[Grem] 175 éve született Baross Gábor, "a miniszter, kit a nép is áldva sirat” / Kovács G.

2023. Jún. 6., K, 18:09:35 CEST

 „Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat” – 175 éve született Baross
Gábor
<https://mandiner.hu/cikk/20230606_baross_gabor_vasminiszter_vasut_vaskapu_posta_kozlekedes>
2023. június 6. 15:00
https://mandiner.hu/cikk/20230606_baross_gabor_vasminiszter_vasut_vaskapu_posta_kozlekedes
*Írta: Kovács Gergő <https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo> *
A legendás politikus többek között *nagy horderejű, Európában is
visszhangzó vasúti reformokat valósított meg*, országunk működésére
gyakorolt hatásához csak történelmünk legnagyobbjai mérhetők. Portrénk.

*„Semmivel sem dicsérhetjük jobban az Istent, mint munkával. Jobban meg van
ő elégedve, mintha a mellemet verném, mondván: Atyám, vétkeztem.” *(Baross
Gábor)

*Baross Gábor (1848-1892) politikus, a modern magyar közlekedés és
kereskedelem megteremtője ma 175 éve, június 6-án született. *A megteremtő
szó nem túlzás,* politikus pedig a szó legnemesebb értelmében volt: minden
cselekedetével és energiájával a közérdeket szolgálta,* *„sosem a saját
érdekeiért, de gyakorta mások érdekeivel szemben”. *Gyakorlatilag minden
döntése nagy horderejű, perspektivikus volt és *a magyar gazdasági érdeket,
általánosságban a magyarság javát szolgálta, nem középiskolás fokon.*

Teljesítménye szakpolitikusként szinte összemérhetetlen bárki mással,
Magyarország legalapvetőbb működésére gyakorolt hatásához is talán csak
Széchenyi István életműve mérhető – nem véletlen, hogy már a kortársai is
vele mérték össze. Nem az élet császára volt, mint Andrássy
<https://mandiner.hu/cikk/20230308_grof_andrassy_gyula_kiegyezes_sissy_osztrak_magyar_monarchia>,
nem a nagypolitikában, nem a jogban kamatoztatta kivételes képességeit,
hanem *a mindennapok talapzatával foglalkozott, legfőképpen a vasút és a
tágabban értett közlekedés szerepével, amivel a magyar ipart, kereskedelmet
és mezőgazdaságot is megújította. „Vasminiszternek” hívták, ami a vasútra
és Baross természetére is utalt.*

*Az Al-Duna hajózhatóvá tétele, a fiumei kikötő fejlesztése, a posta
megreformálása, a pénzügyek, a bankrendszer, a szakoktatás fellendítése *–
lehetetlen felsorolni.
Minden célját az ország fejlődésének a víziója, a hazaszeretet
ihlette, *döntéseit
még az ellenségei sem támadták.*

És egy talán vitatható, de jellemző idézet Baros Gábortól:* „Minden ember
annyit ér, amennyit a köz javára tesz.”*

*Már gyerekként is magát tartotta el*

*Baross Gábor a forradalom alatt, 1848-ban született Felvidéken egy kicsi
tót faluban, Pruzsinán, Trencsén mellett. Az elszegényedett nemesi család
sarja nehéz időkben cseperedett: az osztrák önkényuralom éveiben Felvidék
nyugati részén, ahol családja élt, eltörölték a magyar nyelvet a hivatalos
nyelvek sorából.* *Már gyerekként is magát tartotta el, vagyonosabb
diáktársait tanította. Később Léván, Győrben és Esztergomban tanult, Pesten
jogot hallgatott, majd visszatért Trencsén vármegyébe és főjegyzőnek állt.*

Tenni akarását, nyitottságát, nemes szándékait mutatja, hogy *a húszas
éveiben lapot alapított Vágvölgyi Lap címen: itt a közéleti tisztaság
védelmével és a Tisza Kálmán-féle Szabadelvű Párt programjainak a
támogatásával vált ismertté*, de úgy, hogy* közben dalárdát szervezett,
megoldást talált a trencséni gimnázium szegénydiákjainak az ingyenes
étkeztetésére, *  de még a trencséni nőegylet létrehozásában is segédkezett.

