[Grem] Kádár I. magyar ortodox parókus húsvéti üzenete kiemeléssel

[Emoke Greschik]

 Kádár Iván atya a Mandinernek

https://mandiner.hu/kultura/2024/03/a-halaadas-az-ima-legmagasabb-szintje-kadar-ivan-atya-a-mandinernek

*A budapesti Radonyezsi Szent Szergij-templom parókusával minőségi lelki
életről, külső és belső szabadságról és önfegyelemről beszélgettünk*,
valamint arról is, hogy a böjt végén mindig ott a feltámadás, ami a hitünk
alapja.
2024. március 31. 12:53

*Két éve tart az orosz–ukrán háború, itt, a Szent Szergij-templomban
azonban ukránok és oroszok együtt imádkoznak. Tapasztal-e bármit a háborús
helyzet feszültségéből?*
Egy keresztény ember, főként egy pap *óriási tragédiaként tekint a háború*ra.
Nem lehetünk közömbösek, hiszen *ez a helyzet testi és lelki szenvedést
okoz* az embereknek. Sokan kénytelenek voltak elmenekülni az otthonukból,
vannak, akik mindenüket elvesztették. Szerencsére akik Magyarországra
jöttek, vagy csak áthaladtak az országon, a legjobb fogadtatásban
részesültek, az állam mindent megtett, hogy szállást, élelmiszert és lelki
segélyt nyújtson nekik. Ami a Lendvay utcai közösséget illeti, tudni kell,
hogy mivel Ukrajnában magas a hívők aránya, az itteni hívek zöme,
hatvan-hetven százaléka ukrán állampolgár. Ukrajna többnemzetiségű állam:
az ukránokon kívül vannak például oroszok, ruszinok, románok, moldávok,
szerbek, bolgárok és grúzok is, a közös bennük, hogy mindannyian ortodox
hitűek. Sem a háború kitörése előtt, sem utána nem tapasztaltam semmiféle
konfliktust a hívek között, mindenki megszokta azt az istentiszteleti és
lelki rendet, ami az ortodox egyház sajátja. A liturgiánk ószláv nyelvű,
ami tulajdonképpen a szakrális, egyházi szláv nyelv. A prédikáció oroszul
hangzik el, hiszen ez az a nyelv, ami mindenki számára érthető. Mivel a
lelki élet mindennek a középpontja, senki nem politizálni jön az egyházba –
tartozzék bármely népcsoporthoz –, hanem imádkozni. Itt mindenki megtalálja
a helyét. Magyarországon gyakorlatilag ugyanolyan pezsgő egyházi életet
tudnak élni, mint a saját hazájukban, ami fantasztikus dolog.

*A világban egyre csökken a hívők száma, az ortodox kereszténységet sem
kíméli a tendencia. Mit tehetnek az egyházak, s mit a hívek, hogy ez
megforduljon?*
Az biztos, hogy most különleges időket élünk, azonban ne feledjük, hogy *minden
korszaknak megvoltak a lelki kihívásai*. Korunk materialista és információs
társadalmait az jellemzi, hogy bár a technológia folyamatos fejlődése
könnyít az emberek életén, egyúttal a figyelmüket is elvonja a
spiritualitástól. Ennek ellenére szerintem nem kell félni attól, hogy
csökken a hívők száma, ez a történelem során mindig változott, hol többen,
hol kevesebben voltak. Ahogy Jézus mondta: *„Ne félj, te kicsiny nyáj!”* *A
mostani, szekuláris korszakban az ember annyira sokfelé tekint, hogy nem
képes megtalálni az élete középpontját.* *A Jóisten azonban mindig
megszólítja az embert, s az ember szabad akaratán áll, hogy felel-e a
hívására. *A keresztények sohasem voltak többségben. Persze akadtak
időszakok – például a középkorban –, amikor szám szerint talán több hívő
volt, de a lelki élet minősége meg sem közelítette a mait. Hiába, hogy
többen mondták magukat kereszténynek, ha a lelki életük nem tükrözte azt. A
lelki élet minősége mindig az ember tetteiben mutatkozik meg. *Valójában a
tetteink támasztják alá, keresztények vagyunk-e. *Néha egyetlen ember hite
többet számít, mint ezer ember vallásossága. Megváltozik-e a saját, illetve
a körülöttünk élők élete azáltal, hogy Isten megérintette a szívünket?
Végső soron csak ennek van jelentősége.
A*kkor egy keresztény állam vagy társadalom képe csupán utópia?*

