[Grem] Merre, hogyan tovább az oktatásban? Készek-e az egyházak többet vállalni?

[Emoke Greschik]

 Merre, hogyan tovább az oktatásban? Készek-e az egyházak többet vállalni?
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2023. október 19., csütörtök |
13:55
https://www.magyarkurir.hu/hirek/merre-hogyan-tovabb-az-oktatasban-keszek-e-az-egyhazak-tobbet-vallalni

28
Evangélikus, katolikus, református, zsidó előadók mutatták be egyházuk
jelenlétét az oktatásban, átgondolásra váró kérdéseket is felvetve a
Keresztény–Zsidó Tanács október 18-án, a budapesti Ráday Házban
tartott, *Hagyományból
épített jövő* című konferenciáján. Az egyházi iskola a létkérdésekre adott,
kapaszkodót jelentő válaszokat nyújtva találhatja meg identitását –
fogalmazódott meg.

A Keresztény–Zsidó Tanács konferenciája az október 7-i szentföldi
tragédiáról való megemlékezéssel kezdődött. Balog Zoltán református püspök,
Radnóti Zoltán főrabbi és Székely János püspök a 122. zsoltár
elimádkozásával fohászkodtak a békéért.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Keresztény–Zsidó Tanács (KZST)
jelenlegi elnöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in
Veritate Bizottságának elnöke köszöntőjében a konferencia címéhez –
*Hagyományból
épített jövő* – kapcsolódott: a hagyományt „élő kőtáblákra” kell írni,
embertől emberig jut el. A műveltség átadásával „értékeket, emberséget,
tízparancsot, hitet és reményt” akarunk átadni – hangsúlyozta.

Radnóti Zoltán főrabbi, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke arról beszélt,
hogy a Tóra két szót használ a tanulásra. Az egyik azt fejezi ki, aki
tanul, elmélyül valamiben, analizál, átgondol, s ezáltal eggyé válik azzal,
amit elsajátít. A másik szó arra ösztönöz, „ismételve tanuld, legyen
rendszeres számodra”. A főrabbi rámutatott, ha valaki akár napi öt percet
tölt szent iratok olvasásával, az kötődéssé válik számára.

Balog Zoltán református püspök azt fogalmazta meg, a tanítás Isten
parancsa. Amikor Isten azt kéri tőlünk, „add tovább, beszéld el”, bízik
abban, hogy képesek vagyunk ezt az általa legitimált módon megtenni. A
tanítás embertől emberig történik, azt adjuk át, amit kaptunk, ami minket
formált, megújított. „Élni kell tanítani, akkor adunk a legtöbbet” –
mutatott rá.

Kodácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetemi docense Paul
Tillich, a 20. század egyik lejelentősebb evangélikus teológusa nyomán az
oktatás három jellegét különböztette meg: A technikai oktatás készségek,
képességek fejlesztését, az egyes mesterségekre való tanítást jelenti. A
humanista jelleg az emberben rejlő mindenféle egyéni és társas lehetőségek
kibontakoztatásának fejlesztését célozza. A beavató oktatás pedig a „lét
titkába”, az életkérdésekre adott vallási szimbólumok világába kíván
bevezetni. Ez utóbbi az a terület, ahol az egyházi iskolának meghatározó
szerepe lehet. Az előadó hangsúlyozta, a beavatás mikéntjére kell
rákérdeznünk: Milyen beavatást kínál az egyházi iskola, meg tudja-e
szólítani a diákokat? Képes-e megmutatni, hogy az ember létkérdéseire adott
válasz a vallási szimbólumokban található? Kodácsy-Simon Eszter szerint az
egyházi iskola akkor tud kapaszkodót nyújtó választ adni a létkérdésekre,
ha a vallási szimbólumok „túlmutatnak mind a felekezeti, mind a nemzeti,
mind más határokon”.

Ezt a következtetést látszik igazolni az Evangélikus Hittudományi Egyetem
Valláspedagógiai Tanszéke által, az előadó közreműködésével végzett feltáró
vizsgálat is *Hogyan van jelen a három oktatási forma az iskolákban?* címmel.
A három felekezet iskoláit látogató 37 diákkal készített mélyinterjú
összegzéseként a kutatók azt látták, a diákok számára a sokszínűség – a
közösség heterogenitása, a vallási, tanári hatások, a szociokulturális
háttér, a kritikák, a kommunikáció sokszínűsége – tud  személyes
erőforrássá válni. Az egyházi iskola akkor fog mindennél nagyobb értéket
adni diákjainak, ha a létkérdések felszínre tudnak kerülni, találkozás jön
létre a vallási szimbólumokkal, és az iskola – Tillich szavaival – „túl tud
tekinteni saját határain, hagyományain”.

