[Grem] Babits Mihály: JÓNÁS IMÁJA

[Emoke Greschik]

 1941. augusztus 4-én halt meg Babits Mihály. Alábbi verse megrázó ima,
utolsó, versbe írt segélykiáltása, melyben a halálos beteg, beszédre
képtelen ember és a már versben való megszólalásra is alig-alig képes költő
könyörög hangért, szóért.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-babits-mihaly-jonas-imaja
JÓNÁS IMÁJA
Babits Mihály

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végképp eltűnök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240804/554d9b26/attachment.html>