<div dir="ltr">
<p><b><font size="4">A
 hagyományos, tudásalapú oktatás olyan képességeket ad át, melyeket a 
kompetencia-alapú oktatással nem lehet pótolni </font></b>- vallja Setényi János, 
az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója. Interjúnk!</p><div>

<a href="https://mandiner.hu/belfold/2024/04/tanulas-kompetencia-mcc" target="_blank">https://mandiner.hu/belfold/2024/04/tanulas-kompetencia-mcc</a> <br></div><div>
<a href="https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy-laszlo-bernat" target="_blank">Veszprémy László Bernát</a> <br></div><div>
<strong>Számos kritika jelent meg a baloldali sajtóban azzal kapcsolatban, hogy ön méltatta a poroszos oktatást. Negatív ez a szó önnél?</strong> <br></div><div>
<span><div><p>Semmiképpen
 sem, hiszen ennek egészen konkrét jelentése van. A művelt olvasók egy 
másik poroszos képpel is találkoznak, ez a hagyományos kontinentális, 
tudásalapú oktatásnak a paridója. Ebben a gonosz tanárok nagyon unalmas 
órákat tartanak, gyötrik a gyerekeket osztályzással, körmöst osztanak, 
sarokba térdepeltetik a rosszalkodókat, stb. Nyilván démonokkal nem 
érdemes harcolni. </p><span><div><p>Akinek esetleg a "porosz" beakad, annál cseréljük ki tudásalapú oktatásra.</p></div></span><p><strong>Mit jelent ez?</strong></p><p>A
 19. században alakult ki, két dolgot nagyon jól tud. Az egyik, hogy egy
 bonyolult tudásanyag mentén biztosítja, hogy még az iskolán belül 
világossá váljon, hogy ki, hova tud kerülni a társadalomban. Ha nincsen 
ilyen mérce, a tudás, mint rosta, amin keresztül válogatunk, akkor három
 dolog döntheti el, hogy kiből mi lesz nagy korában. Az egyik az 
öröklött rangok, címek, ez a feudalizmus, nem nagyon szeretjük. A 
második a pénz, ez igazságtalan. A harmadik pedig az erőszak, erről jobb
 nem beszélni. Amikor Eötvösék azt mondták, hogy tudásalapú társadalmat 
építenek fel, akkor meritokráciát, teljesítményelvű társadalmat akartak 
létrehozni. Ezt nagyjából a hazai kontextusban el is érték száz, 
százötven év alatt. A másik, amit nagyon jól tud a tudásalapú iskola, az
 a nemzedékek közötti tranzakció. Több száz, ezer év tudását 
kapszulákban, esszenciális formában tovább adja. Ezért az új és új 
fiatal nemzedékek nem nulláról találják ki a kereket. Ha egy 
csoportmunkában egy történelemórán Petőfitől Kossuthig, Deákon és 
Széchenyiig kiosztjuk a szerepeket, akkor gyakorlatilag a magyar 
történelem archetipikus figurái, akik visszaköszönnek a történelem 
során, megjelennek a tanteremben. Ha felkészülnek a szerepekből, akkor 
egy olyan értelmes vita folytatható le, ami alapján aztán az orosz-ukrán
 háború geopolitikai összefüggéseit egy érettségi előtti töriórán 
gyerekjáték lesz átadni. Kialakul a komplex gondolkodás. Ez nem 
spórolható meg a tudásnak a kiitatásával, ezt tanulni kell. Persze az 
oktatás tömegessé válásával a szülők, gyerekek szempontjai is 
előkerülnek, humanizálódik a szakképzés, ez nem baj, üdvös, sikeres 
történet a '90 utáni Magyarországon. Más példa: </p><span><div><p>a lemaradókra való nagyobb figyelem, fókusz fontos dolog, nem nélkülözhető.</p></div></span><p> Tehát
 egyensúlykeresés állapotában vagyunk. De amit a posztmodern 
megközelítések kapcsán kritikailag próbáltam megjeleníteni ezen a 
bizonyos szegedi előadásomon, az az a fajta kultúraromboló hevület, 
aminek nyomás a hagyományos tudáselemek felszámolása látszik kívánatos 
állapotnak.</p><p><strong>A kompetencialapú oktatást nagyon hamar vezették be, részlegesen Magyarországon.</strong></p><p>Azok
 között, akik ezen dolgoztak, az egészen doktriner ideológusoktól az 
árnyaltan gondolkodó oktatási szakemberekig széles spektrum volt jelen. </p><span><div><p>Az OECD a Pisa-vizsgálatok kapcsán globalizálja azt a fogalmi keretet, hogy „kompetenciák”.</p></div></span><p> Ez
