<div dir="ltr">
<h1>Születésnapi beszélgetés Jávorka Lajos, kunszentmiklósi plébánossal <br></h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2023. július 28., péntek | 20:50<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csondes-es-huseges-szeretet-vonzza-az-embereket-szuletesnapi-beszelgetes-javorka-lajossal" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csondes-es-huseges-szeretet-vonzza-az-embereket-szuletesnapi-beszelgetes-javorka-lajossal</a></div></div><div><a rel="lightbox['g132257']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132257&v=1&img=c_img_7717.jpg" style="margin-right:0px" width="441" height="293"><span title="8 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"><br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Negyvennégy
év egyházépítő szolgálata alapján az a hitvallása, hogy a testvérekkel
összefogva, a jézusi szeretetközösségben lehet csak előrehaladni, és a
Jézussal megélt kapcsolat segíthet abban, hogy emberek maradjunk. E
szeretetközösséget éli és kínálja fel mind a mai napig a 70.
születésnapját július 29-én ünneplő Jávorka Lajos plébános.
Kunszentmiklósi szolgálati helyén </span>életútjáról kérdeztük.</h3><div><p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Egy éve, hogy hazatért Olaszországból</span>. Milyen tapasztalatokkal gazdagodva?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Előbb két évig fiatalokért és kispapokért dolgoztam Loppianóban, a
Fokoláre Mozgalom iskolavárosában. Azután pedig Rómába hívtak</span></b>, ahol a
lelkipásztori szolgálatáért felelős helynök, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">De Donatis bíboros azzal
bízta meg a Fokoláre Mozgalmat, hogy tanítsunk közösségvezetést az ott
tanuló szeminaristáknak és fiatal papoknak.</span></b> Ezt mondta:
<b><u>„Szellemileg-teológiailag kiválóak ugyan a római egyetemek</u></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u> de a
közösségépítésben nektek van tapasztalatotok.</u></span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A legtöbb fiatal <span style="background-color:rgb(255,242,204)">papnak
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> igazi közösségi élménye</span>, ezért ki-ki a maga módján próbál
embereket vezetni,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">s így könnyen megeshet, hogy egy klerikális-uralkodói
pozícióba csúszik bele, amelynek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">maga</span> is a szenvedő <span style="background-color:rgb(255,242,204)">alanya</span></span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rómában
közel tizenötezer fiatal készül egyházi pályára. Őket célozzuk meg ezzel
a fakultatív képzéssel</span></b>.” Jellegéből fakadóan a képzés <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy rövid
előadásból és sok-sok kiscsoportos </b><b>megbeszélés</b></span>ből áll, hogy közelebbről
is megismerhessük a helyi sajátosságokat. <b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Í</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">gy </span>lett az én szeretett
országom <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kamerun, Kongó, Kenya, Pakisztán, Vietnám, India, Salvador,
Venezuela, Brazília</span>… Micsoda lehetőségek vannak e <span style="background-color:rgb(217,234,211)">távoli országok</span>ban, és
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">milyen próbatételeken mennek át – többnyire épp’ Európa és Amerika
fojtogató kizsákmányolása miatt.</span></span></b> Föl kellett vállalnunk annak
felelősségét, hogy ezek a fiatalok jó papként térhessenek haza, akik
majd igazán törődni fognak az emberek mindennapi bajaival, hisz ezt a
szolgálatot hazájukban egyedül az Egyház vállalja magára. A kérdésre
válaszolva úgy fogalmazhatnék: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>magyarabb magyarként és katolikusabb
katolikusként tértem haza. Katolikusabb, vagyis egyetemesebb lettem,
mert sokat tanultam a világegyházról.</b></span></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Ma már sokkal jobban értem és a bőrömön is érzem a világegyház <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedését.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Emberközelből látom </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a problémákat: a háborúból, a terrorizmusból, a
kábítószer- és emberkereskedelemből fakadó <span style="background-color:rgb(255,242,204)">emberi </span>drámákat.</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> De az
egyházszeretetem is gazdagodott. Fontos tapasztalatként szűrődött le
bennem, hogy a vatikáni intézményekben is van lélek, mert a Szentlélek
munkálkodik bennük. Különös kegyelemként éltem meg, hogy többször
kerültem Ferenc pápa közelébe, két alkalommal röviden még szót is
válthattam vele. És talán egy kicsit jobb magyar is lettem. Igen
mellbevágó volt számomra a szembesülés azzal,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy a nyugati liberális
sajtó</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hazánk</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kal szembeni negatív hozzáállása milyen sokakban ültette el
azt a tévképzetet, miszerint diktatúrában élnénk és idegengyűlölők
lennénk</span></b>… <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sokszor nyílt rá alkalom, hogy a hazánk értékeiről beszéljek,
még előadást is vállaltam a témában. Azt tapasztaltam, hogy akik
megismertek, hittek nekem, s ugyanígy munkatársaimnak is</span></b>.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g132257']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132257&v=1&p=1&img=c_img_7508.jpg" alt="" width="402" height="267" border="0"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mi fogadta immár itthon,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Kunszentmiklóson?</span></span></b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Néhányan <span style="background-color:rgb(234,209,220)">riogattak</span> vele korábban, hogy az itteniek „konok kunok”</span></b> –
de ezt nem hittem el nekik. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Örömmel jöttem ide, és valóban kedves és jó
emberekre leltem az egyházközségben. Bizonyára azért is lehetett ez így,
mert nagyszerű papok munkálkodtak elődeimként</span></b>. Elsősorban a már tizenöt
éve itt szolgáló Vangel Imre és Szabó József atyákra gondolok. Velük
együtt <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hárman alkotjuk a papi közösséget, és folyamatosan igyekszünk
paptestvéreinknek segítségére lenni espereskerületünkben. Nem ritka,
hogy hárman akár hét-nyolc szentmisét is celebrálunk egy-egy vasárnap</span></b>.
