<div dir="ltr">
<h1>Interjú az aranymisés Nagy Károllyal</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2024. július 16., kedd | 19:50</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-mustarmag-mindenhol-fava-terebelyesedett-interju-az-aranymises-nagy-karollyal" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-mustarmag-mindenhol-fava-terebelyesedett-interju-az-aranymises-nagy-karollyal</a><div> <br></div></div><div><a rel="lightbox['g140471']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&img=c_9m7a5555.jpg" width="471" height="314" style="margin-right: 0px;"><span title="8 kép a galériában, kattintson!"><br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
nevén szólította, kiválasztotta a Jóisten</span>, s <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a folyamatos ellenszélben</span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">is úgy irányította </span>az életét, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy végül pap lett. Ahová helyezték, ott
élő közösség született.</span> Nagy Károlyt 1974. június 23-án szentelték pappá
Vácott, s <span style="background-color:rgb(255,242,204)">idén június 22-én mutatta be aranymiséjét </span>a budapesti
Rózsafüzér királynéja-templomban. A plébánián beszélgettünk vele.</h3><div><p><b>– Hogyan jött a gondolat, hogy pap legyen?</b></p>
<p>– Úriból származom, ott születtem. Amikor a szülőfalumban bemutattam
az első szentmisémet, a helybéli plébános elmondta a híveknek, hogy
valamikor réges-régen bent járt egy nagymama a plébánia irodájában a
hároméves unokájával, és a kisfiú egyszer csak megszólalt:</p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Lelkiatya, emeljen föl! Miért? Meg akarom csókolni a Jézuskát. Miért akarod megcsókolni? Mert nagyon szeretem.</b></p>
</blockquote>
<p>A templomban a plébános még hozzátette: hát, itt van az az unoka, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">most mutatja be az első miséjét.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g140471']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5092.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Pici koromtól kezdve mindennap mentem misére a nagymamámmal</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Otthon
néha „misézgettem” a hokedlin</span></b>, a nagymamám volt a kántor. Ötéves
koromtól nyolcadikig ministráltam, de kamaszként már eszemben sem volt,
hogy pap legyek. Az osztálytársaimmal összebeszéltünk, hogy Budapestre
jelentkezünk egy élelmiszeripari iskolába, fel is vettek bennünket. A
plébános jött családlátogatásra, és katolikus gimnáziumba invitált, de
hozzátette, ettől még nem kell papnak mennem, lehetek bármi. Én szívesen
jártam volna az iskolába, de tartottam attól, hogy mit szólnak hozzá a
szüleim, mert házépítésben voltunk éppen, pénz nélkül, a kollégiumot
pedig fizetni kellett. Édesapám erre azt válaszolta: legfeljebb húsz
évvel később lesz kész a ház, nem áll a jövőm útjába<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. Mivel nagy
focistának számítottam, rám küldték a falu legjobb játékosát, hogy
győzzön meg, maradjak</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Végül mégis Kecskemétre kerültem, a Piarista
Gimnáziumba.</span></b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Második este a kollégiumban valami papi hivatással
kapcsolatos megbeszélésre az igazgatóhoz kellett mennie annak, akinek a
nevét olvasták.</span></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagy Károly – hangzott el kétszer is</span></b>. Gondoltam, biztos van más is,
akit így hívnak, hiszen én – mondtam is – nem akarok pap lenni. Végül
nem agitáltak, de <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy a nevemen szólítottak, megérintett.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b>– Aztán mégis<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">jelentkezett a szemináriumba.</span></span></b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Harmadikos gimnazista voltam, amikor újra felmerült bennem, hogy
pap is lehetnék</span></b>. Amikor negyedikesként félévkor dönteni kellett a
továbbtanulásról, utolsóként adtam le a jelentkezési lapot, mert
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">tanárnak is szívesen mentem volna. Végül azt írtam rá: hittudományi
főiskola.</span></b></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sokszor átéltem, hogy </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„nem ti választottatok engem, hanem én
választottalak titeket”,</span></b> <b>hiszen kiválasztott az Isten, és úgy
irányította az életemet, hogy most itt vagyok.</b></p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g140471']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5366.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><b>– Hogyan teltek a kispapévei?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Felvettek az egri szemináriumba. Szeptemberben huszonegyen kezdtük
meg</span></b> a tanulmányainkat. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Októberben aztán a névsor közepéről öten behívót
