[Grem] !!!! Jávorka L. atya (70) életútja: falu - kommunizmus alatt lakótelepi templomépítések - falu -Róma /a világegyház szolgálata - falu együttműködve reformátusokkal, pünkösdistákkal

[Emoke Greschik]

 Születésnapi beszélgetés Jávorka Lajos, kunszentmiklósi plébánossal
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2023. július 28., péntek |
20:50
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csondes-es-huseges-szeretet-vonzza-az-embereket-szuletesnapi-beszelgetes-javorka-lajossal

Negyvennégy év egyházépítő szolgálata alapján az a hitvallása, hogy a
testvérekkel összefogva, a jézusi szeretetközösségben lehet csak
előrehaladni, és a Jézussal megélt kapcsolat segíthet abban, hogy emberek
maradjunk. E szeretetközösséget éli és kínálja fel mind a mai napig a 70.
születésnapját július 29-én ünneplő Jávorka Lajos plébános. Kunszentmiklósi
szolgálati helyén életútjáról kérdeztük.

*– Egy éve, hogy hazatért Olaszországból. Milyen tapasztalatokkal
gazdagodva?*

– *Előbb két évig fiatalokért és kispapokért dolgoztam Loppianóban, a
Fokoláre Mozgalom iskolavárosában. Azután pedig Rómába hívtak*, ahol a
lelkipásztori szolgálatáért felelős helynök, *De Donatis bíboros azzal
bízta meg a Fokoláre Mozgalmat, hogy tanítsunk közösségvezetést az ott
tanuló szeminaristáknak és fiatal papoknak.* Ezt mondta:
*„Szellemileg-teológiailag
kiválóak ugyan a római egyetemek*,* de a közösségépítésben nektek van
tapasztalatotok.* *A legtöbb fiatal papnak nincs igazi közösségi élménye,
ezért ki-ki a maga módján próbál embereket vezetni,* *s így könnyen
megeshet, hogy egy klerikális-uralkodói pozícióba csúszik bele, amelynek
maga is a szenvedő alanya*. *Rómában közel tizenötezer fiatal készül
egyházi pályára. Őket célozzuk meg ezzel a fakultatív képzéssel*.”
Jellegéből fakadóan a képzés *egy rövid előadásból és sok-sok kiscsoportos *
*megbeszélés*ből áll, hogy közelebbről is megismerhessük a helyi
sajátosságokat. *Így lett az én szeretett országom Kamerun, Kongó, Kenya,
Pakisztán, Vietnám, India, Salvador, Venezuela, Brazília… Micsoda
lehetőségek vannak e távoli országokban, és milyen próbatételeken mennek át
– többnyire épp’ Európa és Amerika fojtogató kizsákmányolása miatt.* Föl
kellett vállalnunk annak felelősségét, hogy ezek a fiatalok jó papként
térhessenek haza, akik majd igazán törődni fognak az emberek mindennapi
bajaival, hisz ezt a szolgálatot hazájukban egyedül az Egyház vállalja
magára. A kérdésre válaszolva úgy fogalmazhatnék: *magyarabb magyarként és
katolikusabb katolikusként tértem haza. Katolikusabb, vagyis egyetemesebb
lettem, mert sokat tanultam a világegyházról.*

*Ma már sokkal jobban értem és a bőrömön is érzem a világegyház
szenvedését.*

*Emberközelből látom a problémákat: a háborúból, a terrorizmusból, a
kábítószer- és emberkereskedelemből fakadó emberi drámákat. De az
egyházszeretetem is gazdagodott. Fontos tapasztalatként szűrődött le
bennem, hogy a vatikáni intézményekben is van lélek, mert a Szentlélek
munkálkodik bennük. Különös kegyelemként éltem meg, hogy többször kerültem
Ferenc pápa közelébe, két alkalommal röviden még szót is válthattam vele.
És talán egy kicsit jobb magyar is lettem. Igen mellbevágó volt számomra a
szembesülés azzal,* *hogy a nyugati liberális sajtó* *hazánkkal szembeni
negatív hozzáállása milyen sokakban ültette el azt a tévképzetet, miszerint
diktatúrában élnénk és idegengyűlölők lennénk*… *Sokszor nyílt rá alkalom,
hogy a hazánk értékeiről beszéljek, még előadást is vállaltam a témában.
Azt tapasztaltam, hogy akik megismertek, hittek nekem, s ugyanígy
munkatársaimnak is*.

