[Grem] A Szentlélek működése bennünk, a Szentlélek 7 ajándéka / Sebestyén Péter atya

[Emoke Greschik]

*Kedves testvéreim,*

https://katolikus.ma/7-ajandek/

...... Keresztségünk óta a Szentlélek bennünk is lakást vett. De ahhoz,
hogy kibontakozzék, hogy ajándékai megjelenjenek bennünk, és gyümölcsöt
teremjenek, évek hosszú érlelésére, lelkünk művelésére van szükség. Egy
életen át kell dolgoznunk azon, hogy Isten tetszése szerint formálódjon a
személyiségünk, hogy az eltemetett istenarcot felszínre hozzuk. Ez olyan,
mint a horizont, amely egyre távolodik, ahogyan közeledünk feléje. de ebben
a befejezetlenségben van egy izgalmas lüktetés. Hiszen, ha engedjük, a
Lélek által lángra lobbanunk, mint az égő csipkebokor, és izzik lelkünk az
Istennel összekötő szeretetkapcsolattól.

 Henri Boulad SJ atya úgy fogalmaz, hogy a „*Szentlélek kikotorja a lelkünk
mélyén lerakódott tapasztalataink folyammedrét, és arra ösztönöz bennünket,
hogy vessünk le magunkról minden nehézkedést, szabadon, kiüresedve
engedjük, hogy betérjen hozzánk, és feltüzeljen*.” Ő nem engedi, hogy
frusztrációkból, kiábrándultságokból, megszokottságokból, félelmekből
burkot vagy páncélt, falakat építsünk, akadályokat emeljünk az ő friss
fuvallatának útjába. Hanem folyton sürget, ösztönöz, „piszkál”, hajt,
lendít, sodor, nyugtalanít, hogy ne érjük be a minimummal. Vágyjunk a
szentségre, akarjunk csak azért is, még jobban szeretni és Istenre figyelni.

A Szentlélek ajándékait szemlélve rájövünk, hogy ezeken keresztül nemcsak
Istenhez kötődünk, hanem mindinkább egymáshoz is. Mert ezek megszüntetik az
elidegenedést, az önzést. Ő van jóra késztető, alkotni akaró, segíteni
óhajtó vágyaink mögött. A Lélek serkent, amikor küzdünk az igazságtalanság
ellen, amikor harcolunk az igazságért (tollal, szóval, kiállással, a jog
eszközeivel), a Lélekkel működünk együtt, amikor valami jót akarunk
megvalósítani: szülőként, földművesként, tanárként, orvosként, reál- és
humán szakterületen egyaránt.

A Szentlélek biztosítja a szelet életünk hajójának vitorláiba. Vegyük sorra
ezeket az ajándékokat:

   1. *           Bölcsesség*

A bölcs ember a véges dolgokban a végtelent keresi. Gondolkodásának
szellemi alapja nem a rész, hanem az egész. Ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: *„Nem
csak a kultúra, az ember is; nemcsak a természet, a természetfeletti is;
nemcsak a lélek, a szellem is; nemcsak az élet, hanem az is, ami az életen
túl van. És mindez nem külön, egyenként, hanem minden együtt… Az egészet
együtt nézni”*.

Természetesen az életkor előre haladtával, a tapasztalatokkal gazdagodva,
emberileg is lehetünk bölcsebbek. De a Bölcsesség Lelke arra képesíti az
embert, hogy prófétai módon lásson és láttasson. Segítségével nem lesznek
idegenek, ijesztőek Jézus szavai, Isten elgondolásai, ízesebb lesz a világ,
amelyben élünk, természetessé válik a természetfölötti, és nem kell
erőszakot vennünk magunkon azért, hogy Isten szeretetében helytálljunk. A
bölcsesség Lelke elűzi szívünkből a közönyt, elménk ernyedő
hangulatingadozásait, és amikor kötelességeinket meg kell tennünk, ad hozzá
humort, könnyedséget, derűt, hogy ne legyünk komorak, ne fásuljunk bele a
hűségbe. Akkor vagyok bölcs, – vagy legalábbis törekszem a bölcsességre -,
amikor az Isten elgondolása szerinti életet kedvelem.

