[Grem] Szodoma - Ferenc p. jóváhagyta a meleg párok templomi áldását

[Zoltan Fodor]

Kedves Lista!

Agnes irja:

> Nos igen, a buzik, ezt a szót ezer éve nem hallottam, főleg nem olvastam!

Nem szeretnek a beszelgetes fo vonalatol elterni, de a "buzi" szavunkban 
ezer eves tortenelem bujik meg. Hadd masoljam ide Nadasdy Adam errol szolo 
2001-es irasat. Talan lesz, akit erdekel, hogy az eredeti jelentes --azaz 
bolgar-- hogyan modosult. Hogy Nadasdy mennyire jol ismeri az 
egyhaztortenetet, azt nem tudom. O maga homoszexualis es nyelveszkent 
nyilvan tudatos volt reszerol a nem irodalmi, de meg csak nem is semleges, 
a muvelt koznyelvol el-eltero, stilarisan jelolt nyelvi eszkozvalasztas.

Udvozlettel, Fodor Zoltan

A tévében volt egy mûsor arról, hogy helyes-e, ha iskolákban 
felvilágosítást tartanak a gyerekeknek a homoszexualitásról. A mûsorban a 
felvilágosítás szervezôi rendszeresen a "meleg", kifejezést használták, 
míg a kívülálló megszólalók "homoszexuálist" mondtak. Érthetô a melegek 
idegenkedése ez utóbbi szótól, hiszen rideg és tudományos, mint a 
hímvesszô vagy a paraj. A "meleg" semleges, bár kissé politikailag korrekt 
szagú, mint a "roma" meg a "siket". Volna ennek a dolognak rendes magyar 
neve: "buzi" --- dehát az meg túl sértô ahhoz, hogy a tévében használni 
lehessen, azaz nyelvészeti értelemben tabuszó.

A buzi szó a magyarban nem régen él, de egyébként ezeréves múltra tekint 
vissza, mint gyanús, titkos, bûnösnek tekintett embercsoportok címkéje. A 
magyar buzi az 1900 körüli években csípôdött le a buzeráns alakból a 
pesti szlengben (vagy ahogy akkor mondták: argóban), ekkor lett a 
cigarettából cigi, a mozgóképszínházból mozi, a buzeránsból buzi. Az 
alapszó, a buzeráns a németbôl került ide a múlt század végén (magyar 
szövegben elôször 1896-ban írták le). A német alak Buserant , a magyarban 
a szóvégi -áns a latinoskodó hagyomány eredménye, mint pl. német elegant 
-- magyar elegáns. A német szó a velencei olaszból származik, az ottani 
buzerar (ejtsd budzerár) igébôl, melynek jelentése "szodómiát ûzni, azaz 
férfivel análisan közösülni". Ennek alapja pedig a régi olasz bugero 
(ejtsd budzsero), azaz "szodomita". Furcsállhatnánk, hogy erre az olaszok 
külön szót tartottak fenn, ám tudjuk, hogy a szó korábbi jelentése 
"eretnek" volt, még korábbi jelentése pedig --- tesék megkapaszkodni --- 
"bolgár".

Talán a bolgárok között több lett volna a meleg, mint másutt? Nem errôl 
van szó. Európán a 10. században eretnekségi hullám söpört végig, melynek 
kiindulópontja a Balkán volt. A mozgalmat a "katarok" (tiszták) 
összefoglaló néven szokás emlegetni, de országonként saját nevük is volt: 
Bulgáriában a bogumilok, Olaszországban a patarénusok, Franciaországban az 
albigensek. Minthogy a mozgalom Bulgáriából terjedt nyugat felé, a 
külvilág egyszerûen "bulgároknak" nevezte ôket. Így jutott el az 
eretnekséggel együtt maga a bulgarus szó is az ófrancia nyelvbe, ahol 
boulgre, majd bougre (ejtsd: "búgrö") lett belôle. Elfelejtôdött, hogy e 
szó eredetileg egy kelet-európai országra utalt, s már "eretnek, hitszegô" 
értelemben élt. Ekkor a németbe is bekerült (Buger), már szelídebb 
jelentésben: "paraszt, bunkó, tökfilkó". Végül ez a német Buger a magyarba 
is átjött, még a szüleim is használták: "Ki ez a buger?", azaz tökfilkó. 
Ebbôl származik a magyar bugris is.

