<div dir="ltr">
<div id="gmail-headerBanner"><div id="gmail-article_header" class="gmail-nbanner"><div id="gmail-adoceanhumnljljdktm1" class="gmail-adOceanZone gmail-adOceanDesktop" style="display:block"><div id="gmail-ao-adoceanhumnljljdktm"><div id="gmail-ao-adoceanhumnljljdktm_inside" style="display:block"><div id="gmail-g_gtxmehnossxukslgeespndim" class="gmail-ao_hird" style=""><span style="display:block;font-weight:normal;font-style:normal;text-align:center;font-size:10px;line-height:15px;padding:3px;margin:0px auto;width:100%">Hirdetés</span></div></div></div></div></div>
<div id="gmail-article_layer" class="gmail-nbanner">
</div>
</div>
<div class="gmail-container">
<div class="gmail-row">
<div id="gmail-article" class="gmail-content">
<div class="gmail-top">
<div class="gmail-img">
<span>
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0824/823275_hodasz_andras_3.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="479" height="269">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230222_a_hodasz_sztori_papnak_lenni_megsem_franko">A Hodász-sztori – Papnak lenni mégsem frankó?</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2023. február 25. 9:07</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20230222_a_hodasz_sztori_papnak_lenni_megsem_franko">https://mandiner.hu/cikk/20230222_a_hodasz_sztori_papnak_lenni_megsem_franko</a></div>
<div> </div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
Országos ismertsége és politikai véleménynyilvánításai miatt az
egyházi berkeken kívül is nagy port kavart Hodász András kilépésének
híre. A távozó pap ősszel még csendes évre vonult volna, mostanra
azonban a végleges kilépés mellett döntött. Körüljártuk az egykori
sztárpap történetét, és igyekeztünk a dolgok mögé is nézni.</div>
<div class="gmail-text">
<p><strong><em>Szilvay Gergely és Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban</em></strong></p>
<p><em>„András atya a héten bejelentette Bíboros úrnak, hogy nem kíván a
továbbiakban papi szolgálatot ellátni. Imádkozzunk érte és az
egyházmegye híveiért, hogy ez ne rendítse meg hitünket”</em> – a 444
szerint ez állt az Angyalföldi Szent Mihály-plébánia hírlevelében szűk
két héttel ezelőtt, ám a mondat később kikerült belőle. Mindez egy
nappal azután történt, hogy Hodász András a Szemlélek blogon a Pető
Attila ügyében hozott elmarasztaló bírói ítélet kapcsán bejelentette,
hogy<em> „magam is érintett vagyok: kamaszkoromban több alkalommal szexuális visszaélést követtek el ellenem”</em>.
Bár a nagy bejelentés előtt mindössze egy nappal négyszemközt
beszélgetett Erdő Péter bíborossal, esztergom–budapesti érsekkel, úgy
tudjuk, akkor</p>
<div class="gmail-keretes">csak kilépési szándékáról tájékoztatta, a zaklatási ügyet nem osztotta meg elöljárójával,</div>
<p>aztán egy nappal később a nyilvánosság elé tárta.</p>
<p>Az egyházmegye a sajtó megkeresésére elmondta, hogy Hodász András az
eset kapcsán semmiféle bejelentést nem tett a főegyházmegyének, így ott
is a sajtóból értesültek a bejegyzéséről. Ez azért is különös, mert a
plébános az ősz óta tartó betegszabadsága alatt is kapcsolatban állt a
főegyházmegye munkatársaival.</p>
<div class="gmail-aranykeretes"><img alt="Fotó: Mandiner-archív" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Varga_Matyas_Zsolt/V_evfolyam_08/Hodasz_Andras_1.jpg" style="margin-right: 0px;" width="477" height="318"><div class="gmail-kepalairas">Fotó: Mandiner-archív</div></div>
<div class="gmail-aranykeretes"><strong>A PETŐ-ÜGY </strong><br>
Pető Attilát, a harmincas évei második felében járó férfit tizenhárom
éves korában molesztálta plébánosa segédpapja, Sz. Balázs. Az egyháziak
folyamatos biztatása és kérése ellenére az ügyben csak 2015-ben
kezdeményezett vizsgálatot az egyház, ugyanis a férfi akkor tett olyan
hivatalos bejelentést, ami alapján el lehetett indítani a folyamatot.
