[Grem] Hodász atya lemond

[Emoke Greschik]

 Hirdetés
A Hodász-sztori – Papnak lenni mégsem frankó?
<https://mandiner.hu/cikk/20230222_a_hodasz_sztori_papnak_lenni_megsem_franko>
2023. február 25. 9:07
https://mandiner.hu/cikk/20230222_a_hodasz_sztori_papnak_lenni_megsem_franko
Országos ismertsége és politikai véleménynyilvánításai miatt az egyházi
berkeken kívül is nagy port kavart Hodász András kilépésének híre. A távozó
pap ősszel még csendes évre vonult volna, mostanra azonban a végleges
kilépés mellett döntött. Körüljártuk az egykori sztárpap történetét, és
igyekeztünk a dolgok mögé is nézni.

*Szilvay Gergely és Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban*

*„András atya a héten bejelentette Bíboros úrnak, hogy nem kíván a
továbbiakban papi szolgálatot ellátni. Imádkozzunk érte és az egyházmegye
híveiért, hogy ez ne rendítse meg hitünket”* – a 444 szerint ez állt az
Angyalföldi Szent Mihály-plébánia hírlevelében szűk két héttel ezelőtt, ám
a mondat később kikerült belőle. Mindez egy nappal azután történt, hogy
Hodász András a Szemlélek blogon a Pető Attila ügyében hozott elmarasztaló
bírói ítélet kapcsán bejelentette, hogy* „magam is érintett vagyok:
kamaszkoromban több alkalommal szexuális visszaélést követtek el ellenem”*.
Bár a nagy bejelentés előtt mindössze egy nappal négyszemközt beszélgetett
Erdő Péter bíborossal, esztergom–budapesti érsekkel, úgy tudjuk, akkor
csak kilépési szándékáról tájékoztatta, a zaklatási ügyet nem osztotta meg
elöljárójával,

aztán egy nappal később a nyilvánosság elé tárta.

Az egyházmegye a sajtó megkeresésére elmondta, hogy Hodász András az eset
kapcsán semmiféle bejelentést nem tett a főegyházmegyének, így ott is a
sajtóból értesültek a bejegyzéséről. Ez azért is különös, mert a plébános
az ősz óta tartó betegszabadsága alatt is kapcsolatban állt a
fő­egyházmegye munkatársaival.
[image: Fotó: Mandiner-archív]
Fotó: Mandiner-archív
*A PETŐ-ÜGY *
Pető Attilát, a harmincas évei második felében járó férfit tizenhárom éves
korában molesztálta plébánosa segédpapja, Sz. Balázs. Az egyháziak
folyamatos biztatása és kérése ellenére az ügyben csak 2015-ben
kezdeményezett vizsgálatot az egyház, ugyanis a férfi akkor tett olyan
hivatalos bejelentést, ami alapján el lehetett indítani a folyamatot. Erdő
Péter bíboros két héten belül felmentette az érintett papot, és egy hónap
múlva, miután a vizsgálat újabb eseteket tárt fel, megindította az egyházi
büntető­eljárást a Vatikánnál. Róma elsőként enyhébb büntetést szabott ki,
mint amit a magyar fél kért, azután a főegyházmegye a Vatikánnak küldött
újabb javaslatára laicizálta az érintett papot. Az azóta elhunyt Snell
György atya, egykori plébánosa korábban már bocsánatot kért Pető Attilától,
amiért eleinte nem akart hinni neki. Az egyház a molesztáló papot
feljelentette a rendőrségen is, de a világi jogszabályok miatt az eljárást
nem folytatták le. Korábban Pető Attila testvére évekig zsarolta Balázs
atyát, a hallgatásért pénzt kérve cserébe, ezért jogerősen elítélték őt.
Pető Attila ellen az után indult magánvádas eljárás, hogy többször írásban
fenyegetőzött budapesti és veszprémi főpapi liturgiák megzavarásával; Snell
György és Süllei László atyák bejelentést tettek, távolságtartás
elrendelését kérve a hatóságoktól. Azt, hogy az ügyből bírósági eljárás
legyen, nem is a bejelentők, hanem az ügyészség kezdeményezte. A most véget
ért per tehát nem a gyermekbántalmazás kapcsán indult Pető Attila ellen,
hanem attól teljesen függetlenül.

