[Grem] Hodász atya lemond

[Emoke Greschik]

 Óvatos üzenetek Hodász Andrásnak – és a „régi barátoknak”, akik szerint
„az egyház elengedte az emberek kezét”
<https://mandiner.hu/cikk/20230215_hodasz_andras_telex_katolikus_egyhaz_francesca_rivafinoli>
2023. február 15. 14:41
 Francesca Rivafinoli
Mandiner
https://mandiner.hu/cikk/20230215_hodasz_andras_telex_katolikus_egyhaz_francesca_rivafinoli
Az a helyzet, hogy már 2001 és 2011 között is meredeken csökkent
Magyarországon a katolikusok száma, szóval elég olcsó megoldás a NER-re
kenni a problémákat.

*„Az egyház elengedte az emberek kezét”* – halljuk a Telex
Hodász-interjújában, ahol egyidejűleg konkrét panaszokról is értesülünk: *„Régi
barátaim, akik nagyon hívők voltak, keresnek meg azzal, hogy már nem tudnak
templom közelébe menni, merthogy politikát hallanak a templomban, merthogy
nem kapnak semmit”.*

Nos, Hodász Andrással egy pillanatra sem szeretnék vitatkozni, az említett
régi barátoknak azonban mégis felvetnék ezt-azt. Már csak azért is, mert
nagy valószínűséggel ezek a régi barátok katolikus neveltetésben részesült
negyvenes budapesti értelmiségiek – velük mégiscsak lehet beszélni.

Első körben például érdemes lenne gondosan végighallgatni a Telex-interjút:
abban ugyanis más helyen maga Hodász András magyarázza el teljesen
korrekten, hogy nem a pap a lényeg a misén, hanem Jézus Krisztus; mint ahogy
az is elhangzik, hogy a papok elenyésző hányada politizál a szószékről,
ellenben rengetegen prédikálnak igen jól.

Tehát az elégedetlen régi barátoknak csak össze kellene rakniuk ezeket az
információkat, levonva a tanulságokat: kár a kishitűségért, nem olyan
bonyolult (pláne a főváros környékén) politikamentes templomot találni,
simán menni fog; ha pedig úgy érzik, „nem kapnak semmit”, akkor legközelebb
érdemes nem a pap esetleges sutaságaira koncentrálni, hanem az evangélium
szavára.

Természetesen az is előfordulhat, hogy a Megváltó hegyi beszéde vagy egy
csöndes templomi félóra se „ad” semmit a korábbi „nagyon hívőnek” – akkor
viszont félő, hogy a klérus hibáztatása csupán ürügy az elhanyagolt lelki
élet leplezésére. Vasárnap délig alszom vagy a heti bevásárlást intézem, és
közben nagyokat sóhajtozom, hogy mennyire nem ad semmit a templom, ahová
oda se megyek, vagy ha elmegyek, akkor oda se figyelek –
ez kétségkívül kényelmesebb, mint megpróbálni sziszifuszi munkával
visszaépíteni az istenkapcsolatot

és esetleg aktívan toborozni egy megtartó kisközösséget.

Az, hogy az interjúban elhangzottaknak megfelelően már 2001 és 2011 között
meredeken csökkent Magyarországon a katolikusok száma, eleve arra utal,
hogy olcsó megoldás a NER-re kenni a problémákat – de még konkrét főpapokra
is kár mutogatni ez ügyben, mivel azonos időszak alatt a reformátusok és az
evangélikusok is szinte azonos arányban lettek kevesebben.

Tény, hogy az egyházi vezetők különösen felelősek a nyáj egyben tartásáért
(számon is lesz kérve rajtuk, ha elhanyagolják a rájuk bízottakat, senki ne
aggódjon), de aki eltalált múlt vasárnap egy katolikus templomba, az például
konkrétan hallhatta az intést: „Ha igaz voltotok nem múlja felül az
írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába”.

