[Grem] Félmilliós kutatás: megint bebizonyosodott, hogy nincs „meleg gén”

[KEA]

Félmilliós kutatás: megint bebizonyosodott, hogy nincs „meleg gén”

Mandiner, 2019.08.30.
https://mandiner.hu/kulfold/2019/08/keves-szerepet-jatszik-a-genetika-a-homoszexualitas-kialakulasaban


Nem igaz, hogy a homoszexuálisok melegnek születtek egy félmillió embert 
vizsgáló kutatás szerint. Tudományos bizonyíték viszont eddig sem volt arra, 
hogy bárki is homoszexuálisnak születne.

A genetika nem tudja megjósolni, hogy egy személy a saját neméhez vonzódik-e – 
állítja a Popular Science 
https://www.popsci.com/genes-cannot-predict-same-sex-sexual-behavior/ 
folyóiratban közzétett új kutatás. A közel félmillió embert vizsgáló tanulmány 
megállapította, hogy bár vannak gének, amelyek valamelyest befolyásolják az 
ember szexualitását, mindegyiknek csak csekély szerepe van – a társadalmi és 
környezeti tényezőknek sokkal nagyobb szerepe van ebben.

„Ez az eddigi legnagyobb és legalaposabb vizsgálat az azonos nemű szexuális 
viselkedés genetikájával kapcsolatban” – mondja Ben Neale, a Broad Institute 
genetikusa, a Massachusetts Általános Kórház Analitikai és Transzlációs 
Genetikai Egységének docense. A tanulmány felhívja a figyelmet a genetika kicsi 
szerepére, ugyanakkor a biológiai tényezők összetettségére is.

„Ez a tanulmány cáfolja azt a felfogást, miszerint létezik egy »meleg gén«” – 
mondja Darren Whitfield, a Pittsburgh-i Egyetem adjunktusa, aki az alternatív 
nemi vonzódások egészségügyi vonatkozásait tanulmányozta. A szerzők 
hangsúlyozták, hogy LMBTQ érdekképviseleti csoportokkal is együtt dolgoztak a 
munkafolyamat során.

Félnek a homofóbia megerősödésétől

Whitfield megjegyezte: „Vannak aggályok, hogy ezeket az adatokat később fel 
lehet használni az LMBTQ-közösség ellen. Ezeknek az eredményeknek ugyanis 
ráhatásai lehetnek a homofóbia megerősödésére, és megerősítheti az azonos nemű 
vonzódáshoz kapcsolódó bármilyen rendellenesség gondolatát.”

A tanulmány közel 500 000 ember génjeit elemezte. Az adatkészlet csak az európai 
ősökre vonatkozott. A kutatók ezután összefüggéseket kerestek a résztvevők 
génjei, és az azonos nemű vonzalmukról szóló jelentéseik között. A tanulmányba 
nem vontak be a melegeken túl más nemi identitású személyeket, például 
transzneműeket. A tanulmány megállapította, hogy az azonos neműekhez való 
szexuális vonzódás csak 8–25 százalékban magyarázható genetikával, azaz a 
genetikának csak mellékes, döntőnek semmiképp nem nevezhető szerepe van az ember 
szexuális orientációjának kialakulásában, amire túlnyomórészt a környezet és a 
társadalmi tényezők vannak hatással.

„Azt hiszem a kutatás aláhúzza, hogy létezik egy biológia elem, és hogy van egy 
környezeti elem” – mondja Neale, kissé elbagatellizálva a kutatás eredményét. A 
tanulmány kitér arra is, hogy az azonos nemű szexuális viselkedéshez kapcsolódó 
gének átfedésben vannak az olyan mentális, egészségügyi rendellenességek 
génjeivel is, mint például a skizofrénia és a depresszió.

Eddig se volt bizonyíték a veleszületettségre

Fontos tudni, hogy a meleg génekről vagy a homoszexualitás veleszületettségéről 
eddig sem volt tudományos konszenzus, még pontosabban semmiféle kutatás nem állt 
elő a veleszületettségre való bizonyítékkal. A homoszexualitás 
veleszületettségére vonatkozó kutatásokat magyarul Szilvay Gergely, a Mandiner 
főmunkatársa A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében 
című, 2016-os kötetében foglalta össze magyarul.

