<div dir="ltr">
<div class="elementor-element elementor-element-88a66b4 elementor-widget elementor-widget-theme-post-content">
<div class="elementor-widget-container">
<p><font size="4"><b>Római Klub: Hogyan használják ki a klímahisztériát a globális kormányzás létrehozására</b></font></p><p><a href="https://vdtablog.hu/romai-klub-hogyan-hasznaljak-ki-a-klimahiszteriat-a-globalis-kormanyzas-letrehozasara/">https://vdtablog.hu/romai-klub-hogyan-hasznaljak-ki-a-klimahiszteriat-a-globalis-kormanyzas-letrehozasara/</a></p><p>Az 1970-es évek elején az Egyesült Államok és a nyugati világ nagy 
részét stagflációs gazdasági válságba juttatták. Nixon 1971-ben a 
Federal Reserve segítségével (vagy talán a Fed irányításával) teljesen 
eltávolította a dollárt az aranystandardtól, ami végül eszkalálta az 
inflációs nyomást. Európa háború utáni fellendülése hirtelen véget ért, 
miközben 1981-1982-ig az árucikkek (és az olaj/benzin) ára az Egyesült 
Államokban az egekbe szökött, amikor a Federal Reserve 20% körülire 
emelte a kamatrátákat, és szándékos recessziós összeomlást okozott.
</p><p>Érdekes módon az IMF 1969-ben, közvetlenül az aranystandard 
értékcsökkentése előtt hozta létre az SDR-rendszert (ugyanazt az SDR-t, 
amelynek egy <a href="https://finance.yahoo.com/news/digital-currency-monetary-authority-dcma-132700400.html"><u>globális digitálisvaluta-mechanizmus</u></a> talapzataként való alkalmazására az IMF készen állt). 1971-ben pedig létrehozták a Világgazdasági Fórumot.</p>
<p>Ezt az időszakot a filmekben gyakran a diszkó, a drogok, a hippik és a
 rock n’ roll élvezd-az-életet korszakaként ábrázolják, de a valóság az,
 hogy az 1970-es évek eleje a Nyugat számára a vég kezdete volt – ez 
volt az a pillanat, amikor gazdasági alapjainkat szándékosan 
lerombolták, és a középosztály jólétét lassan, de biztosan ellopta az 
infláció.</p>
<p>E gazdasági “gyengélkedés” közepette, amelyet Jimmy Carter később 
“bizalmi válságnak” nevezett, az ENSZ és a hozzá kapcsolódó globalista 
kerekasztal-csoportok keményen dolgoztak egy olyan rendszer 
kifejlesztésén, amely meggyőzi a lakosságot arról, hogy fogadja el a 
hatalom globális központosítását. Céljaik meglehetősen közvetlenek 
voltak. Amit akartak:</p>
<p>Logikai alap az emberi populáció számának kormányzati szabályozásához.</p>
<p>Hatalom az ipar korlátok közé szorítására.</p>
<p>Hatalom az energiatermelés ellenőrzéséhez és az energiaforrások feletti rendelkezéshez.</p>
<p>Hatalom az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság ellenőrzéséhez vagy korlátozásához.</p>
<p>Képesség az egyének életének mikromenedzselésére egy később meghatározandó “még jobb” érdekében.</p>
<p>Egy szocializált társadalom, amelyben az egyéni tulajdonhoz való jogról lemondanak.</p>
<p>Egy egységes világgazdasági rendszer, amelyet ők irányítanának.</p>
<p>Egy világvaluta-rendszer.</p>
<p>Egy egységes világkormány, amely egy maroknyi különálló régiót irányít.</p>
<p>A terv egyik legárulkodóbb idézete Strobe Talbot-tól, a Clinton-adminisztráció helyettes államtitkárától származik, aki <a href="https://content.time.com/time/subscriber/article/0,33009,976015-1,00.html"><u> a Time magazinban kijelentette</u></a>, hogy:</p>
<p>“<strong>A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan mi ismerjük, 
idejétmúltak lesznek; az összes állam egyetlen globális hatóságot ismer 
majd el… A nemzeti szuverenitás végül is nem volt olyan jó ötlet.”</strong></p>
<p>Hogy megértsük, hogyan működik a rendszer, ide hozok egy idézetet 
Richard Gardnertől, a Külkapcsolatok Tanácsának globalista tagjától a 
Foreign Affairs Magazine 1974-es cikkéből, melynek címe <a href="https://www.foreignaffairs.com/world/hard-road-world-order"><u>“A világrendhez vezető rögös út”</u></a>:</p>
<p><strong>Összefoglalva, a “világrend házát” alulról felfelé kell 
felépíteni, nem pedig felülről lefelé. Nagy “dübörgő, zümmögő 
zűrzavarnak” fog tűnni, hogy William James híres valóságleírását 
használjuk, de a nemzeti szuverenitás lebontásával, lépésről lépésre 
történő szétmállasztásával, sokkal többet lehet majd elérni, mint a 
régimódi frontális támadással.</strong></p>
<p>Más szóval, a globalisták tudták, hogy a fokozatosság lenne az 
egyetlen mód, hogy egy olyan egységes világhatalmi struktúra 
létrejőjjön, amely NYÍLTAN kormányoz, ahelyett, hogy az elitisták 
uralmát titkos szervezetek és bábpolitikusok mögé rejtené. Olyan 
globális birodalmat akarnak, amelyben ők lesznek a Platón 
Köztársaság-ában leírt felkent “filozófuskirályok”. Nárcisztikus egójuk 
nem tehet mást, mint hogy vágyakozik a titokban gyűlölt tömegek 
imádatára.</p>
<p>De még a fokozatosság ellenére is tudják, hogy a közvélemény végül rá
 fog jönni a tervre, és amikor szabadságunk erodálódik, megpróbál majd 
ellenállni. Egy dolog egy birodalmat létrehozni, de megtartani már más. 
