[Grem] Ungváry Zsolt: A sír, hol nemzetek süllyednek el…

[KEA]

Titi bá' jelképes figura, mint tudjuk, és ilyenként máig elevenünkben él. A 
főkönyvelőnek is Titi bá a példaképe ("ha én lebukom, téged is magammal 
rántalak" jeligére).

On 6/7/23 12:32 PM, Reinisch Egon wrote:
> Ebben a cikkben a leghitelesebb részlet Dugonics Titusz története aki 1830 -ban 
> ugrott le papíron Nándorfehérvár bástyájáról de még ez is fölösleges volt hiszen 
> a szegény boncsok tartó török olyan magányos volt ezen a bástyán a legtöbb 
> romantikus képen szerint ,hogy Tituszunk még meg is kérhette volna hogy 
> egyszerűen ugorjon vissza a törökök közé ,ne legyen már annyira magányos .
> Üdv. Egon
> 
> ----- Eredeti üzenet ----- From: KEA
> Sent: Wednesday, June 7, 2023 8:32 AM
> To: GREM
> Subject: [Grem] Ungváry Zsolt: A sír, hol nemzetek süllyednek el…
> 
> A sír, hol nemzetek süllyednek el...
> 
> Vasárnap, 2023.06.05. -- Ungváry Zsolt
> https://vasarnap.hu/2023/06/05/ungvary-zsolt-sir-hol-nemzetek-sullyednek-el/
> 
> 
> Magyarország az elsők között volt Európában, ahol kongatni kezdték a
> vészharangot a kevés születés miatt. Nem is a politikusoknak, hanem íróknak
> (Fekete Gyula), nemzetükért aggódó értelmiségieknek tűnt fel, és – tűrve a
> gúnyolódást, kioktatást is – vitték bele a problémát a közbeszédbe.
> 
> Biztos szerepet játszott benne az is, hogy mi aztán igazán tudtuk és értettük,
> mit jelent a nemzethalál, az ország elvesztése, idegenek megjelenése, az
> őslakosság térvesztése, majd jogfosztása. Herder jóslata már a XVIII. század
> végén a magyarság beolvadásával számolt, ennek ellenére ma is megvagyunk,
> arányszámunk a Kárpát-medencében nem rosszabb, mint a jóslat megszületésekor
> volt. A néplélekbe azonban beleivódott, a XIX. században Kölcseytől Vörösmartyig
> sokan megfogalmazták ezt a víziót, Trianon pedig olyan mélyen égette bele a
> hazavesztés érzetét a magyarságba, hogy azóta is igen érzékenyek vagyunk minden
> olyan jelenségre, amelyből visszaszorításunkra következtethetünk.
> 
> Azon szerencsésebb nemzeteknél, amelyek ezt nem élték meg (sokszor ők maguk
> voltak a kiszorítók, asszimilálók, hódítók), lassabban esett le a tantusz, és
> nem is ugyanarra a következtetésre jutottak, mint mi. Az nyilvánvalóan baj, ha
> csökken a lélekszám, különösen, ha a jövő generációi fogynak el. De míg mi ebben
> egy elsősorban lelki-nemzeti problémát látunk, a materialista nyugati világ ezt
> munkaerőhiányra, összeomló nyugdíj-rendszerre, főleg gazdasági kérdésekre
> fordítja le. Ezért érzik megoldásnak például a mesterséges intelligenciát vagy a
> gépesítést. Persze, ha szép csendben kihalunk, kinek a fenekét törli ki a
> robotápolónő?
> 
> Ha nem a demográfiát illető intézkedésekkel oldjuk meg, hanem kizárólag
> betelepítéssel (tehát csak gazdasági racionális szempontokat keresünk), akkor
> megszűnik mindaz, amiért élünk. És úgy járnak a nyugati országok, mint mi
> Trianonnal. Nem is háborúban, vesztes csatákkal foglalják el tőlük a hazájukat,
> hanem mint a törökök Budán. Beszivárognak.
> 
> Persze magyar nyelven is születnek olyan írások, amelyek bemutatják a miénktől
> gyökeresen eltérő gondolkodást, mint az alábbi, amely mintha egy