kaptunk, pedig <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kispapokat</span> addig nem vitték katonának.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nagyatádra
kerültem. „Kegyhely” volt – piszok egy hely. </span></b>Tízen kispapok az
úgynevezett sportszázadba kerültünk, ahol <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">többek között
börtönviseltekkel voltunk együtt. Állandó volt a trágár beszéd, és
sokszor hallottuk: Csuhások, sorakozó! Hajtottak minket éjjel-nappal. </span></b>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Fél évig ki sem léphettem a laktanyából</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> pedig mások mehettek</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha valaki
betért a templomba,</span></b> amikor kimenőt kapott, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">lecsukták.</span></b></p>
<p><b>– Hogyan őrizte meg a hitét? </b></p>
<p>– Előtte kaptunk két hónap kóstolót a szemináriumból, és <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egymásban is
tartottuk a lelket</span></b>. Semmiféle vallásos irat nem lehetett nálunk, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy
pap barátom lapokat küldött be nekem a Szentírásból, levélben. Ezeket
köröm nagyságúra összegyűrtem, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az őrségben </span>olvasgattam, mert <span style="background-color:rgb(217,234,211)">olyankor</span>
egyedül voltam. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A katonaság alatt</span></b> megedződtem. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Megtanultam
engedelmeskedni</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hiszen</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">abszurd és értelmetlen parancsokat osztogattak,
teljes megalázásban volt részünk.</span></b> Amikor leszereltünk, ötből négyen
visszamentünk a szemináriumba. Jött egy levél, rendőrtoborzó volt a
leszerelt katonáknak. Köszöntük a meghívást, maradtunk. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Annyi csábítás,
kísértés, útkereszteződés volt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életemben!</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mégis ebbe az irányba
jöttem, Isten irányított.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szemináriumban</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> aztán idővel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyedül </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">maradtam</span>
a katonaviseltek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">közül.</span></b> Csukott szemmel kinyitottam <b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">a Bibliát. Gedeon
történeté</span></b>t olvastam, ami arról szól, hogy<b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten megrostálta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a népet</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span> </span></b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyértelmű volt számomra, hogy nekem maradnom kell</span></b>.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g140471']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a4726.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor felszentelték, Izsákra </span>került, Kecskeméttől harminc kilométerre.</b></p>
<p>– Marosi Izidor volt ott a plébános, aki később váci püspök lett. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
hetvenes évek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> vallás</span>üldözésében </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy oázis volt az a település: működött
az iskolai hittan</span></b>, holott az igazgató ateista volt, a férje meg a
párttitkár. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Fegyelmet tudtam tartani a gyerekek között, de mindennap
játszottam, fociztam velük</span></b>. Jó csalinak bizonyult, hogy</p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">izgalmas történetet olvastam nekik </span></b>az óra utolsó öt percében, majd
kifúrta az oldalukat a kíváncsiság, hogyan fog befejeződni. Holnap
elmondom…<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Így egyre több hittanos lett.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miért helyezték </span>innen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kecskemétre</span>?</b></p>
<p>– Amikor már három éve Izsákon voltam, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kecskeméti nagytemplomban <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
meghalt</span> a plébános</span></b>. Ötvenezer ember tartozott oda, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Közép-Európa
</span>legnagyobb plébániája volt. A püspök nem akarta, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy békepapok
kerüljenek </span>oda, ezért rábeszélte Izidor atyát, hogy vállalja az ottani
szolgálatot, s ő Krisztus testének építése végett igent mondott.
