[Grem] Képek és Szilvay G. cikke a népviseletes csángó bálról Moldvában

[Emoke Greschik]

*Bulizás népviseletben: így nézett ki a csángó bál Moldvában
<https://mandiner.hu/cikk/20230226_bulizas_nepviseletben_igy_nezett_ki_a_csango_bal_moldvaban>*
2023. február 26. 16:38
k/20230226_bulizas_nepviseletben_igy_nezett_ki_a_csango_bal_moldvaban
Romániában, a moldvai csángómagyaroknál jártunk, s akkor már mulattunk
egyet a bákói csángó bálon is. Mutatjuk, milyen volt!


*Szöveg: Szilvay Gergely Fotók: Mátrai Dávid*

Február 18-án tartották a moldvai Csángóföldön, Bákó városában a
Csontkirály és Babkirály csángóbált a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének
szervezésében (mellyel idén egybeesett a budapesti csángó bál is). A
rendezvényen számos csángómagyar falu hagyományőrző csoportja vett részt, a
műsort táncház követte. Beszédet mondott többek között Polgár László, a
szövetség elnöke; és Tánczos Barna, a román kormány RMDSZ-es
környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere. Üdvözletét küldte Járay
Zsigmond, a csángómagyarok ügyéért felelős kormánybiztos, és felolvasták
Orbán Viktor miniszterelnök üdvözletét is. Az ünnepség magyar nyelvű
Miatyánkkal folytatódott, ami különleges jelentőségűnek számít. Az ünnepi
előadás vendége volt a nyárádszeredai Bekecs Néptáncszínház is.

A Mandiner hamarosan útiriporttal és interjúkkal jelentkezik a moldvai
csángómagyarságról.

A Magyar Királyság a Kárpátok keleti lejtőire és annak előterébe a 13-14.
században különböző nemzetiségű erdélyieket telepített, elsősorban
határvédelmi feladattal. Azóta ismét jelentős számban van jelen a magyarság
a területen. A kivándorlás Erdélyből később is folyamatos volt, és az
1764-es mádéfalvi veszedelem után a menekülő székelység egy jelentős
csoportja úgyszintén Moldvában telepedett le. Mindazok, akiket mi
csángóknak nevezünk, az ő utódaik. Alapvetően a Székelyföldön élő
szabadszékely kisnemesek nevezik csángóknak azokat, akik elhagyják a
Székelyföldet, elveszítvén ezáltal régi közösségi jogaikat, de mentesülvén
az ezzel járó katonai kötelezettségektől. Csángónak nevezik tehát a
gyimesieket és a barcasági, avagy hétfalusi csángóságot is, akik pedig
továbbra is a Kárpát-medencén belül élnek.

A moldvai csángómagyarságnak két nagy csoportja van, az északi és a déli.
Nyelvileg három dialektust beszélnek (már akik még beszélnek magyarul): az
északi dialektus lényegében a középkori magyarból származik; a déli vegyes
(moldvai és székely), és a nyugati, a Kárpátok lejtőin fekvő falvak lakói
székelyes nyelvjárásban beszélnek.

A Moldvai Vajdaság gyakorlatilag Nagy Lajos idejében a magyar király
vazallusállamaként jött létre (1359), később (1514-től) oszmán uralom alatt
állt, majd keleti területeit elfoglalta a cári Oroszország (1812).
Középkori virágzásakor a magyarok és szászok jelentős részt vállaltak az
állam irányításából is. A megmaradt állam 1859-ben perszonálunióra lépett
Havasalfölddel, majd 1862-ben a két állam Románia néven egyesült.

A moldvai magyarság katolikus vallású, és az új, ortodox és nacionalista
román államban nehéz helyzetben találta magát. A vallási életük persze
addig sem volt könnyű, Moldva a katolikus világ perifériáján helyezkedett
el mindig, ezért a lelkipásztori ellátásuk mindig is akadozott. Leginkább
olasz és lengyel ferencesek látták el őket, akik nem beszélték a nyelvüket.
A moldvai magyarok évszázadokon át kérték Rómát, vagy épp az erdélyi
püspököt, esetleg a császárt, hogy küldjön magyarul beszélő papokat. Ez
azonban többnyire nem teljesült.

