[Grem] Akik együtt imádkoznak, együtt is maradnak ... / Papp Miklós görögkat. pap, morálteológus

[Emoke Greschik]

 Ezért maradnak együtt, akik együtt imádkoznak

*Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa írása boldogságról,
spiritualitásról – és ennek a kettőnek a kapcsolatáról.*

*„Ahhoz, hogy boldog lehessek, állandóan törekednem kell e boldogság felé,
és meg kell értenem azt.” (Tolsztoj, Napló 47.)*

Tolsztoj a boldogság felé való „törekvést” emeli ki, azaz *a boldogság
Isten ajándéka, de kell érte szeretni, fáradni, dolgozni, sőt, küzdeni.*
Ennek a „törekvésnek” nyilván ezer szála van a családi életben is, csak
hármat emelnék reflektorfénybe.

Egyrészt *legyen fontos a „családi spiritualitás” megteremtése.* Túl sokat
írnak a nyugati és a keleti atyák is az individuális spiritualitásról, s
szinte nincs irodalma a „családi spiritualitásnak”. Pedig *az egy külön
feladat, hogy legyen a családunknak „lelke”.* Ezt szó szerint meg kell
teremteni! Ahogy korábban nem létezett a mi családunk, hanem Isten
áldásával mi teremtettük meg, úgy *a családi spiritualitásunkat is nekünk
kell megteremteni. Legyen fontos pl. a közös imádság: az imádság egy
komplex történés, ezer dolog történik benne, Isten imádásán túl egymásnak
is szerelmet vallunk, az imában megbocsátunk, emlékezünk, tervezünk. Ezért
maradnak együtt, akik együtt imádkoznak*! Aztán fontos lehet bibliai
mondatokat kitenni az otthonunkba: tegyük a szemünk elé Isten Szavát egy
képen, falinaptáron, festményen. Fontos a családi szentély, keresztek,
ikonok: vannak családok, akik az üres falakkal mintha nem tudnának mit
kezdeni, s valamit odaakasztanak…

*Pedig fontos lenne, hogy Istennek adjunk otthont a lakásunkban, hogy majd
mi is otthonra leljünk Nála.*

Aztán *a családi spiritualitáshoz tartozik a kegyhelyre való családi
zarándoklat*: rendszeresen elzarándokolni egy kegyhelyre, amihez kötődünk,
ahol gyökereink vannak, ahol a kegyelemből részesedhetünk. *Rendkívül jó a
családi aszkézis, a valakiért felajánlott böjt (pl. beteg családtagért), a
közös jótékonykodás, és rendkívül áldásos a visszahatása a családi
fogadalomnak. *Biztosan lehetne még sorolni, a lényeg az: a Tolsztoj által
is emlegetett „törekvés a boldogságra” spirituális jellegű is, *élethossziglani
őrködő-teremtő-művészi-papi munka  család lelkére ügyelni. *

Ma mintha éppen a mély keresztények figyelmét kellene jobban felhívni arra,
hogy *magukban a szentségekben is van egy állandó törekvés*. *A szentségek
nem bealtatni akarnak*, nem azt jelentik, hogy már megérkeztem, hanem *küldeni,
izzítani, sürgetni akarnak.* A szentségekben kétségtelenül van egy
megérkezettség, van jogi oldaluk (pl. beírják az anyakönyvbe, hogy
megkeresztelkedtem), de van egy morális oldaluk is: egész életemben
igyekszem felvenni a keresztség szentségét. Ugyanilyen a* házasság
szentsége is: jogilag beírják, hogy házasok vagyunk, de ezzel még nem
vagyunk készen*, éppen nem szabad beleülni. *A házasság szentsége is
dinamikus, élethosszig tartó folyamat: egész életemben igyekszem feleségül
venni a páromat. Izgalmas itt belegondolni pl. bizonyos gesztusok
folytatásába. A házasságkötés ősi jogi gesztusa (ami a keresztény
házasságkötési szertartásba is bekerült) a kezek egyesítése. A pap Isten
színe előtt egyesíti a kezünket (a görög és a római katolikus liturgián
is), s ezután mi valahányszor kézen fogva sétálunk, tulajdonképpen azt a
szentségi kézfogást folytatólagosan megpecsételjük.* Ugyanilyen *a
keresztvetés a gyűrűs kezünkkel *(hiszen a cselekvő jobb kézen kellene
lennie a gyűrűnek):* a millió keresztvetéssel Krisztus lelkületét hívjuk
önmagunkra és házasságunkra is. S ugyanilyen folytatólagos egyesítés a
szexuális kapcsolat: a szexualitást a szentségi házasságban szentként
akarjuk megélni.*

*A nászéjszaka szexualitása tulajdonképpen intim és gyönyörű megpecsételése
a szentségben kimondott „igennek”, s a későbbi házasélet minden egyes
szexuális gyöngédsége ennek az „igennek” az újbóli megerősítése.*

Persze *a legszebb „állandó törekvés a boldogságra” a közös szentáldozás*.
Az Eucharisztiában egyesül Isten a népével, s ez az *Eucharisztia egyesíti
a házasokat egymással és Istennel* is. *Az Eucharisztiában részesülünk a
szentháromságos agapéból, s képesek leszünk emberi gyarlóságainkon túl
ezzel az agapéval szeretni egymást.* Az Eucharisztiát hívják „szent
útravalónak” is, ám nem szentségtörés, ha ezt nem csak a betegek
vonatkozásában értjük, hanem *az egész házasság „szent útravalójá*nak” is.
Az Eucharisztiában Isten szeretete már megtisztel, már velünk van, már
boldogít – ugyanakkor *sürget, nem hagy nyugton, „állandó törekvésre”
noszogat, a teljességet ígéri.*

Mélyen hiszem: házastársakként a láthatatlan világunkat kell harmóniába
hozni, hogy a látható életvezetésünk működjön. *A látható előfeltétele a
láthatatlan*. Ám ezzel foglalkozni kényes, illékony. Pedig ahogy az isteni
szeretet láthatatlan, s később válik láthatóvá, úgy *a házastársi
szeretetnek is igazi horgonya a közös láthatatlanban van.*

*Papp Miklós*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230220/81f48f65/attachment.html>