</span></b>Kecskeméten addig nem volt hitoktatás, csak két hónapos szentségi
felkészítés, ezért <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">oda akart vinni káplánnak, hogy beindítsuk a
hitoktatást. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Két évébe telt,</span> mire odakerültem, mert nem jártam </span></b>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">békegyűlésre</span></b>. A <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">kecskeméti Nagytemplomban aztán az egyik káplántársammal
belekezdtünk a kétéves szentségi felkészítésbe, </span></b>pecsételtünk a gyerekek
kiskönyvébe vasárnap és a hittanórán.</p>
<p><b>– Hogyan emlékszik vissza a Nagytemplomban töltött évekre?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenegy évig voltam ott, s ezalatt ezer hittanossal foglalkoztunk.
Kijártam <span style="background-color:rgb(217,234,211)">tanyákra</span> is. </span></b>Az egyik csoportomban nyolcvan nyolcadikos volt
együtt, többen nem fértek be a terembe. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szülők havonta jöttek „szülői
értekezletre”. Észre sem vették, hogy felnőtthittanra járnak, és sokan a
gyerekeik elsőáldozása után is maradtak. </span></b>Ötszáz temetés, ötszáz
keresztelő és ugyanennyi esküvő volt egy évben<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">, előfordult, hogy
szombaton kilenc házasságkötés követte egymást. A házasulandóknak is
<u>jelenléti ívet kellett vezetniük a vasárnapi szentmise-látogatásról. </u>
</span></b>Sokan nem voltak vallásosak, nem szívesen jöttek, mégis belőlük
született meg az első házaskör. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Vasárnap óránként volt mise, reggel
nyolckor kezdődött a családok miséje. Tele volt a nagytemplom a
nyolcvanas években. Városföldön új templomot is építettünk.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g140471']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5439.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan került azután a Havanna-lakótelepre?</span></b></p>
<p>– Marosi Izidor atya mondta, hogy készüljek, mert plébánosnak akar
küldeni Bánk József püspök. Egy hét után aztán azzal állt elő: Nem neked
kell költöznöd, hanem nekem. Akkor nevezték ki ugyanis váci püspöknek.
Én Kecskeméten plébániai kormányzó lettem, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Marosi Izidor </span></b>pedig
püspökként megmaradt plébánosnak, nehogy békepapot nevezzenek ki a
helyére. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy szép napon aztán két helyet is felkínált, hogy válasszak.
Én azt mondtam, ahova a püspök küld, oda megyek. Mindig ez volt az
elvem. Így nevezett ki plébánosnak a húszezres Havanna-lakótelepre,
tízemeletes házak közé. Az ottani plébános </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">már nyolcvanéves volt, ötven
éve ott szolgált.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Nem</span> szabott feltételeket<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <u>a szentségek
kiszolgáltatásához,</u></span><u> </u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>én szigorú feltételrendszert képviseltem</u> ott is.
