[Grem] A tudáslapú vs. kompetencia-alapú oktatás / Setényi J. tanuláskutató

[Emoke Greschik]

*A hagyományos, tudásalapú oktatás olyan képességeket ad át, melyeket a
kompetencia-alapú oktatással nem lehet pótolni *- vallja Setényi János, az
MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója. Interjúnk!
https://mandiner.hu/belfold/2024/04/tanulas-kompetencia-mcc
Veszprémy László Bernát <https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy-laszlo-bernat>
*Számos kritika jelent meg a baloldali sajtóban azzal kapcsolatban, hogy ön
méltatta a poroszos oktatást. Negatív ez a szó önnél?*

Semmiképpen sem, hiszen ennek egészen konkrét jelentése van. A művelt
olvasók egy másik poroszos képpel is találkoznak, ez a hagyományos
kontinentális, tudásalapú oktatásnak a paridója. Ebben a gonosz tanárok
nagyon unalmas órákat tartanak, gyötrik a gyerekeket osztályzással, körmöst
osztanak, sarokba térdepeltetik a rosszalkodókat, stb. Nyilván démonokkal
nem érdemes harcolni.

Akinek esetleg a "porosz" beakad, annál cseréljük ki tudásalapú oktatásra.

*Mit jelent ez?*

A 19. században alakult ki, két dolgot nagyon jól tud. Az egyik, hogy egy
bonyolult tudásanyag mentén biztosítja, hogy még az iskolán belül világossá
váljon, hogy ki, hova tud kerülni a társadalomban. Ha nincsen ilyen mérce,
a tudás, mint rosta, amin keresztül válogatunk, akkor három dolog döntheti
el, hogy kiből mi lesz nagy korában. Az egyik az öröklött rangok, címek, ez
a feudalizmus, nem nagyon szeretjük. A második a pénz, ez igazságtalan. A
harmadik pedig az erőszak, erről jobb nem beszélni. Amikor Eötvösék azt
mondták, hogy tudásalapú társadalmat építenek fel, akkor meritokráciát,
teljesítményelvű társadalmat akartak létrehozni. Ezt nagyjából a hazai
kontextusban el is érték száz, százötven év alatt. A másik, amit nagyon jól
tud a tudásalapú iskola, az a nemzedékek közötti tranzakció. Több száz,
ezer év tudását kapszulákban, esszenciális formában tovább adja. Ezért az
új és új fiatal nemzedékek nem nulláról találják ki a kereket. Ha egy
csoportmunkában egy történelemórán Petőfitől Kossuthig, Deákon és
Széchenyiig kiosztjuk a szerepeket, akkor gyakorlatilag a magyar történelem
archetipikus figurái, akik visszaköszönnek a történelem során, megjelennek
a tanteremben. Ha felkészülnek a szerepekből, akkor egy olyan értelmes vita
folytatható le, ami alapján aztán az orosz-ukrán háború geopolitikai
összefüggéseit egy érettségi előtti töriórán gyerekjáték lesz átadni.
Kialakul a komplex gondolkodás. Ez nem spórolható meg a tudásnak a
kiitatásával, ezt tanulni kell. Persze az oktatás tömegessé válásával a
szülők, gyerekek szempontjai is előkerülnek, humanizálódik a szakképzés, ez
nem baj, üdvös, sikeres történet a '90 utáni Magyarországon. Más példa:

a lemaradókra való nagyobb figyelem, fókusz fontos dolog, nem nélkülözhető.

 Tehát egyensúlykeresés állapotában vagyunk. De amit a posztmodern
megközelítések kapcsán kritikailag próbáltam megjeleníteni ezen a bizonyos
szegedi előadásomon, az az a fajta kultúraromboló hevület, aminek nyomás a
hagyományos tudáselemek felszámolása látszik kívánatos állapotnak.

*A kompetencialapú oktatást nagyon hamar vezették be, részlegesen
Magyarországon.*

Azok között, akik ezen dolgoztak, az egészen doktriner ideológusoktól az
árnyaltan gondolkodó oktatási szakemberekig széles spektrum volt jelen.

Az OECD a Pisa-vizsgálatok kapcsán globalizálja azt a fogalmi keretet, hogy
„kompetenciák”.