Erdő Péter bíboros két héten belül felmentette az érintett papot, és egy
hónap múlva, miután a vizsgálat újabb eseteket tárt fel, megindította
az egyházi büntetőeljárást a Vatikánnál. Róma elsőként enyhébb
büntetést szabott ki, mint amit a magyar fél kért, azután a
főegyházmegye a Vatikánnak küldött újabb javaslatára laicizálta az
érintett papot. Az azóta elhunyt Snell György atya, egykori plébánosa
korábban már bocsánatot kért Pető Attilától, amiért eleinte nem akart
hinni neki. Az egyház a molesztáló papot feljelentette a rendőrségen is,
de a világi jogszabályok miatt az eljárást nem folytatták le. Korábban
Pető Attila testvére évekig zsarolta Balázs atyát, a hallgatásért pénzt
kérve cserébe, ezért jogerősen elítélték őt. Pető Attila ellen az után
indult magánvádas eljárás, hogy többször írásban fenyegetőzött budapesti
és veszprémi főpapi liturgiák megzavarásával; Snell György és Süllei
László atyák bejelentést tettek, távolságtartás elrendelését kérve a
hatóságoktól. Azt, hogy az ügyből bírósági eljárás legyen, nem is a
bejelentők, hanem az ügyészség kezdeményezte. A most véget ért per tehát
nem a gyermekbántalmazás kapcsán indult Pető Attila ellen, hanem attól
teljesen függetlenül.</div>
<p>Hodász András szeptember közepén jelezte, hogy egyéves
betegszabadságra megy, amit engedélyezett neki a főpásztora. Nem lépett
ki, a papságot még nem hagyta ott, csak a plébániai szolgálat alól
kapott felmentést. Információink szerint lapzártánkig máig nem kérte még
hivatalosan a laicizálására vonatkozó eljárás megindítását.</p>
<p>A Hodász-sztori egyes aspektusaira egyházi forrásokon keresztül
próbáltunk fényt deríteni, és főleg arra voltunk kíváncsiak, miként
szoktak egyévnyi szabadságot eltölteni a papok, akik egyenesbe kívánnak
jönni.</p>
<div class="gmail-aranykeretes2"><img alt="Fotó: Papifrankó/YouTube" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/2022/B83E7466-B7C1-429B-A255-9AB95213C546.jpeg" style="width: 450px; height: 450px;"><div class="gmail-kepalairas">Fotó: Papifrankó/YouTube</div></div>
<h3><strong>Azonnal sztár </strong></h3>
<p>A fiatal pap már röviddel 2014-es felszentelése után berobbant a
köztudatba: kiváló retorikai képességei, felkészültsége, megnyerő
stílusa és közvetlensége hamar népszerűvé tette a hívek, majd az
egyházat csak távolabbról szemlélők körében is. Képes volt megszólítani a
fiatalokat, ami nagy szó az évtizedek óta híveket vesztő keresztény
egyházak berkeiben, tette ezt ráadásul úgy, hogy még a legsikamlósabb
témákban is fesztelenül és hitelesen mutatta be az egyházi tanítást.
Hodász a 777 bloggereként vált igazán ismertté, később saját márkanév
építésébe fogott. Papifrankó nevű YouTube-csatornáján részben a papi
életbe kaphattunk betekintést, részben hitmagyarázó, hitvédelmi videók
jelentek meg rajta, s egyszerre volt vagány és jó értelemben régimódi.
