[Grem] !!! Mindig Isten vezette aranymiséjéig sok kísértés, csábítás, nehézség ellenére és "a mustármag fává terebélyesedett".

[Emoke Greschik]

 Interjú az aranymisés Nagy Károllyal
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2024. július 16., kedd |
19:50
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-mustarmag-mindenhol-fava-terebelyesedett-interju-az-aranymises-nagy-karollyal


A nevén szólította, kiválasztotta a Jóisten, s a folyamatos ellenszélben is
úgy irányította az életét, hogy végül pap lett. Ahová helyezték, ott élő
közösség született. Nagy Károlyt 1974. június 23-án szentelték pappá
Vácott, s idén június 22-én mutatta be aranymiséjét a budapesti Rózsafüzér
királynéja-templomban. A plébánián beszélgettünk vele.

*– Hogyan jött a gondolat, hogy pap legyen?*

– Úriból származom, ott születtem. Amikor a szülőfalumban bemutattam az
első szentmisémet, a helybéli plébános elmondta a híveknek, hogy valamikor
réges-régen bent járt egy nagymama a plébánia irodájában a hároméves
unokájával, és a kisfiú egyszer csak megszólalt:

*Lelkiatya, emeljen föl! Miért? Meg akarom csókolni a Jézuskát. Miért
akarod megcsókolni? Mert nagyon szeretem.*

A templomban a plébános még hozzátette: hát, itt van az az unoka, *most
mutatja be az első miséjét.*

*Pici koromtól kezdve mindennap mentem misére a nagymamámmal*. *Otthon néha
„misézgettem” a hokedlin*, a nagymamám volt a kántor. Ötéves koromtól
nyolcadikig ministráltam, de kamaszként már eszemben sem volt, hogy pap
legyek. Az osztálytársaimmal összebeszéltünk, hogy Budapestre jelentkezünk
egy élelmiszeripari iskolába, fel is vettek bennünket. A plébános jött
családlátogatásra, és katolikus gimnáziumba invitált, de hozzátette, ettől
még nem kell papnak mennem, lehetek bármi. Én szívesen jártam volna az
iskolába, de tartottam attól, hogy mit szólnak hozzá a szüleim, mert
házépítésben voltunk éppen, pénz nélkül, a kollégiumot pedig fizetni
kellett. Édesapám erre azt válaszolta: legfeljebb húsz évvel később lesz
kész a ház, nem áll a jövőm útjába*. Mivel nagy focistának számítottam, rám
küldték a falu legjobb játékosát, hogy győzzön meg, maradjak*. *Végül mégis
Kecskemétre kerültem, a Piarista Gimnáziumba.* Második este a kollégiumban
valami papi hivatással kapcsolatos megbeszélésre az igazgatóhoz kellett
mennie annak, akinek a nevét olvasták.

*Nagy Károly – hangzott el kétszer is*. Gondoltam, biztos van más is, akit
így hívnak, hiszen én – mondtam is – nem akarok pap lenni. Végül nem
agitáltak, de *hogy a nevemen szólítottak, megérintett.*

*– Aztán mégis jelentkezett a szemináriumba.*

– *Harmadikos gimnazista voltam, amikor újra felmerült bennem, hogy pap is
lehetnék*. Amikor negyedikesként félévkor dönteni kellett a
továbbtanulásról, utolsóként adtam le a jelentkezési lapot, mert *tanárnak
is szívesen mentem volna. Végül azt írtam rá: hittudományi főiskola.*

*Sokszor átéltem, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én
választottalak titeket”,* *hiszen kiválasztott az Isten, és úgy irányította
az életemet, hogy most itt vagyok.*

*– Hogyan teltek a kispapévei?*

– *Felvettek az egri szemináriumba. Szeptemberben huszonegyen kezdtük meg*
a tanulmányainkat. *Októberben aztán a névsor közepéről öten behívót
kaptunk, pedig a kispapokat addig nem vitték katonának.* *Nagyatádra
kerültem. „Kegyhely” volt – piszok egy hely. *Tízen kispapok az úgynevezett
sportszázadba kerültünk, ahol *többek között börtönviseltekkel voltunk
együtt. Állandó volt a trágár beszéd, és sokszor hallottuk: Csuhások,
sorakozó! Hajtottak minket éjjel-nappal. * *Fél évig ki sem léphettem a
laktanyából*,* pedig mások mehettek*. *Ha valaki betért a templomba,*
amikor kimenőt kapott, *lecsukták.*