Imre atyát papnövendék korom óta ismerem. Tanárom volt az Egri
Szemináriumban, újmisésként őt kértem fel szónokomnak. Később három igen
szép évet töltöttünk együtt Újpesten, ahol a plébánosom volt. József
atya pedig Kecskeméten szolgált velem tíz évig mint plébánoshelyettes. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
Kunság múltját tekintve protestáns többségű, s bár mostanra már
nagyjából azonos a katolikusok és a protestánsok aránya, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">templomba </span>
viszonylag <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kevesen</span> járnak: a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">vasárnapi </span>egyetlen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">misére</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">talán ha </span>százan
szoktak eljönni.</span></b></p>
<p><b>– Ha templomot nem is épít, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">újra építkezésbe fog?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b><font size="4">Ha elkezdünk egy egészen kis körben imádkozni</font>,<font size="4"> ha megosztjuk a
keresztény életünk tapasztalatait, és igyekszünk segíteni a körülöttünk
lévőknek, mindig megtapasztalhatjuk, hogy</font></b></u></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b><font size="4">a csöndes és hűséges szeretet igenis vonzza az embereket</font></b></u></span>.</p>
</blockquote>
<p><b>Paptestvéreim<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> korábbi magvetésének köszönhetően több kisebb
közösségünk is kisarjadt: a felnőtt hittanos, a házas- és
katekumencsoport, az énekkar. Ezek a közösségek eddig is meg tudták
tartani és vonzani a templomba <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">járókat</span>. Ősztől tervezzük, hogy
további kis csoportokat hozunk létre a hittanosok szüleiből, valamint a
plébániai hittant is szeretnénk bevezetni. Most szerveződik az ifi
hittan. A Jóisten néhány hete két nyitott szívű fiatalt küldött hozzánk.
Előbb egy tizennyolc éves lányt, aki szeretne elsőáldozó lenni, mert
közelről láthatta a mélyen hívő dédmamájának utolsó <span style="background-color:rgb(217,234,211)">földi</span> hónapjait, ami
igazi belső megtérést indított el benne és édesanyjában is. Őt követte
egy református fiatalember, aki bár megtartotta felekezeti
hovatartozását, a templomi énekkarunkban szeretne gitározni. Magam pedig
személyesen kerestem meg volt bérmálkozóink elszántabb tagjait, és
megkérdeztem tőlük: „Nézd, most hárman vagyunk, akik <u>komolyan
szeretnének a jézusi úton haladni. Csatlakozol-e hozzánk negyediknek?”</u>
Végül három „negyedikünk” is lett, így vagyunk most heten</span></b>.</p>
<p></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Három kiváló hitoktatóval büszkélkedhetünk</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Kunszentmiklóson egy
önkormányzati általános iskola és egy jóval nagyobb létszámú református
általános iskola és gimnázium működik. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sok gyerek jár hittanórára</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> de </span></b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">templomba</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">már nem</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a plébánia életében</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">alig néhányan</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">vesznek részt. A
református testvéreink korrektek, a hitoktatóink pedig igyekeznek
bevonzani a gyerekeket a plébániára. Értük és velük sok mindent
megtesznek ennek érdekében.</span></b></p>
<p><b>– Ön is mondta, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">meghatározó itt a református közösség. Velük milyen a kapcsolatuk?</span></b></p>
<p>– Azt hiszem, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ritkaság számba megy ma Magyarországon, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy alig
kilencezer lelkes kisvárosban</span> három református, három pünkösdi és most
már három katolikus lelkipásztor is szolgáljon...</span></b></p>
<blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Minden hónapban összegyűlünk mindahányan egy-egy hosszú estére, hogy
együtt olvassuk a Szentírást, imádkozzunk és beszélgessünk a
lelkipásztori </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">gondokról-bajokról.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Azzal </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">szembesültünk </span></b>például,<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hogy két hét alatt három öngyilkosság is
történt </span></b>itt.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Egy komoly töprengés indult el köztünk</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az okokat</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> keresve. </span></b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyikünk egyszer csak Jézust idézte: <u><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Ezt a fajtát csak imádsággal és
böjttel lehet kiűzni.” </span></u>Kiválasztottunk tehát egy közös imanapot,
valamint egy böjti napot. Azóta a legtöbbünk minden hónapban megtartja
ezt.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szolgálata kezdetén falusi papságra vágyott. Mi vonzotta falura?</span></b></p>
<p>– A <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">számomra nagyon kedves faluban, Izsákon nőttem fel. Azután egy
Nógrád megyei kis településen kezdtem el a lelkipásztori szolgálatot.
