> éreztem magam, éppen csak nem repültem el. *Egyetlen kábítószertől sem
>> éreztem ilyen szabadságot előtte.*
>>
>>
>>
>> Amikor hazaértem, odaálltam a feleségem elé, és elmondtam neki, hogy
>> szeretem, és sajnálok mindent, amit elkövettem ellene. Elmondtam, hogy
>> megismertem az Úr Jézust, és szeretném, hogy helyreálljon a kapcsolatunk.
>> Azt vártam, hogy – akár a filmekben – egy könnyes összeborulással helyreáll
>> minden, de a feleségem ehelyett megvádolt, hogy szektás lettem, és
>> eltiltotta tőlem a gyerekeket.
>>
>>
>>
>> Így elkezdtem imádkozni a feleségemért, és megtanultam, hogy amit Isten
>> megígér, azért igenis harcolni kell. *Megtanultam letérdelni Isten
>> előtt, és sírni imádság közben. A feleségem három hónappal ezután szintén
>> átadta az életét Istennek.*
>>
>>
>>
>> Mielőtt megtértem, legalább ötféle szívgyógyszert szedtem, hogy
>> egyáltalán élni tudjak a stressz és a kábítószerek miatt. A megtérésem után
>> azonban teljesen egészséges lettem, pedig soha nem jártam drog- vagy
>> alkoholelvonón. Már nem szedtem semmiféle gyógyszert. Az Úr kegyelméből
>> teljesen szabad lettem.
>>
>> Egy idő után elkezdett foglalkoztatni, hogyan szolgálhatnám Istent, vajon
>> milyen feladatot szán nekem.
>>
>>
>>
>> Abban az időben történt egy nagyon ronda bűncselekmény. Az áldozat egy
>> tinédzserlány volt, akiért imalánc indult. Az elkövető egy tizenhat éves
>> fiú volt. A lány az őt ért támadás után két héttel meghalt. Hatalmas
>> gyűlölethullám indult az elkövető ellen, én azonban azt éreztem, hogy nem
>> hagyhatom abba az imádságot. Egyik alkalommal, amikor a tévében az esetet
>> tárgyalták, és mutatták az elkövetőt, Isten feltett bennem egy óriási
>> kérdést: *vele mi lesz*?
>>
>>
>>
>> Sírni kezdtem azért a fiúért. Tudtam, hogy amiként Isten engem
>> megszabadított, őt is meg tudja. Habár egész fiatalkoromban menekültem a
>> börtön elől, mégis oda kerültem: nem fogvatartott vagyok, hanem az
>> evangéliumot hirdetem.
>>
>>
>>
>> *Istené a dicsőség, hogy egy kis bandavezérből lelkipásztort formált. *Most
>> elsősorban börtönmisszióval foglalkozom, evangélistaként szolgálok, illetve
>> egy olyan gyülekezetet vezetek, ahová főleg börtönből szabadult emberek
>> járnak. Ők azok, akik az ige szerint sánták és vakok, akik sírtak és
>> szegények voltak, de az Úr valahogy megérintette őket.
>>
>>
>>
>> *Habár a mai napig nincs körlámpás Mercim, mégis azt érzem, hogy én
>> vagyok a leggazdagabb ember a világon.* Az én kincseim nem férnek el egy
>> bankszámlán vagy egy garázsban. Az én kincseim ott ülnek a börtönben, ott
>> vannak a gyülekezetben. Az én kincseim azok az emberek, akik megszabadultak
>> a sötétségből, ahogyan én is.
>>
>>
>>
>> Roland megtérése igazán filmbeillő történet, egyszer akár még képernyőre
>> is kerülhetne! Ki az az ismerősöd, akihez szólhatna az ő története? Isten
>> ma is szíveket formál át. Számára nincs lehetetlen. Küldd tovább másoknak
>> is a mai üzenetet!
>>
>>
>>
>> Hol kezdődött a te történeted? Milyen mérföldkövek vezettek addig, ahol
>> ma tartasz az Úrral való kapcsolatodban? Egy biztos: Istennek fontos az
>> életed, és a lehető legjobb jövőt tervezte neked.
>>
>>
>>
>> Vannak életváltozások, amelyek bár kevésbé látványosak, mégis akár egész
>> családok jövőjét átformálhatják. Holnap erről fog szólni Ildikó története.
>>
>> Szeretettel várunk holnap is!
>>
>>
>>
>>
>> :
>>
>>
>>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240821/d5d58c64/attachment.html>