*Keresztény állam szerintem sosem létezett*,* csak keresztény eszmék és
törekvések * voltak. Ennek az az oka, hogy *ahol ember van, ott jelen van a
bűn, *amely az egyén lelki bomlását okozza, s ezzel nem mindenki tud
megbirkózni. Az egyházi élet más törvények szerint működik, mint a
mindennapi élet.

*És mi a helyzet a mai kor szabadságképével?*
A szabadság spirituális, belső kategória, *a mai korszellem pedig inkább a
külső szabadságról szól, arról, hogy bármit megengedhetek magamnak. *A
sorra felbukkanó *sok perverz dolog* mintha visszatükrözné az emberek téves
szabadságfogalmát:* akkor vagyok szabad, ha magamat rombolom*. Pedig *a
szabadság valójában a Szentlélek adománya. A szabad ember az, aki a sokféle
ösztön, kívánalom vagy kísértés fölött tud állni. Az emellett való döntés
és elköteleződés képessége magas szintű cselekedet*. A valódi keresztény
élet megadja az embereknek azt a képességet, hogy meg tudják különböztetni
a jót a rossztól. Talán elsőre banálisan hangzik, de ez óriási dolog.

Ha az ember meg tudja köszönni az ajándékokat, a mindennapi örömöket vagy
akár a fájdalmakat is Istennek, az átformálja őt”

*Főleg, hogy afelé tart a világ, hogy elhitesse, bűn valójában nem is
létezik, a bűntudat pedig csak zavaró tényező *a szabadságunkban.
Ha valaki a bűnös életet követi, az mindig külső vagy belső romboláshoz
vezet. Az ember persze eltévedhet, de a lelkiismeret kiiktatása nem vezet
jóra. *A felelősségérzet kikapcsolása borzasztóan veszélyes folyamat, mert
az embernek mindig előre kell látnia, hogy ha valami rosszat követ el,
annak következményei lesznek. Ezeket később meg lehet bánni, azonban amikor
az ember a rosszban fejlődik, az tragikus. *Nem muszáj követni a tömeget
csak azért, mert az diktál valamit. A Szentírás többször is kitér rá, hogy *ha
valaki eltiporja a lelkiismeretét, az a legborzasztóbb állapot.* Teljes
lelki ürességhez vezet. A tömeg rossz irányba mehet, rossz döntéseket
hozhat, s *ma az a világnézet uralkodik, hogy a bűnnek nincs jelentősége.
Ez tévút, *és sajnos az egyház nem tud beavatkozni politikai folyamatokba,
viszont a társadalom lelke tud lenni. Aki akarja, meghallja az Isten és az
egyház szavát. És itt az egyházról nem feltétlenül mint struktúráról
beszélek, hanem mint Krisztus misztikus testéről. Ez a test lehet nagyon
beteg, de a Jóisten gondoskodik róla. Érdekes adalék ehhez, hogy
a Szentírásban Isten vagy Jézus szinte mindig az egyénhez szól, nem a
tömeghez. Ez az egyéni megszólítás rendkívül fontos mozzanat.

*Mit tanácsolna egy hitét kereső embernek?*
Nincsenek általános tanácsok. *Az embernek magának kell megtapasztalnia *a
szenvedést hozó belső ürességet, és hogy hiába próbálja világi dolgokkal
betömi, azt *a vákuumot csak Isten tudja betölteni.* Ezzel párhuzamosan
pedig jó, ha megvan a belső készenlét, hogy* kialakulhasson az Istennel
való lelki párbeszéd. Ha az ember tesz egy lépést, Isten tízezret lép felé.
*Az első lépés megtétele hatalmas erőfeszítést követel, de nem lehet
megspórolni.