*– Mi fogadta immár itthon, Kunszentmiklóson?*

– *Néhányan riogattak vele korábban, hogy az itteniek „konok kunok”* – de
ezt nem hittem el nekik. *Örömmel jöttem ide, és valóban kedves és jó
emberekre leltem az egyházközségben. Bizonyára azért is lehetett ez így,
mert nagyszerű papok munkálkodtak elődeimként*. Elsősorban a már tizenöt
éve itt szolgáló Vangel Imre és Szabó József atyákra gondolok. Velük
együtt *hárman
alkotjuk a papi közösséget, és folyamatosan igyekszünk paptestvéreinknek
segítségére lenni espereskerületünkben. Nem ritka, hogy hárman akár
hét-nyolc szentmisét is celebrálunk egy-egy vasárnap*. Imre atyát
papnövendék korom óta ismerem. Tanárom volt az Egri Szemináriumban,
újmisésként őt kértem fel szónokomnak. Később három igen szép évet
töltöttünk együtt Újpesten, ahol a plébánosom volt. József atya pedig
Kecskeméten szolgált velem tíz évig mint plébánoshelyettes. *A Kunság
múltját tekintve protestáns többségű, s bár mostanra már nagyjából azonos a
katolikusok és a protestánsok aránya, de templomba viszonylag kevesen
járnak: a vasárnapi egyetlen misére talán ha százan szoktak eljönni.*

*– Ha templomot nem is épít, de újra építkezésbe fog?*

– *Ha elkezdünk egy egészen kis körben imádkozni, ha megosztjuk a
keresztény életünk tapasztalatait, és igyekszünk segíteni a körülöttünk
lévőknek, mindig megtapasztalhatjuk, hogy*

*a csöndes és hűséges szeretet igenis vonzza az embereket*.

*Paptestvéreim korábbi magvetésének köszönhetően több kisebb közösségünk is
kisarjadt: a felnőtt hittanos, a házas- és katekumencsoport, az énekkar.
Ezek a közösségek eddig is meg tudták tartani és vonzani a templomba nem
járókat. Ősztől tervezzük, hogy további kis csoportokat hozunk létre a
hittanosok szüleiből, valamint a plébániai hittant is szeretnénk bevezetni.
Most szerveződik az ifi hittan. A Jóisten néhány hete két nyitott szívű
fiatalt küldött hozzánk. Előbb egy tizennyolc éves lányt, aki szeretne
elsőáldozó lenni, mert közelről láthatta a mélyen hívő dédmamájának utolsó
földi hónapjait, ami igazi belső megtérést indított el benne és
édesanyjában is. Őt követte egy református fiatalember, aki bár megtartotta
felekezeti hovatartozását, a templomi énekkarunkban szeretne gitározni.
Magam pedig személyesen kerestem meg volt bérmálkozóink elszántabb tagjait,
és megkérdeztem tőlük: „Nézd, most hárman vagyunk, akik komolyan
szeretnének a jézusi úton haladni. Csatlakozol-e hozzánk negyediknek?”
Végül három „negyedikünk” is lett, így vagyunk most heten*.

*Három kiváló hitoktatóval büszkélkedhetünk*.* Kunszentmiklóson egy
önkormányzati általános iskola és egy jóval nagyobb létszámú református
általános iskola és gimnázium működik. Sok gyerek jár hittanórára*,* de *
*templomba* *már nem*,* a plébánia életében* *alig néhányan* *vesznek
részt. A református testvéreink korrektek, a hitoktatóink pedig igyekeznek
bevonzani a gyerekeket a plébániára. Értük és velük sok mindent megtesznek
ennek érdekében.*

*– Ön is mondta, meghatározó itt a református közösség. Velük milyen a
kapcsolatuk?*

– Azt hiszem, *ritkaság számba megy ma Magyarországon, hogy egy alig
kilencezer lelkes kisvárosban három református, három pünkösdi és most már
három katolikus lelkipásztor is szolgáljon...*

*Minden hónapban összegyűlünk mindahányan egy-egy hosszú estére, hogy
együtt olvassuk a Szentírást, imádkozzunk és beszélgessünk a lelkipásztori
gondokról-bajokról.*

