[Grem] A római püsp. szinódusról Kovács G. gyulafehérvári érsek

[Emoke Greschik]

 „Megtanuljuk” egymást – Kovács Gergely érsek a feleúton levő püspöki
szinódusról
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-megtanuljuk-egymast-kovacs-gergely-ersek-feleuton-levo-puspoki-szinodusrol
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2023. október 20., péntek
| 9:02


Kovács Gergely gyulafehérvári érsek először vesz részt a Vatikánban püspöki
szinóduson, de így van ezzel sok ott lévő világi hívő, pap és szerzetes is.
A félúton tartó tanácskozásról olvashatjuk az erdélyi főpásztor reflexióját.

A mostani püspöki szinódus kapcsán már kezdettől fogva annyira
polarizálódtak a vélemények, mint soha az eddigi szinódusok alkalmával, és
nem csak azért, mert első ízben kaptak meghívást és szavazati jogot világi
krisztushívők, papok, szerzetesek és szerzetesnők. Érthető, ha maguk a
résztvevők is kíváncsian, kérdésekkel érkeztek meg Rómába – még azok is,
akik korábban már több ízben vettek részt püspöki szinóduson, nem csak
azok, mint én, akik első ízben vesznek részt.

Újdonságnak számít, hogy a szinódust háromnapos lelkigyakorlat előzte meg.
Ez nemcsak a lelki ráhangolódást szolgálta, hanem megtanultuk és
gyakoroltuk a *conversazione nello Spirito*-t, a Lélekben való
beszélgetést, amely tulajdonképpen a mostani szinódusi munkálatoknak a
módja. Mindenkinek ugyanannyi ideje van szabadon elmondani a véleményét,
nincsenek a szót magukhoz ragadó, másokat túlbeszélő tagok. Senki nem
szól(hat) közbe, nem kommentál, de későbbi körökben lehetőség van az érvek
és vélemények tisztelettel való ütköztetésre, sőt kötelező a mások által
elmondottakra reflektálni. Mindezt átszövi a Szentlélek hangjának
figyelése: a beszélgetés közben számos imaszünet van. Dicséretes lenne
egyházmegyé(i)nkben is meghonosítani ezt az egymásra-figyelést, a másiknak
tisztelettel való meghallgatását.

A szinódus nyelvei szerint és az interneten is elérhető
munkadokumentumban (*Instrumentum
laboris*) részletesen bemutatott témák alapján 35 kiscsoportba beosztva
dolgozunk. A csoportok összetétele modulonként változik, így folyamatosan
új tagokat ismerhetünk meg, gazdagodva tapasztalataiknak, helyi egyházaik
sajátosságainak megismerése által.

Újdonság, hogy nemcsak a kiscsoportos munkák alatt, hanem az általános
gyűlések közben is kerek asztalok körül ülünk. Munkánkat megkönnyíti a
technika: mindenki előtt táblagép, amely által nemcsak követhetjük a
napirendet, nemcsak háttéranyagot és információkat kapunk, hanem a
szavazásokhoz, felszólalásokhoz is praktikusak.

Asztalainkon monitorok, webkamerák. Felhő (cloud) áll rendelkezésünkre,
megszakítás nélkül működő titkárság. Minden körülmény adott a jó és
eredményes munkához. A munkához, melyet jól észlelhető kettősség jellemez.
Leegyszerűsítve úgy fogalmaznám meg, hogy a kint és a bentkettőssége. Kint
az egyes médiák és érdekek által gerjesztett várakozás, amely alig
két-három kulcskérdésre van kiélezve és beállítva, mintegy előre
„eldöntve”, hogy mi kellene legyen, szerintük, a jó döntés. Bent szó sincs
döntésről (hisz ez nem a szinódus dolga); ehelyett mély beszélgetések,
átimádkozott állásfoglalások és kérdésfelvetések, örömben és harmóniában
való együttlét, még akkor is, ha néha ugyancsak eltérőek a vélemények.
Egyről meg vagyok győződve: nincs köztünk olyan szinódusi tag, aki ne
hallana időnként olyat, amivel nem ért egyet és meg ne fogalmazná magában,
hogy „ezt aztán nem”. Kézzel fogható az Egyház sokszínűsége: lépten-nyomon
megtapasztaljuk, hogy néha még körvonalazni is nehéz válaszokat vagy
megoldásokat, mert nemcsak földrészekként, nemcsak országonként, hanem
esetenként még egy egyházmegyén belül is teljesen eltérő helyzetek vannak.

