[Grem] Az izraeliek elleni Hamász támadások és az erdélyi magyarellenes mészárlások / Rab Irán / Védett Társ. friss hírlevele

[Emoke Greschik]

*A Hamász által az izraeliek ellen elkövetett gyilkos terrorcselekmények
láttán nekem rögtön az erdélyi magyarellenes mészárlások jutottak eszembe. *

A Hamász által az izraeliek ellen elkövetett gyilkos terrorcselekmények
láttán nekem rögtön az erdélyi magyarellenes mészárlások jutottak eszembe.
Azok a tömegmészárlások, amiket az osztrákok által felfegyverzett románok a
katonailag védtelen magyar települések ellen 1848–49-ben elkövettek. A móc
martalócok tucatnyi magyarlakta települést gyújtottak fel, romboltak le,
betörtek a házakba, és felkoncolták az ott-tartózkodókat. Becslések szerint
mintegy nyolcezer embert gyilkoltak halomra, pusztán azért, mert magyarok
voltak. Úgy gondolták, ha nem marad magyar, övék lesz a föld. Nem reguláris
haderő állt az ellenséges haderővel szemben, hanem feltüzelt, emberi
mivoltukból kivetkőzött, mindenre kész fegyveresek hajtottak végre pogromot
ártatlan embereken.

A múlt szövedéke is mindig felfeslik valahol.

Ugyanaz történt 175 évvel ezelőtt Erdélyben a magyarokkal, mint ami most az
izraeli zsidókkal. Különbség a két esemény között csak a fegyverek
minőségében van, az emberi természet, egy más identitású, nyelvű és
kultúrájú népcsoporttal szembeni vak gyűlölet mit sem változott. Nincs
annál alávalóbb dolog, mint védtelen embereket, ma úgy mondjuk,
fegyvertelen civileket legyilkolni.

A gazdagsága miatt Erdély Athénjának nevezett Nagyenyedet (ma Aiud,
Románia) 1849. január 8-án éjjel mintegy kilencezer felbőszült lándzsás
oláh rohamozta meg. A városban négyezer fegyvertelen ember volt, mert a
hadra fogható férfiak valahol távol, a magyar honvédség soraiban a magyar
szabadságért harcoltak. Az otthon maradottak már nyugovóra tértek, amikor a
támadás történt. Puskalövések hangjára felriadva látták, hogy városuk
lángokban áll. Iszonyatos gyilkolás kezdődött, irgalom és válogatás nélkül
öltek ott öreget, asszonyt és gyermeket. Ki, ahogy tudott, a közeli erdőbe
menekült, télvíz idején mezítláb, egy szál pendelyben. Akik nem tudtak
elmenekülni, azokat a támadók lándzsáikkal keresztülszúrták, botokkal,
fejszékkel agyonverték. A csecsemőket úgy ütötték lábuknál fogva a falhoz,
hogy a fejük kettérepedt. A város épületeit szalmatekercsekkel mind lángra
gyújtották. Éjfél után a közeli görögkatolikus román lelkész vezetésével
újabb martalócok érkeztek, másnap délelőtt további párezres fosztogató,
rabló tömeg jelent meg. A Bethlen-főiskola értékes könyvtárát, levéltárát
az utcára hányták, hogy a tűztől olvadó hóban legyen min közlekedni. A
sírboltokat is feltörték, kifosztották. Az értékeket nagy halomba
gyűjtötték, ebben a szászok is segítettek nekik. A városba vezető utakat a
rablott portékákkal megrakott szekerek, elhajtott állatok, rabságba hurcolt
emberek árasztották el.

A pogromsorozat valójában már októberben kezdődött, amikor a Felvidéken
született Puchner Antal, az erdélyi haderő Habsburg-hű főparancsnoka
megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek, és ostromállapotot
hirdetve szabad kezet adott a románoknak. Nagyenyedhez hasonlóan járt
Gyulafehérvár, Zalatna, Magyarigen, Marosszentimre, Abdrudbánya és még
számos környékbeli magyar város, falu is. A pusztítás mindig hasonló
forgatókönyv alapján zajlott: a románok előbb fenyegetésekkel, majd
ígéretekkel megadásra szólították a lakosságot, aztán a megkötött szerződés
és békeokmány ellenére legyilkolták őket. Ezeket a szerződéseket az osztrák
császári tisztek jelenlétében kötötték. A magyarok a városokban fegyveres
erővel nem rendelkeztek, legyilkolásukat biztonsági szempontok nem
magyarázhatták. Közönséges pogrom, etnikai tisztogatás zajlott, a magyarok
megsemmisítésének kísérlete.

Elekes Károly gyulafehérvári református lelkipásztor 1849-ben bejárta a
feldúlt helyszíneket, és megkereste az erdőbe menekült magyarokat. Az egész
egyházmegye akkorra már annyira elnéptelenedett, hogy „reményt sem lehet
venni a felől, hogy itt valaha magyar s főleg református hitű vallásos élet
lehessen” – írta beszámolójában. A magyar templomokat, iskolákat földig
rombolták, a lakóházakat felgyújtották, a lelkészeket, tanítókat
legyilkolták a vandál támadók.