*Azzal szembesültünk *például,* hogy két hét alatt három öngyilkosság is
történt *itt.* Egy komoly töprengés indult el köztünk az okokat
keresve. * *Egyikünk
egyszer csak Jézust idézte: „Ezt a fajtát csak imádsággal és böjttel lehet
kiűzni.” Kiválasztottunk tehát egy közös imanapot, valamint egy böjti
napot. Azóta a legtöbbünk minden hónapban megtartja ezt.*

*– Szolgálata kezdetén falusi papságra vágyott. Mi vonzotta falura?*

– A *számomra nagyon kedves faluban, Izsákon nőttem fel. Azután egy Nógrád
megyei kis településen kezdtem el a lelkipásztori szolgálatot. Falun
mindenki szeret beszélgetni, barátkozni, hamar alakulnak közösségek. *Az
*első* négy évben szolgálatom helyszíne *Nézsa*, illetve a hozzá
tartozó *Keszeg
és Alsópetény* volt – ez volt az első szerelem! *Később Bánk József érsek
atya Gödöllőre helyezett, amely még azonban elég falusias volt, miként
Szada és Veresegyház is, ahová nagy örömmel jártam hitoktatni, és az ottani
idős atyáknak segíteni.*

*– Nagy váltást jelentett, amikor a fővárosba került? Örömmel fogadta?*

– *Egy év gödöllői szolgálat után megrémültem*,* amikor kineveztek
káplánnak Újpestre: hogyan tudok majd én itt helytállni, egy falusi gyerek
a lakótelepen? De szerencsére a nagyszerű Vangel Imre atya lett a
plébánosom, akivel közösen láttuk el a Clarisseum és a Szent
József-plébániákat. Itt értettem meg, hogy a hívó szó a budapesti, a
lakótelepi embernek ugyanaz, mint a falusi embernek: „Hogy vagy? Gyere
közénk, meglátod, barátokat fogsz itt találni!”. A nagyvárosban is
megtapasztaltam, ha őszinte az érdeklődésem, az emberek megnyílnak, és
szívesen bekapcsolódnak a közösségbe, sőt még szolgálatokat is vállalnak.
Újpesten új lendületet adott az életemnek a regnumi atyákkal és népekkel
való találkozás, valamint az, hogy Sillye Jenőék a plébániánk területén
laktak. Vele és családjával hamarosan mély barátság és munkakapcsolat
alakult ki. Hosszú éveken át dolgoztunk együtt Nagymaros szervező
csapatában. És ezekben az években indultak Mag**yarországon a megújulási
mozgalmak. Annak örömében éltem, hogy megvalósul a zsinat közösségi
egyházképe.*

*Aztán másoknak is szemet szúrt ez a virágzó közösségi élet…*

– *Igen, 1987-ben az ÁEH utasítására azonnal áthelyeztek bennünket. *Imre
atya Kiskunhalasra, én Kispestre kerültem. *Bármennyire fájdalmas is volt
távozás, hittük, hogy a Jóistennek más nagyszerű terve van velünk. Ha menni
kell, hát megyünk, és az új helyen vetjük bele magunkat a munkába, és
örömet fogunk találni abban is, ami ott vár ránk.* Nem kell siránkozni,
nosztalgiázni, hanem *folytatódjék a szolgálat annak jegyében, hogy „itt a
helyem*”. De *aztán jött az újabb meglepetés. Két szép, Kispesten töltött
év után 1989 tavaszán négy bátor ember elment Marosi Izidor püspökhöz, s
ezzel a kéréssel fordult hozzá: „Itt van a káposztásmegyeri lakótelep
harmincezer lakossal, pap és templom nélkül. Azt szeretnénk, ha lenne
nekünk plébániánk, hogy majd templomot is építhessünk.” Olyan papot kértek
a főpásztortól, aki velük és családjukkal törődik, ők pedig megígérték,
hogy magukra vállalják a templom építésének feladatait a közösséghez
tartozó építész és gazdasági szakemberek bevonásával. A püspök Tomka Feri
atyával minket küldött oda.*

