[Grem] jún.1. Szt. Jusztinusz vértanú (2. sz.)

[Emoke Greschik]

 Szent Jusztinusz vértanú
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2021. június 1., kedd |
11:30
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jusztinusz-vertanu-20210601093031

Június 1-jén Szent Jusztinuszt ünnepli az egyház. A művelt hitvalló a
kereszténységben találta meg „az egyedül megbízható és igaz filozófiát”.
Hat társával együtt 165 körül szenvedett vértanúhalált.

*Jusztinusz Flavia* *Neapolis tartományban (ma: Náblusz, Ciszjordánia)
született, Szikem városában. Apját Priscusnak, nagyapját Bacchiusnak
hívták; e nevek valószínűsítik, hogy a család római származású lehetett. A
római szellemiségnek felelt meg az a nyilvánvalóan nagyvonalú neveltetés,
amelyet Jusztinusz ifjúságában élvezett. Saját elbeszélése szerint
semmiféle provinciális nézet vagy szokás nem akadályozta, mint filozófus, a
bölcsesség szerelmese maga kereste magának az utat személyes
életformájához.*

Maga írja le, *hogyan kereste fiatalemberként a tudást. Egymás után
kopogtatott kora tudósainak ajtaján, hogy elmélyedjen segítségükkel az
igazságban*.* Azonban egyiküknél sem találta meg*,* amit keresett.*

*Végül egy egészen másfajta találkozás hozta meg a fordulatot Jusztinusz
életében. Egy napon a tengerparton sétált, és beszélgetésbe kezdett egy
idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Atyai módon az
éppen megfelelő szavakat tudta neki mondani. Jusztinusz készségesen fogadta
az oktatást, mely rámutatott Izrael népének prófétáira, akik üzeneteikkel
egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek, és előkészítik a hit
útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.*

*Jusztinusz már platonikus tanítvány korában megcsodálta a keresztény
vértanúk rettenthetetlenségét. Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása,
amelyet akkor hallott először, „az egyetlen megbízható és hasznos
filozófia”. Megkeresztelkedett és attól fogva életét az evangélium
hirdetésének szentelte.*

A filozófusok köpenyében *mint vándorprédikátor járt mindenfelé. A városok
terein beszédbe elegyedett mindenféle rendű és rangú emberrel*, *hogy
megnyerje* *őket Jézus Krisztus hitének. Efezusban egyszer két napon át
vitatkozott egy tudós zsidóval és tanítványaival. A vita tárgya az volt,
hogy milyen szerepet játszott Izrael népe Isten üdvözítő tervében, s hogy a
megígért Messiás Jézus-e vagy sem*. Erre a vitára visszaemlékezve írta
Jusztinusz húsz évvel később a *Párbeszéd a zsidó Triphonnal* című művét.*
A Szentírásból bizonyítja Jézus istenségét és a pogányok meghívását a
kereszténységre. Jusztin, a fáradhatatlan prédikátor és misszionárius végül
hosszú vándorlás után elérkezett a fővárosba, Rómába, ahol – minden
filozófus és hithirdető gyülekezőhelyén – végre megtelepedett. Saját
iskolát alapított, amely nagy látogatottságnak örvendett. *

*Filozófia értekezéseket írt, melyek elvesztek,* *megmaradt viszont a két
Apológiája, amelyekben nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenkori
problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül is
föllépett, fölvilágosító és útmutató módon*: *az újra és újra föllángoló *
*üldözések**re való tekintettel mindkét kérő és védő írásában személyesen a
császárhoz és a római szenátushoz folyamodott segítségért. Közben azon
fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények ellen emelt vádat, amely szerint
istentelenek és ellenségei az államnak*.* Antonius Pius (és talán Marcus
Aurelius) császár filozófusi lelkiismeretéhez és megértéséhez föllebbezett,
főleg annak kimutatásával, hogy a pogány filozófusok legjobbjai alapjában
már magukban hordták a kereszténység csíráját. Ebben az összefüggésben
alakította ki Jusztinusz híressé vált kifejezését, a „csíraszerű logosz”-t.
Eszerint Isten már korábban, a Jézus Krisztus előtt élt filozófusok ajka
által közölte magát az emberiséggel, és általuk is előkészítette az
üdvösség ismeretét. Jusztinusz fölfogása szerint mindazok, akik ennek a
logosznak megfelelően éltek, alapjában véve már Krisztushoz tartoztak.*

*Jusztinusz a keresztény istentiszteletről is értekezett, rövid
összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharisztia és a vasárnap
megünneplésének rítusát. Az őskeresztény liturgiának ezzel a megbízható,
legrégibb leírásával az Egyház olyan okmányt tart a kezében, amelynek
segítségével állandóan fölülvizsgálhatja és rendezheti legfontosabb
kultikus szokásait. Jusztinusz ezen írásaiban világos tanúságot tesz arról
a hitről, hogy Krisztus valóságosan jelen van az eucharisztikus
adományokban*. A *Párbeszéd a zsidó Triphonnal* c. művében kifejti, hogy*
az Eucharisztia* *a pogány filozófusok* *óta vágyott – lelki – áldozati
adomány, amelyben a megtestesült Logosz önmagát adja egyetlen elfogadható
áldozatul, amikor imával és hálaadással megülik szenvedésének emlékezetét.*
A lelki áldozati adománynak ez a fogalma, amely meghalad és fölülmúl minden
pusztán anyagi áldozatot, a szentmise római kánonjába is belekerült.

*Jusztinusz persze nem maradhatott támadások nélkül. Ellefelei közül a
legelszántabb Crescentius volt, a cinikus filozófus. Az ő följelentése
alapján fogták el, és állították Rusticus prefektus elé* *Jusztinuszt hat
tanítványával* *együtt.* *Ma is megvannak az akták, amelyek leírják a
bírósági eljárást. Jusztinusz röviden ismertette a keresztény hitvallás
tartalmát, társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei
dicsőség reményéről*.* Fölszólították őket*,* hogy áldozzanak az
isteneknek. Ennek* *visszautasítása* *után a bírói ítélet csak a halál
lehetett.*

*A tiszteletreméltó régi tudósítás ezekkel a mondatokkal végződik: „A szent
vértanúk magasztalták Istent, és rögtön a vesztőhelyre indultak. Ott
lefejezték őket. Így végezték be vértanúságukat Üdvözítőnk
megvallásával. Egyes hívők titokban magukhoz vették a holttesteket, és
méltó helyen eltemették Urunk Jézus Krisztus kegyelmének a segítségével.
Legyen nekik tisztelet mindörökkön örökké. Amen.”*

Szent Jusztinusz ünnepét 1882-ben vették fel a római naptárba, április
14-re. Mivel e nap legtöbbször húsvét közelébe esik, 1969-ben június 1-jére
tették át, amely napon a bizánci rítusban a 9. század óta ünneplik.

*Istenünk, te Szent Jusztinusz vértanút arra tanítottad, hogy a világ
szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent
felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására engedd, hogy a tévedések
veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk, Jézus Krisztus,
a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.*

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*
*Adoremus*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230601/95fd2c17/attachment.html>