Éppen akkor készült el a plébániaépület, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">de teljesen üres volt</span>, matracon
aludtam. Az évek során hét rózsafüzércsoport született, férfiakból és
fiatalokból is, családcsoportok, baba-mama csoportok alakultak. Tizenhét
évig voltam végül a Havannán.</span></span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan lehetett evangelizálni </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a lakótelepen?</span></b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szentségimádás és<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> homokozó</span></span></b>. Mivel az odaérkezésemkor fejeződött be
az építkezés, maradt egy kupac homok a plébánia udvarán.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Egy kétgyerekes
anyuka kérdezte, bejöhetnek-e játszani a kicsikkel, mert ide nem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">piszkítanak</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a kutyák. Százával néztek ablakok </span>az udvarra, így aztán más
anyukák is bekéredzkedtek. Csináltunk egy homokozót, csúszdát, s
mindennap telt ház lett az udvaron.</span></b></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha jött valaki kereszteltetni a gyerekét, mondtam neki, hogy először
üljön be a homokozóba. </span></b>Csodálkozott, ne vicceljek már. De <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a felkészülés
ott kezdődik, a közösséggel.</span></b></p>
</blockquote>
<p>Persze beszélgettem vele, adtam neki hittankönyvet is. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor eljött
az ősz, az anyukák bejöttek a plébániára, később érkezett egy óvónő, aki
szívesen foglalkozott a gyerekeikkel. Így indult a Szent László
Katolikus Családóvoda </span></b>története.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Nem vallásos szülők</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">is jöttek a
gyerekeikkel. Kérdeztük, miért ide hozzák őket, válaszul volt, </span></b>aki <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>egy
szívet rajzolt</u></span></b>. Nem kényszerítettem senkit, hogy templomba járjon, mégis
bekívánkoztak. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Óriási apostolkodási lehetőség volt a lakótelepen! Sok
megtérés, házasságrendezés, felnőttkeresztelés, elsőáldozás, bérmálás
történt.</span></b></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Ezt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">választottam aranymisés mottómnak:</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> „Az Úr pedig naponta vezetett
hozzájuk olyanokat, akik hagyták magukat megmenteni.”</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ötven éve
egyfolytában ezt tapasztalom</span></b>. Sosem látott emberek jöttek és jönnek,
Isten idevezeti őket.</p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Katolikus Karitász országos igazgatója is volt.</span></b></blockquote>
<p>– A kilencvenes években esperes lettem. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye zsinata után hármunkat, Erdő Pétert, Blanckenstein Miklóst
és engem püspöki helynöknek neveztek ki, hogy a zsinat határozatait
életre váltsuk</span></b>. A püspöki konferencia titkárságáról <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">telefonált Veres
András, hogy várják az igenemet, a Katolikus Karitász országos
igazgatója lennék</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mondtam, hogy nem tudom vállalni</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">végül mégis
kialkudtunk egy évet. Hét éven át maradtam aztán igazgató. Dolgos életem
volt, és négy táskám aszerint, hogy hova kell mennem aznap: az
érsekségre, a karitászba, esperesi vagy plébánosi szolgálatba. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ekkor
voltak a nagy árvizek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kárpátalján, Erdélyben</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a cunami</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Srí Lankán,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ahol</span></b>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kétszázezren meghaltak, rengeteg volt</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az árva</span></b>, házak tűntek el a
föld színéről. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kétszer is jártam ott, mert országos gyűjtést rendezett a
püspöki konferencia. Négyszázmillió forint jött össze a megsegítésükre,
építettünk ebből egy kis falut, két kollégiumot külön fiúknak és
lányoknak</span></b>. Az ünnepélyes átadón két angol nyelvű ünnepi beszédet
mondtam, bár sosem tanultam angolul. A tolmács fonetikusan leírta a
szöveget, és segített a kiejtésben.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Később áthelyezték a Thököly úti templomba</span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mi</span> várta ott?</span></b></p>
<p>– Korábban a domonkosoké volt a templom, ami egy tűzvészben leégett,
és tíz évig be volt zárva. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rendbe kellett tenni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az épületet,</span> összeszedni
a közösséget, </span></b>mert a csoportok nagy része megszűnt. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az első Veni
Sanctén </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak három </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">óvodás </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">és egy </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">középiskolás volt jelen</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyetlen </span>
fiatal pár jött házashittanra. </span></b>Sokféle felnőttcsoport alakult aztán,
akár spontán kezdeményezésből. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A plébánián most van bibliaóra,
felnőtthittan, katekumencsoport, házaskör, ifjú párok köre, életigekör,
nyugdíjas csoport… Kéthetente reggel hat órakor összejön öt-hat férfi
dicsőíteni, alakult egy férfiakból álló Brenner János-rózsafüzércsoport,
olyanok is vannak, akik közösen olvassák a Szentírást, az úgynevezett E
csoportba pedig egyedül élők járnak. A <span style="background-color:rgb(234,209,220)">covidjárvány</span> alatt az egyik
férfi kitalálta, hogy minden este fél kilenckor <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Zoomon</span> közösen mondjunk
rózsafüzért a betegekért<u>. Egy papot visszaimádkoztunk az életbe</u></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Azóta
is imádkozunk minden este, különböző szándékokra. Minden hónapban megyek
túrázni, biciklizni a kedves hívekkel, vannak közös lelkigyakorlataink.</span></b></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy templom, egy család” – ez a jelmondatunk, nullától százévesig bárki csatlakozhat hozzánk. </b></p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g140471']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=140471&v=1&p=1&img=c_9m7a5473.jpg" alt="" border="0" width="471" height="314"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miből merített erőt és kitartást a szolgálathoz?</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">– Nagy ajándék, hogy negyedéves kispap koromban hallottam a Fokoláre
lelkiségéről, mivel meghívták a szemináriumba Tomka Ferenc atyát, aki
Rómában tanult. Nagyon megtetszett, ahogy a közösség együtt éli az
evangéliumot. A kispapokkal szerettünk volna hetente egyszer közösen
olvasni Szentírást, a rektor végül nagy nehezen beleegyezett.