> konzervatív-nemzeti tankönyvbe készült volna illusztrációnak, bemutatva mindazt
> a félreértést, nézetkülönbséget, hazugságot, aminek egész világképünk az élő
> cáfolata. Ezért kivételesen hosszabban idézem:
> hirdetés
> 
>      Mindent összevetve, csábító az alacsony termékenységi rátát megoldandó
> válságként beállítani. Számos kiváltó oka azonban önmagában üdvözlendő. Ahogy az
> emberek egyre gazdagabbak lettek, általában kevesebb gyermeket vállaltak. Ma már
> más kompromisszumokat kell kötniük a munka és a család között, és ezek többnyire
> jobbak. Tévednek azok a populista konzervatívok, akik azt állítják, hogy az
> alacsony termékenység a társadalom kudarcának jele, és a hagyományos családi
> értékekhez való visszatérést követelik. A több választási lehetőség jó dolog, és
> senki sem tartozik másoknak azzal, hogy gyermeket neveljen. A liberálisok
> ösztönzése a bevándorlás fokozására sokkal nemesebb.
> 
> Az, hogy a gazdagabbakat kevesebb gyermeket vállalnak, színtiszta önzés. Az
> alacsony termékenységi ráta igenis kudarc, hiszen ha nincs kinek továbbadnunk
> szellemi-gazdasági javainkat, akkor minek is az egész. Egy felélő generáció, az
> mindig hanyatlás. Ha a jövőnket – vagyis életünk folytatását – feladjuk, azzal
> nem csak saját életünket, de felmenőink összes küzdelmét, tettét utólag tesszük
> értelmetlenné. Ez egyszere ostobaság és kegyetlenség. Aki így gondolkodik, annak
> természetesen érdektelen, kié lesz az ország, az épített és szellemi örökség. Az
> ő lemondásuk hozza el az eltörlés kultúráját, hiszen az újak már nem folytatni
> akarják azt, ami volt, hanem a sajátjukat teszik a helyébe.
> 
>      Más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblü nép.
> 
> – írja Kölcsey, amibe mi beleborzongunk, ők viszont vállat vonnak. Ez a két
> szemlélet nem fér meg egymás mellett, és ha elfogadnánk az ő narratívájukat az a
> saját halálos ítéletünk volna. Az pedig, hogy a bevándorlás fokozása „nemesebb”
> lenne a saját utódoknál? Embereket kiszakítani a közegükből, olcsó munkaerőnek,
> kvázi rabszolgának a kényelmünk érdekében idehozni, mint annak idején a
> négereket Amerikába? Ez a nézet egyetlen szempontot lát: mi a jó nekem; és
> mindezt undorítóan leönti valami humanitárius mázzal.
> 
> A franciák, belgák, németek már irreverzibilisnek látszó vereséget szenvedtek.
> Miben bízhatnak, lesz-e visszaút, lesz-e honnan visszaszerezni a hídfőállásokat
> vagy legalább a maradék Európa megmenekülhet-e? A rekonkviszta vagy a török
> kiűzése mögött ott állt a keresztény Európa; kell egy bázis, ahonnan a
> felszabadítás megindul. Ezek lehetnénk, ezek maradtunk mi.
> 
> Ha már a saját országukat elveszítették, a francia, német, belga (olasz,
> spanyol) keresztények önfeláldozó odaadással kellene, hogy támogassanak minket,
> megmaradt keresztényeket. De annyira elhülyültek (vagy beletörődtek a vereségbe)
> ők is, hogy ennek a – részükről részben öncélú – szolidaritásnak nyomát se látni.
> 
> Persze, nélkülük is megpróbálunk megállni a vártán Hunyadi, Dobó, (a horvát)
> Jurisics és Zrínyi, Szondi, Dugovics Titusz utódaiként. Nagyon nehéz lesz. De
> legalább a harangot kongathatnák értünk.
> 
> A címlapkép forrása: Pixabay

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.