<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Constantinus császár 1710 éve vetett véget a keresztényüldözéseknek a Római Birodalomban</h2>
</div>
<div class="gmail-bottom-entry-post-share">
<div class="gmail-wope-social-share">
</div>
</div>
<div class="entry-thumb"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2023/06/Constantinus-latomasa-Raffaello-Sanzio_In-hoc-signo-vinces_fresko-reszlet-1024x683.jpg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="578" height="385"></div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p></p>
</div>
<div class="gmail-content">
<p><a href="https://vasarnap.hu/2023/06/13/constantinus-csaszar-1710-eve-vetett-veget-a-keresztenyuldozeseknek-a-romai-birodalomban/">https://vasarnap.hu/2023/06/13/constantinus-csaszar-1710-eve-vetett-veget-a-keresztenyuldozeseknek-a-romai-birodalomban/</a></p><p><font size="2"><strong>Ezerhétszáztíz éve, 313. június 13-án adta ki I.
(Nagy) Constantinus római császár a milánói ediktumot, véget vetve a
keresztényüldözéseknek a Római Birodalomban. <br>
</strong></font></p>
<p><font size="2">A rómaiak valláspolitikáját a kezdetektől fogva viszonylagos
tolerancia jellemezte: a hódítások nyomán nyelvileg és etnikailag is
egyre inkább heterogénné váló birodalomban a különböző kultuszok békében
megfértek egymás mellett. A meghódított területeken tisztelt
istenségeknek és tiszteletük rítusainak a legtöbb esetben meg lehetett
találni a római megfelelőjét, s amennyiben a provinciák lakosai
elfogadták a római isteneket, illetve a császárkorban az uralkodó
kultuszát, békében gyakorolhatták saját vallásukat.</font></p>
<p><font size="2">Kivételt jelentett azonban a 3. században kialakult, dualista
manicheizmus és a monoteista kereszténység. A keresztények ugyanis
nemcsak a császárt nem voltak hajlandóak istenként tisztelni, de a
hagyományos politeista kultuszokban sem vettek részt, ez pedig a rómaiak
számára az egész hitvilág megkérdőjelezését is jelentette. A hitüket
büszkén vállaló, több szempontból is kívülállónak számító keresztények
és a birodalom többi polgára között állandók voltak a konfliktusok, így
Jézus Krisztus követői kiváló bűnbaknak számítottak a hatalom számára.
Már Nero (54-68) és Domitianus (81-96) is üldözte a keresztényeket,
akiket a birodalom gondjaiért tettek felelőssé, de erről törvényt nem
hoztak, a keresztényeket külön-külön perekben, feljelentés alapján
felségsértés, a császárkultusz megtagadása miatt ítélték el.</font></p>
<h5><font size="2">A 3. századtól azonban a kereszténységet, amelynek hívei nem egy
népből, hanem a birodalom egészéből verbuválódtak, az állam érdekeit
fenyegető vallásnak minősítették, elsőként Decius (249-251) rendelt el
kényszerintézkedéseket a keresztények ellen.</font></h5>
<p><font size="2">A birodalmat időlegesen stabilizáló és minden tekintetben
egységesíteni kívánó Diocletianus (284-305) eltávolította őket a
hadseregből, betiltotta istentiszteleteiket, vagyonukat és templomaikat
elkobozta, papjaikat bebörtönözte, rengetegen haltak mártírhalált hitük
miatt.</font></p>
<p><font size="2">Diocletianus uralmát – és egy újabb polgárháborús időszakot –
követően végül I. Constantinus, avagy Nagy Konstantin császár (306-337)
ragadta magához a hatalmat – ez pedig a keresztényekkel kapcsolatos
politika gyökeres megváltoztatását jelentette. Ő is tisztában volt vele,
hogy a birodalom fennmaradásának záloga annak egységesítése, de
felismerte, hogy a császár személye körüli kultusz nem képes eszmeileg
összefogni az államot, a Diocletianus által bevezetett tetrarchia (a
kormányozhatóság érdekében a birodalom megosztása két társcsászár
