[Grem] Szűzanya a szőlősben

[Éva Kaszaky]

Kedves Zoli!

Az írásaidból már rég tudom, hogy a Szüzanya nagyon szeret benneteket!
Ez is egy "igen" a házasságotokra!
 Sok szép találkozást kívánok vele!

Szeretettel:

Éva

Zoltán Hámory <hamory.zoltan at gmail.com> ezt írta (időpont: 2023. febr. 12.,
Vas 21:20):

> Amit most elmesélek, több, mint egy éve történt. Nem a képzeletem
> szüleménye, valós történet. Bár úgy érzem nagy írói fantáziával áldott meg
> a Teremtő, ez mégis igaz történet, az élet írta, én meg csak papírra
> vetettem. És, hogy miért pont velem történt meg? -  nos, valószínűleg az
> Úr számított rá, hogy nem fogom magamban tartani, hanem, mint tanúságtételt
> meg fogom Veletek osztani, hogy higgyetek, mert van valaki, aki szeret
> minket, fontosak vagyunk számára, soha nem hagy el és ha nem távolodunk el
> Tőle, mindig számíthatunk a közbenjárására. Mi ezt éreztük akkor, azon a
> bizonyos őszi napon…
>
>  Bágyadt, szeptemberi, napsütéses délután volt, mikor elindultunk
> Mogyoródra a szőlőbe. A kocsiban, amíg haladtunk, Marcsi újra elmesélte,
> hogy jutottak hozzá ehhez a családjuk által végtelenül kedvelt
> földdarabhoz. Korábban az ottani TSZ tulajdona volt, amelyet a privatizáció
> során parcelláztak és kárpótlási jegyekkel lehetett telekhányadokat venni
> rajta. Így jutottak ők is hozzá. Évekkel ezelőtt a szőlőt mindig
> leszüreteltük, száraz vörösbor készült belőle, Mogyoródi Kékfrankos, ahogy
> neveztük, de aztán a szülei megöregedtek, és elakadt ez az ősi mesterség.
>
>
> Már jócskán naplemente volt, mikor megérkeztünk. Bárányfelhők úsztak az
> égen, madarak csiripeltek és a távolban ott tekergett a Hungaroring pályája
> beleolvadva a fák és dombok természetes világába. A varázslatos természet
> elkápráztatott minket. A levelek már rozsdásak voltak, a zöld és a barna
> színei  ahogy ősszel szokott, harmonikusan keveredtek egymással. Amíg a
> szem ellátott szőlősorok egyenesedtek, csak a látvány volt szívszorító,
> kidőlt oszlopok, eldőlt bokrok, gaztenger, látszott, hogy senki sem műveli
> ezt a természettől örökölt, fantasztikus "nektárt". De a privatizáció már
> csak ilyen. A millió tulajdonos közt elveszik a lényeg. Végre megtaláltuk a
> mi kis parcellánkat. Közben eszünkbe jutottak az évekkel ezelőtt megtartott
> szüretek, a vidám hangulat, a jókedv, és egy kicsit elszomorodtunk, hogy ez
> már csak a múlté. Jócskán bementünk a sorok közé, nem törődve, hogy a
> térdig érő gaz a lábunkra tekeredik. A tüskék szúrtak, a bogarak csíptek,
> de mi csak haladtunk be a sűrűjébe. Egyszer csak Marcsi hangosan
> felkiáltott, lehajolt, felemelt valamit és ámulattal nézte. A Szűzanya  60cm-es
> szobra volt a gaztenger közepén, arccal a sárban fekve.
>
> – Drága gyermekeim! Csakhogy megtaláltatok – szinte hallottuk, ahogy
> megszólított minket. Nem tudtunk napirendre térni, hogyan kerülhetett ide,
> ahol a civilizáció csak a szőlők műveléséig terjed. Visszafelé betértünk a
> terület gondnokához, a tősgyökeres mogyoródi  gazdához. Elmeséltük neki
> mit illetve kit találtunk. Ő lefényképezte és azt ígérte, ha megtud valamit
> a szoborról, hív minket. De nem jelentkezett. Úgyhogy a Szűzanya hozzánk
> költözött. A lakásunk éke lett. A nappaliban a vitrin tetején találtuk meg
> a helyét, onnan néz le ránk és szórja áldását. Bár forintálisan vannak
> értékesebb kegytárgyaink is, de  ő jelenti számunkra a felbecsülhetetlen
> kincset. Hálával tartozunk Istennek, hogy jelet kaptunk tőle és egy csodát,
> melyet soha sem fogunk elfelejteni, amíg csak élünk…
>
> Szeretettel:  Zoltán
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230213/c2eba0d8/attachment.html>