[Grem] Római Klub: Hogyan használják ki a klímahisztériát a globális kormányzás létrehozására

[Emoke Greschik]

*Római Klub: Hogyan használják ki a klímahisztériát a globális kormányzás
létrehozására*

https://vdtablog.hu/romai-klub-hogyan-hasznaljak-ki-a-klimahiszteriat-a-globalis-kormanyzas-letrehozasara/

Az 1970-es évek elején az Egyesült Államok és a nyugati világ nagy részét
stagflációs gazdasági válságba juttatták. Nixon 1971-ben a Federal Reserve
segítségével (vagy talán a Fed irányításával) teljesen eltávolította a
dollárt az aranystandardtól, ami végül eszkalálta az inflációs nyomást.
Európa háború utáni fellendülése hirtelen véget ért, miközben 1981-1982-ig
az árucikkek (és az olaj/benzin) ára az Egyesült Államokban az egekbe
szökött, amikor a Federal Reserve 20% körülire emelte a kamatrátákat, és
szándékos recessziós összeomlást okozott.

Érdekes módon az IMF 1969-ben, közvetlenül az aranystandard
értékcsökkentése előtt hozta létre az SDR-rendszert (ugyanazt az SDR-t,
amelynek egy *globális digitálisvaluta-mechanizmus*
<https://finance.yahoo.com/news/digital-currency-monetary-authority-dcma-132700400.html>
talapzataként való alkalmazására az IMF készen állt). 1971-ben pedig
létrehozták a Világgazdasági Fórumot.

Ezt az időszakot a filmekben gyakran a diszkó, a drogok, a hippik és a rock
n’ roll élvezd-az-életet korszakaként ábrázolják, de a valóság az, hogy az
1970-es évek eleje a Nyugat számára a vég kezdete volt – ez volt az a
pillanat, amikor gazdasági alapjainkat szándékosan lerombolták, és a
középosztály jólétét lassan, de biztosan ellopta az infláció.

E gazdasági “gyengélkedés” közepette, amelyet Jimmy Carter később “bizalmi
válságnak” nevezett, az ENSZ és a hozzá kapcsolódó globalista
kerekasztal-csoportok keményen dolgoztak egy olyan rendszer kifejlesztésén,
amely meggyőzi a lakosságot arról, hogy fogadja el a hatalom globális
központosítását. Céljaik meglehetősen közvetlenek voltak. Amit akartak:

Logikai alap az emberi populáció számának kormányzati szabályozásához.

Hatalom az ipar korlátok közé szorítására.

Hatalom az energiatermelés ellenőrzéséhez és az energiaforrások feletti
rendelkezéshez.

Hatalom az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság ellenőrzéséhez vagy
korlátozásához.

Képesség az egyének életének mikromenedzselésére egy később meghatározandó
“még jobb” érdekében.

Egy szocializált társadalom, amelyben az egyéni tulajdonhoz való jogról
lemondanak.

Egy egységes világgazdasági rendszer, amelyet ők irányítanának.

Egy világvaluta-rendszer.

Egy egységes világkormány, amely egy maroknyi különálló régiót irányít.

A terv egyik legárulkodóbb idézete Strobe Talbot-tól, a
Clinton-adminisztráció helyettes államtitkárától származik, aki * a Time
magazinban kijelentette*
<https://content.time.com/time/subscriber/article/0,33009,976015-1,00.html>
, hogy:

“*A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan mi ismerjük, idejétmúltak
lesznek; az összes állam egyetlen globális hatóságot ismer majd el… A
nemzeti szuverenitás végül is nem volt olyan jó ötlet.”*

Hogy megértsük, hogyan működik a rendszer, ide hozok egy idézetet Richard
Gardnertől, a Külkapcsolatok Tanácsának globalista tagjától a Foreign
Affairs Magazine 1974-es cikkéből, melynek címe *“A világrendhez vezető
rögös út”* <https://www.foreignaffairs.com/world/hard-road-world-order>:

*Összefoglalva, a “világrend házát” alulról felfelé kell felépíteni, nem
pedig felülről lefelé. Nagy “dübörgő, zümmögő zűrzavarnak” fog tűnni, hogy
William James híres valóságleírását használjuk, de a nemzeti szuverenitás
lebontásával, lépésről lépésre történő szétmállasztásával, sokkal többet
lehet majd elérni, mint a régimódi frontális támadással.*

Más szóval, a globalisták tudták, hogy a fokozatosság lenne az egyetlen
mód, hogy egy olyan egységes világhatalmi struktúra létrejőjjön, amely
NYÍLTAN kormányoz, ahelyett, hogy az elitisták uralmát titkos szervezetek
és bábpolitikusok mögé rejtené. Olyan globális birodalmat akarnak, amelyben
ők lesznek a Platón Köztársaság-ában leírt felkent “filozófuskirályok”.
Nárcisztikus egójuk nem tehet mást, mint hogy vágyakozik a titokban gyűlölt
tömegek imádatára.