Úgy nézem és látom a dolgokat, ahogyan Isten. Ehhez nem elég az öntelt
tudás. A Bölcsesség Lelkének birtokában higgadtan végiggondolhatók a
folyamatok, leszűrhetők a mindenki javát előmozdító következtetések.
Egységben látni, meglátni az események közti összefüggést, helyesen
értelmezni, helyes döntéseket hozni, értékeket rangsorolni, fontossági
sorrendet fölismerni, a felismert igazság szerint élni – erre csakis a
Szentlélek képesíti az embert.

A bölcsesség nem a sok kis igazság káoszát, hanem a Nagybetűs Igazságot
juttatja érvényre, ezzel elősegítve a rendezett békét, a közjót is. „*Isten
balgasága bölcsebb az embereknél*” (1Kor1, 25)
*2.                   Értelem*

Az Értelem Lelke segít kibogozni elhomályosodott elménk okoskodó gubancait.
Manapság az okosság sokszor rafináltságot, túlzott óvatosságot,
kételkedést, a felelősség megkerülését jelenti. Inkább kerülnénk a
kockázatot, ha nem éri meg, nem teszünk egy lépést sem. Az értelem viszont
azért adatott, hogy megértsük azt, amit már tudunk. Az értelem a logikus
gondolkodás képessége. De nemcsak emberi síkon lehet értelmes valami.

Az Értelem Lelke segít meghajolni Isten elgondolásai előtt. Belelátunk
Isten „fantáziájába”. Segít, hogy abban is értelmet lássunk, ami nem
lelkesít, vagy szokatlan. Aminek emberileg látszólag nincs értelme. Az
Értelem lelke összehangolja elménkben a hit igazságait, rájövünk, hogy ezek
a titkok rokonok egymással, és bizalommál ráhagyatkozunk a minden értelmet
felülmúló Isten gondviselésére, aki látja, tudja mindennek okát és célját,
és aki hitünk logikájában is következetes. Az értelem lelke segít
bepillantani hitünk titkainak a fátyla mögé, s így könnyebben el tudunk
igazodni egyházunk tanításában is. Az értelmes hívő ember nem okoskodik,
nem kétségbe von, hanem egyszerűen csodálkozik.

A Szentlelkes értelem nemcsak érti az Úr szavát, hanem érzi a Biblia
szavainak ízét, érti a kegyelem lényegét. Egyházunk is az értelem
ajándékának birtokában vigyázza a hitletéteményt, hirdeti az örömhírt a
történelem sodrában, tudva azt, hogy az Ő útjai nem a mieink, mégis
mindennek csak Ő ad értelmet. Csak akkor értjük meg a lényeget, ha a
Szentlélek működik bennünk. Az Értelem lelkének közbelépésével életünk
kudarcai, nehézségei, fájdalmai is értelmet nyernek. Egy nagyobb
összefüggés részei lesznek.

Egy 40 éves feleség mesélte: *„Az élet időnként meglepetéseket tartogat.
Mennyi csodálatos emlékem van az elmúlt 40 évből! Jók is…rosszak is. Láttam
a pigmeusok táncát. Úsztam az Indiai óceánban. Kagylókat gyűjtöttem
Zanzibár szigetén. Láttam keringő derviseket Khartoumban, Szudán
fővárosában és egy lázadást Ugandában, Khampala közepén. Éreztem a
szantálfának, a tömjénnek és a mirhának az illatát. Emlékszem a nyitott
kanálisok, az égő szemét, a rothadó hús és a száradó teveürülék fojtó
szagára. Ébredtem muzulmánok reggeli imádságának hangjára. Hallottam,
ahogyan felrobbant egy taposóakna. És hallottam pisztolylövéseket
ünnepléskor, lázadáskor, félve, dühösen. Egy AK47-est rám szegeztek, amikor
ellopták az autónkat. Tudom, sok minden van az életben, amit még nem
tapasztaltam, és élhettem volna teljesebb életet is. Meglep, hogy ez nem
központi témája életemnek. Most megpróbálom elképzelni magamat 50, 60, 80
évesen. Mekkora boldogságot jelent, hogy még a fél életem hátravan. További
negyven év tele lehetőségekkel, tapasztalatokkal, emberekkel. Még negyven
évig élhetek azzal a férfival, akit szeretek. És gondozhatom unokáimat is.
További negyven évig járhatok Isten útjain és szerethetem őt. Meg vagyok
lepve…*(Pam Ferguson)