*– Hogyan őrizte meg a hitét? *

– Előtte kaptunk két hónap kóstolót a szemináriumból, és *egymásban is
tartottuk a lelket*. Semmiféle vallásos irat nem lehetett nálunk, *egy pap
barátom lapokat küldött be nekem a Szentírásból, levélben. Ezeket köröm
nagyságúra összegyűrtem, és az őrségben olvasgattam, mert olyankor egyedül
voltam. A katonaság alatt* megedződtem. *Megtanultam engedelmeskedni*,
*hiszen* *abszurd és értelmetlen parancsokat osztogattak, teljes
megalázásban volt részünk.* Amikor leszereltünk, ötből négyen visszamentünk
a szemináriumba. Jött egy levél, rendőrtoborzó volt a leszerelt katonáknak.
Köszöntük a meghívást, maradtunk. *Annyi csábítás, kísértés,
útkereszteződés volt az életemben!* *Mégis ebbe az irányba jöttem, Isten
irányított.* *A szemináriumban aztán idővel egyedül maradtam a
katonaviseltek* *közül.* Csukott szemmel kinyitottam *a Bibliát. Gedeon
történeté*t olvastam, ami arról szól, hogy* Isten megrostálta a népet.
* *Egyértelmű
volt számomra, hogy nekem maradnom kell*.

*– Amikor felszentelték, Izsákra került, Kecskeméttől harminc kilométerre.*

– Marosi Izidor volt ott a plébános, aki később váci püspök lett. *A
hetvenes évek vallásüldözésében egy oázis volt az a település: működött az
iskolai hittan*, holott az igazgató ateista volt, a férje meg a
párttitkár. *Fegyelmet
tudtam tartani a gyerekek között, de mindennap játszottam, fociztam velük*.
Jó csalinak bizonyult, hogy

*izgalmas történetet olvastam nekik *az óra utolsó öt percében, majd
kifúrta az oldalukat a kíváncsiság, hogyan fog befejeződni. Holnap elmondom…*
Így egyre több hittanos lett.*

*– Miért helyezték innen Kecskemétre?*

– Amikor már három éve Izsákon voltam, *a kecskeméti nagytemplomban meghalt
a plébános*. Ötvenezer ember tartozott oda, *Közép-Európa legnagyobb
plébániája volt. A püspök nem akarta, hogy békepapok kerüljenek oda, ezért
rábeszélte Izidor atyát, hogy vállalja az ottani szolgálatot, s ő Krisztus
testének építése végett igent mondott. *Kecskeméten addig nem volt
hitoktatás, csak két hónapos szentségi felkészítés, ezért *oda akart vinni
káplánnak, hogy beindítsuk a hitoktatást. Két évébe telt, mire odakerültem,
mert nem jártam * *békegyűlésre*. A *kecskeméti Nagytemplomban aztán az
egyik káplántársammal belekezdtünk a kétéves szentségi felkészítésbe,
*pecsételtünk
a gyerekek kiskönyvébe vasárnap és a hittanórán.

*– Hogyan emlékszik vissza a Nagytemplomban töltött évekre?*

– *Tizenegy évig voltam ott, s ezalatt ezer hittanossal foglalkoztunk.
Kijártam tanyákra is. *Az egyik csoportomban nyolcvan nyolcadikos volt
együtt, többen nem fértek be a terembe. *A szülők havonta jöttek „szülői
értekezletre”. Észre sem vették, hogy felnőtthittanra járnak, és sokan a
gyerekeik elsőáldozása után is maradtak. *Ötszáz temetés, ötszáz
keresztelő és ugyanennyi esküvő volt egy évben*, előfordult, hogy szombaton
kilenc házasságkötés követte egymást. A házasulandóknak is jelenléti ívet
kellett vezetniük a vasárnapi szentmise-látogatásról. *Sokan nem voltak
vallásosak, nem szívesen jöttek, mégis belőlük született meg az első
házaskör. *Vasárnap óránként volt mise, reggel nyolckor kezdődött a
családok miséje. Tele volt a nagytemplom a nyolcvanas években. Városföldön
új templomot is építettünk.*