Hodász András szeptember közepén jelezte, hogy egyéves betegszabadságra
megy, amit engedélyezett neki a főpásztora. Nem lépett ki, a papságot még
nem hagyta ott, csak a plébániai szolgálat alól kapott felmentést.
Információink szerint lapzártánkig máig nem kérte még hivatalosan a
laicizálására vonatkozó eljárás megindítását.

A Hodász-sztori egyes aspektusaira egyházi forrásokon keresztül próbáltunk
fényt deríteni, és főleg arra voltunk kíváncsiak, miként szoktak egyévnyi
szabadságot eltölteni a papok, akik egyenesbe kívánnak jönni.
[image: Fotó: Papifrankó/YouTube]
Fotó: Papifrankó/YouTube
*Azonnal sztár *

A fiatal pap már röviddel 2014-es felszentelése után berobbant a
köztudatba: kiváló retorikai képességei, felkészültsége, megnyerő stílusa
és közvetlensége hamar népszerűvé tette a hívek, majd az egyházat csak
távolabbról szemlélők körében is. Képes volt megszólítani a fiatalokat, ami
nagy szó az évtizedek óta híveket vesztő keresztény egyházak berkeiben,
tette ezt ráadásul úgy, hogy még a legsikamlósabb témákban is fesztelenül
és hitelesen mutatta be az egyházi tanítást. Hodász a 777 bloggereként vált
igazán ismertté, később saját márkanév építésébe fogott. Papifrankó nevű
YouTube-csatornáján részben a papi életbe kaphattunk betekintést, részben
hitmagyarázó, hitvédelmi videók jelentek meg rajta, s egyszerre volt vagány
és jó értelemben régimódi. Papként hangoztatott teológiai nézetei egyeztek
az egyház tanításával, ezek kifejtéséhez talált izgalmas formát. Ha az
egyház intézményrendszerének szerinte létező hibáit kritizálta is,
teológiáját nem, sőt kifejezetten a konzervatív vonalhoz sorolták. Érdekes
kanyar a történetben, hogy a szinte az első pillanatától a blog csapatát
erősítő Hodász azért szakított a 777-tel, mert úgy ítélte meg, hogy túl
közel került a politikához. Ennek hátterében az a tény állt, hogy kezdetben
a 777 Közösség Egyesület volt a kiadója a kortárs keresztényüldözést
feldolgozó S4C hírportálnak, amelynek költségvetését a szakállamtitkárság
támogatta.

Akkori szerkesztőségéből többen emlékeznek rá, hogy
úgy búcsúzott a csapattól: *„Ne aggódjatok, kurucból nem lesz labanc!”*

, ám neve rövidesen mégis a liberális, a Rómával szembehelyezkedő német
szinódusi utat lelkesen támogató Szemlélek alkotógárdájában bukkant fel. E
blog a 2022-es kampányban masszívan tolta a keresztény társadalmi tanítást
csak *„magánemberként*” osztó Márki-Zay Péter szekerét, ám a jelek szerint
ez a fajta közelség a politikához ekkorra már nem feltétlenül volt gond az
atyának.
*Az utolsó misék *

Az időközben már visszhangos médiaszerepléseiről, egyes ellenzékiekkel
szimpatizáló, a kormányt és az egyházi vezetést egyaránt bíráló
véleménynyilvánításairól országosan ismertté vált pap tavaly ősszel
Instagram-oldalán közölte: *„Ma megtartottam utolsó miséimet. Erről most
itt többet nem írnék, és titeket is kérlek, amennyiben lehet, ne írjatok,
ne hívjatok, most elcsendesedésre és nyugalomra van szükségem.”*
Hozzátette, hogy visszavesz a médiázásból, és arra hívott fel: *„Ha
tehetitek, inkább imádkozzatok értem, az mindig jól jön.”*

Veiszer Alinda műsorában azt is kijelentette: *„A mostani
elbizonytalanodásomban nemcsak az van benne, hogy jó-e, amit csinálok,
hanem hogy van-e erőm ahhoz, amit csinálok. Hogy megéri-e, hogy heti
háromszor járok terápiára, és naponta szedem a gyógyszereket.”*

