[Grem] Gellért-hegy

2024. Aug. 20., K, 09:16:33 CEST

RÓZSA KATA levele alább:

Nos, egy hozzászólást olvastam, amivel személy szerint egyetértek,
továbbgondolásra ajánlom.

Ahol Hofher József jezsuita atya írása megjelent, nevezetesen a Szemlélek,
pontosan tudjuk, menyire liberális szellemiségű. Következzen hát a
hozzászólás:

„1. Sajnálatos a gyűlölködés, amely belőle árad ("Kármelita Államegyház",
"kiskakas gyémánt félkrajcárral"). 2. Sejtelmem sincs, hogy mire gondol a
szerző, hogy "egyszer már deklarálták", hogy az "Eucharisztia kárhozatos
bálványimádás". Teológiai kérdésekbe semmilyen világi hatalomnak nincs
beleszólása, de magára az eseményre nem emlékszem, amelyre utalni látszik.
3. Nagyon-nagyon alacsony ökumenikus fölkészültségre utal, ha valaki a
keresztet katolikus szimbólumnak tartja. Nézzen körül az ortodoxoknál,
aztán az evangélikusoknál, majd a református bárányos-keresztes címernél.
De mehet tovább anglikánokhoz stb. Ez egy egyetemes keresztény jelkép.
Vallásközi téren is jezsuitához nem méltó fölkészültségre utal, ha valaki
sértőnek találja egy vallás jelképeit a többi vallás számára. Normális
ember teljesen természetesnek veszi a többi vallás jelképeit, nem
sértésnek. Kiemelendő, hogy a magyar címeren is szerepel a kereszt, ha
pedig a koronás címert nézzük, akkor azon számtalan kereszt szerepel. E
civilizációban ezzel jelöljük meg magunkat.”

Rózsa Katalin

On Mon, Aug 19, 2024 at 11:46 PM Zoltán Nyíkos <zoltan.nyikos at gmail.com>
wrote:

> Kedves Lista!
>
> Azért ez egy kommunista emlékmű volt, erre azért még sem raknék keresztet!
> Az eltávolítása esetén, egy másik szoborra - kompozícióra igen.
>
> Tisztelettel! Ny. Zoltán
>
>
>
> Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. aug. 19., H,
> 18:37):
>
>> Válasz egy jezsuitának: igen, a kereszt megosztó jelkép, és ettől nem
>> kell félni
>>
>> A kereszt megosztó jelkép, Jézus kardot hozott, így nem kell félni a
>> társadalmi polarizációtól. Az egység nagy érték, de vannak nagyobb értékek.
>> Válasz Hofher József jezsuitának.
>>
>> https://mandiner.hu/belfold/2024/08/valasz-egy-jezsuitanak-igen-a-kereszt-megoszto-jelkep-es-ettol-nem-kell-felni
>> Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>
>> Nekiment a Szemléleken
>> <https://szemlelek.net/a-szabadsag-szobor-keresztje-egy-jezsuita-szerzetes-gondolatai/>
>> a gellérthegyi Szabadság-szoborra helyezett keresztnek Hofher József
>> jezsuita atya. Ő, mint  *katolikus, jezsuita szerzetes, értetlenül áll a
>> bejelentés előtt”.*
>>
>> Hofhernek alapvetően két kifogása van a kereszttel kapcsolatban. Az
>> egyik, hogy szerinte *„a jelenlegi Kármelita Államegyházi Vezetés a
>> keresztény felekezetek meghallgatása nélkül akar keresztet emelni egy olyan
>> helyen, mely eddig, évtizedeken keresztül kereszt nélkül is a szabadság
>> szimbóluma volt. Ez a megvalósuló terv rombolni fogja a keresztény
>> felekezetek presztízsét, mivel a Kármelita Államegyházi Kormányzat a
>> katolikus egyházhoz kapcsolódó szimbólumot állít a vita középpontjába – sok