Falun mindenki szeret beszélgetni, barátkozni, hamar alakulnak
közösségek. </span></b>Az <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">első</span></b> négy évben szolgálatom helyszíne <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nézsa</span></b>, illetve a
hozzá tartozó <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Keszeg és Alsópetény</span></b> volt – ez volt az első szerelem!
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Később Bánk József érsek atya Gödöllőre helyezett, amely még azonban
elég falusias volt, miként Szada és Veresegyház is, ahová nagy örömmel
jártam hitoktatni, és az ottani idős atyáknak segíteni.</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g132257']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132257&v=1&p=1&img=c_img_7579.jpg" alt="" width="274" height="182" border="0"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nagy váltást jelentett, amikor a fővárosba került? Örömmel fogadta</span>?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy év gödöllői szolgálat után </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">megrémültem</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> amikor kineveztek
káplánnak Újpestre: hogyan tudok majd én itt helytállni, egy falusi
gyerek a lakótelepen? De szerencsére a nagyszerű Vangel Imre atya lett a
plébánosom, akivel közösen láttuk el a Clarisseum és a Szent
József-plébániákat. Itt értettem meg, hogy a hívó szó a budapesti, a
lakótelepi embernek ugyanaz, mint a falusi embernek: „Hogy vagy? Gyere
közénk, meglátod, barátokat fogsz itt találni!”. A nagyvárosban is
megtapasztaltam, ha őszinte az érdeklődésem, az emberek megnyílnak, és
szívesen bekapcsolódnak a közösségbe, sőt még szolgálatokat is
vállalnak. Újpesten új lendületet adott az életemnek a regnumi atyákkal
és népekkel való találkozás, valamint az, hogy Sillye Jenőék a
plébániánk területén laktak. Vele és családjával hamarosan mély barátság
és munkakapcsolat alakult ki. Hosszú éveken át dolgoztunk együtt
Nagymaros szervező csapatában. És ezekben az években indultak
Mag</span></b><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">yarországon a megújulási mozgalmak. Annak örömében éltem, hogy
megvalósul a zsinat közösségi egyházképe.</span></b>
</p><p>
<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Aztán másoknak is szemet szúrt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">ez a virágzó közösségi élet…</span></b>
</p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Igen, 1987-ben az ÁEH utasítására azonnal áthelyeztek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">bennünket.
</span></b>Imre atya Kiskunhalasra, én Kispestre kerültem. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Bármennyire fájdalmas is
volt távozás,</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> hittük, hogy a Jóistennek más nagyszerű terve van velünk.