Mint a kötet vonatkozó fejezetében olvasható: Ikervizsgálatokat már az ötvenes 
években is végeztek; a hetvenes években a hormonális összefüggések vizsgálata 
volt divatban, de nem sikerült kimutatni különösebb összefüggést a hormonok 
hatása és a szexuális irányultság területén; a nyolcvanas években pedig 
elterjedtek a homo- és heteroszexuálisok közti, agyfelépítésben, -fejlődésben 
mutatkozó esetleges különbségeket kutató vizsgálatok. Utóbbi legismertebb 
kutatója az amúgy meleg Simon LeVay volt, aki egy apró agyi sejtcsoportról 
feltételezte, hogy hozzájárulhat a homoszexualitás kialakulásához, de végül más 
eredményre jutott. Mint akkor nyilatkozta: „Fontos leszögezni, hogy mit nem 
találtam. Nem bizonyítottam be, hogy a homoszexualitás genetikus, nem találtam 
genetikus okot a homoszexualitásra. Nem mutattam ki, hogy a melegek így 
születtek, ez a leggyakoribb félreértés a munkámmal kapcsolatban.”

1993 nyarán megint arról szóltak az újságok szalagcímei, hogy rábukkantak a 
meleggénre. Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet munkatársa, Dean Hamer 
kutatócsoportja bejelentette: összefüggés van a homoszexualitás és az 
X-kromoszóma felépítése közt. A bejelentés azonban elhamarkodott volt, s mint 
kiderült, módszertanilag aggályos volt a kutatás. Hamerék 2005-ben is folytattak 
hasonló vizsgálatokat Azonban nem sikerült statisztikailag szignifikáns 
kapcsolatot találniuk a DNS-szerkezetek és a homoszexualitás között. Az amúgy 
meleg Hamer egyébként maga is hangsúlyozta, hogy ha van is genetikai tényező, 
ettől még nem lesznek az emberek homoszexuálisok, mivel a személyiség biológiája 
ennél sokkal összetettebb.

William Byne és Bruce Parsons, a melegjogokat egyébként támogató kutatók 135 
vonatkozó publikációt vizsgáltak át 1993-ban, s megállapításuk szerint sem a 
pusztán biológiai, sem a pusztán pszichológiai magyarázatra nincs megfelelő 
bizonyíték. Szerintük a kilencvenes évek elejének biológiai okok iránt való 
érdeklődése inkább a pszichológiai magyarázatokkal való elégedetlenségnek volt 
köszönhető.

Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetének professzora, 
a melegmozgalom egyik fő alakja egy 2000-es publikációjában, amelyben a német 
kormány felkérésére foglalt állást a kortárs gén-, agy-, hormon- és 
ikerkutatásokra vonatkozóan, beismerte: min den addigi kísérlet, ami biológiai 
magyarázatot akart adni a homoszexualitásra, kudarcot vallott: „Minden olyan 
múltbéli kísérlet, amely arra irányult, hogy a homoszexualitást biológiai 
magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott. Mostanában is több jelentős 
kutatás irányult arra, hogy bebizonyítsa: a saját nem felé forduló kizárólagos 
szexuális és erotikus érdeklődés biológiailag meghatározott késztetés... Ezek 
pszichoendokrinológiai és genetikai, agy-, valamint egy- és többpetéjű ikreken 
végzett kutatások (...), melyek mindeddig nem vezettek megbízható és konzisztens 
eredményekhez. (…) A biológiai irányultságú homoszexualitás-kutatás immanens 
kritikája azonban kiegészítésre szorul. Ez a kutatás, melynek az a célja, hogy a 
szexuális irányultságot primer biológiai jelenségként állítsa be, a szexuális 
irányultság teljesen redukcionista felfogásán alapul. (…) A szexuális 
irányultság azonban olyan rendkívül összetett dolog, melyet csak akkor lehet 
megfelelőképpen megérteni, ha biológiai, fejlődéslélektani, interperszonális 
szempontból, az élettörténet tapasztalatain alapulóként és szociális 
konstrukcióként fogják fel.”

S. Marc Breedlove, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológia tanszékének 
munkatársa 2012-ben úgy nyilatkozott: habár szerinte részint van biológiai oka 
is a homoszexualitásnak, nem találtak még homoszexualitást okozó gént, emellett 
pedig ahogy a gének, a szexuális viselkedés is okozhat változásokat az agyban.

Richard Pillard, a nagy visszhangot kiváltó, 1991-es ikervizsgálatokról ismert 
professzor, aki az egyik első, homoszexualitását nyíltan vállaló tudós volt, egy 
2010-es interjúban elismerte: „Igazán nehéz bármilyen végleges állásfoglalással 
előállni a helyzetet illetően. Szerintem valamennyi genetikai hatás eléggé 
valószínűnek tűnik, de ezen túl mit mondhatnánk? A válasz: nem sok mindent.”

Elmondható tehát, hogy a közvélekedéssel ellentétben eddig sem volt bizonyíték a 
homoszexualitás veleszületettségére, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az 
szabad választás eredménye volna.


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.