[Grem] Vigyázat! miért rossz érv a „Nem járok szentmisére, mert már nem érzek ott semmit” ..

[Emoke Greschik]

„Nem járok szentmisére, mert már nem érzek ott semmit”

https://zarandok.ma/nem-jarok-szentmisere-mert-mar-nem-erzek-ott-semmit/

*A szentmisén való részvételünk nem függhet a pillanatnyi vallásos
érzéseinktől, főként azért nem, mert a szentségek azok, amelyek növelik
bennünk az Isten és a felebarátaink iránt érzett szeretetünket.*

Manapság az „átérzés” diktátuma korlátozza a lelkiismeretünket. A
spontaneitás és az érzelmesség soha nem látott mértékű ösztönzést és
támogatást kap. Például, hogy „lájkoljuk” valamelyik ismerősünk legújabb
posztját a közösségi hálón. Ez a hullám még a vallási szférát is érinti,
olyannyira, hogy a „megélés”, az „átélt élmény” fontosabb lett, mint a
katekizmus tanítása. „Az evangélium inkább élmény, mint tanítás” – halljuk
néha. A keresztény élet ilyesfajta felfogása szerint az önátadás és a szív
kiáradása gond nélkül mellőzheti a hit misztériumának megfelelő ismeretét.
A lényeg az lenne, hogy csak szeressük Jézust minden további elmélkedés
nélkül. Ezt az irányzatot fideizmusnak nevezték el.

*Azonban azáltal, hogy a katolikusok az érzéseket részesítik előnyben a
hittel kapcsolatos ismeretekkel szemben, azt kockáztatják, hogy
elbizonytalanodnak mihelyt a szentmise során nem tapasztalnak semmilyen
jóleső érzést.* Ha „érzéketlen” maradok, amikor a közösség vasárnap az Úr
misztériumait ünnepli, az vajon azt jelenti, hogy már nincs hitem? Ha már
nem érzek magamban melegséget a szentmisén, akkor ez azt jelenti, hogy az
ünnepelt misztériumok nem igazak, vagy azt, hogy egy másik hitet, a
kereszténység egy másik ágát, vagy más felekezetet kell választanom?
*Az Isten munkálkodik bennünk*

Sajnos, néhány templomba járó ezt a következtetést vonja le, éspedig azok,
akik túlságosan is az „átérzésre” hagyatkoznak. Szerintük ez lenne hitük
mércéje: „Ha már nem érzek semmit, ha szenvtelen vagyok, az azért van, mert
nincs, vagy már nincs hitem.” Hitünket ily módon a belső érzelmeinkhez
viszonyítani elég veszélyes reflexnek bizonyulhat. Valójában azt jelenti,
hogy az egész létezésünk alapvető választását, vagyis az Istenbe vetett
hitünket csupán a belső érzéseinkre alapozzuk. És elfelejtjük, hogy nem mi
adtuk magunknak a hitet, hanem Isten az, aki azt belénk oltotta.

Mi több, a hit szellemi mélységének mértéke, amelyben a hit működik, nem
mérhető azzal, amit az elménk érzékel belőle. Miért van ez így? Mert Isten
a keresztségünk óta mélyen munkálkodik bennük, és a lelkünkben való
működése gyakran rejtve marad előlünk. *Isten nemcsak hogy nem erőlteti
ránk magát, de mihelyt igent mondunk neki, azonnal otthonra lel bennünk,
ügyelve arra, hogy ne befolyásoljon minket, mivel tiszteletben akarja
tartani a szabadságunkat.* Olyannyira, hogy az is gyakran előfordul, hogy
az Istennel élő lelkek már nem is érzékelik magukban az Ő jelenlétét.
*A szubjektív érzékelésünk nem a hitünk mércéje*

*Ezek a megfontolások nagyon fontosak a szentmise alatti „átérzésünk”
mértékének megítélésében.* Az, hogy nehezen „lépünk be” az Eucharisztia
misztériumának ünneplésébe, nem jelenti azt, hogy hitünk „megrekedt”, és
hogy már nincs helyünk a közösségben. Óvakodjunk attól, hogy túlértékeljük
a szubjektív érzékelésünket! Nem ez a hitünk, még kevésbé Krisztus
igazságának mértéke! Az, hogy az úrfelmutatásnál vagy az átváltoztatásnál
nem érzek semmi különöset, még nem jelenti azt, hogy Krisztus valóságosan
nincs is jelen közöttünk.

Mindenekelőtt arról kell meggyőznünk magunkat, hogy a szentségek a bennünk
lévő hit és szeretet növelésére szolgálnak, és nem azért vannak, hogy
ellenőrizzék bennünk ezeknek a pillanatnyi intenzitását! A szentmisében
Krisztus cselekszik bennünk az ünneplés első pillanataitól kezdve, és még
inkább, ha magunkhoz vesszük az Ő testét, függetlenül attól, hogy mit
érzünk éppen akkor. Tehát nagyon helytelen dolog csupán azért megtagadni a
misére járást, mert az előző vasárnap nem tapasztaltunk semmit. Nem rajtunk
múlik, hogy növekszik-e a hitünk és a szeretetünk, erről Isten gondoskodik.
Ne fordítsuk meg az ok és okozat sorrendjét.* A legfontosabb az ok (Isten),
nem pedig az okozat (az érzéseim vagy azok hiánya) – még akkor is, ha a
hitem fenntartásához az én szándékomra is szükség van.*

Ráadásul, mint fentebb említettük, a hit és a szeretet nem az érzelmekhez
igazodik. Egy anya sincs állandóan örömmámorban, de ez nem akadályozza meg
abban, hogy életének minden napján gondoskodjon gyermekeiről, hogy szünet
nélkül nekik szentelje magát. Hasonlóképpen nem kell lelki önkívületben
lennünk ahhoz, hogy kimutassuk Jézus iránti szeretetünket azáltal, hogy
részt veszünk a szentmisén.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: fr.aleteia.org
<https://fr.aleteia.org/2023/07/29/je-ne-vais-plus-a-la-messe-parce-que-je-ny-ressens-plus-rien/>

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231009/82cc0651/attachment.html>