[Grem] Az ikervizsgálatok szerint nincs genetikai oka a homoszexualitásnak

[KEA]

Az ikervizsgálatok szerint nincs genetikai oka a homoszexualitásnak

Magyar Kurír, 2013.06.04.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-ikervizsgalatok-szerint-nincs-genetikai-oka-homoszexualitasnak


Nyolc, az előző húsz évben az Egyesült Államokban, Skandináviában és 
Ausztráliában készült, egypetéjű ikreket vizsgáló kutatás jutott ugyanarra a 
következtetésre: senki nem születik homoszexuálisnak.

Ha esetleg közre is játszik a genetika, az akkor is a kisebb tényező – mondja 
Dr. Neil Whitehead, akit Holland Davis szabadkeresztény zenész idéz blogjában. 
Whitehead 24 évig dolgozott az új-zélandi kormánynak tudományos kutatóként 
(Új-Zélandon egyébként nemrég vezették be a melegházasságot), majd négy évet 
dolgozott az ENSZ-nek és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek. Jelenleg japán 
egyetemek tanácsadója. Whitehead biokémiából és statisztikából doktorált.

Az egypetéjű ikreknek azonos a génállományuk, a DNS-ük, és azonos hatások érik 
őket születés előtt. Ha a homoszexualitásnak genetikai vagy születés előtti okai 
vannak, akkor az egypetéjű ikrek mindkét tagjának homoszexuálisnak kellene 
lennie. Dr. Whitehead megjegyzi: az egybeesésnek elméletileg 100 százaléknak 
kellene lennie. Azonban a statisztikák szerint ha egy egypetéjű ikerpár egyik 
tagja homoszexuális, akkor férfiak esetében csak 11, nők esetében csak 14 
százalék az esély rá, hogy a másik is homoszexuális.

Mindez azt jelenti: a homoszexualitás születés után alakul ki. Dr. Whitehead úgy 
látja: a homoszexualitásnak olyan okai vannak, amelyek az ikerpár egyik felével 
megtörténnek, a másikkal nem. Az egyiküket például zaklatják szexuálisan vagy 
sokat néz pornót, a másik nem. Esetleg a két testvér különféleképpen reagál az 
otthoni vagy iskolai környezet kihívásaira.

Az első, egypetéjű ikrek homoszexualitására vonatkozó nagy tanulmány 
Ausztráliában készült, 1991-ben, amit az Egyesült Államokban készült, 1997-es 
kutatás követett. 2000-ben aztán mindkét országban új kutatásokat végeztek, majd 
ezt követték a skandináviai kutatások.

2002-ben a Bearman–Brueckner-kutatás az Egyesült Államokban több tízezer serdülő 
gyermeket vizsgált. Ebben az esetben a fiúknál 7,7, a lányoknál 5,3 százalék 
volt az esélye, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja homoszexuális; ez pedig 
jóval kevesebb a 2000-es, ausztrál Bailey-kutatás 14 és 11 százalékánál.

Mindehhez Dr. Whitehead hozzáteszi: a semleges, elfogulatlan akadémiai 
tanulmányok szerint a homoszexuálisok és biszexuálisok fele terápia nélkül is 
egyre inkább a heteroszexualitás felé orientálódik élete folyamán. A 
heteroszexuálisok 3 százaléka egykor homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak 
tartotta magát. Az ilyen változások, szögezi le a professzor, mindenféle kezelés 
nélkül, természetes módon zajlanak le, sokszor igen gyorsan. Ráadásul a 
szexuális orientációban bekövetkező változások túlnyomó többsége a kizárólagos 
heteroszexualitáshoz vezet. Sőt, Dr. Whitehead szerint több ma a 
heteroszexuálissá lett ex-meleg, mint az aktuálisan homoszexuális.

A Bearman–Brueckner-kutatás szerint, amelynek a készítői melegpártiak voltak, 
ráadásul mindez még fluidabb a tizenéveseknél. Azon 16-17 éveseknek, akiket 
„romantikus” érzelmek fűztek egy azonos neműhöz, szinte mindegyikük már 
különneműhöz vonzódott egy év múltán. A kutatók stabilitást a szexuális 
orientációban csak a heteroszexuálisoknál találtak.

Dr. Neil Whitehead hozzátette: a kutatások többségének eredményei nincsenek 
összhangban a médiából áradó képpel, miszerint a homoszexualitás 
megváltoztathatatlan, genetikus eredetű dolog. Csakhogy a kutatók nem állnak ki 
elmondani, mire jutottak, nem vonódnak be az aktivista tevékenységbe.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.