<div dir="ltr">
<p><strong>Kedves testvéreim,</strong></p><p><a href="https://katolikus.ma/7-ajandek/">https://katolikus.ma/7-ajandek/</a></p><p>...... Keresztségünk óta a Szentlélek bennünk is lakást vett. De ahhoz, hogy 
kibontakozzék, hogy ajándékai megjelenjenek bennünk, és gyümölcsöt 
teremjenek, évek hosszú érlelésére, lelkünk művelésére van szükség. Egy 
életen át kell dolgoznunk azon, hogy Isten tetszése szerint formálódjon a
 személyiségünk, hogy az eltemetett istenarcot felszínre hozzuk. Ez 
olyan, mint a horizont, amely egyre távolodik, ahogyan közeledünk 
feléje. de ebben a befejezetlenségben van egy izgalmas lüktetés. Hiszen,
 ha engedjük, a Lélek által lángra lobbanunk, mint az égő csipkebokor, 
és izzik lelkünk az Istennel összekötő szeretetkapcsolattól.</p><p> Henri Boulad SJ atya úgy fogalmaz, hogy a „<em>Szentlélek
 kikotorja a lelkünk mélyén lerakódott tapasztalataink folyammedrét, és 
arra ösztönöz bennünket, hogy vessünk le magunkról minden nehézkedést, 
szabadon, kiüresedve engedjük, hogy betérjen hozzánk, és feltüzeljen</em>.”
 Ő nem engedi, hogy frusztrációkból, kiábrándultságokból, 
megszokottságokból, félelmekből burkot vagy páncélt, falakat építsünk, 
akadályokat emeljünk az ő friss fuvallatának útjába. Hanem folyton 
sürget, ösztönöz, „piszkál”, hajt, lendít, sodor, nyugtalanít, hogy ne 
érjük be a minimummal. Vágyjunk a szentségre, akarjunk csak azért is, 
még jobban szeretni és Istenre figyelni.</p><p>A Szentlélek ajándékait 
szemlélve rájövünk, hogy ezeken keresztül nemcsak Istenhez kötődünk, 
hanem mindinkább egymáshoz is. Mert ezek megszüntetik az elidegenedést, 
az önzést. Ő van jóra késztető, alkotni akaró, segíteni óhajtó vágyaink 
mögött. A Lélek serkent, amikor küzdünk az igazságtalanság ellen, amikor
 harcolunk az igazságért (tollal, szóval, kiállással, a jog 
eszközeivel), a Lélekkel működünk együtt, amikor valami jót akarunk 
megvalósítani: szülőként, földművesként, tanárként, orvosként, reál- és 
humán szakterületen egyaránt.</p><p>A Szentlélek biztosítja a szelet életünk hajójának vitorláiba. Vegyük sorra ezeket az ajándékokat:</p><ol type="1" start="1"><li><strong>           Bölcsesség</strong></li></ol><p>A
 bölcs ember a véges dolgokban a végtelent keresi. Gondolkodásának 
szellemi alapja nem a rész, hanem az egész. Ahogyan Hamvas Béla 
fogalmaz: <em>„Nem csak a kultúra, az ember is; nemcsak a természet, a 
természetfeletti is; nemcsak a lélek, a szellem is; nemcsak az élet, 
hanem az is, ami az életen túl van. És mindez nem külön, egyenként, 
hanem minden együtt… Az egészet együtt nézni”</em>.</p><p>Természetesen 
az életkor előre haladtával, a tapasztalatokkal gazdagodva, emberileg is
 lehetünk bölcsebbek. De a Bölcsesség Lelke arra képesíti az embert, 
hogy prófétai módon lásson és láttasson. Segítségével nem lesznek 
idegenek, ijesztőek Jézus szavai, Isten elgondolásai, ízesebb lesz a 
világ, amelyben élünk, természetessé válik a természetfölötti, és nem 
kell erőszakot vennünk magunkon azért, hogy Isten szeretetében 
helytálljunk. A bölcsesség Lelke elűzi szívünkből a közönyt, elménk 
ernyedő hangulatingadozásait, és amikor kötelességeinket meg kell 
tennünk, ad hozzá humort, könnyedséget, derűt, hogy ne legyünk komorak, 
ne fásuljunk bele a hűségbe. Akkor vagyok bölcs, – vagy legalábbis 
törekszem a bölcsességre -, amikor az Isten elgondolása szerinti életet 