Darvas István főrabbi, a Bét Jehuda (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem)
zsinagóga rabbija azzal a kérdéssel indított, mit jelent vallást tanítani,
lehet-e vallást – még kérdésesebb, hogy lehet-e hitet – formális vagy
informális keretben tanítani. A judaisztika oktatása a Scheiber Sándor
Gimnázium és Általános Iskola gyakorlatában főként a hagyományok
megismertetését jelenti. Amikor a rendszerváltás után elindult az előd, az
Anna Frank Gimnázium, a holokauszt és egy politikai ideológia
vallásüldözése következményeivel szembenézve kellett felépíteni a „zsidóság
szellemi otthonát”. A gyerekek vitték haza a szülők által elfeledett
tudást, ők vitték el szüleiket a zsinagógába. Ma azt a célt fogalmazzák
meg, hogy a judaisztika oktatása nem lehet pusztán ismeretátadás, a
Jiddiskeitnek  „tükröt kell tartania” a diák elé, mely megmutatja, hol tart
az életben, milyen problémákon gondolkodik, mely tényezők alakítják
életmódját, életterét, és határozzák meg affinitását. Az évet a zsidó
hagyományok ünneplésével kísérve kívánnak „attitűdöt, közösséget” nyújtani,
és  egyfajta „szerethető élettel” megismertetni a tanulókat.

Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet vezetője *Katolikus
oktatás napjainkban* címmel adott összefoglalót a katolikus
iskolarendszerről. Az alap célkitűzés ma is az, amit 1977-ben a Katolikus
Nevelési Kongregáció megfogalmazott: a teljes ember művelése, a rendszeres
és kritikus tudás – bölcsesség – átadása. Ezt törekszik követni ma
Magyarországon 43 katolikus fenntartó intézménye, (intézményi központok,
önálló intézmények száma összesen: 359, intézményegységek száma összesen:
782 – *a szerk*.) amelyekben 142 090 diákot nevel 14 330 pedagógus, akik
közül 339 szerzetes és pap. Ezzel a katolikus oktatás a teljes oktatási
paletta 8,3 százalékát fedi le. A katolikus jelenlét sokszínű, az óvodától
a gyógypedagógiáig minden területen tart fenn az Egyház intézményt, jelen
van a kistelepüléseken, küldetésének tartja a hátrányos helyzetű gyerekek
oktatását. Elkötelezett abban, hogy az „átlaggal igényesen foglalkozzon”,
és részt vállaljon a szakképzésben is.

Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat igazgatója *Református
felelősség és szerepvállalás a magyar oktatás közfeladataiban* címmel
tartott előadásában elmondta, egyháza 206 intézményt tart fenn, 63 ezer
diákkal foglalkozik. Jelen van olyan térségekben – Magyarország északkeleti
régióiban –, ahol „fokozott felelősségvállalással” tartozik az egyház.
Oktatási eredményeiket különböző mérések igazolják: 2019-ben a
kompetenciamérések alapján a legjobb eredményeket mind matematikából, mind
szövegértésből a református iskolák tudták felmutatni. S bár a legjobb
családi háttérrel a református diákok rendelkeznek, a legnagyobb hozzáadott
értéket is iskoláik nyújtják tanulóik fejlődésében. Az előadó kritikusan
rámutatott, szembe kell nézniük azzal, hogy intézményeikben a
legalacsonyabb a hátrányos helyzetű gyerekek aránya.

Összefoglalóan azt a kérdést tette fel: Készek vagyunk-e tovább növekedni?
Az egyházi fenntartói jelenlét 18 százalék a közoktatásban.
Szervezetfejlesztőkre hivatkozva azt állapította meg, érdemi, tartós hatást
a társadalomra akkor érhetünk el, ha a részarány legalább 25 százalék lesz.
„Gondolati fordulóhoz értünk. Mostani viszonyunk az oktatási feladatokhoz:
missziót végzünk, melyhez az oktatás kiváló terep. Ha vállaljuk a
növekedést, akkor már arról lesz szó, hogy az egész társadalom számára
fontos és általa számonkért közfeladatot látunk el, melyben lehetőségként
ott a misszió. Kérdés, mit vállalunk fel ebből mi, magyarországi egyházak.”

Szilánk Zsuzsa, a Maimonidész Zsidó Gimnázium operatív igazgatója egy
induló, hangsúlyosan vallásilag elkötelezett gimnázium útját mutatta be. Az
Egységes Magyar Izraelita Hitközség intézménye nyolc évvel ezelőtt,
tizenegy diákkal kezdte meg működését. Mára hatosztályos, angol két
tannyelvű ortodox zsidó gimnáziumként színesítik az oktatási palettát.
„Asszimilált zsidó családokat akarunk megszólítani, ahol már a szülők sem
kaptak zsidó nevelést. Célunk, hogy megismertessük a zsidó hagyományt,
pozitív élményt nyújtsunk róla. Tanárok, szülők, diákok együttműködésével
nevelünk. A működésünk évei azt igazolják, ha a diák támogató közegben,
személyes figyelmet kapva nő fel, megváltozik az élete. A stabil zsidó
öntudat, az istenhit, a közösség biztos alapot tud adni” – fejtette ki az
operatív igazgató.

Székely János zárszavában méltatta az „együtt gondolkodás” értékét:
Mindannyian a fiatalok neveléséért küzdünk, alapvető értékeket akarunk
átadni. „Nemcsak használni akarjuk a világot, hanem megérteni, miért
vagyunk, hogyan kellene élnünk. Ezt kell tanítanunk iskoláinkban.”

*Szerző: Trauttwein Éva*


*Fotó: Merényi Zita*

*Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231019/f3d686a4/attachment.html>