Portálunk érdeklődésére Hodász *„elkanászodásának”* egyik okát többen
Gégény Istvánban, a Szemlélek főszerkesztőjében látják. Egyik forrásunk azt
állítja, hogy Gégény már a teológia szakon is mindig kereste a feltűnés
lehetőségét, amit aztán egy idő után *„rosszul csatornázott be”*. A
Szemlélek kezdetben a Beer Miklós váci püspök által biztosított
forrásokból (a „perselypénzből”) működött, később az LMP országgyűlési
frakciója és más támogatók közelébe került. Az eredetileg inkább lelkiségi
és egyházügyi portál fokozatosan egyre közéletibbé és ellenzékibb
hangvételűvé vált, azt sugallva magáról, hogy ő képviseli az igazi
keresztény szellemiséget és a párbeszédet, noha
a lap irányultságával egyet nem értő, egyes keresztény szerzők, illetve
papok időről időre megkapják a propagandista, illetve a békepap jelzőt.

Hodász András láthatóan nehezen viselte, hogy amikor belépett a politikai
térbe, akkor nemcsak elismerést, de kritikát és személyes támadásokat is
kapott. Márpedig a közéleti nyilvánosság így működik: nem pusztán elméleti
diskurzus zajlik, hanem érzelmekkel, indulatokkal átfűtött harc is,
amelyben gyakori az adok-kapok. Gyakorlott közéleti szereplők azt szokták
javasolni, hogy aki ezt nem bírja, az ne lépjen ebbe a térbe. Nincs min
csodálkozni, ha nagy nyilvánosság előtt megfogalmazott üzenetek hasonló
fórumokon találnak visszhangra.
*Sokan óva intették *

Mindenesetre a plébános 2022 márciusában, azután, hogy személyesen
találkozott püspökével, Erdő Péter bíborossal, saját elhatározásából
bezárta a Papifrankót, a politizálástól és a közéleti műsorokban való
megjelenéstől viszont nem állt el.
A választási kampányban például közös képen szerepelt az ellenzéki
miniszterelnök-jelölttel, később pedig Márki-Zay mozgalmának
szabadegyetemén is előadó volt.

Betegszabadságának 2022. szeptemberi kezdete óta is rendszeresen feltűnik
itt-ott, leginkább a közösségi médiában posztol, és időnként megjelenik
egy-egy írása, például olyan, a keresztény értékekkel egyébként nem
kimondottan szimpatizáló portálon is, mint a Telex. Úgy tűnik, a médiától
való tartózkodása csak kismértékben valósul meg, ami érthető annak
fényében, hogy saját bevallása szerint amikor belép egy stúdióba, már
veszi, hogy hol van, és posztolja – ahogy ezt a Pesti Srácok műsorában
megosztotta.

Úgy tudjuk, Hodász Andrást barátai és jóakarói is többször arra intették,
jobb lenne, ha arra az egy évre, amit kért, abbahagyná a *„celebeskedést”*,
és valóban visszavonulna, hogy a lényegi kérdésekkel foglalkozhasson. Egyik
beszélgetőpartnerünk megjegyzi:
a közösségi média veszélyes egy papnak, s *„ha túl sokat tömjénezik,
könnyen elveszhet”*.

Egy hivatásgondozással is foglalkozó forrásunk pedig elmondja, hogy
kánonjogilag nincs szabályozva a betegszabadság ügye, egyéves pihenőt
lelkipásztori megfontolásból kaphat egy pap, ami itthon még ritka, de nem
ismeretlen jelenség.