   1. *           Tudomány*

Az emberi tudomány szükséges. A sok információt rendszerezni, „szakosítani”
kell. Az igazolható ismeretek tárháza, ha jól használjuk, segít az
életminőség javításában. Azóta, hogy szakítottunk a „jó és rossz tudás”
fájáról, értelmünkbe is beférkőzött az önzés, a gőg. Pedig a tudás
önmagában nem boldogít. Nem önmagáért van. S még csak nem is kellene
versenyezni azért, ki szerzi meg, hogy az általa megkaparintott hatalommal
visszaélhessen. Jézus szerint – ahogy Mártának mondja – „*csak egy a
szükséges*”. (Lk10, 38)

A tudomány ajándéka megszenteli az értelem munkáját. A Tudomány Lelke
döbbent rá arra, hogy a mindentudást csak Isten birtokolja. Ő adja a
gondolkodás képességét. Tehát tőle ered a megbízás is, tehát vele kutassuk
az élet rejtélyeit, ne nélküle. Einsteinnek tulajdonítják a mondást
miszerint, a tudomány első kortya az ateizmus, de a pohár alján ott az
Isten. Egyik barátom, aki sajtkészítő mester szokta mondani: a sajt nem
más, mit a tej elrugaszkodása az örökkévalóság felé…. CS Lewis angol író
egyenesen úgy fogalmaz: *„A tudományban egy vershez írt jegyzeteket látunk,
a kereszténységben a verset magát.”* A Tudomány Lelke arra képesít, hogy
közkinccsé tegyük kamatoztatott tudásunkat, a közösség javára és Isten
dicsőségére. A teremtményeket a Teremtőhöz fűződő viszonyukban szemléli.

A Szentlélek ajándéka, ha egy tudós fejében nemcsak kipattannak, hanem meg
is ragadnak a gondolatok, s azokat az igazság szigorával végigköveti, a
megfelelő következtetéseket levonva. A Tudomány Lelke serkenti a
gondolkodás karizmájával megáldott embert, hogy mint folyó a tenger felé,
feltartóztathatatlanul az Igazság kikötőjébe jusson. A Tudomány Lelke segít
mindannyinknak, hogy a természet függönye mögött meglássuk az Alkotót, a
múlékony világ mögött az Örök szeretet Istenét, hogy felfedezéseinkben is
Őt áldjuk és alázatosak maradjunk. A valóságot segít felfedezni, mindenféle
hamis, vagy felszínes információkat kecsegtető, olcsó hasznossága dacára.
Ha szeretnéd, hogy amit megtanultál megjegyezd, kérd a Tudás Lelkét.

   1.  *          Jámborság*

Manapság gügye, álszent, élhetetlen, bugyuta stb. jelzőkkel illetik az
olyan embert, aki jámbor. Ez nem illik egy férfihoz. Ha jámborkodik, arra
vall, hogy ő nem „emancipált”. Holott a jámborság, mint készség, magatartás
a leginkább emberhez méltó. Főleg Istennel való viszonyában. Ez a normális
magatartás. A helyes vallásosság módja.  Hogy amikor Istennel szóba állok,
bármilyen tudás, végzettség birtokában bármilyen munkaterületen,
életállapotban, legyen bennem kellő áhítat, kegyelet, megilletődöttség,
tapintat.  Nem törhetek be elefántként a porcelánboltba, hisz Isten szent.
Le kell húznom sarumat, mint Mózes az égő csipkebokor előtt. A szent dolgok
tisztelete és komolyan vétele, akár a médiában, közbeszédben, ugyanúgy a
vallásosság erényének része, mint az imádság. A Jámborság Lelkének
segítségével lassan a szívemmel kezdem látni a dolgokat, eseményeket. Aki
jámbor, érzi az Úr közelségét. Megilletődve hull térdre, áhítattal közelíti
meg a Személyes Titkot. Arcra borul Isten előtt. A Jámborság Lelke képesít
az Istennel szembeni gyöngédségre, tapintatra. Egyfajta tiszta szeretet,
ősbizalom ez, ahogyan a gyermek odabújik édesanyjához, akár felnőttként is…
A jámborság a bizalom lelkülete. Nem bárgyú együgyűség, hanem Isten
szeretet-otthon melegének átérzése. A jámbor ember érzékeli, hogy Isten
szeretetének erőterében van.