*– Hogyan került azután a Havanna-lakótelepre?*

– Marosi Izidor atya mondta, hogy készüljek, mert plébánosnak akar
küldeni Bánk József püspök. Egy hét után aztán azzal állt elő: Nem neked
kell költöznöd, hanem nekem. Akkor nevezték ki ugyanis váci püspöknek. Én
Kecskeméten plébániai kormányzó lettem, *Marosi Izidor *pedig püspökként
megmaradt plébánosnak, nehogy békepapot nevezzenek ki a helyére. *Egy szép
napon aztán két helyet is felkínált, hogy válasszak. Én azt mondtam, ahova
a püspök küld, oda megyek. Mindig ez volt az elvem. Így nevezett ki
plébánosnak a húszezres Havanna-lakótelepre, tízemeletes házak közé. Az
ottani plébános már nyolcvanéves volt, ötven éve ott szolgált. Nem szabott
feltételeket a szentségek kiszolgáltatásához, én szigorú feltételrendszert
képviseltem ott is. Éppen akkor készült el a plébániaépület, de teljesen
üres volt, matracon aludtam. Az évek során hét rózsafüzércsoport született,
férfiakból és fiatalokból is, családcsoportok, baba-mama csoportok
alakultak. Tizenhét évig voltam végül a Havannán.*

*– Hogyan lehetett evangelizálni a lakótelepen?*

– *Szentségimádás és homokozó*. Mivel az odaérkezésemkor fejeződött be az
építkezés, maradt egy kupac homok a plébánia udvarán.* Egy kétgyerekes
anyuka kérdezte, bejöhetnek-e játszani a kicsikkel, mert ide nem
piszkítanak a kutyák. Százával néztek ablakok az udvarra, így aztán más
anyukák is bekéredzkedtek. Csináltunk egy homokozót, csúszdát, s mindennap
telt ház lett az udvaron.*

*Ha jött valaki kereszteltetni a gyerekét, mondtam neki, hogy először üljön
be a homokozóba. *Csodálkozott, ne vicceljek már. De *a felkészülés ott
kezdődik, a közösséggel.*

Persze beszélgettem vele, adtam neki hittankönyvet is. *Amikor eljött az
ősz, az anyukák bejöttek a plébániára, később érkezett egy óvónő, aki
szívesen foglalkozott a gyerekeikkel. Így indult a Szent László Katolikus
Családóvoda *története.* Nem vallásos szülők* *is jöttek a gyerekeikkel.
Kérdeztük, miért ide hozzák őket, válaszul volt, *aki *egy szívet rajzolt*. Nem
kényszerítettem senkit, hogy templomba járjon, mégis bekívánkoztak. *Óriási
apostolkodási lehetőség volt a lakótelepen! Sok megtérés, házasságrendezés,
felnőttkeresztelés, elsőáldozás, bérmálás történt.*

*Ezt választottam aranymisés mottómnak: „Az Úr pedig naponta vezetett
hozzájuk olyanokat, akik hagyták magukat megmenteni.”* *Ötven éve
egyfolytában ezt tapasztalom*. Sosem látott emberek jöttek és jönnek, Isten
idevezeti őket.
*A Katolikus Karitász országos igazgatója is volt.*

– A kilencvenes években esperes lettem. *Az Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye zsinata után hármunkat, Erdő Pétert, Blanckenstein Miklóst és
engem püspöki helynöknek neveztek ki, hogy a zsinat határozatait életre
váltsuk*. A püspöki konferencia titkárságáról *telefonált Veres András,
hogy várják az igenemet, a Katolikus Karitász országos igazgatója
lennék*. *Mondtam,
hogy nem tudom vállalni*, *végül mégis kialkudtunk egy évet. Hét éven át
maradtam aztán igazgató. Dolgos életem volt, és négy táskám aszerint, hogy
hova kell mennem aznap: az érsekségre, a karitászba, esperesi vagy
plébánosi szolgálatba. Ekkor voltak a nagy árvizek* *Kárpátalján, Erdélyben*
,* a cunami* *Srí Lankán,* *ahol* *kétszázezren meghaltak, rengeteg volt* *az
árva*, házak tűntek el a föld színéről. *Kétszer is jártam ott, mert
országos gyűjtést rendezett a püspöki konferencia. Négyszázmillió forint
jött össze a megsegítésükre, építettünk ebből egy kis falut, két
kollégiumot külön fiúknak és lányoknak*. Az ünnepélyes átadón két
angol nyelvű ünnepi beszédet mondtam, bár sosem tanultam angolul. A tolmács
fonetikusan leírta a szöveget, és segített a kiejtésben.