Hogyan tudnának a globalisták kibújni tekintélyelvű szférájukból, 
megszüntetni az egyéni szabadságjogokat és kormányozni a világot az 
olyan lázadás nélkül, amely végülis elpusztítja őket?</p>
<p>Az egyetlen módja annak, hogy egy ilyen terv működjön, az, ha ebben a
 birodalomban az emberek, a parasztok, ELFOGADNÁK saját 
rabszolgaságukat. A közvéleményt rá kellene venni, hogy a rabszolgaságot
 komoly kötelességnek és túlélésnek tekintse nem csak saját maga, hanem 
az egész faj számára. Ily módon, ha valaki lázad, őt a tömeg 
torzszülöttnek tekinti. Az egész kollektívát veszélybe sodornák azzal, 
ha szembeszállnak a hatalmi struktúrával.</p>
<p>Így tehát a globalisták győznek. Nem csak ma, hanem örökre győznek, mert nem lenne többé senki, aki szembeszállna velük.</p>
<p>Nagy ízelítőt kaptunk a pandémiás rémület alatt az effajta 
pszichológiai hadviselésből, amelyben mindannyiunknak azt mondták, hogy 
egy alacsony, 0,23% -os halálozási rátával rendelkező vírusfertőzés 
elegendő ahhoz, hogy emberi jogaink többségét eltörölje. Szerencsére 
elég nagy csoport állt ki és védekezett a megbízások ellen és az 
igazolványokkal szemben. Ellenben van egy sokkal nagyobb “több haszonnal
 járó” program az asztalon, amelyet a globalisták ki akarnak használni, 
nevezetesen az úgynevezett “éghajlati válság”.</p>
<p>Hogy világos legyen, SEMMI bizonyíték nincs az ember által okozott 
szén-dioxid-kibocsátás vagy az “üvegház hatású gáz-kibocsátás” által 
okozott éghajlati válságra. A Föld történelmi éghajlati idővonalát 
tekintve nincsenek rendkívüli időjárási események. Nincs bizonyíték, 
amely alátámasztaná a hőmérsékletre vonatkozó “fordulópont”- 
elméleteket. A Föld hőmérséklete pedig 100 év alatt kevesebb mint 
1°C-kal emelkedett. A hőmérséklet hivatalos regisztrálása csak az 
1880-as évekre nyúlik vissza, és ez a szűk idővonal az, amit az ENSZ és a
 kormány által finanszírozott klímatudósok referenciapontként használnak
 a követeléseknél.</p>
<p><a href="https://alt-market.us/the-gas-stove-scare-is-a-fraud-created-by-climate-change-authoritarians/"><u>“A gáztűzhely miatti rémület a klímaváltozást hirdető tekintélyelvű személyiségek által keltett átverés”</u></a>
 c. cikkemben elmagyarázom, miért csalárd tudomány ez. A lényeg az, hogy
 az ENSZ egy hamis világvége éghajlati forgatókönyv miatt hisztériát 
szít, ahogyan a WEF és a WHO is erősítette a hisztériát és a félelmet 
egy olyan fenyegetés nélkül, mint a covid. És mindez az 1970-es évek 
elején kezdődött az ENSZ-hez kötődő csoporttal, a Római Klubbal.</p>
<p>A globalisták legalább 1972 óta, amikor a Római Klub kiadta “A 
növekedés határai” című tanulmányát, azon mesterkednek, hogy a 
környezetvédelmet ürügyként használják a központosításra. A MIT-tel 
közös projekten belül megfinanszírozott, az iparra és az erőforrásokra 
korlátozott tanulmányból úgy tűnt, hogy az eredményeket már jóval előre 
megírták – Közel a bolygó vége, hacsak a nemzetek és az egyének nem 
áldozzák fel szuverenitásukat. Milyen kényelmes a globalisták számára, 
akik a tanulmányt finanszírozzák…</p>
<p><a></a> Húsz évvel később kiadtak egy könyvet <a href="https://archive.org/details/TheFirstGlobalRevolution/page/n85"><u>“Az első globális forradalom”</u></a>
 címmel. Ebben a dokumentumban különösen a globális felmelegedés 
eszközként való felhasználását fejtegetik a nemzetek feletti kormányzás 
kialakításához:</p>
<p>“<strong>Miközben egy közös ellenséget kerestünk, aki ellen 
egyesülhetünk, arra az ötletre jutottunk, hogy a szennyezés, a globális 
felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhínség és hasonlók megfelelnek a 
célnak. Ezek a jelenségek összességükben és kölcsönhatásukban olyan 