 Ez egy hibrid ügy, inkább a csináld!-fajta dolog, mint egy tudományosan
igazolható történet. Akik ezt kidolgozták egy hosszú, szakmai folyamat
eredményeképpen, világosan megfogalmazzák, hogy a valóságban nincsenek
ilyen kontextustól elszakított, tiszta kompetenciák, ilyenek nem léteznek.
Ezek csak valamilyen közegben, kontextusban elvégezhető műveletek. De annak
érdekében, hogy karakteresebb, globális véleményt tudjanak megfogalmazni
nemzeti oktatási rendszerekről, belevágtak ebbe a vállalkozásba. Mit
mondtam, van egy ilyen pezsdítő funkciója, amikor ebből vallás válik, vagy
valláspótló ideológia, azt tekintjük kedvezőtlen folyamatnak.

*Mi lehet akkor ebben a frissítő dolog?*

Kétségtelenül van egy frissítő ereje,

a globális munkaadóknak a munkaerő-szükségletét jeleníti meg.

 A problémamegoldás, az írás, a szövegértés, a kommunikációs készség, az
együttműködés, az egyéni- és csoportmunkák szerepe, mostanság a kreativitás
a hívószavak. Ezek frissítően hatnak a hagyományos oktatásra, új tudásokat
vonnak be, ez egy legitim dolog, a munkaerőpiac oldaláról megfogalmazni
dolgokat mindig legitim, hiszen a gyerekek jelentős része az oktatás után
dolgozni kezd majd. A probléma ott kezdődik, amikor ebből ideológia válik,
mely ideológia a hagyományos műveltségi kánonnan szemben fogalmazódik meg.
Ez a kompetencia-ácsoknak kisebbik részét érinti. Ilyen szélsőséges
álláspontok azért nem mindenkit jellemeztek korábban. Ennek a folyamatnak
egy kritiai felülvizsgálata mindenképpen szükséges.

*Harari arról beszélt, hogy már nem is tudja, mit kéne tanítani, mert
minden hamar elavul. Vannak időtálló értékek, amiket át kell adni?*

Ezek a globális médiastratégák, akik felépített figurák, nem annyira
elemzők, mint inkább szórakoztatók, ők az ún. infotainment.

Harari egy szórakoztatóipari termék, egy közepes valaki,

aki sajátos, jól ismert médiabuborékában következetesen képvisel bizonyos
véleményeket. Az értékek és a kánon ügyében: az irodalom, mármint a nagy
művek, lecsiszolt, időt álló munkák nagyon unalmasnak tűnhetnek, ezek egy
próba, a beavatás része. Emberi sorsmintákat közvetítenek, tehát nem azért
olvassuk Tolsztojt és Homéroszt, mert önmagában annyira érdekes, hanem mert
esszenciálisan megkapom az élet élésének művészetéhez a tartalmakat,
amelyeket amúgy 120 év alatt szenvednék ki az saját életemben. Ezek olyan
„pirulák”, amelyek a jó élethez szükségesek.

*Milyen egyéb dolgokra gondol?*

A természettudományok, főleg a matematika egy edzésmód, melyek a
problémafelismerést, és főleg a problémamegoldást égetik be az agyunkba.

Természetesen a kovalens kötés és a kétismeretlenes egyenletek később
elpárolognak az agyunkból, tehát a posztmodern kritikusok szerint
feleslegesek. De a tanulás nem így működik, hanem a mintázatok, amelyeket
iskolai feldolgozásuk során szereztünk, beégnek a tudatba, később is
használjuk őket, ez egy szemléletmód. A művészetek a világra való
nyitottságot és érzékenységet edzik, amelyek nélkül nem lehetséges jó vagy
szép élet. S végül a történelem azokat a közösségi tapasztalatokat
összegzi, amelyek nélkül az új generációk teljesen kiszolgáltatottan
indulnak a jövőbe. Amikor ezeket a közösségi tapasztalatokat megpróbálják
kiiktatni a tankönyvből, pontosan ez a cél: hogy ne vérteződjenek fel ezzel
a háttértudással a fiatalok, hanem helyette a „kritikai gondolkodás”, a
„médiatudatosság” és hasonló kompetenciák nyomán jussanak olyan
következtetésekre, mint hogy pl. a világ bajait három-négy gonosz ember
okozza.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240404/4f66fc10/attachment.html>