>> református, evangélikus és zsidó barátom is értetlenül nézi az
>> eseményeket.”*
>>
>> Emellett, bár értékeli a *„nemes szándékot és buzgalmat”* az ötletgazda
>> részéről, de *„szerény véleménye szerint*
>>
>> *ez az elképzelés tovább mélyíti majd a társadalomban lévő feszültségeket
>> és ellentéteket a konzervatív és a liberális gondolkodású állampolgárok
>> között.”*
>>
>> Pár további, mellékes és infantilis módon csipkelődő megjegyzés után
>> olyasfajta kérésekkel él jezsuitánk, hogy *„a békepárti Karmelita
>> Államegyház ne generáljon vallásháborút!”* Sőt: *„Adjunk hálát, hogy ez
>> a szobor végül is megmaradhatott, és ne vonjunk be újabb vallási
>> szimbólumokat a szoboregyüttes restaurálásába. Legyen Béke már! Legyen vége
>> már!”*
>>
>> Hofher József, „Hofi atya” sok mindent letett az asztalra, leginkább egy
>> kiváló cigánymissziót, amiért nagyon nagy elismerés jár. És persze nagy
>> tudású szerzetes, aki sokak lelkét gyógyította lelkigyakorlataival,
>> Biblia-magyarázataival.
>>
>> Emellett Vértesaljai atyával együtt éhségsztrájkolt Gyurcsányék ellen
>> 2007-ben.
>>
>> Nem lájkolgatott, hanem éhségsztrájkolt.
>>
>> Újabban valami számomra ismeretlen okból az a hobbija, hogy
>> kormányellenes. Mindenesetre azért olvastam szomorúan Hofher atya
>> gondolatmenetét, mert az nem túl mély, és nem túl szofisztikált, valóban
>> inkább csak szerzője indulatait hivatott kifejezni. Ennél ő, a művelt
>> teológus, tud sokkal jobbat, sokkal mélyebbet. De vegyük egy pillanatra
>> komolyan Hofher atya rövid eszmefuttatását, és elemezzük ki!
>> *Proxy-kifogások: a fókusz elterelése a lényegről*
>>
>> Ha a baloldal konzisztens lenne az egyházkritikájában, akkor most
>> tiltakoznának, mondván, Hofher atya csak ne politizáljon! A kereszt
>> ugyanis, tetszik vagy sem, politika is.
>>
>> A Szabadság-szoborra helyezendő kereszt ellen többféle kifogás született
>> már. Például hogy ideologikusan túltelített lesz a szobor, meg az egész
>> Gellért-hegy, hiszen ott van Gellért püspök szobra, melynek felújítására
>> Hofher atya javaslatot is tesz. Az ötletet támogatom. Eme javaslatát
>> azonban komolyanvehetőségben rögtön agyonüti a viccesnek szánt, ám inkább
>> saját magára nézve dehonesztáló, infantilis megjegyzéssel, hogy *„ha
>> mégis lesz talapzat, úgy a Kármelita Államegyházi Vezetés – feszület
>> helyett – helyezzen el egy kiskakast gyémánt félkrajcárral a talapzaton.”*
>>
>> Azt sem értem, mióta kizárólag a katolikusok szimbóluma a kereszt;
>>
>> tudtommal az minden keresztény felekezet alapvető jelképe. Ahogy az sem
>> világos, mikor is „deklarálta” volna a Miniszterelnökség, hogy az
>> Eucharisztia „kárhozatos bálványimádás”; nem emlékszem egyetlen egy olyan
>> megnyilatkozásra sem, ami távolról is így lehetett volna értékelhető.
>> Hacsaknem félresikerült viccelődésről van szó Hofher atya részéről. Persze
>> protestáns zsinatok deklaráltak ilyesmit a múltban, s a miniszterelnök
>> református, ez kétségtelen, ha rorátéra jár is.