A beszélgetések által lassan megismerjük, „megtanuljuk” egymást. Nagyon
fontos számomra az, hogy nem egy esetben olyan helyzetekről, kihívásokról,
nehézségekről hallok, amelyeket eddig mellékesnek tartottam vagy tudomásom
sem volt róla. És ahogy én tanulok a mozambiki, a bolíviai, a ghánai
szinódusi tag szavaiból, hasonlóképpen csodálkoznak rá sokan a mi
részegyházunk életére, hitére, sajátosságaira. Napról napra gazdagabb
leszek. Nagyon értékes találkozásoknak vagyok az alanya napról napra, még a
szünetek is a remek beszélgetések alkalmai.

A szinódus felér egy lelkigyakorlattal társított továbbképzővel. Talán csak
most kezdem igazán, teljes mélységében megérteni, hogy mit jelent a
szinodális folyamat – és úgy tapasztalom, hogy ezzel nem vagyok egyedül a
jelenlevők közül. Korábbi szinódusokon meghatározott témákat vitattak meg,
most maga a mód, a stílus a kérdés: hogyan legyünk Egyház: „Egy szinodális
Egyházért: közösség, részvétel és küldetés”. Az a kérdés, hogy miként
járunk együtt a közös úton. Jézus mindannyiunktól azt várja, hogy a vele
való találkozásunk örömét továbbadjuk.

Téves a szinodalitásnak az a megközelítése, hogy ez a világi krisztushívők
papok irányában megfogalmazott elvárásainak teljesítését jelenti. Nekünk
közösen, együtt kell Jézust adnunk mindenkinek, róla kell tanúságot
tennünk. Hogyan tudjuk ezt jobban, megfelelőbben tenni? Első követelmény és
feltétel mindannyiunk, papok és hívek számára, az állandó megtérés. Egyre
jobban meg kell ismernünk Jézust, folyamatos képzés szükséges mindenki
számára, legyen az püspök, pap, szerzetes, szerzetesnő, világi hívő. Együtt
kell járnunk, együtt kell gondolkodnunk, imádkoznunk és dolgoznunk. A pap
legyen pásztor: legyen az övéi között, ismerje őket. De nemcsak az ő dolga
a közösség terhének viselése, nem „szolgáltatást” nyújt kérésre és szükség
alapján, hanem a hívők közössége kell élővé váljon, minden tagnak be kell
töltenie a ráeső részt, feladatot. Ez a szinodalitás. Az alap Jézus, az
általa hirdetett örömhír. Ehhez kell mérni mindent, ehhez kell folyamatosan
alakulnunk, nem pedig saját igényeink, elvárásaink és tetszésünk szerint
csavarni az ő tanítását. „Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és
küldetés”. Élő közösséggé, élő Egyházzá kell válnunk. Egyetlen testet kell
alkotnunk, amelynek minden tagja teljesíti a saját feladatát: a kar ne
szív, hanem jó kar akarjon lenni. Küldetésünk tanúságot tenni Jézusról,
elmondani, hogy ő a legnagyobb kincsünk, ő a mi örömünk, aki nélkül semmit
sem tehetünk (Jn 15,5). Nem keveset, nem valamicskét, hanem semmit.

*Szerző: Kovács Gergely gyulafehérvári érsek*

*Forrás: Romkat.ro
<https://romkat.ro/2023/10/19/kovacs-gergely-ersek-feleuton-szinodusi-reflexio/?fbclid=IwAR3pViugyWqwtIlNb71qHtVf1mdx88x2TInMEbBQVYtHqoMMmAh0HTZs6wY>*

*Fotó: Kovács Gergely, Pál József Csaba, Lola Gomez/CNS, Vatican Media*

*Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231021/bd5e42f5/attachment.html>