*A nyugati kaland*

*1875-ben országgyűlési képviselő lett. Hamarosan pártja vezérszónokává
érett, rábízták a legbonyolultabb, legnehezebb ügyeket. 1882-ben már maga a
miniszterelnök, Tisza Kálmán vette szárnyai alá,  meglátva Barossban a
tehetséget, és nyugat-európai tanulmányútra küldte.*

A még mindig fiatal, éles szemű képviselő *meglátogatta Németországot,
Franciaországot, Belgiumot, magába szívta az információkat, tanulmányozta a
közlekedési rendszereket, közigazgatási bíróságokat, a nyugati politikai
viszonyokat – majd levonta következtetéseit*, melyekben későbbi
miniszterként nem a Nyugat majomkodó utánzása, hanem a magyar viszonyok
figyelembe vétele,  a magyar érdek hosszútávú érvényesítése köszönt vissza.

*1883-ban államtitkárrá nevezték ki a Közmunka-és Közlekedésügyi
Minisztériumba*: ez széles körű meglepetést keltett, de csak azokban, aki
nem ismerték.* Három év múlva miniszter lett ugyanitt, a tisztsége 1886-tól
1889-ig tartott, közben időlegesen a vallás- és közoktatásügyi tárca,
illetve a belügyminiszteri tárca felügyeletét is ellátta. Végül 1889-től
korai haláláig, 1892-ig kereskedelemügyi miniszter volt.*

*Baross Gábor (Barabás Miklós festménye)*

*Munkássága az egész magyar népesség életét befolyásolta*

Ahogy a kutatók megjegyzik, Széchenyi már 1848-ban az államvasút-rendszer
mellett érvelt, erre azonban csak a kiegyezés után került sor, mégpedig *Baross
Gábor tevékenysége nyomán: ekkor mintegy négyezer kilométer vasúti vonalat
államosítottak. „A MÁV megteremtésével, a mozdony- és kocsipark növelésével
és korszerűsítésével, a vasútüzem átszervezésével önálló és független
közlekedés- és gazdaságpolitika alakult ki. Az addig ráfizetéses vasút az
államháztartás egyik fő jövedelmi forrása lett” *– írják.
Baross Gábor *átfogóan gondolkodott, az ő rendszerében minden mindennel
összefüggött: azért hozta létre a posta-takarékpénztár intézményét, hogy a
kisemberek betétjeit is felhasználhassák a közlekedési beruházások
érdekében – és láss csodát, mindenki jól járt*. Így ment ez nagyjából
mindennel a „vasminiszter” irányítása alatt. *Jelentősen bővültek például a
posta szolgáltatásai: nemzetközi hírlapokra indult előfizetési lehetőség, a
távírókat felhasználva ingyenesen lehetett igénybe venni a meteorológiai
előrejelzést, vízállásjelentést. *

*Közel száz gyár alapítását, működését *támogatta, írják róla. *Bevezette
az áruvédjegyet, új kereskedelmi és iparkamarákat hozott létre. Komplett,
új iparágakat teremtett *állami megrendelésekkel, *a Kereskedelmi Múzeumot
a hazai termékek népszerűsítésére használta*. *Létrehozta az egységes
időszámítást, ami megkönnyítette többek között a menetrend összeállítását.*
Hozzá fűzhető *az első modern úttörvény*, megváltoztatva ezzel a közutak
addigi osztályozását: magyarul *„rendet teremtett az út- és hídvámok
évszázados káoszában”.* * Az államvasútnál a magyar nyelvű levelezést tette
kötelezővé a német helyett,* *a vasúti tisztviselőknél megkövetelte a
magyar nyelvtudást.*
Baross Gábor reformjainak a hatása nem állt meg az államhatároknál: *a
magyar tapasztalatokat több európai államban is hasznosították*,  írják a
kutatók, sőt, a kontinens vasúti vezetői 1890-ben egységes elveket vezettek
be az árufuvarozásban, és mit ad Isten: ebbe az egyezménybe a magyarországi
gyakorlat legfontosabb elemei is beépültek.

*Baross Gábor szívügye: az Al-Duna szabályozása*

Nem titok,* a „vasminiszter” élete fő céljának Vaskapu szabályozását
tekintette: rendszeres, személyes jelenlétével felügyelte a munkálatokat,
melyek során megszületett az egységes dunai hajózási útvonal*. Más kérdés,
hogy ezt már nem érhette meg.

