<div dir="ltr">

<div class="gmail-post-header"><h1 class="gmail-cim entry-title">Ezért maradnak együtt, akik együtt imádkoznak</h1></div><div class="gmail-post-entry"><p style="text-align:center"><em>Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa írása boldogságról, spiritualitásról – és ennek a kettőnek a kapcsolatáról.</em></p><p><span id="gmail-more-56212"></span></p><p style="text-align:center"><em>„Ahhoz, hogy boldog lehessek, állandóan törekednem kell e boldogság felé, és meg kell értenem azt.” (Tolsztoj, Napló 47.)</em></p><p style="text-align:justify">Tolsztoj

 a boldogság felé való „törekvést” emeli ki, azaz <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a boldogság Isten 

ajándéka, de kell érte szeretni, fáradni, dolgozni, sőt, küzdeni.</span></b> Ennek a

 „törekvésnek” nyilván ezer szála van a családi életben is, csak hármat 

emelnék reflektorfénybe.</p><p style="text-align:justify">Egyrészt <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">legyen fontos a „<em>családi spiritualitás</em>”

 megteremtése.</span></b> Túl sokat írnak a nyugati és a keleti atyák is az 

individuális spiritualitásról, s szinte nincs irodalma a „családi 

spiritualitásnak”. Pedig <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egy külön feladat, hogy legyen a 

családunknak „lelke”.</span></b> Ezt szó szerint meg kell teremteni! Ahogy korábban

 nem létezett a mi családunk, hanem Isten áldásával mi teremtettük meg, 

úgy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a családi spiritualitásunkat is nekünk kell megteremteni. Legyen 

fontos pl. a közös imádság: az imádság egy komplex történés, ezer dolog 

történik benne, Isten imádásán túl egymásnak is szerelmet vallunk, az 

imában megbocsátunk, emlékezünk, tervezünk. Ezért maradnak együtt, akik 

együtt imádkoznak</span></b>! Aztán fontos lehet bibliai mondatokat kitenni az 

otthonunkba: tegyük a szemünk elé Isten Szavát egy képen, falinaptáron, 

festményen. Fontos a családi szentély, keresztek, ikonok: vannak 

családok, akik az üres falakkal mintha nem tudnának mit kezdeni, s 

valamit odaakasztanak…</p><blockquote><p style="text-align:justify"><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Pedig fontos lenne, hogy Istennek adjunk otthont a lakásunkban, hogy majd mi is otthonra leljünk Nála.</b></p></blockquote><p style="text-align:justify">Aztán

 <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a családi spiritualitáshoz tartozik a kegyhelyre való családi 

zarándoklat</span></b>: rendszeresen elzarándokolni egy kegyhelyre, amihez 

kötődünk, ahol gyökereink vannak, ahol a kegyelemből részesedhetünk. 

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rendkívül jó a családi aszkézis, a valakiért felajánlott böjt (pl. beteg

 családtagért), a közös jótékonykodás, és rendkívül áldásos a 

visszahatása a családi fogadalomnak. </span></b>Biztosan lehetne még sorolni, a 

lényeg az: a Tolsztoj által is emlegetett „törekvés a boldogságra” 

spirituális jellegű is, <em>élethossziglani őrködő-teremtő-<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">művészi-papi munka  család lelkére ügyelni. </span></b></em></p><p style="text-align:justify">Ma

 mintha éppen a mély keresztények figyelmét kellene jobban felhívni 

arra, hogy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">magukban a szentségekben is van egy állandó törekvés</span></b>. <em>A szentségek nem bealtatni akarnak</em>,

 nem azt jelentik, hogy már megérkeztem, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">küldeni, izzítani, 

sürgetni akarnak.</span></b> A szentségekben kétségtelenül van egy megérkezettség, 

van jogi oldaluk (pl. beírják az anyakönyvbe, hogy megkeresztelkedtem), 

de van egy morális oldaluk is: egész életemben igyekszem felvenni a 

keresztség szentségét. Ugyanilyen a<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> házasság szentsége is: jogilag 

beírják, hogy házasok vagyunk, de ezzel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">még nem vagyunk </span>készen</span></b>, éppen 

nem szabad beleülni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A házasság szentsége is dinamikus, élethosszig tartó folyamat: egész életemben igyekszem feleségül venni a páromat. Izgalmas itt belegondolni pl. bizonyos gesztusok folytatásába.

 A házasságkötés ősi jogi gesztusa (ami a keresztény házasságkötési 

szertartásba is bekerült) a kezek egyesítése. A pap Isten színe előtt 

egyesíti a kezünket (a görög és a római katolikus liturgián is), s 

ezután mi valahányszor kézen fogva sétálunk, tulajdonképpen azt a 

szentségi kézfogást folytatólagosan megpecsételjük.</span></b> Ugyanilyen <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a 

keresztvetés a gyűrűs kezünkkel </span></b>(hiszen a cselekvő jobb kézen kellene 

lennie a gyűrűnek):<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a millió keresztvetéssel Krisztus lelkületét hívjuk 

önmagunkra és házasságunkra is. S ugyanilyen folytatólagos egyesítés a 

szexuális kapcsolat: a szexualitást a szentségi házasságban szentként 

akarjuk megélni.</span></b></p><blockquote><p style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A 

nászéjszaka szexualitása tulajdonképpen intim és gyönyörű megpecsételése

 a szentségben kimondott „igennek”, s a későbbi házasélet minden egyes 

szexuális gyöngédsége ennek az „igennek” az újbóli megerősítése.</span></b></p></blockquote><p style="text-align:justify">Persze <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a legszebb „állandó törekvés a boldogságra” a közös szentáldozás</span></b>. Az Eucharisztiában egyesül Isten a népével, s ez az <em>Eucharisztia egyesíti a házasokat egymással és Istennel</em>

 is. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az Eucharisztiában részesülünk a szentháromságos agapéból, s 

képesek leszünk emberi gyarlóságainkon túl ezzel az agapéval szeretni 

egymást.</span></b> Az Eucharisztiát hívják „szent útravalónak” is, ám nem 

szentségtörés, ha ezt nem csak a betegek vonatkozásában értjük, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az

 egész házasság „szent útravalójá</span></b>nak” is. Az Eucharisztiában Isten 

szeretete már megtisztel, már velünk van, már boldogít – ugyanakkor 

<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">sürget, nem hagy nyugton, „állandó törekvésre” noszogat, a teljességet 

ígéri.<p style="text-align:justify">Mélyen hiszem: házastársakként a láthatatlan világunkat kell harmóniába hozni, hogy a látható életvezetésünk működjön. A látható előfeltétele a láthatatlan.

 Ám ezzel foglalkozni kényes, illékony. Pedig ahogy az isteni szeretet 

láthatatlan, s később válik láthatóvá, úgy <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a házastársi szeretetnek is 

igazi horgonya a közös láthatatlanban van.</span></b></p><p style="text-align:right"><strong>Papp Miklós</strong></p></div>

</div>