>>
>> Azt gondolom, hogy az egész keresztállítás körüli hacacáré legtöbb
>> meglátása mellékes. Lehet esztétikai, ideológiai, világnézeti vagy
>> kormánykritikus kifogásokkal élni, de azt kell látni, hogy valójában ezek
>> másodlagosak, ugyanis nem élnének eme úgyszintén proxykifogásokkal oly
>> sokan, ha nem egy keresztről lenne szó.
>>
>> Ennyi sok kifogás bizony nem az esztétikának, nem az ideológiai
>> túlterhetségnek, nem a túl sok szobornak, meg a nem „Kármelita
>> Államegyháznak” szól, hanem a keresztnek.
>>
>> Ha nem lenne a Gellért-hegy tetején semmi, és most egy frissen
>> megválasztott, még semmiféle kifogással nem támadható kormány kitalálná,
>> hogy állít egy keresztet a Gellért-hegy tetejére,
>>
>> az egyházellenes baloldal, meg a ballib média, élén a 444-gyel akkor is
>> elhányná magát, és kifogásokat keresne.
>>
>> Ha viszont mondjuk egy szivárványos zászló kitűzéséről lenne szó a
>> Gellért-hegyre, akkor azt mindezek az aktorok feltehetően ujjongás
>> közepette mélyen üdvözölnék.
>>
>> De Hofher atya besétál a csapdába, és muníciót szolgáltat annak a
>> baloldalnak, ami a „jezsuita” szó hallatán már öklendezni kezd. Sebaj,
>> tapasztalom, hogy a legtöbb egyházi személynek nincs politikai érzéke – van
>> ez így, más a feladatuk.
>> *Kármelita Államegyház?*
>>
>> Továbbá itt van a „Kármelita Államegyház” emlegetése, amit ha komolyan
>> vennénk, egy értelmetlen kifejezésnek tartanánk, de hát értjük a
>> félresikerült viccelődést. Ezzel együtt jelezném, hogy hazánkban sosem volt
>> államegyház, az államegyház ugyanis az az egyház, ami konkrétan az állam
>> egy szerve – például a briteknél az anglikán egyház, és a skandináv
>> országokban a lutheránus egyház (a svédeknél nemrég megszűnt ez a
>> státusza). Finnországban két államegyház van, a lutheránus és az ortodox.
>> Csak jelzem, hogy
>>
>> ezek az országok (Egyesült Királyság, Dánia, Finnország, Norvégia,
>> Svédország) mind mintademokráciáknak vannak beállítva – és, még egyszer, a
>> svéd lutheránus egyház nemrég megszűnt államegyházi státuszát leszámítva
>> mindegyikben szó szerinti államegyház van.
>>
>> Nálunk nincs államegyház. Azt, hogy a kormányzat felvállalja a
>> kereszténységet és – nyilván nem súrlódások nélkül, de – együttműködik az
>> egyházakkal, és nem hajlandó engedni a francia modellnek, azt a keresztény
>> híveknek és egyházi személyeknek pozitívumként kellene értékelniük. Majd
>> aztán ha egyszer máshogy lesz, menni fog a sírás-rívás, és vissza lesznek
>> sírva a boldog békeidők.
>>
>> Nem mellesleg
>>
>> az egyház és állam szoros összefonódása Szent Istvánnal kezdődött – az
>> összefonódás sokkal szorosabb volt, mint ma.
>>
>> Csak azért nem nevezhetjük államegyháznak a vele kezdődő helyzetet, mert
>> a katolikus egyháznak államokon felül álló vezetése volt már akkor is majd’
>> ezer éve. Most akkor a Szent Istvántól a dualizmusig tartó helyzetre
>> fokozottan értendő Hofher atya megjegyzése, és a röpke 900 év alatt végig
>> „Kármelita Államegyház” volt hazánkban?
>>
>> Mindemellett mellékes, hogy Hofher atya nem bír el a saját nyelvi
>> leleményeivel, magyarán a „Kármelita Államegyház” kissé döcögős
>> szófordulat, nem adja át, amit kiötlője szánt neki, sőt nem is azt jelenti
>> – valójában értelmetlenség;
>>
>> ami azt illeti, még a kármelita rendfőnök is tanácstalan lehet ezt
>> olvasván.