kedvelem.</p><p>Úgy nézem és látom a dolgokat, ahogyan Isten. Ehhez nem 
elég az öntelt tudás. A Bölcsesség Lelkének birtokában higgadtan 
végiggondolhatók a folyamatok, leszűrhetők a mindenki javát előmozdító 
következtetések. Egységben látni, meglátni az események közti 
összefüggést, helyesen értelmezni, helyes döntéseket hozni, értékeket 
rangsorolni, fontossági sorrendet fölismerni, a felismert igazság 
szerint élni – erre csakis a Szentlélek képesíti az embert.</p><p>A 
bölcsesség nem a sok kis igazság káoszát, hanem a Nagybetűs Igazságot 
juttatja érvényre, ezzel elősegítve a rendezett békét, a közjót is. „<em>Isten balgasága bölcsebb az embereknél</em>” (1Kor1, 25)</p><strong>2.                   Értelem</strong><p>Az
 Értelem Lelke segít kibogozni elhomályosodott elménk okoskodó 
gubancait. Manapság az okosság sokszor rafináltságot, túlzott 
óvatosságot, kételkedést, a felelősség megkerülését jelenti. Inkább 
kerülnénk a kockázatot, ha nem éri meg, nem teszünk egy lépést sem. Az 
értelem viszont azért adatott, hogy megértsük azt, amit már tudunk. Az 
értelem a logikus gondolkodás képessége. De nemcsak emberi síkon lehet 
értelmes valami.</p><p>Az Értelem Lelke segít meghajolni Isten 
elgondolásai előtt. Belelátunk Isten „fantáziájába”. Segít, hogy abban 
is értelmet lássunk, ami nem lelkesít, vagy szokatlan. Aminek emberileg 
látszólag nincs értelme. Az Értelem lelke összehangolja elménkben a hit 
igazságait, rájövünk, hogy ezek a titkok rokonok egymással, és 
bizalommál ráhagyatkozunk a minden értelmet felülmúló Isten 
gondviselésére, aki látja, tudja mindennek okát és célját, és aki hitünk
 logikájában is következetes. Az értelem lelke segít bepillantani hitünk
 titkainak a fátyla mögé, s így könnyebben el tudunk igazodni egyházunk 
tanításában is. Az értelmes hívő ember nem okoskodik, nem kétségbe von, 
hanem egyszerűen csodálkozik.</p><p>A Szentlelkes értelem nemcsak érti 
az Úr szavát, hanem érzi a Biblia szavainak ízét, érti a kegyelem 
lényegét. Egyházunk is az értelem ajándékának birtokában vigyázza a 
hitletéteményt, hirdeti az örömhírt a történelem sodrában, tudva azt, 
hogy az Ő útjai nem a mieink, mégis mindennek csak Ő ad értelmet. Csak 
akkor értjük meg a lényeget, ha a Szentlélek működik bennünk. Az Értelem
 lelkének közbelépésével életünk kudarcai, nehézségei, fájdalmai is 
értelmet nyernek. Egy nagyobb összefüggés részei lesznek.</p><p>Egy 40 éves feleség mesélte: <em>„Az
 élet időnként meglepetéseket tartogat. Mennyi csodálatos emlékem van az
 elmúlt 40 évből! Jók is…rosszak is. Láttam a pigmeusok táncát. Úsztam 
az Indiai óceánban. Kagylókat gyűjtöttem Zanzibár szigetén. Láttam 
keringő derviseket Khartoumban, Szudán fővárosában és egy lázadást 
Ugandában, Khampala közepén. Éreztem a szantálfának, a tömjénnek és a 
mirhának az illatát. Emlékszem a nyitott kanálisok, az égő szemét, a 
rothadó hús és a száradó teveürülék fojtó szagára. Ébredtem muzulmánok 
reggeli imádságának hangjára. Hallottam, ahogyan felrobbant egy 
taposóakna. És hallottam pisztolylövéseket ünnepléskor, lázadáskor, 
félve, dühösen. Egy AK47-est rám szegeztek, amikor ellopták az autónkat.
 Tudom, sok minden van az életben, amit még nem tapasztaltam, és 
élhettem volna teljesebb életet is. Meglep, hogy ez nem központi témája 
életemnek. Most megpróbálom elképzelni magamat 50, 60, 80 évesen. 