*A Vaskapu egy több mint 100 kilométer hosszú szoros, hivatalosan „a
Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység közötti folyami szurdokvölgy”.
Vízhozama és a vízsebessége erősen változott a szabályozás előtt, és
kizárólag magas vízállás esetén volt hajózható. Utoljára a rómaiak
építettek itt csatornát*,* ám a terület csak a 19. században lett újfent
fontos* kereskedelmi szempontból. *Már Széchenyi István is komolyan
foglalkozott a szabályozással, viszont a teljes körű munkálatokat a
korabeli technikai eszközök fejletlensége nem tette lehetővé.*

A lényeg, hogy* az 1878-as Berlini Kongresszus az Osztrák-Magyar
Monarchiára bízta az Al-Duna szabályozását. Mivel az osztrákok épp
vasútvonalat építettek az Alpok hegyláncain keresztül Svájc felé, ezt a
munkát egyedül Magyarországnak kellett megoldania:  a magyar mérnöki és
műszaki kar számára hatalmas elismerést jelentett, hogy őket bízták meg,  a
munkálatokat pedig világszínvonalon teljesítették  – nagyban Baross
Gábornak köszönhetően,* aki oroszlánrészt vállalt a feladatokban.

A csatornát félkész állapotban adták át 1896-ban, a teljes szakasz pedig
1898-ban vált hajózhatóvá, de *a miniszter *ezt már nem érhette meg. Az
önként vállalt, kíméletlen munka felőrölte szervezetét: *fiatalon,
1892-ben, 44 évesen halt meg*. Hivatása, küldetése éltette, az is ölte meg:
a Vaskapunál hastífuszt, majd tüdőgyulladást kapott, mely végzett vele.

*Nehéz, nagyon nehéz ember volt  *

Baross Gábor *a kőkemény munkának élő, nehezen elviselhető, nagy formátumú
ember „archetípusa” volt, akit mindenki tisztelt.*

Sem önmagát, sem a környezetét nem kímélte, hivatali beosztottjai nehezen
tartották a lépést vele. Főként *eleinte a beosztottjait kioktatta,
indokolatlanul éles hangot használt, a brutális, tekintélyelvű stílus sem
állt távol tőle.*

*Az 1880-as évek vége felé azonban Baross mellett már csak olyan emberek
dolgoztak, akik bírták a tempót: ők lettek a következő évtizedek
legkiválóbb szakemberei, írják a kutatók. Fontos megemlíteni, hogy
miniszterként minden felelősséget vállalt, ugyanakkor minden támadás is őt
illette meg *– *intézkedéseit azonban még az ellenzéki pártok* *sem
támadták*.

*Fém emléktáblája Fiuméban*

*„Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat”*

*A gyászoló család mögött minden túlzás nélkül az egész ország ott
sorakozott a temetésen:* a korabeli tudósítások egybehangzóan állítják,
hogy *annyian voltak, mint Kossuth Lajos utolsó útján.*

A Pesti Hírlap ezt írta:* „**Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat.
Azért a nép, mert minden ember széles Magyarországon érezte reformjainak
jótéteményét. Nem csak mindenki, hanem  **munkás, aki vasárnap pihenni
szeret, s a betegek is, bénák, kiket baleset ellen törvényesen biztosított.
*

*És mert a korrupciót üldözte, a kötelességteljesítést szigorúan követelte,
ezzel is új szellemben jótevője volt nemzetének. Méltó tehát mindnyájunk
kegyeletes emlékére.”*

Végezetül álljon itt *Juhász Gyula
<https://mandiner.hu/cikk/20230404_juhasz_gyula_elete> verskezdete Baross
Gáborról.* Lehet annál nagyobb dicsőség egy politikusnak, ha a Trianon
utáni, hősöket kereső világban egy költő énekli meg a tetteit?

*„Ma szellemet idézek és a múltban*

*Keresek hőst, aki jövőt jelent,*

*Sivár időnk gyászától elborultan*

*Idézem őt, a munkától nemest.*

*A munka hősét fogom énekelni,*

*Ki terveket, célt és reményt adott,*

*Aki tudott akarni, tenni, merni:*

*A dolgozó és alkotó Barosst!”*

*(Juhász Gyula: Baross Gábor emlékezete, első versszak)*

*

*Felhasznált irodalom:*

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/baross_gabor_szuletesnapja__1848

https://cultura.hu/aktualis/baross-gabor-a-vasminiszter/

http://ertektar.rs/ertektar/ertek/Az-Al-Duna-Vaskapu-szabalyozasa/83

https://pestbuda.hu/cikk/20170508_szazhuszonot_eve_hunyt_el_baross_gabor_a_vasminiszter

http://www.barossgyor.hu/hun/nevadonk-a-vasminiszter.html

http://mkka.hu/historia/hiressegek/barossgabor

https://mult-kor.hu/europa-szerte-mintaul-szolgaltak-a-vasminiszter-baross-gabor-reformjai-20170509

https://turul.info/napok/barossgabor

Wikipédia

*Nyitókép: MTVA/Bizományosi: Róka László*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230606/ac7382d7/attachment.html>