Papként hangoztatott teológiai nézetei egyeztek az egyház tanításával,
ezek kifejtéséhez talált izgalmas formát. Ha az egyház
intézményrendszerének szerinte létező hibáit kritizálta is, teológiáját
nem, sőt kifejezetten a konzervatív vonalhoz sorolták. Érdekes kanyar a
történetben, hogy a szinte az első pillanatától a blog csapatát erősítő
Hodász azért szakított a 777-tel, mert úgy ítélte meg, hogy túl közel
került a politikához. Ennek hátterében az a tény állt, hogy kezdetben a
777 Közösség Egyesület volt a kiadója a kortárs keresztényüldözést
feldolgozó S4C hírportálnak, amelynek költségvetését a
szakállamtitkárság támogatta.</p>
<p>Akkori szerkesztőségéből többen emlékeznek rá, hogy</p>
<div class="gmail-keretes">úgy búcsúzott a csapattól: <em>„Ne aggódjatok, kurucból nem lesz labanc!”</em></div>
<p>, ám neve rövidesen mégis a liberális, a Rómával szembehelyezkedő
német szinódusi utat lelkesen támogató Szemlélek alkotógárdájában
bukkant fel. E blog a 2022-es kampányban masszívan tolta a keresztény
társadalmi tanítást csak <em>„magánemberként</em>” osztó Márki-Zay Péter
szekerét, ám a jelek szerint ez a fajta közelség a politikához ekkorra
már nem feltétlenül volt gond az atyának.</p>
<h3><strong>Az utolsó misék </strong></h3>
<p>Az időközben már visszhangos médiaszerepléseiről, egyes
ellenzékiekkel szimpatizáló, a kormányt és az egyházi vezetést egyaránt
bíráló véleménynyilvánításairól országosan ismertté vált pap tavaly
ősszel Instagram-oldalán közölte: <em>„Ma megtartottam utolsó miséimet.
Erről most itt többet nem írnék, és titeket is kérlek, amennyiben lehet,
ne írjatok, ne hívjatok, most elcsendesedésre és nyugalomra van
szükségem.”</em> Hozzátette, hogy visszavesz a médiázásból, és arra hívott fel: <em>„Ha tehetitek, inkább imádkozzatok értem, az mindig jól jön.”</em></p>
<p>Veiszer Alinda műsorában azt is kijelentette: <em>„A mostani
elbizonytalanodásomban nemcsak az van benne, hogy jó-e, amit csinálok,
hanem hogy van-e erőm ahhoz, amit csinálok. Hogy megéri-e, hogy heti
háromszor járok terápiára, és naponta szedem a gyógyszereket.”</em></p>
<p>Portálunk érdeklődésére Hodász <em>„elkanászodásának”</em> egyik okát
többen Gégény Istvánban, a Szemlélek főszerkesztőjében látják. Egyik
forrásunk azt állítja, hogy Gégény már a teológia szakon is mindig
kereste a feltűnés lehetőségét, amit aztán egy idő után <em>„rosszul csatornázott be”</em>.
A Szemlélek kezdetben a Beer Miklós váci püspök által biztosított
forrásokból (a „perselypénzből”) működött, később az LMP országgyűlési
frakciója és más támogatók közelébe került. Az eredetileg inkább
lelkiségi és egyházügyi portál fokozatosan egyre közéletibbé és
ellenzékibb hangvételűvé vált, azt sugallva magáról, hogy ő képviseli az
igazi keresztény szellemiséget és a párbeszédet, noha</p>
<div class="gmail-keretes">a lap irányultságával egyet nem értő, egyes
keresztény szerzők, illetve papok időről időre megkapják a
propagandista, illetve a békepap jelzőt.</div>
<p>Hodász András láthatóan nehezen viselte, hogy amikor belépett a
politikai térbe, akkor nemcsak elismerést, de kritikát és személyes
támadásokat is kapott. Márpedig a közéleti nyilvánosság így működik: nem
pusztán elméleti diskurzus zajlik, hanem érzelmekkel, indulatokkal