Szó sincs olyasmiről, hogy „amennyiben akad a környezetetekben valahol egy
írástudó, aki stikában a Mammonnak is szolgál, akkor oké, ti is rugalmasan
kezelhetitek a parancsolatokat”.

Nem jegyez fel Máté apostol olyat, hogy „majd ha a helyileg illetékes
plébánosod spontán ráérez az egyébként meg sem fogalmazott igényeidre és
kézen fog, akkor gyere megint hozzám, mint régen, addig csak intézd a
dolgaidat”.

Ráadásul – ha spoilerezhetek – most vasárnap az a rész következik majd,
hogy „ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok”. Ahol a „tökéletes” azt is jelenti, hogy felnőtt, érett. Márpedig
az a magatartás, hogy „harmincas-negyvenes tanult férfi vagyok, nagyon hívő
voltam, de most arra várok, hogy az Egyház legyen kevésbé gyarló, kézen
fogjon, és segítsen például kinyitni esténként a polcon porosodó Bibliát,
hogy a következő népszámláláson is hívőnek érezhessem magam”, nem annyira
üti meg ezt a mércét.

Különösen, mivel az „egyház” nemcsak a püspök és a plébános, hanem az
összes megkeresztelt ember – amikor tehát az a panasz, hogy az egyház nem
fogja eléggé a hívek kezét, akkor erősen felmerül a szülők, a
keresztszülők, a házastársak, a barátok, a szomszédok, horribile dictu a
kollégák felelőssége is. Plusz az önvizsgálat szükségessége.

Az ugyanis elég merész elvárás, hogy én, az egyház tagja nem érek rá
odafigyelni a lefelé csúszó öcsémre vagy a szomszédomban élő özvegyre,
de az egyház mint intézmény vegye őt észre és nyúljon érte a megfelelő
ritmusban.

Miközben egyébként érte is nyúl, hiszen egyebek mellett kínálja naponta az
imacsoportokat, szervezi a lelkigyakorlatokat, ahová el lehet járni,
közösségbe lehet kerülni, gondoskodó felebarátokat lehet megismerni – csak
el kéne indulni. Zakeus is méltatlankodhatott volna a haláláig, hogy
Jézusnak nem jutott eszébe külön-külön bekopogtatni Jerikó összes házába;
de inkább odament ő a lábával és a szabad akaratával, és fölmászott a
vadfügefára. Mennyivel hatékonyabb és eredményesebb megoldás a találkozásra.

Lehet azt mondani, hogy bezzeg a jógás „közösség” például mennyire
virágzóbb és vonzóbb, csakhogy ott se az van, hogy érkezik egy lehengerlő,
hivatásos guru és kézen fog, de még csak nem is az, hogy influenszerek
korszerű vlogokban osztják az észt a keresőnek – hanem a lelkes jógás nő
konkrét csoportokat szervez önállóan, szórólapokat oszt, meghív,
továbbképzésekre jár, hétfőn pedig habozás nélkül, csillogó szemekkel
beszámol a munkahelyén a legutóbbi elvonulásáról. Miközben a katolikus
értelmiségi nyünnyög, hogy béna a káplán a tizenegyes misén, csináljon már
valamit „az egyház”. (A Mindenhatónak nem derogált, hogy meghívja az illető
papot az aratásába; ha majd az igényesebbnél igényesebb negyvenes
családapák kinevelnek egy megfelelőbb választékot, mindjárt lesznek jobb
lelkipásztorok.)

Ha tehát valamely hívő katolikusnak az az érzése, hogy „az egyház”
elengedte a kezét,
az akár azt is jelentheti, hogy felnőttnek és járóképesnek van tekintve,

így végre jut egy szabad keze arra, hogy ő maga nyúljon utána a
rábízottaknak. Vagy akár egy rossz passzban lévő vagy túlterhelt papnak.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230215/474c9831/attachment.html>