*Ha már erőfeszítés, hadd kérdezzem a húsvétot megelőző böjtről. Mintha a
böjti időszak is egyre nehezebb lenne az állandó kísértések miatt. Hogyan
érdemes viszonyulnunk hozzá?*
A böjt út Isten felé. Én például mindig várom, számomra örömteli időszak,
hiszen a vége a feltámadás. A feltámadás pedig a hitünk alapja. Ahogy Pál
apostol mondja, ha Krisztus nem támadt föl, akkor hiábavaló minden. A
Jóisten mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy föltámadjon. A böjt
emellett spirituális gyakorlat is, ez idő alatt igyekezni kell tartózkodni
a rossztól. Ez óriási lelki munka. *Az embernek kell a lemondás, a
fegyelem, az önuralom maga felett*. Ilyenkor szépen megmutatkozik, mi
jelent veszélyt a lelki életünkre, függünk-e valamitől. A böjt rávesz, hogy
ne légy rabja e világi dolgoknak, megmutatja a valódi belső szabadságot.


*És elérkezünk a húsvéthoz.Igen, a legnagyobb eseményhez a keresztények
számára, hiszen azzal, hogy Krisztus feltámadt, részesített bennünket az
örökkévalóságból*. Nincs egyetlen halott sem a sírban. Nem porszemek
vagyunk a nagyvilágban, hanem *örökkévalóságra vagyunk teremtve. Isten
számára egyetlen emberi lélek is ezerszer fontosabb, mint a világ összes
kincse.*

*Jól tudom, hogy ön vállal börtönben is lelkészi szolgálatot?*
Igen; nem gyakran, de szoktam.

*Milyen tapasztalatai vannak?*
Odabent egészen másként működnek a dolgok. *Amikor leülünk a külső
szabadságuktól megfosztott emberekkel, és beszélgetünk, vagy éppen
értelmezzük a Szentírást, sok mindenre rádöbbenhetnek, ha akarnak. Aki nem
csak azon töri a fejét, hogy mikor szabadulhat már, azzal el lehet kezdeni
keresni Isten közelségét. A megváltás azt jelenti, hogy bármilyen mélyre
süllyedt is az illető a földi élet mocsarában, van lehetősége fölemelkedni.
A Jóisten mindenkinek megadja a lehetőséget, nincs olyan bűn, amit ne
bocsátana meg. Aki erre rádöbben, azzal már lehet dolgozni*. Aki fel akar
emelkedni Isten kegyelmével és segítségével, elkezdheti ezt az utat, mi
pedig támogatni tudjuk. Volt szerencsém már olyanokhoz, akik bent tértek
meg, sőt keresztelőm is volt már a börtönben.

*Mi az, amit mi, keresztények gyakran elfelejtünk, pedig jobban
figyelhetnénk rá?*
*Jobban kellene figyelnünk Isten szavára, ez az értő figyelem sokszor
hiányzik *a mindennapi életünkből. *Ezenkívül gyakrabban kellene
tudatosítanunk magunkban, hogy mennyi mindent kaptunk a Jóistentől. Az
elért eredményeinket, javainkat nemcsak saját magunknak köszönhetjük, hanem
legfőképpen Istennek. Ezért sokkal többször kellene hálát adnunk.* Talán a
hálaadás az, ami a leginkább hiányzik a mai ember életéből. A hála
megváltoztat. Ha az ember meg tudja köszönni az ajándékokat, a mindennapi
örömöket vagy akár a fájdalmakat is Istennek, az átformálja őt. Derűsebbé
és optimistábbá válik, és megtapasztalja, hogy Isten mindig mellette van. *A
hálaadás az ima legmagasabb szintje.*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-7607119580512609086_m_7305342972773195591_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240406/507d3c92/attachment.html>