átfűtött harc is, amelyben gyakori az adok-kapok. Gyakorlott közéleti
szereplők azt szokták javasolni, hogy aki ezt nem bírja, az ne lépjen
ebbe a térbe. Nincs min csodálkozni, ha nagy nyilvánosság előtt
megfogalmazott üzenetek hasonló fórumokon találnak visszhangra.</p><strong>Sokan óva intették </strong>
<p>Mindenesetre a plébános 2022 márciusában, azután, hogy személyesen
találkozott püspökével, Erdő Péter bíborossal, saját elhatározásából
bezárta a Papifrankót, a politizálástól és a közéleti műsorokban való
megjelenéstől viszont nem állt el.</p>
<div class="gmail-keretes">A választási kampányban például közös képen
szerepelt az ellenzéki miniszterelnök-jelölttel, később pedig Márki-Zay
mozgalmának szabadegyetemén is előadó volt.</div>
<p>Betegszabadságának 2022. szeptemberi kezdete óta is rendszeresen
feltűnik itt-ott, leginkább a közösségi médiában posztol, és időnként
megjelenik egy-egy írása, például olyan, a keresztény értékekkel
egyébként nem kimondottan szimpatizáló portálon is, mint a Telex. Úgy
tűnik, a médiától való tartózkodása csak kismértékben valósul meg, ami
érthető annak fényében, hogy saját bevallása szerint amikor belép egy
stúdióba, már veszi, hogy hol van, és posztolja – ahogy ezt a Pesti
Srácok műsorában megosztotta.</p>
<p>Úgy tudjuk, Hodász Andrást barátai és jóakarói is többször arra
intették, jobb lenne, ha arra az egy évre, amit kért, abbahagyná a <em>„celebeskedést”</em>, és valóban visszavonulna, hogy a lényegi kérdésekkel foglalkozhasson. Egyik beszélgetőpartnerünk megjegyzi:</p>
<div class="gmail-keretes">a közösségi média veszélyes egy papnak, s <em>„ha túl sokat tömjénezik, könnyen elveszhet”</em>.</div>
<p>Egy hivatásgondozással is foglalkozó forrásunk pedig elmondja, hogy
kánonjogilag nincs szabályozva a betegszabadság ügye, egyéves pihenőt
lelkipásztori megfontolásból kaphat egy pap, ami itthon még ritka, de
nem ismeretlen jelenség.</p>
<p>A papi hivatást a lelkiséggel foglalkozók – és az egyház maga –
Istentől kapott dolognak vallják, Isten dicsőségére, az egyház és a
hívek szolgálatára, ergo az nem pusztán magánügy. Ha valaki már
felszentelt pap, késő a <em>„hivatástisztázás”</em>, ekkor már benne van
a hivatásban. Egy pap úgy fogalmaz a Mandinernek, olyan ez, mintha
valaki a házasságkötés után gondolkodna azon, hogy valóban neki való-e a
házasság.</p>
<div class="gmail-aranykeretes"><strong><em>„VISSZAVÁRUNK, ANDRÁS!”</em> </strong><br>
<em>„Az utóbbi három évben ő a hetedik fiatal pap ismerősöm, aki pár év szolgálat után elmegy”</em>
– írta a 777 blogon Szilágyi Szabolcs piliscsabai plébános, aki húsz
éve áll baráti kapcsolatban Hodász Andrással. A paptestvér írásában
figyelmeztetett: <em>„papi mivoltunk nem lehet más, mint Isten emberének
lenni az emberekért. Ha ettől eltérek, akkor a papságom lényegétől
térek el, és lassan elveszítem azt, amire feltettem az életemet”</em>. A konkrét esettel kapcsolatban mindenkit együttérzésre hívott. <em>„Kedves
Andris! Eddig is melletted álltam, ezután is melletted leszek! […]
Várunk vissza, az Egyházunk nem engedte és nem engedi el a kezedet!”</em> – írta barátjának Szabolcs atya. Korábbi alkotóközössége, a 777 pedig így búcsúzott: <em>„Rengeteg
kedves közös élményben volt részünk, amelyre örömmel emlékezünk vissza.
