<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Szent Jusztinusz vértanú</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. június 1., kedd | 11:30<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jusztinusz-vertanu-20210601093031">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jusztinusz-vertanu-20210601093031</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g114454']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114454&v=&img=c_03.jpg" style="margin-right: 0px;" width="340" height="424"><span class="gmail-galcount" title="3 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Június
1-jén Szent Jusztinuszt ünnepli az egyház. A művelt hitvalló a
kereszténységben találta meg „az egyedül megbízható és igaz filozófiát”.
Hat társával együtt 165 körül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedett </span>vértanúhalált</span>.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jusztinusz
Flavia</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Neapolis tartományban (ma: Náblusz, Ciszjordánia) született,
Szikem városában. Apját Priscusnak, nagyapját Bacchiusnak hívták; e
nevek valószínűsítik, hogy a család római származású lehetett. A római
szellemiségnek felelt meg az a nyilvánvalóan nagyvonalú neveltetés,
amelyet Jusztinusz ifjúságában élvezett. Saját elbeszélése szerint
semmiféle provinciális nézet vagy szokás nem akadályozta, mint
filozófus, a bölcsesség szerelmese maga kereste magának az utat
személyes életformájához.</span></b></p>
<p>Maga írja le, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogyan kereste fiatalemberként a tudást. Egymás után
kopogtatott kora tudósainak ajtaján, hogy elmélyedjen segítségükkel az
igazságban</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Azonban egyiküknél sem találta meg</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(252,229,205)"> amit keresett.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Végül egy egészen másfajta találkozás hozta meg a fordulatot
Jusztinusz életében. Egy napon a tengerparton sétált, és beszélgetésbe
kezdett egy idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre.
Atyai módon az éppen megfelelő szavakat tudta neki mondani. Jusztinusz
készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének
prófétáira, akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez
vezetnek, és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Jusztinusz már platonikus tanítvány korában<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">megcsodálta a keresztény
vértanúk rettenthetetlenségét. Meggyőződött róla, hogy Krisztus
tanítása, amelyet akkor hallott először, „az egyetlen megbízható és
hasznos filozófia”. Megkeresztelkedett és attól fogva életét az
evangélium hirdetésének szentelte.</span></b></p>
<p>A filozófusok köpenyében <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mint vándorprédikátor járt mindenfelé. A
városok terein beszédbe elegyedett </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindenféle rendű és rangú emberrel</span></b>,
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy megnyerje</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">őket </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus Krisztus hitének. Efezusban egyszer két napon
át vitatkozott </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy tudós zsidóval és tanítványaival. A vita tárgya az
volt, hogy milyen szerepet játszott Izrael népe Isten üdvözítő tervében,
s hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a megígért Messiás Jézus-e </span>vagy sem</span></b>. Erre a vitára
visszaemlékezve írta Jusztinusz húsz évvel később a <em>Párbeszéd a zsidó Triphonnal</em>
című művét.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A Szentírásból bizonyítja Jézus istenségét és a pogányok
meghívását a kereszténységre. Jusztin, a fáradhatatlan prédikátor és
misszionárius végül hosszú vándorlás után elérkezett a fővárosba,
Rómába, ahol – minden filozófus és hithirdető gyülekezőhelyén – végre
megtelepedett. Saját iskolát alapított, amely nagy látogatottságnak
örvendett. </span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114454']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114454&v=&p=1&img=c_04.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Filozófia értekezéseket írt, melyek</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elvesztek,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">megmaradt viszont a két <em>Apológiája,</em>
amelyekben nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenkori
problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül
is föllépett, fölvilágosító és útmutató módon</span></b>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az újra és újra
föllángoló </b><b>üldözések</b></span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">re való tekintettel mindkét kérő és védő írásában
személyesen </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a császárhoz és a római szenátushoz<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">folyamodott segítségért.