*Valódi hőskor volt ez. Elindulni a semmiből, pártállami felügyelet
alatt*, *folyamatosan
a határokat feszegetve*.* 1989 májusát írtuk. Tényleg a semmiből kellett
elindulunk. Sillye Jenő anyósának a lakásában kezdtük meg papi
működésünket. Szentmisét a Szocialista Munkáspárt székházában* *
tartottunk. Aztán engedélyt kaptunk ugyan a templom megépítésére,* *de csak
az ÁÉH által kinevezett építész bevonásával*. *Hosszú egyeztetés után
sikerült csak elérnünk, hogy végül a mi keresztény barátaink tervezhették
meg és irányíthatták a templom építését*. *A pártházban történt indulásunk
megmutatta: a lakótelepen nem egy hagyományos templomra van szükség, hanem
egy közösségi házra, amit a katolikus Egyház működtet, ami alkalmas
szentmisék tartására, de mindenféle más közösségi rendezvénynek is otthont
ad. 1991 tavaszán megtörtént az alapkőletétel, engem pedig rá egy évre
Kecskemétre helyeztek. Először a nagytemplomban lettem káplán, majd
átkerültem a Czollner téri kistemplomba, mellette pedig ifjúsági
referenseként, illetve az egyházmegye déli részének hitoktatási
felelőseként dolgoztam.*

*– Aztán újra templomépítéssel bízták meg. A káposztásmegyeri tapasztalatok
birtokában könnyebben ment feladat?*

– A helyzet valóban hasonló volt: *Kecskemét-Széchenyivárost is körülbelül
harmincezren lakják, és itt is megtalálható volt egy kis világi csapat,
köztük jó néhány közismerten jó szakemberrel, akik készen álltak az együtt
munkálkodásra. De tisztában voltam a feladat nehézségével, féltem belevágni*.
Ráadásul Dankó érsek úr előzőleg kinevezett az egyházmegyei szinódus
titkárának*. De az akkor már szépen bontakozó házas csoport tagjai és a
fiatalokból álló közösségem biztattak, hogy vállaljam el, ők majd mindenben
segítenek.*

*Harminc lelkes fiatal jött velem, télen is minden reggel részt vettek a
6.30-kor kezdődő szentmisén. Néhány éven belül körülbelül 12–14 fiatal
szentelt egy-egy évet az életéből a Jóistennek azzal, hogy eljött főállású
misszionáriusnak.*

*Velük dolgoztunk a lakótelepért, a családokért, a szegényekért, a
környezet szépítéséért, majd a konkrét építkezésen is, amely 1997-ben
indult el. Mint Káposztásmegyeren, a templomot itt szintén közösségi háznak
is szántuk. Nehéz volt, többször kifogytunk a pénzből. Kezdetben néhány
családdal és fiatallal indultunk, de az évek során felépült egy testvéri,
evangéliumi életre törekvő közösség, amely fokozatosan a lakótelep lelki
otthonává nőtte ki magát. Lelkipásztori értelemben életem egyik legszebb,
ám fizikailag és lelkileg kétségkívül a legnehezebb időszaka volt ez.*

*– De felépült a templom, működött a közösség, Lajos atya pedig
Tiszakécskére került.*

– *Tizenhat évig éltem Kecskeméten, ebből tizennégyet a Szentcsalád
Plébánia közösségében*.* Nagyon elfáradtam*.* Láttam mindennek a szépségét,
* *de azt éreztem, egy ennél kisebb helyre vágyom. Kérésem
meghallgattatott, így kerültem Tiszakécskére. Ott kilenc igen szép év
adatott nekem. Ezután kerestek meg azzal, hogy menjek a Fokoláre
olaszországi központjába. Hálás vagyok Bábel Balázs érsek atyának, hogy
elengedett erre a szolgálatra.*

*– Lajos atyán meg sem látszik a 70 év, és ahogy hallani, nem is kíméli
magát.*

– *Igen. Most itt járunk úszni a gyerekkel a Dunára, biciklizni a
Csepel-szigetre, túrázni a Börzsönybe.*

*Bizakodó vagyok, a Jóisten most is biztosan valami szép dolgot formál. Ő
már csak ilyen!*

*Szerző: Trauttwein Éva*


*Fotó: Lambert Attila*



<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_417802757753629583_m_7511679387953024466_m_616180246161722015_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230730/8c661000/attachment.html>