közös fenyegetést jelentenek, amellyel mindenkinek közösen kell 
szembenéznie. De amikor ezeket a veszélyeket ellenségnek nevezzük, abba a
 csapdába esünk, amelyre már figyelmeztettük az olvasókat, nevezetesen, 
hogy összetévesztjük a tüneteket az okokkal. Mindezeket a veszélyeket az
 okozza, hogy az emberek beavatkoznak a természeti folyamatokba, és csak
 a szemlélet és a viselkedés megváltoztatásával lehet leküzdeni őket. Az
 igazi ellenség tehát maga az emberiség.”</strong></p>
<p>Azzal, hogy az emberiség puszta létét tették a legnagyobb 
fenyegetéssé, a globalisták arra törekedtek, hogy a közösséget 
egységesen gondolkodjon arról, hogy korlátok között kell éljenek. Ez azt
 jelenti, hogy a közösségnek fel kellene áldoznia szabadságát, és 
ellenőrzésnek alávetnie magát abban a hitben, hogy az emberi faj túl 
veszélyes ahhoz, hogy szabadságot kapjon.</p>
<p>Az Ausztrál Közszolgálati Műsorszolgáltató következő híradását 
1973-ban sugározták, nem sokkal a Római Klub megalapítása után. Ez 
meglepően őszinte a szervezet céljaival kapcsolatban:</p>
<div class="gmail-wp-block-embed__wrapper">

</div>
<p>Mit vonhatunk le ebből az adásból és annak üzenetéből? A globalisták 
legfőképpen két konkrét eredményt akarnak: a nemzeti szuverenitás végét 
és a magántulajdon végét a társadalmilag ösztönzött minimalizmus révén. 
Pontosan ugyanazok a célok, amelyeket a Római Klub az 1970-es években 
felvázolt, ma az ENSZ és a Világgazdasági Fórum politikájának 
mozgatórugói. A “közösségi gazdaság” koncepciót, amelyet Klaus Schwab és
 a WEF gyakran büszkén hirdet, nem ők találták ki, hanem a Római Klub 50
 évvel ezelőtt.</p>
<p>Ez egy önbeteljesítő prófécia: fél évszázadot töltenek azzal, hogy 
kitaláljanak egy válságot, bevessék a nyilvános terrort, majd 
felajánlják ugyanazokat a megoldásokat, amelyeket évtizedekkel ezelőtt 
érvényesíteni akartak.</p>
<p>Végső soron a klíma-tervnek sincs semmi köze a környezetvédelemhez, 
csak a gazdasághoz. A terv egy nagyon is valóságos stagflációs válság 
közepette kezdődött, egy olyan pillanatban, amikor a középosztálybeliek a
 legnagyobb félelemben voltak a jövőjük miatt, az árak pedig gyorsan 
emelkedtek. Ezt a válságot nem az erőforrások szűkössége okozta, hanem a
 pénzügyi rendszer rossz kezelése. Nem véletlen, hogy a globális 
felmelegedési program csúcspontja éppen ma következik be, amikor egy 
újabb stagflációs katasztrófa van a nyakunkon.</p>
<p>A Római Klub mára egykori dicsőségének árnyékává vált, tele ostoba 
hippikkel, valószínűleg azért, mert az ENSZ és más globalista 
agytrösztök vették át azt a szerepet, amelyet a csoport szokott 
játszani. Az eredeti klub árnyéka azonban mindig jelen van, és 
klímafélelem-keltő stratégiáját most éppen arra használják fel, hogy 
igazolják az energiaiparra és a mezőgazdaságra gyakorolt, növekvő 
kormányzati elnyomást.</p>
<p>Ha a közvélemény nem állítja meg őket, a diktatórikus 
szén-dioxid-mandátumok normává válnak. A következő generációt, amely 
majd mesterséges szegénységben él, kora gyermekkorától kezdve arra 
fogják tanítani, hogy a globalisták “megmentették a világot” egy olyan 
csapástól, amely valójában soha nem létezett. Azt fogják nekik mondani, 
hogy az emberiség rabszolgasorba taszítása olyasvalami, amire büszkének 
kell lenni, egy ajándék, ami a fajt életben tartja, és bárki, aki 
megkérdőjelezi ezt a rabszolgaságot, egy önző gazember, aki a bolygó 
pusztulását akarja.</p>
<p class="gmail-has-small-font-size"><em>Forrás:<a href="https://alt-market.us/the-club-of-rome-how-climate-hysteria-is-being-used-to-create-global-governance/">alt-market.us</a></em></p>
</div>
</div>

</div>