No jó, de mi köze mindennek a homoszexualitáshoz? Hogy tesz szert egy 
"eretnek" jelentésû szó (mert ekkorra a bolgárok rég kikoptak a képbôl) a 
"szodomita" jelentésre? Nos, két úton is. Az egyik a "dobjunk rá egy 
lapáttal" attitûd: aki eretnek, az nyilván mindent megenged magának, sôt: 
bizonyára perverz örömét leli abban, hogy mindent fordítva csináljon. Az 
eretnekeket azzal is vádolták, hogy fordítva mondják a szentmise szövegét, 
pedig ilyen vicceket sosem csináltak, ôk puritán, humortalan emberek 
voltak. No de a kortársak átláttak a szitán: aki a miseszöveget visszafelé 
mondja, az a farkát is nyilván máshová dugja, mint a rendes emberek. Az 
eretnekmozgalmakat a 13. század végén leverik, feledésbe merül az 
"eretnek" jelentés, de marad a "gazember" meg a "szodomita". Így kerül át 
az angolba, bugger formában, bár már nemigen használják szexuális 
értelemben, inkább ilyen kifejezésekben él: the little bugger "a kis 
szarházi, a nyavalyás".

A történészek azonban nem zárják ki, hogy az eretnekek egyes csoportjai -- 
mint például a bulgáriai bogumilok -- valóban ûzték a szodómiát. Hogyhogy? 
Hát nem tisztaságot hirdettek? Nem örömtelen puritánok voltak? Egy 
pillanat: ne essünk abba a hibába, hogy a szodómiát a gondtalan 
élvhajhászattal azonosítsuk. A tudósok feltételezik, hogy a bogumilok 
rituálisan (kvázi kötelességszerûen) gyakorolták a szodómiát, abból a 
célból, hogy megcsúfolják a sátánt. Ôk ugyanis a gyereknemzést a sátán 
mûvének tartották, mellyel a Gonosz fenntartja uralmát az emberiség 
fölött. Ha nem születne több gyermek, megszûnne a sátán vadászterülete, 
nem lenne többé bûn, s a világ ismét Isten egyeduralma alatt állna. A 
férfi-nô közösülés (és annak élvezetessé tétele) a sátán ravasz ötlete, 
mellyel újabb és újabb emberi nemzedékek születését, s így a bûn 
fennmaradását biztosítja. Nemi vágyunkat tehát vezessük le bármely olyan 
módon, melybôl nem születhet gyerek, s akkor a Gonosznak a képébe 
röhöghetünk. Ezt a gondolatmenetet az eretnekek a manicheizmus nevû ókori 
vallásból merítették, melynek alaptanítása az volt, hogy a világ a Jó és a 
Gonosz harcára épül, hogy a földi világot a Gonosz teremtette, tehát 
nekünk az emberi élet felszámolásán kell munkálkodnunk, hogy a Jó ismét 
egyeduralkodó legyen. A bulgar-bougre-bugger névvel illetett eretnekek 
között tehát voltak olyan csoportok, melyek asszonyhoz nem nyúltak, hanem 
a magvukat meddô talajba, azaz férfibe hullatták. Egyáltalán nem biztos, 
hogy ezt élvezetbôl tették, dehát elsô a hit.

A francia szó --- fordított földrajzi utat bejárva, és most már csakis 
"szodomita, buzi" értelemmel --- az olaszba, onnan a németbe, s onnan a 
magyarba került. Sokan úgy hiszik, hogy a buzi a német Busenfreund 
"kebelbarát" szóból származik, mások a buzgó, buzog szavakhoz kapcsolnák, 
megint mások Oscar Wilde kedvesének, Lord Alfred Douglasnek becenevébôl, a 
Bosie-ból vezetnék le. A nyelvészet a fenti leszármazást tartja 
hitelesnek.

Vegyük észre, hogy a kérdéses eretnekek technikailag ugyan "buzeránsok" 
voltak (azaz fenékbedugósak), de az nem biztos, hogy érzelmileg is 
homoszexuálisok voltak a szó mai értelmében. Ez a megkülönböztetés a 
középkort még nem érdekelte: ôk --- hogy úgy mondjam --- behavioristák 
voltak, ítéleteikben csak azt nézték, ki mit hova dug, nem azt, hogy mit 
érez vagy mire vágyik holdas éjjeleken. A "homoszexuális" szó viszont a 
19. század végi pszichológia mûszava, s egy ösztönéleti beállítódást 
jelent, már függetlenül attól, hogy az illetô ezt a gyakorlatba is 
átviszi-e s hogy milyen anatómiai megoldásokkal él. A buzi szó a mai 
használatban ugyanezt jelenti, tehát nem a szodómia gyakorlására, hanem az 
azonos nemûek iránti lelki hajlamra utal --- azaz átvette a 
"homoszexuális" szó jelentését, s egyszerûen annak trágár, tabuval terhelt 
stiláris megfelelôjévé vált.