A papi hivatást a lelkiséggel foglalkozók – és az egyház maga – Istentől
kapott dolognak vallják, Isten dicsőségére, az egyház és a hívek
szolgálatára, ergo az nem pusztán magánügy. Ha valaki már felszentelt pap,
késő a *„hivatástisztázás”*, ekkor már benne van a hivatásban. Egy pap úgy
fogalmaz a Mandinernek, olyan ez, mintha valaki a házasságkötés után
gondolkodna azon, hogy valóban neki való-e a házasság.
*„VISSZAVÁRUNK, ANDRÁS!” *
*„Az utóbbi három évben ő a hetedik fiatal pap ismerősöm, aki pár év
szolgálat után elmegy”* – írta a 777 blogon Szilágyi Szabolcs piliscsabai
plébános, aki húsz éve áll baráti kapcsolatban Hodász Andrással. A
paptestvér írásában figyelmeztetett: *„papi mivoltunk nem lehet más, mint
Isten emberének lenni az emberekért. Ha ettől eltérek, akkor a papságom
lényegétől térek el, és lassan elveszítem azt, amire feltettem az életemet”*.
A konkrét esettel kapcsolatban mindenkit együttérzésre hívott. *„Kedves
Andris! Eddig is melletted álltam, ezután is melletted leszek! […] Várunk
vissza, az Egyházunk nem engedte és nem engedi el a kezedet!”* – írta
barátjának Szabolcs atya. Korábbi alkotóközössége, a 777 pedig így
búcsúzott: *„Rengeteg kedves közös élményben volt részünk, amelyre örömmel
emlékezünk vissza. Sokat köszönhetünk neki, abban bízunk, hogy ő is örömmel
gondol vissza a velünk töltött évekre. A mostani helyzetben is empátiával
és szeretettel gondolunk személyére, imádkozunk érte!”*
*Van segítség? *

Hodász esete ritka, de Dobogókőn a jezsuiták tartanak egy két-három hetes
lelkigyakorlatot, a Kairosz kurzust, amelynek célja egyenesbe hozni a
kiégett vagy túlterhelt, megfáradt papokat. Ez néhány napos mentális
terápiával, lelki beszélgetéssel kezdődik, majd nyolcnapos Szent Ignác-i
lelkigyakorlattal ér véget, ami az önismeret és a szembenézés lehetőségét
nyújtja. A jezsuiták mellett más katolikus közösségek és műhelyek is
kínálnak alkalmat a kiégéssel és elbizonytalanodással küzdő papoknak arra,
hogy pihenjenek és hivatásukban megújuljanak.

Egy forrásunk megjegyzi, hogy tévedés mindent a pszichológiára bízni: bár
szükséges lehet a terápia is, megfelelő spirituális elvonulás és
gyakorlatok nélkül önmagában nem sokat ér. Ráadásul nem mindegy, hogy a
terapeuta milyen antropológiával dolgozik, azaz milyen emberképre építi
munkáját, egy keresztény ember világlátásához az a terapeuta és az a
pszichológiai megközelítésmód illik, amely elismeri a transzcendens létét,
és teremtettségében szemléli az embert. Megtudjuk, hogy van olyan püspök,
aki egy hasonló helyzetben lévő papjának mindent megadott, fizette a
pszichológusát, lelkigyakorlatokra küldte, az illető végül mégis kilépett.

Mindegyik egyházi forrásunk hangsúlyozza, hogy csak akkor tudnak segíteni,
ha az akarás, a hivatás még alapvetően megvan. Ha valaki lélekben már
feladta, akkor a tapasztalat szerint nem lehet visszatartani. Akárcsak a
párterápiában: van, hogy az egyik fél a másik kedvéért még elmegy rá, de
már csak azért, hogy elmondhassa, mindent megpróbált, valójában lélekben
már kifelé néz. Abban minden forrásunk egyetért, hogy akár pár hétre, akár
egy évre, akár szervezett, akár egyéni keretek közt megy egy pap
szabadságra, hogy egyenesbe jöjjön, ennek lényegi eleme a visszavonultság –
beleértve természetesen a (közösségi) médiától való távolságot is.
*Veszélyes frontvonal *

Többekkel beszélgetve az is kiderül, hogy a katolikus egyház útkeresésben
van: papjai leterheltek, és gyakran szervezettebb lelki-mentális segítségre
lenne szükségük. Sokan azt sem tudják jól kezelni, ha akarva vagy még
inkább akaratlanul a média érdeklődik irántuk. Van, aki arról számol be,
hogy a média vagy épp elöljárói szívesen a frontvonalba tolták volna, és
ehhez meg is van a tehetsége, de a lelki békéje megőrzése érdekében inkább
megmaradt a nyugalmasabb élet mellett. A papoknak mindenesetre valamiképp
meg kellene tanulniuk bánni a médianyilvánossággal – és a médiaszándékok
felismerésével. Ha ugyanis egy pap jól jön valamiért a médiának, az
újságírók – főleg, ha semmi közük az egyházhoz – nem fognak figyelni a
lelkére, s ha úgy látják jónak, a szükséges pillanatban ki is hátrálnak
mögüle, ott hagyva őt egyedül.