Ha menni kell, hát megyünk, és az új helyen vetjük bele magunkat a
munkába, és örömet fogunk találni abban is, ami ott vár ránk.</span></b> Nem kell
siránkozni, nosztalgiázni, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">folytatódjék a szolgálat annak
jegyében, hogy „itt a helyem</span></b>”. De <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">aztán jött az újabb meglepetés. Két
szép, Kispesten töltött év után 1989 tavaszán négy bátor ember elment
Marosi Izidor püspökhöz, s ezzel a kéréssel fordult hozzá: „Itt van a
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">káposztásmegyeri lakótelep harmincezer lakossal</span>, pap és templom <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül.</span>
Azt szeretnénk, ha lenne nekünk plébániánk, hogy majd templomot is
építhessünk.” Olyan papot kértek a főpásztortól, aki velük és
családjukkal törődik, ők pedig megígérték, hogy magukra vállalják a
templom építésének feladatait a közösséghez tartozó építész és gazdasági
szakemberek bevonásával. A püspök Tomka Feri atyával minket küldött
oda.</span></b></p>
<p><b></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Valódi hőskor volt ez. Elindulni<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a semmiből, pártállami felügyelet
alatt</span></span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">folyamatosan a határokat feszegetve</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> 1989 májusát írtuk. Tényleg a
semmiből kellett elindulunk</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Sillye Jenő anyósának a lakásában kezdtük
meg papi működésünket. Szentmisét </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Szocialista Munkáspárt székházában</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
tartottunk. Aztán engedélyt kaptunk ugyan a templom megépítésére,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">de
csak az ÁÉH által kinevezett <span style="background-color:rgb(217,234,211)">építész </span>bevonásával</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hosszú egyeztetés után
sikerült csak elérnünk, hogy végül a mi keresztény barátaink
tervezhették meg és irányíthatták a templom építését</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A pártházban
történt</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> indulásunk megmutatta: a lakótelepen <u>nem</u> egy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">hagyományos
</span>templomra van szükség, hanem egy közösségi házra, amit a katolikus
Egyház működtet, ami alkalmas szentmisék tartására, de mindenféle más
közösségi rendezvénynek is otthont ad. 1991 tavaszán megtörtént az
alapkőletétel, engem pedig rá egy évre Kecskemétre helyeztek. Először a
nagytemplomban lettem káplán, majd átkerültem a Czollner téri
kistemplomba, mellette pedig ifjúsági referenseként, illetve az
egyházmegye déli részének hitoktatási felelőseként dolgoztam.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Aztán újra templomépítéssel bízták meg</span>. A káposztásmegyeri tapasztalatok birtokában könnyebben ment feladat?</b></p>
<p>– A helyzet valóban hasonló volt: <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kecskemét-Széchenyivárost is
körülbelül harmincezren lakják</span>, és itt is megtalálható volt egy kis
világi csapat, köztük jó néhány közismerten jó szakemberrel, akik készen
álltak az együtt munkálkodásra. De tisztában voltam a feladat
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">nehézségével, féltem</span> belevágni</span></b>. Ráadásul Dankó érsek úr előzőleg
kinevezett az egyházmegyei szinódus titkárának<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. De az akkor már szépen
bontakozó házas csoport tagjai és a fiatalokból álló közösségem
biztattak, hogy vállaljam el, ők majd mindenben segítenek.</b></span></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>Harminc lelkes fiatal jött velem, télen is minden reggel részt vettek
a 6.30-kor kezdődő szentmisén.</u> Néhány éven belül <u>körülbelül 12–14
fiatal szentelt egy-egy évet az életéből a Jóistennek azzal, hogy eljött
főállású misszionáriusnak.</u></b></p>
</blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Velük dolgoztunk a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">lakótelep</span>ért, a családokért, a szegényekért, a
környezet szépítéséért, majd a konkrét építkezésen is, amely 1997-ben
indult el. Mint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Káposztásmegyeren</span>, a templomot itt szintén közösségi
háznak is szántuk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nehéz volt, többször kifogytunk </span>a pénzből. Kezdetben
néhány családdal és fiatallal indultunk, de az évek során felépült egy
testvéri, evangéliumi életre törekvő közösség, amely fokozatosan <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
lakótelep</span> lelki otthonává nőtte ki magát. Lelkipásztori értelemben
életem egyik legszebb, ám fizikailag és lelkileg kétségkívül a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
legnehezebb</span> időszaka volt ez.</b></p>
<p><b><a title="" rel="lightbox['g132257']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132257&v=1&p=1&img=c_img_7454.jpg" alt="" width="265" height="176" border="0"></a></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">De felépült a templom, működött a közösség, Lajos atya pedig Tiszakécskére került</span>.</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenhat évig éltem Kecskeméten, ebből tizennégyet a Szentcsalád
Plébánia közösségében</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Nagyon elfáradtam</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Láttam mindennek a szépségét, </span></b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">de azt éreztem, egy ennél kisebb helyre vágyom. Kérésem
meghallgattatott, így kerültem Tiszakécskére. Ott kilenc igen szép év
adatott nekem. Ezután kerestek meg azzal, hogy menjek a Fokoláre
olaszországi központjába. Hálás vagyok Bábel Balázs érsek atyának, hogy
elengedett erre a szolgálatra.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lajos atyán meg sem látszik a 70 év, és ahogy hallani, nem is kíméli magát.</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igen. Most itt járunk úszni a gyerekkel a Dunára, biciklizni a Csepel-szigetre, túrázni a Börzsönybe.</b></span></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Bizakodó vagyok, <u>a Jóisten most is biztosan valami szép dolgot formál. Ő már csak ilyen</u>!</b></p>
</blockquote>
<p><b>Szerző: Trauttwein Éva</b></p>
<p><b>Fotó: Lambert Attila<br></b></p>
<p><b><br></b></p></div><div id="m_417802757753629583m_7511679387953024466m_616180246161722015DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_417802757753629583_m_7511679387953024466_m_616180246161722015_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>