Sokat köszönhetünk neki, abban bízunk, hogy ő is örömmel gondol vissza a
velünk töltött évekre. A mostani helyzetben is empátiával és
szeretettel gondolunk személyére, imádkozunk érte!”</em></div>
<h3><strong>Van segítség? </strong></h3>
<p>Hodász esete ritka, de Dobogókőn a jezsuiták tartanak egy két-három
hetes lelkigyakorlatot, a Kairosz kurzust, amelynek célja egyenesbe
hozni a kiégett vagy túlterhelt, megfáradt papokat. Ez néhány napos
mentális terápiával, lelki beszélgetéssel kezdődik, majd nyolcnapos
Szent Ignác-i lelkigyakorlattal ér véget, ami az önismeret és a
szembenézés lehetőségét nyújtja. A jezsuiták mellett más katolikus
közösségek és műhelyek is kínálnak alkalmat a kiégéssel és
elbizonytalanodással küzdő papoknak arra, hogy pihenjenek és
hivatásukban megújuljanak.</p>
<p>Egy forrásunk megjegyzi, hogy tévedés mindent a pszichológiára bízni:
bár szükséges lehet a terápia is, megfelelő spirituális elvonulás és
gyakorlatok nélkül önmagában nem sokat ér. Ráadásul nem mindegy, hogy a
terapeuta milyen antropológiával dolgozik, azaz milyen emberképre építi
munkáját, egy keresztény ember világlátásához az a terapeuta és az a
pszichológiai megközelítésmód illik, amely elismeri a transzcendens
létét, és teremtettségében szemléli az embert. Megtudjuk, hogy van olyan
püspök, aki egy hasonló helyzetben lévő papjának mindent megadott,
fizette a pszichológusát, lelkigyakorlatokra küldte, az illető végül
mégis kilépett.</p>
<p>Mindegyik egyházi forrásunk hangsúlyozza, hogy csak akkor tudnak
segíteni, ha az akarás, a hivatás még alapvetően megvan. Ha valaki
lélekben már feladta, akkor a tapasztalat szerint nem lehet
visszatartani. Akárcsak a párterápiában: van, hogy az egyik fél a másik
kedvéért még elmegy rá, de már csak azért, hogy elmondhassa, mindent
megpróbált, valójában lélekben már kifelé néz. Abban minden forrásunk
egyetért, hogy akár pár hétre, akár egy évre, akár szervezett, akár
egyéni keretek közt megy egy pap szabadságra, hogy egyenesbe jöjjön,
ennek lényegi eleme a visszavonultság – beleértve természetesen a
(közösségi) médiától való távolságot is.</p>
<h3><strong>Veszélyes frontvonal </strong></h3>
<p>Többekkel beszélgetve az is kiderül, hogy a katolikus egyház
útkeresésben van: papjai leterheltek, és gyakran szervezettebb
lelki-mentális segítségre lenne szükségük. Sokan azt sem tudják jól
kezelni, ha akarva vagy még inkább akaratlanul a média érdeklődik
irántuk. Van, aki arról számol be, hogy a média vagy épp elöljárói
szívesen a frontvonalba tolták volna, és ehhez meg is van a tehetsége,
de a lelki békéje megőrzése érdekében inkább megmaradt a nyugalmasabb
élet mellett. A papoknak mindenesetre valamiképp meg kellene tanulniuk
bánni a médianyilvánossággal – és a médiaszándékok felismerésével. Ha
ugyanis egy pap jól jön valamiért a médiának, az újságírók – főleg, ha
semmi közük az egyházhoz – nem fognak figyelni a lelkére, s ha úgy
látják jónak, a szükséges pillanatban ki is hátrálnak mögüle, ott hagyva
őt egyedül.</p>
<p>A Mandiner jó másfél évvel ezelőtt és azóta többször is kért interjút
Hodász Andrástól, ám kérésünket azzal hárította el, hogy nem akar
közéleti kérdésekről beszélni – majd ezek után több alkalommal szólalt
meg közéleti kérdésekben különféle műsorokban.</p>
<div class="embedly-card"><div class="embedly-card-hug" style="max-width:600px;padding:0px;min-width:200px;margin:5px auto"></div></div>
<div class="gmail-aranykeretes"><strong>MENNYIEN VANNAK A MOLESZTÁLÓ PAPOK? </strong><br>
Az érintett papok arányszámát világszerte 1 és 6 százalék közé teszik.