*– Később áthelyezték a Thököly úti templomba. Mi várta ott?*

– Korábban a domonkosoké volt a templom, ami egy tűzvészben leégett, és tíz
évig be volt zárva. *Rendbe kellett tenni az épületet, összeszedni a
közösséget, *mert a csoportok nagy része megszűnt. *Az első Veni Sanctén
csak három óvodás és egy középiskolás volt jelen*, *és egyetlen fiatal pár
jött házashittanra. *Sokféle felnőttcsoport alakult aztán, akár spontán
kezdeményezésből. *A plébánián most van bibliaóra, felnőtthittan,
katekumencsoport, házaskör, ifjú párok köre, életigekör, nyugdíjas
csoport… Kéthetente reggel hat órakor összejön öt-hat férfi dicsőíteni,
alakult egy férfiakból álló Brenner János-rózsafüzércsoport, olyanok is
vannak, akik közösen olvassák a Szentírást, az úgynevezett E csoportba
pedig egyedül élők járnak. A covidjárvány alatt az egyik férfi kitalálta,
hogy minden este fél kilenckor Zoomon közösen mondjunk rózsafüzért a
betegekért. Egy papot visszaimádkoztunk az életbe*. *Azóta is imádkozunk
minden este, különböző szándékokra. Minden hónapban megyek túrázni,
biciklizni a kedves hívekkel, vannak közös lelkigyakorlataink.*

*Egy templom, egy család” – ez a jelmondatunk, nullától százévesig bárki
csatlakozhat hozzánk. *

*– Miből merített erőt és kitartást a szolgálathoz?*

*– Nagy ajándék, hogy negyedéves kispap koromban hallottam a Fokoláre
lelkiségéről, mivel meghívták a szemináriumba Tomka Ferenc atyát, aki
Rómában tanult. Nagyon megtetszett, ahogy a közösség együtt éli az
evangéliumot. A kispapokkal szerettünk volna hetente egyszer közösen
olvasni Szentírást, a rektor végül nagy nehezen beleegyezett. Néhányunkban
fellobbant a közösség iránti vágy, együtt kirándultunk vagy mentünk a
szegényekhez. Tomka atya „zuglelkigyakorlatokat” tartott nekünk. A lelkiség
alapja az életige: elkezdtük élni, amit olvastunk a Bibliában, és
megosztottuk egymással, ki hogyan teszi ezt a mindennapjaiban. Az
évfolyamból hárman összebeszéltünk, hogy kérjük, helyezzenek minket közel
egymáshoz. Kétszáz kilométerre, százhúsz kilométerre dobtak szét bennünket.
Csütörtökön szabadnapot kértünk a plébánosainktól, és utaztunk
éjjel-nappal, csak hogy találkozhassunk. Ötven éve csütörtök a közös
napunk.*

*Ma már két ága van a papi Fokolárnak, harminc fölötti létszámmal.
Tizenvalahányan éljük az anyagi és a lelki javak közösségét*. Hétfő este
Zoomon beszélgetünk, minden csütörtökön este találkozunk, lelkinapunk van,
kirándulunk, és *minden nyáron tíz napot együtt nyaralunk. Ez az
erőforrásunk. Idővel nyitottunk a többi paptestvér felé is, mert sok a
magányos pap. Vasárnap esténként találkozókat szervezünk, rövid
munkavacsora után közös esti dicséretet mondunk, majd megosztjuk egymással,
hogy vagyunk.* Kieresztjük a szelepeket, és feltankolva kezdjük az új
hetet. *Péntek reggel ketten-hárman összejövünk, elővesszük a vasárnapi
evangéliumot, és mindenki elmondja, kinek milyen üzenet érkezett. Nem
prédikációt „gyártunk”, de az is kikerekedhet ebből.*

*– Miért hálás most elsősorban, ha visszatekint az eltelt ötven évre?*

– *Azért, hogy mennyi embert vezetett ide az Isten! *

Minden szolgálati helyemen azt tapasztaltam meg, amit az evangéliumban
olvasunk, hogy *a mustármag fává terebélyesedik. Hálát adok Istennek, hogy
az eszköze lehetek, hogy kiválasztott és használt.*

Eszembe jut, hogy egyszer a katonaságtól hazamehettem két napra. A
kapuügyeletes mindig feltartotta a kimenő katonákat, így lekéstem a
vonatot, fél nap elúszott. Másnap megtudtam, miért alakult így: akkor
történt Magyarország legnagyobb vasúti szerencsétlensége, negyvenhárman
meghaltak. Isten így akart megóvni. Úgy látta jónak, hogy maradjak, mert
még terve van velem. *Mindenben az ő szeretetét érzem. *

*Fotó: Merényi Zita*

*Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240816/01ee1f9e/attachment.html>