   1. *           Tanács*

Még a legnagyobb pozícióban lévő, felelős beosztású emberek is alkalmaznak
tanácsost (elnöki tanácsos, jogtanácsos, szakértő, stb.), hogy jó döntést
hozhassanak. Mert a döntés felelősséggel jár. Számunkra a Szentlélek a
legjobb tanácsadó. Az Ő „véleményét”, „szaktanácsát” kérjük ki, amikor
hétköznapi vagy ünnepi újaink útkereszteződésébe kerülünk. Egy emberi
kapcsolatban, a mindennapi feladatainkban való eligazodáshoz,
kételyeinkben, bizonytalankodásaink idején. Tájékozódásunkhoz, a zavaros,
kilátástalan helyzetekben, vagy a „sok ismeretlenes egyenletek” megoldása
idején, amikor már nem elég a földi okoskodás – az ő tanácsára van
szükségünk. Különösen az eszmék, hitek, világnézetek piacán, vagy amikor
nem tudjuk hol a bűn vagy az erény, az erkölcsös vagy hitvány döntés
vízválasztója.

A Szentlélek segít megkülönböztetni a hegyet a vakondtúrástól, „*a
gyöngyszemet az üvegcseréptől, a Szépséget a Rúttól, a keskeny utat a
szélestől*.”

Kérjük Őt akkor is, amikor dilemmáink vannak, amikor szorítóba kerültünk:
vállajak-e még gyermeket, milyen munka fér össze a családi életemmel,
nélkülözzek-e inkább itthon, vagy messze a családtól, a több fizetés
oltáráén feláldozzam lelki nyugalmamat és szeretteimet…

Egy középkorú hölgy, aki a betegápolás mellett döntött, mert nem lehetett
családja, így vallott erről utólag: *„Érte mindent elvetettem- írja szent
Pál. Észak Amerikában azt tanultam, hogy a szabadság egyenlő a választási
lehetőségekkel. Az egyik üzlet 135 féle gabonapelyhet árul. Ekkora
választási lehetőség megbénít. Hogyan tudnék ennyi félét kipróbálni.
Huszonévesen azt gondoltam, mindent meg tudok tenni. Sokat segítek az
egyházban, megházasodom, családom lesz, normális életet élek. Aztán 35
évesen váratlanul rájöttem, hogy nemsokára eltűnik az életemből a
gyermekvállalás lehetősége… Választásainknak következményei vannak. Mégsem
bánom életem egyetlen döntését sem. Azzal, hogy most szegény embereket
segítek, néhány dolgot kizárok az életemből. Mégis szabadnak érzem magam,
mert nem nyitok ki minden ajtót, amely mellett elhaladok… Ha Jézust
követem, el kell fogadnom, hogy az út szűk, s a hűséggel nem jár együtt a
végtelen választási lehetőség… A szűk út határai a szükséges mederbe
terelik az energiáimat. Ha hajlandó vagyok csaknem mindnet nélkülözni, mély
lelki elhivatottságot élhetek meg…*(Susan Classen)

   1. *           Lelki erősség*

Bátorságnak is nevezhetjük. A fitnesz edzőtermek és élményfürdők világában
sokan testi erejükkel büszkélkednek, jól felépített izmaikra támaszkodnak.
Celebként ünneplik és tapsolják őket. De mily hamar cserbenhagyja testi
erejük, ha valami pszichés vagy lelki megrázkódtatás éri. Mennyi lelkierő
kell egy konfliktus elviseléséhez, egy csalódás megemésztéséhez, mily
könnyen összeroppanunk egy betegség, egy lelki trauma kapcsán. Lelki erőnk
sincs úgy magunktól, csak „felülről”, a Lélek képesít rá. A léleknek kell
igazán erőben lennie, akkor jöhet az ép test. Az erősség Lelke segít
egészséges kockázatot vállalni, akár erőnkön is felül, ha az Isten
országáért van. Ha nem az egónk, a hírnév, a becsvágy, a bírvágy hajt, ha
nem a siker vagy a versenyszellem motivál minket.

