[Grem] Szűzanya a szőlősben

[Zoltán Hámory]

Amit most elmesélek, több, mint egy éve történt. Nem a képzeletem
szüleménye, valós történet. Bár úgy érzem nagy írói fantáziával áldott meg
a Teremtő, ez mégis igaz történet, az élet írta, én meg csak papírra
vetettem. És, hogy miért pont velem történt meg? -  nos, valószínűleg az Úr
számított rá, hogy nem fogom magamban tartani, hanem, mint tanúságtételt
meg fogom Veletek osztani, hogy higgyetek, mert van valaki, aki szeret
minket, fontosak vagyunk számára, soha nem hagy el és ha nem távolodunk el
Tőle, mindig számíthatunk a közbenjárására. Mi ezt éreztük akkor, azon a
bizonyos őszi napon…

 Bágyadt, szeptemberi, napsütéses délután volt, mikor elindultunk
Mogyoródra a szőlőbe. A kocsiban, amíg haladtunk, Marcsi újra elmesélte,
hogy jutottak hozzá ehhez a családjuk által végtelenül kedvelt
földdarabhoz. Korábban az ottani TSZ tulajdona volt, amelyet a privatizáció
során parcelláztak és kárpótlási jegyekkel lehetett telekhányadokat venni
rajta. Így jutottak ők is hozzá. Évekkel ezelőtt a szőlőt mindig
leszüreteltük, száraz vörösbor készült belőle, Mogyoródi Kékfrankos, ahogy
neveztük, de aztán a szülei megöregedtek, és elakadt ez az ősi mesterség.

Már jócskán naplemente volt, mikor megérkeztünk. Bárányfelhők úsztak az
égen, madarak csiripeltek és a távolban ott tekergett a Hungaroring pályája
beleolvadva a fák és dombok természetes világába. A varázslatos természet
elkápráztatott minket. A levelek már rozsdásak voltak, a zöld és a barna
színei  ahogy ősszel szokott, harmonikusan keveredtek egymással. Amíg a
szem ellátott szőlősorok egyenesedtek, csak a látvány volt szívszorító,
kidőlt oszlopok, eldőlt bokrok, gaztenger, látszott, hogy senki sem műveli
ezt a természettől örökölt, fantasztikus "nektárt". De a privatizáció már
csak ilyen. A millió tulajdonos közt elveszik a lényeg. Végre megtaláltuk a
mi kis parcellánkat. Közben eszünkbe jutottak az évekkel ezelőtt megtartott
szüretek, a vidám hangulat, a jókedv, és egy kicsit elszomorodtunk, hogy ez
már csak a múlté. Jócskán bementünk a sorok közé, nem törődve, hogy a
térdig érő gaz a lábunkra tekeredik. A tüskék szúrtak, a bogarak csíptek,
de mi csak haladtunk be a sűrűjébe. Egyszer csak Marcsi hangosan
felkiáltott, lehajolt, felemelt valamit és ámulattal nézte. A Szűzanya  60cm-es
szobra volt a gaztenger közepén, arccal a sárban fekve.

– Drága gyermekeim! Csakhogy megtaláltatok – szinte hallottuk, ahogy
megszólított minket. Nem tudtunk napirendre térni, hogyan kerülhetett ide,
ahol a civilizáció csak a szőlők műveléséig terjed. Visszafelé betértünk a
terület gondnokához, a tősgyökeres mogyoródi  gazdához. Elmeséltük neki mit
illetve kit találtunk. Ő lefényképezte és azt ígérte, ha megtud valamit a
szoborról, hív minket. De nem jelentkezett. Úgyhogy a Szűzanya hozzánk
költözött. A lakásunk éke lett. A nappaliban a vitrin tetején találtuk meg
a helyét, onnan néz le ránk és szórja áldását. Bár forintálisan vannak
értékesebb kegytárgyaink is, de  ő jelenti számunkra a felbecsülhetetlen
kincset. Hálával tartozunk Istennek, hogy jelet kaptunk tőle és egy csodát,
melyet soha sem fogunk elfelejteni, amíg csak élünk…

Szeretettel:  Zoltán
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230212/32da50e9/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: 20230212_114650.jpg
Type: image/jpeg
Size: 759518 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230212/32da50e9/attachment.jpg>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: 20230212_114713.jpg
Type: image/jpeg
Size: 814661 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230212/32da50e9/attachment-0001.jpg>