Mekkora boldogságot jelent, hogy még a fél életem hátravan. További 
negyven év tele lehetőségekkel, tapasztalatokkal, emberekkel. Még 
negyven évig élhetek azzal a férfival, akit szeretek. És gondozhatom 
unokáimat is. További negyven évig járhatok Isten útjain és szerethetem 
őt. Meg vagyok lepve…</em>(Pam Ferguson)</p><ol type="1" start="3"><li><strong>           Tudomány</strong></li></ol><p>Az
 emberi tudomány szükséges. A sok információt rendszerezni, 
„szakosítani” kell. Az igazolható ismeretek tárháza, ha jól használjuk, 
segít az életminőség javításában. Azóta, hogy szakítottunk a „jó és 
rossz tudás” fájáról, értelmünkbe is beférkőzött az önzés, a gőg. Pedig a
 tudás önmagában nem boldogít. Nem önmagáért van. S még csak nem is 
kellene versenyezni azért, ki szerzi meg, hogy az általa megkaparintott 
hatalommal visszaélhessen. Jézus szerint – ahogy Mártának mondja – „<em>csak egy a szükséges</em>”. (Lk10, 38)</p><p>A
 tudomány ajándéka megszenteli az értelem munkáját. A Tudomány Lelke 
döbbent rá arra, hogy a mindentudást csak Isten birtokolja. Ő adja a 
gondolkodás képességét. Tehát tőle ered a megbízás is, tehát vele 
kutassuk az élet rejtélyeit, ne nélküle. Einsteinnek tulajdonítják a 
mondást miszerint, a tudomány első kortya az ateizmus, de a pohár alján 
ott az Isten. Egyik barátom, aki sajtkészítő mester szokta mondani: a 
sajt nem más, mit a tej elrugaszkodása az örökkévalóság felé…. CS Lewis 
angol író egyenesen úgy fogalmaz: <em>„A tudományban egy vershez írt jegyzeteket látunk, a kereszténységben a verset magát.”</em>
 A Tudomány Lelke arra képesít, hogy közkinccsé tegyük kamatoztatott 
tudásunkat, a közösség javára és Isten dicsőségére. A teremtményeket a 
Teremtőhöz fűződő viszonyukban szemléli.</p><p>A Szentlélek ajándéka, ha
 egy tudós fejében nemcsak kipattannak, hanem meg is ragadnak a 
gondolatok, s azokat az igazság szigorával végigköveti, a megfelelő 
következtetéseket levonva. A Tudomány Lelke serkenti a gondolkodás 
karizmájával megáldott embert, hogy mint folyó a tenger felé, 
feltartóztathatatlanul az Igazság kikötőjébe jusson. A Tudomány Lelke 
segít mindannyinknak, hogy a természet függönye mögött meglássuk az 
Alkotót, a múlékony világ mögött az Örök szeretet Istenét, hogy 
felfedezéseinkben is Őt áldjuk és alázatosak maradjunk. A valóságot 
segít felfedezni, mindenféle hamis, vagy felszínes információkat 
kecsegtető, olcsó hasznossága dacára. Ha szeretnéd, hogy amit 
megtanultál megjegyezd, kérd a Tudás Lelkét.</p><ol type="1" start="4"><li><strong> </strong><strong>          Jámborság</strong></li></ol><p>Manapság
 gügye, álszent, élhetetlen, bugyuta stb. jelzőkkel illetik az olyan 
embert, aki jámbor. Ez nem illik egy férfihoz. Ha jámborkodik, arra 
vall, hogy ő nem „emancipált”. Holott a jámborság, mint készség, 
magatartás a leginkább emberhez méltó. Főleg Istennel való viszonyában. 
Ez a normális magatartás. A helyes vallásosság módja.  Hogy amikor 
Istennel szóba állok, bármilyen tudás, végzettség birtokában bármilyen 
munkaterületen, életállapotban, legyen bennem kellő áhítat, kegyelet, 
megilletődöttség, tapintat.  Nem törhetek be elefántként a 
porcelánboltba, hisz Isten szent. Le kell húznom sarumat, mint Mózes az 
égő csipkebokor előtt. A szent dolgok tisztelete és komolyan vétele, 
akár a médiában, közbeszédben, ugyanúgy a vallásosság erényének része, 
mint az imádság. A Jámborság Lelkének segítségével lassan a szívemmel 
kezdem látni a dolgokat, eseményeket. Aki jámbor, érzi az Úr közelségét.