Egyes kutatások szerint a tanárok, edzők és családtagok körében
elkövetett visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok által
elkövetetteké. A nyilvánosságra került visszaélések száma a hatvanas és a
hetvenes években megnövekedett, s a nyolcvanas évek elején volt a
csúcson, majd jelentősen csökkent. Az amerikai fekete protestáns
gyülekezetek köreiben az abúzusok áldozatai rendszerint kiskorú lányok, a
katolikus egyházban viszont jellemzően kamasz fiúk. A magát nem hívő
lutheránusnak valló Hans-Ludwig Kröber kriminálpszichológus a Cicero
lapnak egyszer azt nyilatkozta, hogy a cölibátustól senki nem lesz
pedofil, és hogy a vatikáni érsekek voltak a legjózanabb csoport,
amellyel az abúzus témáját körüljárta. A szexuális zaklatási ügyek
egyházi kivizsgálását XVI. Benedek pápa szigorította meg, a helyi
egyháztól a Vatikánhoz rendelve a feladatot. Korábban a kánonjog a 16
éves korig elkövetett szexuális visszaéléseket nevezte pedofil
bűncselekménynek, ezt a korhatárt Joseph Ratzingerék felemelték 18 évre,
az elévülés idejét pedig ötről tíz évre úgy, hogy a nagykorúság
betöltésétől számítják. Érdekes, hogy az amerikai statisztikák régiótól
függően 17 és 50 százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát; a Los
Angeles-i Főegyházmegye területén egy FBI-ügynök becslése szerint a
gyanúsítások fele volt hamis, azaz egyes ügyvédi irodák üzletet
csináltak papok meggyanúsításából. Úgyszintén jó tudni, hogy sok hamis
áldozat hivatkozott az <em>„elnyomott emlékezetre”</em>, azaz arra, hogy
elfelejtette, mi történt vele, és csak a terápia hatására jutott újra
eszébe – ilyen azonban nem létezik, tudományosan megcáfolták. Emellett
sosem volt olyan egyházi jogszabály, amely az érintetteket titoktartásra
kötelezte volna, az áldozatok akár rendőrségi ügyet is indíthatnak.</div>
<h3 style="text-align:center"><em><strong>*** </strong></em></h3>
<div class="gmail-aranykeretes"><strong>MIT TESZ A MAGYAR EGYHÁZ?</strong><br>
A honi egyházban 2011 óta van vonatkozó eljárásrend, 2016 óta etikai
kódex, az egyházmegyék állandó gyermekvédelmi szolgálatokat állítottak
fel, és számos képzést indítottak a megelőzésről. Külön honlapon lehet
bejelentést tenni, a komolyanvehetőség miatt pusztán egy nevet kérnek.
Akár évtizedekre visszamenő ügyet is kivizsgálnak, továbbá jogi és
pszichológiai segítséget is nyújtanak az érintetteknek. Noha minél
régebbi az ügy, annál nehezebb a bizonyítékok felderítése, ha mást nem,
mentális segítséget mindenképp igyekeznek adni. A szerzetesrendek is
közösen lépnek fel az ügyben. Mindenkit biztatnak, hogy ha molesztálták,
tárja fel a szakembereknek, csak így tudnak neki segíteni.
Értesüléseink szerint az előző öt évben kevesebb mint öt bejelentés
érkezett, némelyik évtizedekre visszamenően, és mindegyikkel érdemben
foglalkoznak. A Hodász-ügyben érintett papról időközben kiderült, hogy
Benedek pápa már 14 éve, 2009-ben felmentette a szolgálat alól, és
laicizálta, ami a létező legsúlyosabb egyházi büntetés egy pappal
szemben.</div>
<p style="text-align:right"><em>Nyitókép: MTI/EPA/Massimo Percossi</em></p>
</div></div></div></div></div></div></div>
</div>