A Szentlélek által erősített ember tudja elviselni a gyengeséget, a
törékenységet, azt hogy mások is hibáznak, és ment meg a vakmerőségtől. A
lélek ereje bátran kezdeményezi a jót. Képes kitartani benne ellenszélben
is. Megmaradni a jóban. Szembeszállni a rosszal, kiállni hitünk mellett,
kitartani egy elhatározásunkban, helytállni a kísértések idején, kibírni a
szenvedéseket, a „gyűrődést”, állni a sarat akkor is, amikor „külsőleg” nem
motivál semmi… – ehhez a Lélek erejére van szükség.

Aki elveszíti a lelkierőt, aki elszakad a Lélektől, az lelkileg hamar
legyengül: megalkuszik, sodródik, leépül, megfutamodik, kétszínűvé válik,
feladja a küzdelmet és összetörik. A Szentírás szerint az apostolokat, akik
a Lelket várták, „*erő töltötte el*”. Ilyen értelemben mondja Jézus is
Máténál: „*A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják
meg…” (Mt 11, 12)*

   1. *           Istenfélelem*

Még a keresztények között is akadnak olyanok, akik „félnek” az Úr
félelmétől. Szent Pálnál olvassuk: „*Félve és remegve munkáljátok hát
üdvösségeteket!”* (Fil2, 12). Az ószövetségben valóban létezett egy ilyen
irtózásszerű félelem a találkozástól: aki szemtől szembe találja magát az
Úrral, úgy hitte, azt ember nem tudja elviselni. A zsidó gondolkodás
szerint, ha teljesítetted valaki kérését,  „féled” az illető személyt.

A keresztény lelkiség azonban teljesen mást ért istenfélelem alatt. Nem
rettegünk Istentől, hisz ő szerető Atya. Nem akarja a bűnös halálát, hanem,
hogy az megtérjen és éljen. Tehát nem beteges, pszichológiai értelemben
vett félelem, nem szorongás. A Szentírás szerint: „*a bölcsesség kezdete,
az Úr félelme.*” (111. zsoltár)

Az istenfélelemnek inkább az alázathoz van köze. De ez azt is jelenti –
ahogy a latin *tremendum* szó jelzi -, hogy megrendülök a szentségtől.
Elfog szent és üdvös félelem, komolyság, amikor Istennel állok szemben. Ez
nem sorvasztó, aggályoskodó, pokoltól való félelem, amely elbátortalanít,
megijeszt és menekülésre kényszerít, hanem ami felemel, lendít, üdvös, mert
a javamra válik. Az alázat, a *humilitas*, a földdel egyenlő érzés, a
helyes testtartásom a Mindenhatóval szemben.
És pont az ő Hatalmas Keze emel fel, mint ahogy a katicabogár csendben,
nyugodtan leszáll nyitott tenyerünkre. Ez az üdvös félelem abban segít,
hogy a világ dolgait ne bálványozzuk, ne váljanak azok kárhozatunkra, hanem
lelkünk javára. Elismerem Istent Istennek. Én teremtény vagyok. Nem a
büntetésétől félek, nem valami bűnös félelem ez, – nem teljesítettem
kötelességemet, s emiatt ő most engem a porba sújt -, hanem meghajlok
felfoghatatlan szentsége előtt. Érzem fölséges jelenlétét, és tisztelettel
elismerem, mert szeretem. Félni inkább attól félnék, ha elveszíteném az ő
szeretetét. Tisztelem Isten szabadságát, hiszem, hogy minden titokzatossága
ellenére szeretetének fénye beragyogja életemet.