De még a fokozatosság ellenére is tudják, hogy a közvélemény végül rá fog
jönni a tervre, és amikor szabadságunk erodálódik, megpróbál majd
ellenállni. Egy dolog egy birodalmat létrehozni, de megtartani már más.
Hogyan tudnának a globalisták kibújni tekintélyelvű szférájukból,
megszüntetni az egyéni szabadságjogokat és kormányozni a világot az olyan
lázadás nélkül, amely végülis elpusztítja őket?

Az egyetlen módja annak, hogy egy ilyen terv működjön, az, ha ebben a
birodalomban az emberek, a parasztok, ELFOGADNÁK saját rabszolgaságukat. A
közvéleményt rá kellene venni, hogy a rabszolgaságot komoly kötelességnek
és túlélésnek tekintse nem csak saját maga, hanem az egész faj számára. Ily
módon, ha valaki lázad, őt a tömeg torzszülöttnek tekinti. Az egész
kollektívát veszélybe sodornák azzal, ha szembeszállnak a hatalmi
struktúrával.

Így tehát a globalisták győznek. Nem csak ma, hanem örökre győznek, mert
nem lenne többé senki, aki szembeszállna velük.

Nagy ízelítőt kaptunk a pandémiás rémület alatt az effajta pszichológiai
hadviselésből, amelyben mindannyiunknak azt mondták, hogy egy alacsony,
0,23% -os halálozási rátával rendelkező vírusfertőzés elegendő ahhoz, hogy
emberi jogaink többségét eltörölje. Szerencsére elég nagy csoport állt ki
és védekezett a megbízások ellen és az igazolványokkal szemben. Ellenben
van egy sokkal nagyobb “több haszonnal járó” program az asztalon, amelyet a
globalisták ki akarnak használni, nevezetesen az úgynevezett “éghajlati
válság”.

Hogy világos legyen, SEMMI bizonyíték nincs az ember által okozott
szén-dioxid-kibocsátás vagy az “üvegház hatású gáz-kibocsátás” által
okozott éghajlati válságra. A Föld történelmi éghajlati idővonalát tekintve
nincsenek rendkívüli időjárási események. Nincs bizonyíték, amely
alátámasztaná a hőmérsékletre vonatkozó “fordulópont”- elméleteket. A Föld
hőmérséklete pedig 100 év alatt kevesebb mint 1°C-kal emelkedett. A
hőmérséklet hivatalos regisztrálása csak az 1880-as évekre nyúlik vissza,
és ez a szűk idővonal az, amit az ENSZ és a kormány által finanszírozott
klímatudósok referenciapontként használnak a követeléseknél.

*“A gáztűzhely miatti rémület a klímaváltozást hirdető tekintélyelvű
személyiségek által keltett átverés”*
<https://alt-market.us/the-gas-stove-scare-is-a-fraud-created-by-climate-change-authoritarians/>
c. cikkemben elmagyarázom, miért csalárd tudomány ez. A lényeg az, hogy az
ENSZ egy hamis világvége éghajlati forgatókönyv miatt hisztériát szít,
ahogyan a WEF és a WHO is erősítette a hisztériát és a félelmet egy olyan
fenyegetés nélkül, mint a covid. És mindez az 1970-es évek elején kezdődött
az ENSZ-hez kötődő csoporttal, a Római Klubbal.

A globalisták legalább 1972 óta, amikor a Római Klub kiadta “A növekedés
határai” című tanulmányát, azon mesterkednek, hogy a környezetvédelmet
ürügyként használják a központosításra. A MIT-tel közös projekten belül
megfinanszírozott, az iparra és az erőforrásokra korlátozott tanulmányból
úgy tűnt, hogy az eredményeket már jóval előre megírták – Közel a bolygó
vége, hacsak a nemzetek és az egyének nem áldozzák fel szuverenitásukat.
Milyen kényelmes a globalisták számára, akik a tanulmányt finanszírozzák…

Húsz évvel később kiadtak egy könyvet *“Az első globális forradalom”*
<https://archive.org/details/TheFirstGlobalRevolution/page/n85>
címmel. Ebben a dokumentumban különösen a globális felmelegedés eszközként
való felhasználását fejtegetik a nemzetek feletti kormányzás kialakításához:

“*Miközben egy közös ellenséget kerestünk, aki ellen egyesülhetünk, arra az
ötletre jutottunk, hogy a szennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a
vízhiány, az éhínség és hasonlók megfelelnek a célnak. Ezek a jelenségek
összességükben és kölcsönhatásukban olyan közös fenyegetést jelentenek,
amellyel mindenkinek közösen kell szembenéznie. De amikor ezeket a
veszélyeket ellenségnek nevezzük, abba a csapdába esünk, amelyre már
figyelmeztettük az olvasókat, nevezetesen, hogy összetévesztjük a tüneteket
az okokkal. Mindezeket a veszélyeket az okozza, hogy az emberek
beavatkoznak a természeti folyamatokba, és csak a szemlélet és a viselkedés
megváltoztatásával lehet leküzdeni őket. Az igazi ellenség tehát maga az
emberiség.”*

Azzal, hogy az emberiség puszta létét tették a legnagyobb fenyegetéssé, a
globalisták arra törekedtek, hogy a közösséget egységesen gondolkodjon
arról, hogy korlátok között kell éljenek. Ez azt jelenti, hogy a
közösségnek fel kellene áldoznia szabadságát, és ellenőrzésnek alávetnie
magát abban a hitben, hogy az emberi faj túl veszélyes ahhoz, hogy
szabadságot kapjon.

Az Ausztrál Közszolgálati Műsorszolgáltató következő híradását 1973-ban
sugározták, nem sokkal a Római Klub megalapítása után. Ez meglepően őszinte
a szervezet céljaival kapcsolatban:

Mit vonhatunk le ebből az adásból és annak üzenetéből? A globalisták
legfőképpen két konkrét eredményt akarnak: a nemzeti szuverenitás végét és
a magántulajdon végét a társadalmilag ösztönzött minimalizmus révén.
Pontosan ugyanazok a célok, amelyeket a Római Klub az 1970-es években
felvázolt, ma az ENSZ és a Világgazdasági Fórum politikájának mozgatórugói.
A “közösségi gazdaság” koncepciót, amelyet Klaus Schwab és a WEF gyakran
büszkén hirdet, nem ők találták ki, hanem a Római Klub 50 évvel ezelőtt.

Ez egy önbeteljesítő prófécia: fél évszázadot töltenek azzal, hogy
kitaláljanak egy válságot, bevessék a nyilvános terrort, majd felajánlják
ugyanazokat a megoldásokat, amelyeket évtizedekkel ezelőtt érvényesíteni
akartak.

Végső soron a klíma-tervnek sincs semmi köze a környezetvédelemhez, csak a
gazdasághoz. A terv egy nagyon is valóságos stagflációs válság közepette
kezdődött, egy olyan pillanatban, amikor a középosztálybeliek a legnagyobb
félelemben voltak a jövőjük miatt, az árak pedig gyorsan emelkedtek. Ezt a
válságot nem az erőforrások szűkössége okozta, hanem a pénzügyi rendszer
rossz kezelése. Nem véletlen, hogy a globális felmelegedési program
csúcspontja éppen ma következik be, amikor egy újabb stagflációs
katasztrófa van a nyakunkon.

A Római Klub mára egykori dicsőségének árnyékává vált, tele ostoba
hippikkel, valószínűleg azért, mert az ENSZ és más globalista agytrösztök
vették át azt a szerepet, amelyet a csoport szokott játszani. Az eredeti
klub árnyéka azonban mindig jelen van, és klímafélelem-keltő stratégiáját
most éppen arra használják fel, hogy igazolják az energiaiparra és a
mezőgazdaságra gyakorolt, növekvő kormányzati elnyomást.

Ha a közvélemény nem állítja meg őket, a diktatórikus
szén-dioxid-mandátumok normává válnak. A következő generációt, amely majd
mesterséges szegénységben él, kora gyermekkorától kezdve arra fogják
tanítani, hogy a globalisták “megmentették a világot” egy olyan csapástól,
amely valójában soha nem létezett. Azt fogják nekik mondani, hogy az
emberiség rabszolgasorba taszítása olyasvalami, amire büszkének kell lenni,
egy ajándék, ami a fajt életben tartja, és bárki, aki megkérdőjelezi ezt a
rabszolgaságot, egy önző gazember, aki a bolygó pusztulását akarja.

*Forrás:alt-market.us
<https://alt-market.us/the-club-of-rome-how-climate-hysteria-is-being-used-to-create-global-governance/>*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230526/9a6e7cf3/attachment.html>