<div dir="ltr">
<h3 class="gmail-lead">1941. augusztus 4-én halt meg Babits Mihály. Alábbi verse megrázó ima, utolsó, versbe írt 
segélykiáltása, melyben a halálos beteg, beszédre képtelen ember és 
a már versben való megszólalásra is alig-alig képes költő könyörög 
hangért, szóért.</h3><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-babits-mihaly-jonas-imaja">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-het-verse-babits-mihaly-jonas-imaja</a></div><div>
<h3 style="text-align:center"><font size="4" style="color:rgb(0,0,255)">JÓNÁS IMÁJA</font></h3><div style="text-align:center"><span style="color:rgb(0,0,255)">Babits Mihály</span><br></div>
<p style="text-align:center"><font size="4" style="color:rgb(0,0,255)">Hozzám már hűtlen lettek a szavak,<br>vagy én lettem mint túláradt patak<br>oly tétova céltalan parttalan<br>s ugy hordom régi sok hiú szavam<br>mint a tévelygő ár az elszakadt<br>sövényt jelzőkarókat gátakat.<br>Óh bár adna a Gazda patakom<br>sodrának medret, biztos útakon<br>vinni tenger felé, bár verseim<br>csücskére Tőle volna szabva rim<br>előre kész, s mely itt áll polcomon,<br>szent Bibliája lenne verstanom,<br>hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan<br>bujkálva, később mint Jónás a Halban<br>leszálltam a kinoknak eleven<br>süket és forró sötétjébe, nem<br>három napra, de három hóra, három<br>évre vagy évszázadra, megtaláljam,<br>mielőtt egy mégvakabb és örök<br>Cethal szájában végképp eltűnök,<br>a régi hangot s, szavaim hibátlan<br>hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran<br>szólhassak s mint rossz gégémből telik<br>és ne fáradjak bele estelig<br>vagy míg az égi és ninivei hatalmak<br>engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.</font></p>
<p style="text-align:center"><strong><br></strong></p>

</div>

</div>