<div dir="ltr">
<p style="margin:0px 0px 16px">
<strong>A Hamász által az izraeliek ellen elkövetett gyilkos
terrorcselekmények láttán nekem rögtön az erdélyi magyarellenes
mészárlások jutottak eszembe. <br></strong></p>
<p style="margin:0px">A Hamász által az izraeliek ellen elkövetett gyilkos
terrorcselekmények láttán nekem rögtön az erdélyi magyarellenes
mészárlások jutottak eszembe. Azok a tömegmészárlások, amiket az
osztrákok által felfegyverzett románok a katonailag védtelen magyar
települések ellen 1848–49-ben elkövettek. A móc martalócok tucatnyi
magyarlakta települést gyújtottak fel, romboltak le, betörtek a házakba,
és felkoncolták az ott-tartózkodókat. Becslések szerint mintegy
nyolcezer embert gyilkoltak halomra, pusztán azért, mert magyarok
voltak. Úgy gondolták, ha nem marad magyar, övék lesz a föld. Nem
reguláris haderő állt az ellenséges haderővel szemben, hanem feltüzelt,
emberi mivoltukból kivetkőzött, mindenre kész fegyveresek hajtottak
végre pogromot ártatlan embereken.<br><br>A múlt szövedéke is mindig felfeslik valahol.<br><br>Ugyanaz
történt 175 évvel ezelőtt Erdélyben a magyarokkal, mint ami most az
izraeli zsidókkal. Különbség a két esemény között csak a fegyverek
minőségében van, az emberi természet, egy más identitású, nyelvű és
kultúrájú népcsoporttal szembeni vak gyűlölet mit sem változott. Nincs
annál alávalóbb dolog, mint védtelen embereket, ma úgy mondjuk,
fegyvertelen civileket legyilkolni.<br><br>A gazdagsága miatt Erdély
Athénjának nevezett Nagyenyedet (ma Aiud, Románia) 1849. január 8-án
éjjel mintegy kilencezer felbőszült lándzsás oláh rohamozta meg. A
városban négyezer fegyvertelen ember volt, mert a hadra fogható férfiak
valahol távol, a magyar honvédség soraiban a magyar szabadságért
harcoltak. Az otthon maradottak már nyugovóra tértek, amikor a támadás
történt. Puskalövések hangjára felriadva látták, hogy városuk lángokban
áll. Iszonyatos gyilkolás kezdődött, irgalom és válogatás nélkül öltek
ott öreget, asszonyt és gyermeket. Ki, ahogy tudott, a közeli erdőbe
menekült, télvíz idején mezítláb, egy szál pendelyben. Akik nem tudtak
elmenekülni, azokat a támadók lándzsáikkal keresztülszúrták, botokkal,
fejszékkel agyonverték. A csecsemőket úgy ütötték lábuknál fogva a
falhoz, hogy a fejük kettérepedt. A város épületeit szalmatekercsekkel
mind lángra gyújtották. Éjfél után a közeli görögkatolikus román lelkész
vezetésével újabb martalócok érkeztek, másnap délelőtt további párezres
fosztogató, rabló tömeg jelent meg. A Bethlen-főiskola értékes
könyvtárát, levéltárát az utcára hányták, hogy a tűztől olvadó hóban
legyen min közlekedni. A sírboltokat is feltörték, kifosztották. Az
értékeket nagy halomba gyűjtötték, ebben a szászok is segítettek nekik. A
városba vezető utakat a rablott portékákkal megrakott szekerek,
elhajtott állatok, rabságba hurcolt emberek árasztották el.<br><br>A
pogromsorozat valójában már októberben kezdődött, amikor a Felvidéken
született Puchner Antal, az erdélyi haderő Habsburg-hű főparancsnoka
megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek, és
ostromállapotot hirdetve szabad kezet adott a románoknak. Nagyenyedhez
hasonlóan járt Gyulafehérvár, Zalatna, Magyarigen, Marosszentimre,
Abdrudbánya és még számos környékbeli magyar város, falu is. A pusztítás
mindig hasonló forgatókönyv alapján zajlott: a románok előbb
fenyegetésekkel, majd ígéretekkel megadásra szólították a lakosságot,
aztán a megkötött szerződés és békeokmány ellenére legyilkolták őket.