         Az Istenfélelem Lelke tehát arra képesít, hogy alázatos
tisztelettel, megrendülve, a Fönség és a Titok kapujában újra és újra
átöleljem az Urat. Amikor az ember imádkozik, ez a hódoló, rászoruló, a
Tőle való függésünket kinyilvánító és beismerő állapot a legméltóbb emberi
magatartás Teremtőjével szemben.

Igen, testvéreim! A Szentlélek Isten anyanyelve, kommunikációs csatornája.
Velünk való kapcsolattartásának megnyilvánulási formája, bennünk lakásának
látható, érezhető garanciája. Találóan jegyzi meg Balás Béla ny. kaposvári
püspök: „*Szentlélek nélkül a vallás nyögvenyelős, dögunalmas, komikus és
elavult erőlködés. Lélektelenül a szentség csak szenteskedés, Istent
gyalázza, embert alázza. A Személyes Szentlélek nélkül a hittan csak lecke,
az erkölcs gátlássá silányul, a hazáról csak szavalnak, a világ kísértéssé
torzul…”*

Ferenc pápa még annak idején, 2013-ban, a hit évében egy különleges és
egyszerű hasonlattal világított rá, hogyan imádkozzunk. Azt hiszem, ezt az
ajánlatot bárki elfogadhatja és megvalósíthatja. Már azzal, ahogy keresztet
vetünk. Ujjainkat egymás mellé szorítva, tenyerünket kiegyenesítve
köszöntjük, kérjük a Szentháromság áldását. A Szentatya azt ajánlja: *minden
ujjadra mondj egy imát*. Naponta.

A hüvelykujjad van hozzád a legközelebb… Imádat azokért kezdjed, akik a
legközelebb állnak hozzád… Őket jegyzed meg a legkönnyebben. Fontossági
sorrendben is ők vannak legelöl. Értük imádkozni édes kötelesség.

Következő ujjad a mutatóujj. Vele azokért imádkozz, akik számodra utat
mutatnak. Akikre felnézel. Akiknek sokat köszönhetsz. Tanáraid, papjaid,
orvosaid, keresztszüleid, nagyobb „mentoraid”… Szükséged van a
támogatásukra, a bölcsességükre, hogy majd te is utat mutathass másoknak.
És nekik is szükségük van a kegyelmi tisztánlátásra, hogy másokat
vezethessenek.
Aztán a középső ujjad. Ez az ujjad a középső, és a leghosszabb. A
legmagasabb, amikor összeteszed a tenyered. Imádkozz a közösség vezetőiért,
az államfőkért, a magas beosztású, választott tisztségviselőkért, hogy
hallgassanak a Szentlélek sugallataira, a nehéz döntésekben. Ezzel az ujjal
azokért imádkozz, akiktől hazád, országod, a népek sorsa függ, akik
alakítják a közgondolkodást, mert nekik is szükségük van arra, hogy Isten
kalauzolja őket.

A negyedik ujjad a gyűrűsujjad. Sokan nem tudják, de ez a leggyengébb
ujjunk. Ha nem hiszed, kérdezz meg egy zongoratanárt… Ez az ujj emlékeztet
a leggyengébbekre, a nálad is gyöngébbekre, akiknek sok bajuk van, akiket
levert a betegség, akik fogyatékkal élnek. És imádkozz a házaspárokért is,
akiket a gyűrű hűségre emlékeztet.

Utoljára marad a kisujjad, a legkisebb az összes közül. Így kell látnunk
magunkat Isten előtt. Utolsókból lesznek elsők, mondja Urunk Jézus. A
kisujjad emlékeztessen magadra. Imádkozz magadért, gyöngeséged tudatában.

De sorrendben te maradj a végére, hogy lássad a helyes perspektívát, az
arányokat. Hogy megfelelő szemszögből szemléld igényeidet, vágyaidat,
szükségleteidet, hogy jobban imádkozhass azokért is, akiket Isten rád
bízott.

*Jöjj el, Szentlélek, hét ajándék Istene!*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230531/c2c9d05e/attachment.html>