[Grem] Constantinus császár 1710 éve vetett véget a keresztényüldözéseknek a Római Birodalomban

[Emoke Greschik]

 Constantinus császár 1710 éve vetett véget a keresztényüldözéseknek a
Római Birodalomban

https://vasarnap.hu/2023/06/13/constantinus-csaszar-1710-eve-vetett-veget-a-keresztenyuldozeseknek-a-romai-birodalomban/


*Ezerhétszáztíz éve, 313. június 13-án adta ki I. (Nagy) Constantinus római
császár a milánói ediktumot, véget vetve a keresztényüldözéseknek a Római
Birodalomban. *

A rómaiak valláspolitikáját a kezdetektől fogva viszonylagos tolerancia
jellemezte: a hódítások nyomán nyelvileg és etnikailag is egyre inkább
heterogénné váló birodalomban a különböző kultuszok békében megfértek
egymás mellett. A meghódított területeken tisztelt istenségeknek és
tiszteletük rítusainak a legtöbb esetben meg lehetett találni a római
megfelelőjét, s amennyiben a provinciák lakosai elfogadták a római
isteneket, illetve a császárkorban az uralkodó kultuszát, békében
gyakorolhatták saját vallásukat.

Kivételt jelentett azonban a 3. században kialakult, dualista manicheizmus
és a monoteista kereszténység. A keresztények ugyanis nemcsak a császárt
nem voltak hajlandóak istenként tisztelni, de a hagyományos politeista
kultuszokban sem vettek részt, ez pedig a rómaiak számára az egész hitvilág
megkérdőjelezését is jelentette. A hitüket büszkén vállaló, több
szempontból is kívülállónak számító keresztények és a birodalom többi
polgára között állandók voltak a konfliktusok, így Jézus Krisztus követői
kiváló bűnbaknak számítottak a hatalom számára. Már Nero (54-68) és
Domitianus (81-96) is üldözte a keresztényeket, akiket a birodalom
gondjaiért tettek felelőssé, de erről törvényt nem hoztak, a keresztényeket
külön-külön perekben, feljelentés alapján felségsértés, a császárkultusz
megtagadása miatt ítélték el.
A 3. századtól azonban a kereszténységet, amelynek hívei nem egy népből,
hanem a birodalom egészéből verbuválódtak, az állam érdekeit fenyegető
vallásnak minősítették, elsőként Decius (249-251) rendelt el
kényszerintézkedéseket a keresztények ellen.

A birodalmat időlegesen stabilizáló és minden tekintetben egységesíteni
kívánó Diocletianus (284-305) eltávolította őket a hadseregből, betiltotta
istentiszteleteiket, vagyonukat és templomaikat elkobozta, papjaikat
bebörtönözte, rengetegen haltak mártírhalált hitük miatt.

Diocletianus uralmát – és egy újabb polgárháborús időszakot – követően
végül I. Constantinus, avagy Nagy Konstantin császár (306-337) ragadta
magához a hatalmat – ez pedig a keresztényekkel kapcsolatos politika
gyökeres megváltoztatását jelentette. Ő is tisztában volt vele, hogy a
birodalom fennmaradásának záloga annak egységesítése, de felismerte, hogy a
császár személye körüli kultusz nem képes eszmeileg összefogni az államot,
a Diocletianus által bevezetett tetrarchia (a kormányozhatóság érdekében a
birodalom megosztása két társcsászár között, akik egy-egy segítőt is maguk
mellé vesznek) pedig tovább nehezítette a kérdés megoldását. Constantinus
az új ideológiai alapot az addig üldözött, de mégis terjedő
kereszténységben talált meg, amelyet ellenségből terveit elősegítő
tényezővé tett. A fordulatot jelképezi a legenda, amely szerint 312-ben, a
Maxentius ellen vívott, a birodalom sorsáról döntő csata előestéjén az égen
megjelent előtte a kereszt az „E jelben győzni fogsz” szavak kíséretében. A
császár katonái pajzsára festtette a jelet és valóban legyőzte túlerőben
lévő ellenfelét.
<https://www.youtube.com/watch?v=4vm6TWpt444>hirdetés
Konstantin 313-ban a birodalom nyugati fővárosában, Mediolanumban (Milánó)
társcsászárával, Liciniussal közösen kiadott rendeletével engedélyezte a
keresztények szabad vallásgyakorlását és azonnali hatállyal rendelkezett a
keresztény közösségek korábban lefoglalt vagyona, templomai és ingatlanai
visszaszolgáltatásáról.

Bár ez szakítást jelentett a korábbi császárok valláspolitikájával, a
közhiedelemmel ellentétben nem tette államvallássá a kereszténységet. A
milánói ediktum latin szövegét a keresztény teológus, Constantinus fiának
nevelője, Lactantius De mortibus persecutorum (Az üldözöttek haláláról)
című művéből ismerjük.

Constantinus támogatta a keresztényeket föld- és templomadományokkal,
adómentességgel, a korábban előttük zárva levő tisztségek megnyitásával, de
tisztában volt azzal is: nem lehet csak keresztény alattvalói császára.
Ezért építkezésein és az általa veretett pénzeken továbbra is használta a
római vallás szimbólumait, viselte főpapi tisztségét (pontifex maximus),
sőt, csak halálos ágyán keresztelkedett meg. Így a következő fél évszázadra
sajátságos helyzet alakult ki, egymás mellett élt a monoteista keresztény
és a politeista hagyományos római vallás.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a keresztény vallás sem volt
egységes: az alexandriai Arius ugyanis azt tanította: Jézus is isten
teremtménye volt, így nem lehetett vele egylényegű (homouszion), csak
hasonló lényegű (homoiuszion) – ezzel gyakorlatilag elvetette a
Szentháromság eszméjét. Tanainak gyors terjedése az egyházszakadás
veszélyével fenyegetett,
a császár így 325-ben összehívta az első egyetemes zsinatot Niceába,
amelyen ő maga elnökölt – pontifex maximusként. A zsinaton megerősítették a
Szentháromságtant, Ariust és híveit eretneknek minősítették és kiátkozták,
lefektették az egyetemes és igazhitű (azaz katolikus és ortodox) egyház
dogmáit és tanait.

A következő évtizedekben a kereszténység rohamos terjedésnek indult és a
következő császárok is ezt tekintették a privilegizált vallásnak – egyedüli
kivételt a később hitehagyottként (Apostata) emlegetett Iulianus uralma
jelentett, aki sikertelen kísérletet tett a keresztény közösségek
kiváltságainak megszüntetésére és az eredeti vallás restaurálására. Halála
után a régi vallás híveit egyre gyakrabban érték atrocitások, a keresztény
térítés egyre erőszakosabbá vált. A folyamatot I. Theodosius császár zárta
le, aki 380-ban a kereszténységet a birodalom államvallásának tette meg.

*(MTI)*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230613/f30b8263/attachment.html>