között, akik egy-egy segítőt is maguk mellé vesznek) pedig tovább
nehezítette a kérdés megoldását. Constantinus az új ideológiai alapot az
addig üldözött, de mégis terjedő kereszténységben talált meg, amelyet
ellenségből terveit elősegítő tényezővé tett. A fordulatot jelképezi a
legenda, amely szerint 312-ben, a Maxentius ellen vívott, a birodalom
sorsáról döntő csata előestéjén az égen megjelent előtte a kereszt az „E
jelben győzni fogsz” szavak kíséretében. A császár katonái pajzsára
festtette a jelet és valóban legyőzte túlerőben lévő ellenfelét.</font></p><div class="gmail-banner-commercial"><font size="2"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=4vm6TWpt444" target="_blank"><span class="gmail-video-sound-on"></span></a><span class="gmail-add-title">hirdetés</span></font></div>
<h5><font size="2">Konstantin 313-ban a birodalom nyugati fővárosában, Mediolanumban
(Milánó) társcsászárával, Liciniussal közösen kiadott rendeletével
engedélyezte a keresztények szabad vallásgyakorlását és azonnali
hatállyal rendelkezett a keresztény közösségek korábban lefoglalt
vagyona, templomai és ingatlanai visszaszolgáltatásáról.</font></h5>
<p><font size="2">Bár ez szakítást jelentett a korábbi császárok valláspolitikájával, a
közhiedelemmel ellentétben nem tette államvallássá a kereszténységet. A
milánói ediktum latin szövegét a keresztény teológus, Constantinus
fiának nevelője, Lactantius De mortibus persecutorum (Az üldözöttek
haláláról) című művéből ismerjük.</font></p>
<p><font size="2">Constantinus támogatta a keresztényeket föld- és templomadományokkal,
adómentességgel, a korábban előttük zárva levő tisztségek
megnyitásával, de tisztában volt azzal is: nem lehet csak keresztény
alattvalói császára. Ezért építkezésein és az általa veretett pénzeken
továbbra is használta a római vallás szimbólumait, viselte főpapi
tisztségét (pontifex maximus), sőt, csak halálos ágyán keresztelkedett
meg. Így a következő fél évszázadra sajátságos helyzet alakult ki,
egymás mellett élt a monoteista keresztény és a politeista hagyományos
római vallás.</font></p>
<p><font size="2">Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a keresztény vallás sem volt
egységes: az alexandriai Arius ugyanis azt tanította: Jézus is isten
teremtménye volt, így nem lehetett vele egylényegű (homouszion), csak
hasonló lényegű (homoiuszion) – ezzel gyakorlatilag elvetette a
Szentháromság eszméjét. Tanainak gyors terjedése az egyházszakadás
veszélyével fenyegetett,</font></p>
<h5><font size="2">a császár így 325-ben összehívta az első egyetemes zsinatot Niceába,
amelyen ő maga elnökölt – pontifex maximusként. A zsinaton
megerősítették a Szentháromságtant, Ariust és híveit eretneknek
minősítették és kiátkozták, lefektették az egyetemes és igazhitű (azaz
katolikus és ortodox) egyház dogmáit és tanait.</font></h5>
<p><font size="2">A következő évtizedekben a kereszténység rohamos terjedésnek indult
és a következő császárok is ezt tekintették a privilegizált vallásnak –
egyedüli kivételt a később hitehagyottként (Apostata) emlegetett
Iulianus uralma jelentett, aki sikertelen kísérletet tett a keresztény
közösségek kiváltságainak megszüntetésére és az eredeti vallás
restaurálására. Halála után a régi vallás híveit egyre gyakrabban érték
atrocitások, a keresztény térítés egyre erőszakosabbá vált. A folyamatot
I. Theodosius császár zárta le, aki 380-ban a kereszténységet a
birodalom államvallásának tette meg.</font></p>
<p><font size="2"><strong>(MTI)</strong></font></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>