A Mandiner jó másfél évvel ezelőtt és azóta többször is kért interjút
Hodász Andrástól, ám kérésünket azzal hárította el, hogy nem akar közéleti
kérdésekről beszélni – majd ezek után több alkalommal szólalt meg közéleti
kérdésekben különféle műsorokban.
*MENNYIEN VANNAK A MOLESZTÁLÓ PAPOK? *
Az érintett papok arányszámát világszerte 1 és 6 százalék közé teszik.
Egyes kutatások szerint a tanárok, edzők és családtagok körében elkövetett
visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok által elkövetetteké. A
nyilvánosságra került visszaélések száma a hatvanas és a hetvenes években
megnövekedett, s a nyolcvanas évek elején volt a csúcson, majd jelentősen
csökkent. Az amerikai fekete protestáns gyülekezetek köreiben az abúzusok
áldozatai rendszerint kiskorú lányok, a katolikus egyházban viszont
jellemzően kamasz fiúk. A magát nem hívő lutheránusnak valló Hans-Ludwig
Kröber kriminálpszichológus a Cicero lapnak egyszer azt nyilatkozta, hogy a
cölibátustól senki nem lesz pedofil, és hogy a vatikáni érsekek voltak a
legjózanabb csoport, amellyel az abúzus témáját körüljárta. A szexuális
zaklatási ügyek egyházi kivizsgálását XVI. Benedek pápa szigorította meg, a
helyi egyháztól a Vatikánhoz rendelve a feladatot. Korábban a kánonjog a 16
éves korig elkövetett szexuális visszaéléseket nevezte pedofil
bűncselekménynek, ezt a korhatárt Joseph Ratzingerék felemelték 18 évre, az
elévülés idejét pedig ötről tíz évre úgy, hogy a nagykorúság betöltésétől
számítják. Érdekes, hogy az amerikai statisztikák régiótól függően 17 és 50
százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát; a Los Angeles-i
Főegyházmegye területén egy FBI-ügynök becslése szerint a gyanúsítások fele
volt hamis, azaz egyes ügyvédi irodák üzletet csináltak papok
meggyanúsításából. Úgyszintén jó tudni, hogy sok hamis áldozat hivatkozott
az *„elnyomott emlékezetre”*, azaz arra, hogy elfelejtette, mi történt
vele, és csak a terápia hatására jutott újra eszébe – ilyen azonban nem
létezik, tudományosan megcáfolták. Emellett sosem volt olyan egyházi
jogszabály, amely az érintetteket titoktartásra kötelezte volna, az
áldozatok akár rendőrségi ügyet is indíthatnak.
**** *
*MIT TESZ A MAGYAR EGYHÁZ?*
A honi egyházban 2011 óta van vonatkozó eljárásrend, 2016 óta etikai kódex,
az egyházmegyék állandó gyermekvédelmi szolgálatokat állítottak fel, és
számos képzést indítottak a megelőzésről. Külön honlapon lehet bejelentést
tenni, a komolyanvehetőség miatt pusztán egy nevet kérnek. Akár évtizedekre
visszamenő ügyet is kivizsgálnak, továbbá jogi és pszicholó­giai segítséget
is nyújtanak az érintetteknek. Noha minél régebbi az ügy, annál nehezebb a
bizonyítékok felderítése, ha mást nem, mentális segítséget mindenképp
igyekeznek adni. A szerzetesrendek is közösen lépnek fel az ügyben.
Mindenkit biztatnak, hogy ha molesztálták, tárja fel a szakembereknek, csak
így tudnak neki segíteni. Értesüléseink szerint az előző öt évben kevesebb
mint öt bejelentés érkezett, némelyik évtizedekre visszamenően, és
mindegyikkel érdemben foglalkoznak. A Hodász-ügyben érintett papról
időközben kiderült, hogy Benedek pápa már 14 éve, 2009-ben felmentette a
szolgálat alól, és laicizálta, ami a létező legsúlyosabb egyházi büntetés
egy pappal szemben.

*Nyitókép: MTI/EPA/Massimo Percossi*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230225/6fbb695b/attachment.html>