A jászvásári püspökség, amelyhez tartoznak, Románia létrejöttétől kezdve a
román nacionalizmus szolgálatába állt, amit részben azzal indokoltak, hogy
Romániában románul kell beszélni, részben a nép boldogulásának elősegítését
hozták fel indoklásul. Emellett volt még két oka: a püspökség be akarta
bizonyítani, hogy nem csak az ortodoxok, hanem a katolikusok is tudnak jó
románok lenni, és ennek érdekében túlkompenzált. Másrészt már korábban úgy
vélte a magyarul nem tudó papság egy része, hogy a magyar a pogányként
beazonosított néphagyományok – avagy az ördög – nyelve. A magyar éneklés és
imádkozás hagyományát a csángómagyar falvakban a helyi kántorok (deákok)
tartották fenn, akik azokban az esetekben, amikor nem volt jelen
felszentelt pap, irányították a vallási életet.

A kommunizmus még rosszabbá tette a helyzetet, hiszen az alapvetően
önellátó falvak közösségi életét tönkretette a kollektivizálás és
iparosítás, mert így a férfiak (néha a nők is) a városokba kezdtek ingázni
dolgozni, ahol a boldoguláshoz valóban szükség volt a románra. A magyar
kommunista szervezet (Magyar Népi Szövetség) igyekezett a csángómagyarokat
segíteni, de az erősen katolikus csángóság a kommunistákkal nem tudott mit
kezdeni, ehhez az ideológiai különbség túl nagy volt. A Ceaușescu-rezsim
tiltotta a magyar a magyar nyelv használatát a közösségi életben, de még a
néprajzosok, turisták fogadását, elszállásolását is, ilyen esetben a
házigazdának és a látogatónak is súlyos következményekkel kellett számolni.

A rendszerváltás mindebben nem sok változást hozott. A hatalmas nyomás
hatására megroppant csángómagyarok nagy többsége a huszadik század közepén
hozott egy döntést, miszerint a gyermekeiket románul fogják nevelni, hogy
később boldogulni tudjanak. A román nacionalista és egyházi elnyomás
valamelyes enyhülése egészen friss jelenség. Tizenöt éve még fenyegetéseket
kapott az, aki magyartanításba kezdett, ma már ezt szabadon lehet.
Moldvában minden katolikus, azaz összesen kétszázezer ember magyar
származású, de a csángómagyar tudatúak ma talán 40 ezren vannak.

A moldvai magyaroknak nincs egységes identitása, ahogy modern nemzeti
identitása sincs: elsősorban katolikusnak tartják magukat, emellett pedig
lokális etnikai tudatuk van. A kívülről rájuk ragasztott „csángó” jelzőt
nem kedvelik, mivel azt lenézőnek tartják, de nem tudván jobbat, végül
mégis ezzel azonosulnak leginkább, a magyar nemzetiséget nem szívesen
vállalják, ők magyarnak a magyarországit tartják, amellyel nem érzik
magukat azonosíthatónak. Ugyanígy, habár a román jelzőt felvállalják, ők az
állampolgárságot értik alatta, s az ortodox többséget ma is oláhnak
nevezik, és nem keverednek velük.

Nyelvük és hagyományaik megőrzéséért, éltetéséért szervezeti keretek között
a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége küzd. A szervezetet 1990-ben
Sepsiszentgyörgyön élő moldvai magyarok alapították, 1997-ben költözött át
Moldvába, s azóta egyre bővíti tevékenységét, fő programjai a magyar
nyelvoktatás és a hagyományőrzés, de tulajdonképpen szinte minden
területen  segítséget nyújt a csángómagyaroknak.

| Románia <https://mandiner.hu/tag/romania> | népzene
<https://mandiner.hu/tag/nepzene> | Szilvay Gergely
<https://mandiner.hu/tag/szilvay_gergely> | néptánc
<https://mandiner.hu/tag/neptanc> | Moldva <https://mandiner.hu/tag/moldva>
| folk <https://mandiner.hu/tag/folk> | Bákó <https://mandiner.hu/tag/bako>
| csángók <https://mandiner.hu/tag/csangok> | Csángóföld
<https://mandiner.hu/tag/csangofold> | Mátrai Dávid
<https://mandiner.hu/tag/matrai_david>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230227/5c06e5fa/attachment.html>