 Megilletődve hull térdre, áhítattal közelíti meg a Személyes Titkot. 
Arcra borul Isten előtt. A Jámborság Lelke képesít az Istennel szembeni 
gyöngédségre, tapintatra. Egyfajta tiszta szeretet, ősbizalom ez, 
ahogyan a gyermek odabújik édesanyjához, akár felnőttként is… A 
jámborság a bizalom lelkülete. Nem bárgyú együgyűség, hanem Isten 
szeretet-otthon melegének átérzése. A jámbor ember érzékeli, hogy Isten 
szeretetének erőterében van.</p><ol type="1" start="5"><li><strong>           Tanács</strong></li></ol><p>Még
 a legnagyobb pozícióban lévő, felelős beosztású emberek is alkalmaznak 
tanácsost (elnöki tanácsos, jogtanácsos, szakértő, stb.), hogy jó 
döntést hozhassanak. Mert a döntés felelősséggel jár. Számunkra a 
Szentlélek a legjobb tanácsadó. Az Ő „véleményét”, „szaktanácsát” kérjük
 ki, amikor hétköznapi vagy ünnepi újaink útkereszteződésébe kerülünk. 
Egy emberi kapcsolatban, a mindennapi feladatainkban való eligazodáshoz,
 kételyeinkben, bizonytalankodásaink idején. Tájékozódásunkhoz, a 
zavaros, kilátástalan helyzetekben, vagy a „sok ismeretlenes egyenletek”
 megoldása idején, amikor már nem elég a földi okoskodás – az ő 
tanácsára van szükségünk. Különösen az eszmék, hitek, világnézetek 
piacán, vagy amikor nem tudjuk hol a bűn vagy az erény, az erkölcsös 
vagy hitvány döntés vízválasztója.</p><p>A Szentlélek segít megkülönböztetni a hegyet a vakondtúrástól, „<em>a gyöngyszemet az üvegcseréptől, a Szépséget a Rúttól, a keskeny utat a szélestől</em>.” </p><div class="gmail-zox-post-ad-wrap"><span class="gmail-zox-ad-label"></span></div><p>Kérjük Őt akkor is, amikor dilemmáink 
vannak, amikor szorítóba kerültünk: vállajak-e még gyermeket, milyen 
munka fér össze a családi életemmel, nélkülözzek-e inkább itthon, vagy 
messze a családtól, a több fizetés oltáráén feláldozzam lelki 
nyugalmamat és szeretteimet…</p><p>Egy középkorú hölgy, aki a betegápolás mellett döntött, mert nem lehetett családja, így vallott erről utólag: <em>„Érte
 mindent elvetettem- írja szent Pál. Észak Amerikában azt tanultam, hogy
 a szabadság egyenlő a választási lehetőségekkel. Az egyik üzlet 135 
féle gabonapelyhet árul. Ekkora választási lehetőség megbénít. Hogyan 
tudnék ennyi félét kipróbálni. Huszonévesen azt gondoltam, mindent meg 
tudok tenni. Sokat segítek az egyházban, megházasodom, családom lesz, 
normális életet élek. Aztán 35 évesen váratlanul rájöttem, hogy 
nemsokára eltűnik az életemből a gyermekvállalás lehetősége… 
Választásainknak következményei vannak. Mégsem bánom életem egyetlen 
döntését sem. Azzal, hogy most szegény embereket segítek, néhány dolgot 
kizárok az életemből. Mégis szabadnak érzem magam, mert nem nyitok ki 
minden ajtót, amely mellett elhaladok… Ha Jézust követem, el kell 
fogadnom, hogy az út szűk, s a hűséggel nem jár együtt a végtelen 
választási lehetőség… A szűk út határai a szükséges mederbe terelik az 
energiáimat. Ha hajlandó vagyok csaknem mindnet nélkülözni, mély lelki 
elhivatottságot élhetek meg…</em>(Susan Classen)</p><ol type="1" start="6"><li><strong>           Lelki erősség</strong></li></ol><p>Bátorságnak
 is nevezhetjük. A fitnesz edzőtermek és élményfürdők világában sokan 
testi erejükkel büszkélkednek, jól felépített izmaikra támaszkodnak. 