>>
>> Ahogy egy kollégám fogalmazott: nincs megoldva a nyelvi kép rendesen.
>> *A kereszténység és a demokrácia bizony megosztó*
>>
>> Aztán itt vannak Hofher atya társadalmi megosztottságra vonatkozó
>> megjegyzései is.
>>
>> Nyilván ő is tisztában van Jézus vonatkozó szavaival
>> <https://szentiras.hu/SZIT/Mt10,34-11,1>: *„Ne gondoljátok, hogy békét
>> jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem,
>> hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet
>> anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját
>> vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy
>> lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.”* (Mt 10, 34-37).
>>
>> Azaz a kereszténység megosztottságot hoz a világba, konkrétan társadalmi
>> és családi megosztottságot is. Ebből következik, hogy a társadalmi-nemzeti
>> egység, bár jó dolog, nem a legfőbb érték. Vannak fontosabb dolgok, például
>> a kinyilatkoztatott igazság.
>>
>> A demokrácia pedig eleve megosztottságot szül, hiszen abban politikai
>> alternatívák versenyeznek egymással, a viták-párbeszédek úgyszintén
>> polarizálnak a gyakorlatban. Vannak persze a megosztottságnak fokozatai, de
>> azért azt, hogy a demokrácia megoszt, el kell fogadnunk. Engem speciel nem
>> nagyon izgat az értelmiség által 1990 óta annyit kifogásolt magyar
>> megosztottság, és jelzem, hogy a brit, az amerikai, a spanyol és még sok
>> más társadalom is erősen megosztott politikailag.
>>
>> Balogh László Levente a Pannonhalmi Szemle egyik 2022-es számában írt *„**a
>> politikai polarizáltság hasznáról és káráról*
>> <https://epa.oszk.hu/03100/03136/00021/pdf/EPA03136_pannonhalmi_szemle_2022_3_061-071.pdf>*”
>> *egy igen kiváló tanulmányt. Balogh a szakirodalom nyomán
>> megkülönbözteti a társadalmi megosztottságot és a politikai
>> polarizáltságot, valamint az egészséges és mérgező polarizáltságot. Az
>> egészséges megosztottság alatt azt érti, hogy pártok ideológiák és
>> programok mentén részérdekeket képviselnek, s így aztán óhatatlanul
>> valamilyen mértékben polarizált lesz a társadalom. Mint írja: *„A
>> politikai polarizáció mindaddig összeegyeztethető a demokráciával, amíg az
>> a különböző érdekek képviseletéről, valamint a gazdasági és társadalmi
>> pozíciók értelmezéséről szól, azaz mindkét oldal messzemenően elfogadja a
>> játékszabályokat, a másik oldalt partnernek ismeri el, és a választások,
>> illetve többségi döntések végeredményét tiszteletben tartja.”*
>>
>> A mérgező polarizáltságot az identitáspolitikák megjelenéséhez köti,
>> amelyek miatt „szélsőséges nézetek” „osztják ketté” a társadalmat,
>>
>> csökken a politikusok kompromisszumkészsége, meg annak a lehetősége.
>> Ilyenkor *„a szociális kérdések helyébe identitáskérdések léptek, és a
>> konkrét társadalmi és gazdasági érdekek helyett az etnikai, vallási és
>> kulturális dimenziók kerültek előtérbe. Ez természetesen nem azt
>> jelentette, hogy a szociális kérdések végleg eltűntek, vagy hogy az
>> identitás problémái korábban ne léteztek volna, de utóbbiak jelentősége a
>> politikai polarizáltság hasznáról és káráról hirtelen megnőtt, amint a
>> hagyományos pártok konkurenciát láttak az ezeket megjelenítő és váratlanul
>> sikeres politikai csoportosulásokban. Ez volt az identitáspolitikák
>> születésének pillanata, ami alaposan átalakította mindazt, amit a
>> politizálásról és a politika értelméről gondoltunk.” *Ezután eme
>> identitáspolitizáláshoz mindenféle rossz dolgokat köt a szerző.