Ezeket a szerződéseket az osztrák császári tisztek jelenlétében
kötötték. A magyarok a városokban fegyveres erővel nem rendelkeztek,
legyilkolásukat biztonsági szempontok nem magyarázhatták. Közönséges
pogrom, etnikai tisztogatás zajlott, a magyarok megsemmisítésének
kísérlete.<br><br>Elekes Károly gyulafehérvári református lelkipásztor
1849-ben bejárta a feldúlt helyszíneket, és megkereste az erdőbe
menekült magyarokat. Az egész egyházmegye akkorra már annyira
elnéptelenedett, hogy „reményt sem lehet venni a felől, hogy itt valaha
magyar s főleg református hitű vallásos élet lehessen” – írta
beszámolójában. A magyar templomokat, iskolákat földig rombolták, a
lakóházakat felgyújtották, a lelkészeket, tanítókat legyilkolták a
vandál támadók.<br><br>Akkoriban még nem volt tömegmédia, a történtekről
nem értesült a világ. Nem volt román- vagy magyarellenes, vagy
valamelyik fél melletti tüntetés Európában, csak félelem és rettegés az
osztrákok kezére került, szabad prédává tett Erdélyben. A magyar
országgyűléshez is csak 1849. januárban jutott el a mészárlások híre, és
kapott megbízást a lengyel Bem tábornok. Nem a megtorlásra, hanem
Erdély és a magyar szabadság visszaszerzésére.<br><br>Mindezekről vajmi
keveset tudni még ma is, a román történetírás ezeket a szégyenfoltokat
nem említi. A román parasztokból verbuvált szabadcsapatok vezetője,
Avram Iancu Kolozsvárott tanult jogász volt, ma hivatalosan beiktatott
nemzeti hős Romániában. Erdély majd minden településén látható a szobra,
a városok főutcáit róla nevezték el, valódi kultusza van. Pedig amit az
Avram Iancu vezette szabadcsapatok (ma: terrorszervezetnek hívnánk)
műveltek Erdélyben, az valódi genocídium volt: a magyar lakosság tudatos
és tervszerű elpusztítása.<br><br>A vérengzések a románokat terhelik,
de hogy ez megtörténhetett, arról a Habsburgok tehetnek. A Habsburgok
diktálta történetírásnak sem állt érdekében az események tényszerű
feltárása, hiszen a magyarirtás az ő segítségükkel és jóváhagyásukkal
történt. Ők fegyverezték fel a románokat, ők adtak szabad kezet nekik. A
Puchner-féle októberi proklamáció másnapján kezdődött és január
közepéig, Bem tábornok megjelenéséig tartott a románok magyarellenes
pogromsorozata. A császárhű Puchner Antal magyar nézőpont szerint áruló
volt, hiszen kezdettől fogva szabotálta a törvényes magyar kormány
utasításait, és nyíltan Bécs mellé állt.<br><br>Bécs kitűnő taktikát
talált ki a magyar szabadságharc leverésére: a magyarok ellen hangolták
az országban élő nemzetiségeket, szerbeket, szlovákokat és horvátokat.
Erdélyben a szászokat és a románokat lázították fel, majd hagyták, hogy
nyíltan szervezkedjenek, felkelőcsapatokat hozzanak létre, és
fegyveresen forduljanak szembe a magyarokkal. A Habsburgok azt fogták a
magyarokra, amit ők alkalmaztak mindig, a nemzetiségek elnyomását. Ez a
módszer annyira jól sikerült, hogy a tájékozatlan közvélemény a mai
napig az elhibázott magyar nemzetiségi politikát tartja a szabadságharc
bukása és Trianon okának is. Nem tudnak arról, hogy 1849-ben csak a hadi
események akadályozták meg a világ első nemzetiségi jogokat tartalmazó
törvényének végrehajtását, de ezt a kiegyezést követően, 1868-ban a
magyar törvényhozás azonnal pótolta.<br><br>Az eseményeket a magyar
történetírás sem foglalta össze. A Habsburgokkal való 1867-es
kiegyezésig lehetetlen volt erről írni, utána talán a politikai békülés
jegyében kerülték ezeket a kényes pontokat. Később az internacionalista
politikai korrektség egyenesen románnak nevezett minden erdélyit, és az
agyakat teljesen átmosta. A magyar szabadságharc és a valódi nemzetiségi
politika feltárása (és sok minden egyéb) hiányzik az iskolai
oktatásból. Ezzel magunk járulunk hozzá, hogy történelmünket a
hangosabbak, a győztesek írják és átírják a saját érdekeik alapján.
Pedig semmi mást nem kellene tenni, mint a levéltári forrásokhoz nyúlni.
Ott megtalálnánk például Török Amália 1852-ben kelt
felségfolyamodványát. „Semmit nem kímélt az ellenség – írta. – Térden
állva esedezem én, kinek atyját és két testvérét az oláhok ok nélkül
meggyilkolták és kinek anyja az oláhok durva bántalmazása folytán halt
meg Enyeden, hogy kegyeskedjék felséged a tényállás megvizsgálása után
hozzám-tartozóim gyilkosait megbüntetni.”<br><br>A bécsi udvar a magyar
szabadságharc leverése után Avram Iancut ugyan rövid ideig börtönbe,
majd házi őrizetbe helyezte, de az elkövetőkkel szemben valódi
számonkérés és büntetés nem történt. A gyilkosok soha nem kaptak
büntetést. Az elpusztított területeken szórványban él a magyarság, a
valaha színmagyarnak számító nagyenyedi lakosság 75 százalékban román,
csakúgy, mint egész Erdélyben.</p>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>