Néhányunkban fellobbant a közösség iránti vágy<u>, együtt kirándultunk vagy
mentünk a szegényekhez. </u>Tomka atya „zuglelkigyakorlatokat” tartott
nekünk. A lelkiség alapja <u>az életige: elkezdtük élni, amit olvastunk <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a
Bibliában</span>, és megosztottuk egymással, ki hogyan teszi ezt <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
mindennapjaiban</span>.</u> Az évfolyamból hárman összebeszéltünk, hogy kérjük,
helyezzenek minket közel egymáshoz. Kétszáz kilométerre, százhúsz
kilométerre dobtak szét bennünket. <u>Csütörtökön szabadnapot kértünk a
plébánosainktól, és utaztunk éjjel-nappal, csak hogy találkozhassunk.
Ötven éve csütörtök a közös napunk.</u></span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ma már két ága van a papi Fokolárnak, harminc fölötti létszámmal.
Tizenvalahányan éljük az anyagi és a lelki javak közösségét</span></b>. Hétfő este
Zoomon beszélgetünk, minden csütörtökön este találkozunk, lelkinapunk
van, kirándulunk, és <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">minden nyáron tíz napot együtt nyaralunk. Ez az
erőforrásunk. Idővel nyitottunk a többi paptestvér felé is, mert sok a
magányos pap. Vasárnap esténként találkozókat szervezünk, rövid
munkavacsora után közös esti dicséretet mondunk, majd megosztjuk
egymással, hogy vagyunk.</span></b> Kieresztjük a szelepeket, és feltankolva
kezdjük az új hetet. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Péntek reggel ketten-hárman összejövünk, elővesszük
a vasárnapi evangéliumot, és mindenki elmondja, kinek milyen üzenet
érkezett. Nem prédikációt „gyártunk”, de az is kikerekedhet ebből.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miért hálás most elsősorban</span>, ha visszatekint az eltelt ötven évre?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Azért, hogy mennyi embert vezetett ide az Isten! </span></b></p>
<blockquote>
<p>Minden szolgálati helyemen azt tapasztaltam meg, amit az
evangéliumban olvasunk, hogy <b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">a mustármag fává terebélyesedik. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hálát adok
Istennek, hogy az eszköze lehetek, hogy kiválasztott és használt.</span></b></p>
</blockquote>
<p>Eszembe jut, hogy egyszer a katonaságtól hazamehettem két napra. A
kapuügyeletes mindig feltartotta a kimenő katonákat, így lekéstem a
vonatot, fél nap elúszott. Másnap megtudtam, miért alakult így: akkor
történt Magyarország legnagyobb vasúti szerencsétlensége, negyvenhárman
meghaltak. Isten így akart megóvni. Úgy látta jónak, hogy maradjak, mert
még terve van velem. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mindenben az ő szeretetét érzem. </span></b></p>
<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p>
<p><b><b>Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír</b></b></p></div>
</div>