Celebként ünneplik és tapsolják őket. De mily hamar cserbenhagyja testi 
erejük, ha valami pszichés vagy lelki megrázkódtatás éri. Mennyi 
lelkierő kell egy konfliktus elviseléséhez, egy csalódás 
megemésztéséhez, mily könnyen összeroppanunk egy betegség, egy lelki 
trauma kapcsán. Lelki erőnk sincs úgy magunktól, csak „felülről”, a 
Lélek képesít rá. A léleknek kell igazán erőben lennie, akkor jöhet az 
ép test. Az erősség Lelke segít egészséges kockázatot vállalni, akár 
erőnkön is felül, ha az Isten országáért van. Ha nem az egónk, a hírnév,
 a becsvágy, a bírvágy hajt, ha nem a siker vagy a versenyszellem 
motivál minket.</p><p>A Szentlélek által erősített ember tudja elviselni
 a gyengeséget, a törékenységet, azt hogy mások is hibáznak, és ment meg
 a vakmerőségtől. A lélek ereje bátran kezdeményezi a jót. Képes 
kitartani benne ellenszélben is. Megmaradni a jóban. Szembeszállni a 
rosszal, kiállni hitünk mellett, kitartani egy elhatározásunkban, 
helytállni a kísértések idején, kibírni a szenvedéseket, a „gyűrődést”, 
állni a sarat akkor is, amikor „külsőleg” nem motivál semmi… – ehhez a 
Lélek erejére van szükség.</p><p>Aki elveszíti a lelkierőt, aki elszakad
 a Lélektől, az lelkileg hamar legyengül: megalkuszik, sodródik, leépül,
 megfutamodik, kétszínűvé válik, feladja a küzdelmet és összetörik. A 
Szentírás szerint az apostolokat, akik a Lelket várták, „<em>erő töltötte el</em>”. Ilyen értelemben mondja Jézus is Máténál: „<em>A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják meg…” (Mt 11, 12)</em></p><ol type="1" start="7"><li><strong>           Istenfélelem</strong></li></ol><p>Még a keresztények között is akadnak olyanok, akik „félnek” az Úr félelmétől. Szent Pálnál olvassuk: „<em>Félve és remegve munkáljátok hát üdvösségeteket!”</em> (Fil2,
 12). Az ószövetségben valóban létezett egy ilyen irtózásszerű félelem a
 találkozástól: aki szemtől szembe találja magát az Úrral, úgy hitte, 
azt ember nem tudja elviselni. A zsidó gondolkodás szerint, ha 
teljesítetted valaki kérését,  „féled” az illető személyt.</p><p>A 
keresztény lelkiség azonban teljesen mást ért istenfélelem alatt. Nem 
rettegünk Istentől, hisz ő szerető Atya. Nem akarja a bűnös halálát, 
hanem, hogy az megtérjen és éljen. Tehát nem beteges, pszichológiai 
értelemben vett félelem, nem szorongás. A Szentírás szerint: „<em>a bölcsesség kezdete, az Úr félelme.</em>” (111. zsoltár)</p><p>Az istenfélelemnek inkább az alázathoz van köze. De ez azt is jelenti – ahogy a latin <em>tremendum</em>
 szó jelzi -, hogy megrendülök a szentségtől. Elfog szent és üdvös 
félelem, komolyság, amikor Istennel állok szemben. Ez nem sorvasztó, 
aggályoskodó, pokoltól való félelem, amely elbátortalanít, megijeszt és 
menekülésre kényszerít, hanem ami felemel, lendít, üdvös, mert a javamra
 válik. Az alázat, a <em>humilitas</em>, a földdel egyenlő érzés, a helyes testtartásom a Mindenhatóval szemben.</p>És pont az ő Hatalmas Keze emel fel, mint
 ahogy a katicabogár csendben, nyugodtan leszáll nyitott tenyerünkre. Ez
 az üdvös félelem abban segít, hogy a világ dolgait ne bálványozzuk, ne 
váljanak azok kárhozatunkra, hanem lelkünk javára. Elismerem Istent 
Istennek. Én teremtény vagyok. Nem a büntetésétől félek, nem valami 
bűnös félelem ez, – nem teljesítettem kötelességemet, s emiatt ő most 
engem a porba sújt -, hanem meghajlok felfoghatatlan szentsége előtt. 
Érzem fölséges jelenlétét, és tisztelettel elismerem, mert szeretem. 
