[Grem] A béke több, mint a háború vége / Harrach P. Magyar Kereszténydemokrata Szövetség

[Emoke Greschik]

 *A béke több, mint a háború vége / **Harrach P. Magyar Kereszténydemokrata
Szövetség *

https://mkdsz.hu/a-beke-tobb-mint-a-haboru-vege/

Az orosz-ukrán háború sok ezer fiatal áldozata azt érezhette, mint a
világháború haldokló katonája:

„Pedig jó lett volna még egy kicsit élni”.

Az ő félbe szakadt életük súlyos érv a béke mellett. Nem kevésbé súlyos a
háború eszkalációjának veszélye, ami még több áldozatot követelne. Minden
háború borzalmas és elkerülendő.

Akkor mégis miért nevezzük hősnek például a törökök ellen harcoló Hunyadi
Jánost? Vagy tiszteletre méltónak a honvédek jelmondatát: „a hazáért
minhalálig”? A válasz benne van a kérdésben, a hazáért vállalt áldozat
tiszteletre méltó.

Így van ez az ukránok esetében is, a hazájukat védik.

Ez a háború azonban ennél összetettebb. Ha igaz, hogy az új világrend
kialakulásának egyik epizódja, akkor nem csupán két rokonnép háborúja.
Akkor súlyos hatalmi és gazdasági érdekek csapnak össze. Végül vagy az
ukránok, vagy az oroszok nyernek, vagy egyik se. Közben emberek halnak és
családok szenvednek, Európa tovább gyengül, de a fegyverüzlet virágzik.

Nagy kérdés, hogy mi lesz a háború után. Hol lesz a helyünk, és mi lesz a
szerepünk?

Egy percig sem vitás, hogy Európához tartozunk.

Nyilvánvaló, hogy a későbbi szerepünket is jelentősen befolyásolni fogja
geopolitikai helyzetünk, nemzeti sajátosságaink, régión belüli
kapcsolataink. Az együttműködésnek az a hálózata, amelyet különböző
ügyekben más-más partnerrel építünk, szintén – nem elhanyagolható szempont
a kormány rátermettsége és az uniós falkavezérek szándéka sem.

Egy biztos, az európai együttélés a jövőben sem lesz zökkenőmentes.

A nyugati társadalmakat megfertőzte egy önpusztító ideológia és dekadens
életforma.

Ehhez járul a bevándorló tömegek okozta zavaros helyzet. Igaz, a
történelemben mindig voltak váratlan fordulatok. Miért ne bízhatnánk abban,
hogy feltámad a nyugati társadalmak életösztöne, és megcáfolja azokat, akik
a civilizációk küzdelmében a nyugat vesztét jósolják? Tény, hogy a kultúrák
harcát nem fejlett haditechnikával lehet megnyerni, hanem a személyek és
közösségek belső erejével. Ahogy Rómát naggyá a római jellem képviselői
tették, és a japán ipart a cégük iránt legendásan elkötelezett
munkavállalók. Rómánál maradva azt is látjuk, hogy a hanyatlás erkölcsi
mélypontját követően hogyan

erősödött meg és sugárzott ki egy közösségben az a szellem, ami naggyá és
élhetővé tette Európát.

Ezeknek a közösségeknek a segítségével erősítette meg Szent István is a
maga európai, keresztény és magyar államát. (Ma valami hasonlót javasol Rod
Dreher „Szent Benedek válaszútján” című munkájában.)

Tudjuk, hogy a „béke” szóban sokkal több van, mint a háború vége. Húsvét
közeledtével érdemes ebbe belegondolnunk. Nézzék el egy
kereszténydemokratának, hogy teológiai gondolattal kezdi. Az ünnep lényege,
a keresztény tanítás központi eleme Isten megbocsátó szeretete, ami
meghozta a békét Teremtő és teremtmény között, Jézus Krisztus áldozata
által. Ennek tudata és megélése erősíti a keresztény ember belső békéjét.

Akinek a belsejében béke van, az képes a rajta kívül lévő békétlenséget
csillapítani.

A béketeremtés szép emberi feladat.

A személyes kapcsolatok békéjén túl fontos kérdés a társadalmi béke is. Ez
akkor születik meg, ha nincsenek elégedetlen csoportok és rétegek. Ha
pontos meghatározást akarunk, legjobb, ha a skolasztikus filozófia
definícióját használjuk. Eszerint a béke az „igazságosság alapján történő
együttélés rendje.” Ebben a rövid mondatban a következő van: az
igazságosság érvényesülése biztosítja, hogy a társadalom minden tagja
megkapja, ami neki jár. Ezzel valósul meg a rendezett együttélés, amelyben
a rend nem kikényszerített szabályozás, hanem az ember természetének
megfelelő természettörvény által megjelölt életforma, szemben az alkalmi
ötletek és rendezetlen vágyak diktálta megoldásokkal.

*Harrach Péter*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230324/6bef9fdd/attachment.html>