 egy hibrid ügy, inkább a csináld!-fajta dolog, mint egy tudományosan 
igazolható történet. Akik ezt kidolgozták egy hosszú, szakmai folyamat 
eredményeképpen, világosan megfogalmazzák, hogy a valóságban nincsenek 
ilyen kontextustól elszakított, tiszta kompetenciák, ilyenek nem 
léteznek. Ezek csak valamilyen közegben, kontextusban elvégezhető 
műveletek. De annak érdekében, hogy karakteresebb, globális véleményt 
tudjanak megfogalmazni nemzeti oktatási rendszerekről, belevágtak ebbe a
 vállalkozásba. Mit mondtam, van egy ilyen pezsdítő funkciója, amikor 
ebből vallás válik, vagy valláspótló ideológia, azt tekintjük 
kedvezőtlen folyamatnak.</p><p><strong>Mi lehet akkor ebben a frissítő dolog?</strong></p><p>Kétségtelenül van egy frissítő ereje, </p><span><div><p>a globális munkaadóknak a munkaerő-szükségletét jeleníti meg.</p></div></span><p> A
 problémamegoldás, az írás, a szövegértés, a kommunikációs készség, az 
együttműködés, az egyéni- és csoportmunkák szerepe, mostanság a 
kreativitás a hívószavak. Ezek frissítően hatnak a hagyományos 
oktatásra, új tudásokat vonnak be, ez egy legitim dolog, a munkaerőpiac 
oldaláról megfogalmazni dolgokat mindig legitim, hiszen a gyerekek 
jelentős része az oktatás után dolgozni kezd majd. A probléma ott 
kezdődik, amikor ebből ideológia válik, mely ideológia a hagyományos 
műveltségi kánonnan szemben fogalmazódik meg. Ez a kompetencia-ácsoknak 
kisebbik részét érinti. Ilyen szélsőséges álláspontok azért nem 
mindenkit jellemeztek korábban. Ennek a folyamatnak egy kritiai 
felülvizsgálata mindenképpen szükséges.</p><p><strong>Harari arról 
beszélt, hogy már nem is tudja, mit kéne tanítani, mert minden hamar 
elavul. Vannak időtálló értékek, amiket át kell adni?</strong></p><p>Ezek
 a globális médiastratégák, akik felépített figurák, nem annyira 
elemzők, mint inkább szórakoztatók, ők az ún. infotainment. </p><span><div><p>Harari egy szórakoztatóipari termék, egy közepes valaki, </p></div></span><p>aki
 sajátos, jól ismert médiabuborékában következetesen képvisel bizonyos 
véleményeket. Az értékek és a kánon ügyében: az irodalom, mármint a nagy
 művek, lecsiszolt, időt álló munkák nagyon unalmasnak tűnhetnek, ezek 
egy próba, a beavatás része. Emberi sorsmintákat közvetítenek, tehát nem
 azért olvassuk Tolsztojt és Homéroszt, mert önmagában annyira érdekes, 
hanem mert esszenciálisan megkapom az élet élésének művészetéhez a 
tartalmakat, amelyeket amúgy 120 év alatt szenvednék ki az saját 
életemben. Ezek olyan „pirulák”, amelyek a jó élethez szükségesek.</p><p><strong>Milyen egyéb dolgokra gondol?</strong></p><span><div><p>A
 természettudományok, főleg a matematika egy edzésmód, melyek a 
problémafelismerést, és főleg a problémamegoldást égetik be az 
agyunkba. </p></div></span><p>Természetesen a kovalens kötés és a 
kétismeretlenes egyenletek később elpárolognak az agyunkból, tehát a 
posztmodern kritikusok szerint feleslegesek. De a tanulás nem így 
működik, hanem a mintázatok, amelyeket iskolai feldolgozásuk során 
szereztünk, beégnek a tudatba, később is használjuk őket, ez egy 
szemléletmód. A művészetek a világra való nyitottságot és érzékenységet 
edzik, amelyek nélkül nem lehetséges jó vagy szép élet. S végül a 
történelem azokat a közösségi tapasztalatokat összegzi, amelyek nélkül 
az új generációk teljesen kiszolgáltatottan indulnak a jövőbe. Amikor 
ezeket a közösségi tapasztalatokat megpróbálják kiiktatni a tankönyvből,
 pontosan ez a cél: hogy ne vérteződjenek fel ezzel a háttértudással a 
fiatalok, hanem helyette a „kritikai gondolkodás”, a „médiatudatosság” 
és hasonló kompetenciák nyomán jussanak olyan következtetésekre, mint 
hogy pl. a világ bajait három-négy gonosz ember okozza.</p></div></span></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>