>>
>> Sajnos a mérgező polarizáltság meghatározása kissé általános és
>> elnagyolt: mi a szélsőségesség? A vallási megosztottság előtérbe lépése már
>> szélsőség? Mi az, hogy kulturális dimenzió? Aztán: Miért csak szociális
>> kérdésekről szólhat a normális politika? Továbbá: ilyen
>> identitásmegosztottságok esetén is miért ne lehetne elfogadni a
>> parlamentáris demokrácia játékszabályait?
>>
>> Az biztos, hogy ha az alapvető dolgokról egyetért egy egész társadalom,
>> politikai közösség, akkor könnyebb megoldani a kisebb mélységű
>> konfliktusokat, és érvényesíteni a „procedurális értékeket” (demokrácia,
>> elfogadás, tolerancia, stb.), avagy John Rawls „semleges értékeit”. Azt
>> viszont azért jelezném, hogy szerintem teljesen érthető, hogy a legmélyebb
>> meggyőződéseinket tekintve nem értenek egyet egy társadalom különféle
>> csoportjai, legyen az vallás, nemzeti történelem, szóval mindaz, amit
>> Balogh *„etnikai, vallási és kulturális dimenzióknak”* nevez. Oda akarok
>> kilyukadni, hogy
>>
>> csak abban a társadalomban lesznek ezek mellékesek, amely egységes
>> vallásilag, etnikailag és kulturálisan.
>>
>> Ha nem az, azaz ilyen dimenziók mentén megosztott, akkor teljesen érthető
>> és nem is patologikus, hogy ezek a dimenziók is erősen meg fogják határozni
>> a politikát. És nem, ez önmagában nem mérgező.
>>
>> Ez csak azok számára mérgező és patologikus, akik szerint a tolerancia
>> meg a kompromisszum és más procedurális értékek (John Rawls „semleges
>> értékeknek” nevezi őket) fontosabbak kellene hogy legyenek, mint a
>> szubsztanciális értékek, azaz az életünk értelmét meghatározó dolgok.
>> Félreértés ne essék, eme procedurális értékek fontosak a modus vivendi
>> miatt, de nekem senki ne mondja, hogy a határon túli magyarok
>> identitásharca a közel-keleti keresztények identitásharca vagy a
>> kommunizmus elleni akár nemzeti, akár keresztény küzdelem mérgezően
>> polarizál. Márpedig ezek identitáspolitizálások is.
>>
>> Emellett a politikai ideológiák és világnézetek, mint a konzervativizmus,
>> liberalizmus, szocializmus, nacionalizmus, feminizmus és mások, sosem csak
>> szociális kérdésekről szóltak, hanem valóban külön világlátást jelentettek
>> és jelentenek ma is, azaz érintik az ember életének értelmét, és így
>> identitását is. A modern politika sosem kizárólag szociális kérdésekről
>> szólt, mindig is érintette az élet értelmét és legmélyebb
>> meggyőződéseinket.
>>
>> Mindezzel együtt szerintem a magyarországi helyzet a Balogh-féle első
>> esettel jellemezhető. (Minden plusz megjegyzésem mellett a tanulmány igen
>> kiváló és informatív, örülök, hogy megszületett.)
>>
>> Az a helyzet, hogy a kereszt, mint jelkép, egyszerre vallási és
>> identitásjelkép. Nem kell attól keresztényként félni, hogy megoszt.
>>
>> És ebből következően a politikailag infantilis és traumatizált
>> Szemlélekre is felesleges cikkeket írogatni a gellérthegyi
>> Szabadság-szoborra szánt kereszt ellen.
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240820/5039759a/attachment.html>