Akkoriban még nem volt tömegmédia, a történtekről nem értesült a világ. Nem
volt román- vagy magyarellenes, vagy valamelyik fél melletti tüntetés
Európában, csak félelem és rettegés az osztrákok kezére került, szabad
prédává tett Erdélyben. A magyar országgyűléshez is csak 1849. januárban
jutott el a mészárlások híre, és kapott megbízást a lengyel Bem tábornok.
Nem a megtorlásra, hanem Erdély és a magyar szabadság visszaszerzésére.

Mindezekről vajmi keveset tudni még ma is, a román történetírás ezeket a
szégyenfoltokat nem említi. A román parasztokból verbuvált szabadcsapatok
vezetője, Avram Iancu Kolozsvárott tanult jogász volt, ma hivatalosan
beiktatott nemzeti hős Romániában. Erdély majd minden településén látható a
szobra, a városok főutcáit róla nevezték el, valódi kultusza van. Pedig
amit az Avram Iancu vezette szabadcsapatok (ma: terrorszervezetnek hívnánk)
műveltek Erdélyben, az valódi genocídium volt: a magyar lakosság tudatos és
tervszerű elpusztítása.

A vérengzések a románokat terhelik, de hogy ez megtörténhetett, arról a
Habsburgok tehetnek. A Habsburgok diktálta történetírásnak sem állt
érdekében az események tényszerű feltárása, hiszen a magyarirtás az ő
segítségükkel és jóváhagyásukkal történt. Ők fegyverezték fel a románokat,
ők adtak szabad kezet nekik. A Puchner-féle októberi proklamáció másnapján
kezdődött és január közepéig, Bem tábornok megjelenéséig tartott a románok
magyarellenes pogromsorozata. A császárhű Puchner Antal magyar nézőpont
szerint áruló volt, hiszen kezdettől fogva szabotálta a törvényes magyar
kormány utasításait, és nyíltan Bécs mellé állt.

Bécs kitűnő taktikát talált ki a magyar szabadságharc leverésére: a
magyarok ellen hangolták az országban élő nemzetiségeket, szerbeket,
szlovákokat és horvátokat. Erdélyben a szászokat és a románokat lázították
fel, majd hagyták, hogy nyíltan szervezkedjenek, felkelőcsapatokat hozzanak
létre, és fegyveresen forduljanak szembe a magyarokkal. A Habsburgok azt
fogták a magyarokra, amit ők alkalmaztak mindig, a nemzetiségek elnyomását.
Ez a módszer annyira jól sikerült, hogy a tájékozatlan közvélemény a mai
napig az elhibázott magyar nemzetiségi politikát tartja a szabadságharc
bukása és Trianon okának is. Nem tudnak arról, hogy 1849-ben csak a hadi
események akadályozták meg a világ első nemzetiségi jogokat tartalmazó
törvényének végrehajtását, de ezt a kiegyezést követően, 1868-ban a magyar
törvényhozás azonnal pótolta.

Az eseményeket a magyar történetírás sem foglalta össze. A Habsburgokkal
való 1867-es kiegyezésig lehetetlen volt erről írni, utána talán a
politikai békülés jegyében kerülték ezeket a kényes pontokat. Később az
internacionalista politikai korrektség egyenesen románnak nevezett minden
erdélyit, és az agyakat teljesen átmosta. A magyar szabadságharc és a
valódi nemzetiségi politika feltárása (és sok minden egyéb) hiányzik az
iskolai oktatásból. Ezzel magunk járulunk hozzá, hogy történelmünket a
hangosabbak, a győztesek írják és átírják a saját érdekeik alapján. Pedig
semmi mást nem kellene tenni, mint a levéltári forrásokhoz nyúlni. Ott
megtalálnánk például Török Amália 1852-ben kelt felségfolyamodványát.
„Semmit nem kímélt az ellenség – írta. – Térden állva esedezem én, kinek
atyját és két testvérét az oláhok ok nélkül meggyilkolták és kinek anyja az
oláhok durva bántalmazása folytán halt meg Enyeden, hogy kegyeskedjék
felséged a tényállás megvizsgálása után hozzám-tartozóim gyilkosait
megbüntetni.”

A bécsi udvar a magyar szabadságharc leverése után Avram Iancut ugyan rövid
ideig börtönbe, majd házi őrizetbe helyezte, de az elkövetőkkel szemben
valódi számonkérés és büntetés nem történt. A gyilkosok soha nem kaptak
büntetést. Az elpusztított területeken szórványban él a magyarság, a valaha
színmagyarnak számító nagyenyedi lakosság 75 százalékban román, csakúgy,
mint egész Erdélyben.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231110/9257b3be/attachment.html>