Közben azon fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ellen emelt
vádat, amely szerint istentelenek és ellenségei <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az állam</span>nak</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Antonius
Pius (és talán Marcus Aurelius) császár filozófusi lelkiismereté</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hez és
megértéséhez föllebbezett, főleg annak kimutatásával, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a pogány
filozófusok</span> legjobbjai alapjában már magukban hordták a kereszténység
csíráját. Ebben az összefüggésben alakította ki Jusztinusz híressé vált
kifejezését, a „<span style="color:rgb(0,0,255);background-color:rgb(255,255,255)">csíraszerű logosz</span>”-t. Eszerint Isten már korábban, a
Jézus Krisztus előtt élt filozófusok ajka által közölte magát az
emberiséggel, és általuk is előkészítette az üdvösség ismeretét.
Jusztinusz fölfogása szerint mindazok, akik ennek a logosznak
megfelelően éltek, alapjában véve már Krisztushoz tartoztak.</span></b></p>
<p><b>Jusztinusz<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a keresztény istentiszteletről is értekezett, rövid
összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharisztia és a vasárnap
megünneplésének rítusát. Az őskeresztény liturgiának ezzel a megbízható,
legrégibb leírásával az Egyház olyan okmányt tart a kezében, amelynek
segítségével állandóan fölülvizsgálhatja és rendezheti legfontosabb
kultikus szokásait. Jusztinusz ezen írásaiban világos tanúságot tesz
arról a hitről, hogy Krisztus valóságosan jelen van az eucharisztikus
adományokban</span></b>. A <em>Párbeszéd a zsidó Triphonnal</em> c. művében
kifejti, hogy<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az Eucharisztia</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a pogány filozófusok</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">óta vágyott – lelki –
áldozati adomány, amelyben a megtestesült Logosz önmagát adja egyetlen
elfogadható áldozatul, amikor imával és hálaadással megülik
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedésé</span>nek emlékezetét.</span></b> A lelki áldozati adománynak ez a fogalma,
amely meghalad és fölülmúl minden pusztán anyagi áldozatot, a szentmise
római kánonjába is belekerült.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jusztinusz </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">persze nem maradhatott támadások nélkül. Ellefelei közül a
legelszántabb Crescentius volt, a cinikus filozófus. Az ő följelentése
alapján fogták el, és állították Rusticus prefektus elé</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jusztinuszt hat
tanítványával</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">együtt.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ma is megvannak az akták, amelyek leírják a
bírósági eljárást. Jusztinusz röviden ismertette a keresztény hitvallás
tartalmát, társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei
dicsőség reményéről</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Fölszólították<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">őket</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hogy áldozzanak az isteneknek.
Ennek</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">visszautasítása</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">után a bírói ítélet csak a halál lehetett.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114454']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114454&v=&p=1&img=c_06.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A tiszteletreméltó régi tudósítás ezekkel a mondatokkal végződik: „A
szent vértanúk magasztalták Istent, és rögtön <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a vesztőhelyre</span> indultak. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
Ott lefejezték</span> őket. Így végezték be vértanúságukat Üdvözítőnk
megvallásával. Egyes hívők titokban magukhoz vették a holttesteket, és
méltó helyen eltemették Urunk Jézus Krisztus kegyelmének a segítségével.
Legyen nekik tisztelet mindörökkön örökké. Amen.”</b></p>
<p>Szent Jusztinusz ünnepét 1882-ben vették fel a római naptárba,
április 14-re. Mivel e nap legtöbbször húsvét közelébe esik, 1969-ben
június 1-jére tették át, amely napon a bizánci rítusban a 9. század óta
ünneplik.</p>
<p><em><b><font style="color:rgb(0,0,255)" size="4">Istenünk, te Szent Jusztinusz vértanút arra tanítottad, hogy
a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így
Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására
engedd, hogy a tévedések veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A
mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen</font></b>.</em></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><strong>Adoremus</strong></p>
<p class="gmail-alapkizart"><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>