Félni inkább attól félnék, ha elveszíteném az ő szeretetét. Tisztelem 
Isten szabadságát, hiszem, hogy minden titokzatossága ellenére 
szeretetének fénye beragyogja életemet.<p>         Az Istenfélelem 
Lelke tehát arra képesít, hogy alázatos tisztelettel, megrendülve, a 
Fönség és a Titok kapujában újra és újra átöleljem az Urat. Amikor az 
ember imádkozik, ez a hódoló, rászoruló, a Tőle való függésünket 
kinyilvánító és beismerő állapot a legméltóbb emberi magatartás 
Teremtőjével szemben.</p><p>Igen, testvéreim! A Szentlélek Isten 
anyanyelve, kommunikációs csatornája. Velünk való kapcsolattartásának 
megnyilvánulási formája, bennünk lakásának látható, érezhető garanciája.
 Találóan jegyzi meg Balás Béla ny. kaposvári püspök: „<em>Szentlélek 
nélkül a vallás nyögvenyelős, dögunalmas, komikus és elavult erőlködés. 
Lélektelenül a szentség csak szenteskedés, Istent gyalázza, embert 
alázza. A Személyes Szentlélek nélkül a hittan csak lecke, az erkölcs 
gátlássá silányul, a hazáról csak szavalnak, a világ kísértéssé torzul…”</em></p><p>Ferenc
 pápa még annak idején, 2013-ban, a hit évében egy különleges és 
egyszerű hasonlattal világított rá, hogyan imádkozzunk. Azt hiszem, ezt 
az ajánlatot bárki elfogadhatja és megvalósíthatja. Már azzal, ahogy 
keresztet vetünk. Ujjainkat egymás mellé szorítva, tenyerünket 
kiegyenesítve köszöntjük, kérjük a Szentháromság áldását. A Szentatya 
azt ajánlja: <strong>minden ujjadra mondj egy imát</strong>. Naponta.</p><p>A
 hüvelykujjad van hozzád a legközelebb… Imádat azokért kezdjed, akik a 
legközelebb állnak hozzád… Őket jegyzed meg a legkönnyebben. Fontossági 
sorrendben is ők vannak legelöl. Értük imádkozni édes kötelesség.</p><p>Következő
 ujjad a mutatóujj. Vele azokért imádkozz, akik számodra utat mutatnak. 
Akikre felnézel. Akiknek sokat köszönhetsz. Tanáraid, papjaid, orvosaid,
 keresztszüleid, nagyobb „mentoraid”… Szükséged van a támogatásukra, a 
bölcsességükre, hogy majd te is utat mutathass másoknak. És nekik is 
szükségük van a kegyelmi tisztánlátásra, hogy másokat vezethessenek.</p>Aztán a középső ujjad. Ez az ujjad a 
középső, és a leghosszabb. A legmagasabb, amikor összeteszed a tenyered.
 Imádkozz a közösség vezetőiért, az államfőkért, a magas beosztású, 
választott tisztségviselőkért, hogy hallgassanak a Szentlélek 
sugallataira, a nehéz döntésekben. Ezzel az ujjal azokért imádkozz, 
akiktől hazád, országod, a népek sorsa függ, akik alakítják a 
közgondolkodást, mert nekik is szükségük van arra, hogy Isten kalauzolja
 őket.<p>A negyedik ujjad a gyűrűsujjad. Sokan nem tudják, de ez a 
leggyengébb ujjunk. Ha nem hiszed, kérdezz meg egy zongoratanárt… Ez az 
ujj emlékeztet a leggyengébbekre, a nálad is gyöngébbekre, akiknek sok 
bajuk van, akiket levert a betegség, akik fogyatékkal élnek. És imádkozz
 a házaspárokért is, akiket a gyűrű hűségre emlékeztet.</p><p>Utoljára 
marad a kisujjad, a legkisebb az összes közül. Így kell látnunk magunkat
 Isten előtt. Utolsókból lesznek elsők, mondja Urunk Jézus. A kisujjad 
emlékeztessen magadra. Imádkozz magadért, gyöngeséged tudatában.</p><p>De
 sorrendben te maradj a végére, hogy lássad a helyes perspektívát, az 
arányokat. Hogy megfelelő szemszögből szemléld igényeidet, vágyaidat, 
szükségleteidet, hogy jobban imádkozhass azokért is, akiket Isten rád 
bízott.</p><p><em><b><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4">Jöjj el, Szentlélek, hét ajándék Istene!</font></b></em></p><div class="gmail-wp-block-embed__wrapper">
</div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>