[Grem] Mgr de Miollis: a püspök, aki a Nyomorultak egyik részletét ihlette, úton a szentté avatás felé

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2023. Dec. 4., H, 17:24:32 CET 

Mgr de Miollis: a püspök, aki a Nyomorultak egyik részletét ihlette, úton a
szentté avatás felé

https://zarandok.ma/mgr-de-miollis-a-puspok-aki-a-nyomorultak-egyik-reszletet-ihlette-uton-a-szentte-avatas-fele/

<https://zarandok.ma/author/szerk/>
https://zarandok.ma/mgr-de-miollis-a-puspok-aki-a-nyomorultak-egyik-reszletet-ihlette-uton-a-szentte-avatas-fele/
Fotó: Wikipedia

*Franciaország püspökei november 8-i ülésük végén megszavazták Bienvenu de
Miollis püspök boldoggá avatási eljárásának megkezdését. A szegények iránti
szeretetéről híres pap, aki 33 évig volt Digne püspöke, még Victor Hugót is
megihlette a “A nyomorultak” megírá­sánál.*

Neve talán ismeretlen. De még ha nem is ismerik, valószínűleg már hallottak
róla. Akár irodalomrajongóként, akár azért, mert az iskolában muszáj volt
néhány klasszikust elolvasni, már találkozott vele a francia irodalom egyik
remekművében. Aki olvasta Victor Hugo „A nyo­morultak”-ját, az bizonyára
emlékszik Myriel püspökre, erre a szegény és jóságos papra, aki megnyitotta
ajtaját a fegyházból hazatért hírhedt Jean Valjean előtt. Ez a személy
valóban létezett. Charles-François-Melchior Bienvenu de Miollis püspöknek
hívták, és amint azt Franciaország Püspöki Konferenciája november 8-án
bejelentette, hamarosan boldoggá avathatják. Franciaország püspökei ezen a
napon a Lourdes-ban befejezett plenáris ülésük végén két boldoggá avatási
ügy megnyitását szavaztak meg: Bienvenu de Miollis és Dom Guéranger
<https://fr.aleteia.org/2023/11/08/dom-gueranger-refondateur-de-labbaye-de-solesmes-bientot-beatifie/>
püspökökét.

Bienvenu de Miollis 1753. június 19-én született Aix-en Provence-ban, és 24
éves korában, 1777-ben Carpentras-ban szentel­ték pappá. Szolgálatát
Brignoles-ban (Var megye) vikáriusként, illetve az Aix-en-Provence-i
orsolyiták káplánjaként kezdte. Elvállalta a vidéki hittan­tanítást, és a
legszegé­nyeb­bekkel foglalkozott. A francia forradalom során elutasította
a papság számára kötelező eskü­tételt a polgári alkotmányra, ezért
száműzetésbe kényszerült. (ún. refraktárius pap volt. A szerk.)

1792-ben hagyta el Franciaországot és Rómá­ba ment, ahol 1801-ig maradt,
majd a Szent Megváltó templom plébánosaként tért vissza Aix-be. Három évvel
később Brignoles  plébánosa, majd 1805-ben Digne püspöke lett.  Az is
maradt harminchárom évig, amikor egészségi okokból lemondott. Aix-ben élő
nővéréhez visszavonulva, napjait 1843. június 27-én mint emeritus püspök
 fejezte be, és a szentség híre lengte körül. Digne-ben a Szent Jeromos
katedrálisban van eltemetve.
*Egy élet a legszegényebbek szolgálatában*

De Miollis püspök egész élete során figyelmet szentelt a szegények
legszegényebbjeire, és mindig alázatra törekedett.  Tiszta hite, irgalmas
szíve és alázatossága ihlette meg Victor Hugo-t Charles-François Bienvenu
Myriel alakjának a megformálására. Azt mondják, hogy a történet a jó püspök
és „A nyomorultak” fegyencének találkozásáról részben valós.  A
*nyomorultak* 1909-es kiadásának egy jegyzetében a mű történetéről szólva
Gustave Simon író és újságíró azt állítja, hogy a valódi Jean Valjeant Paul
Maurinnek hívták, és fegyenc volt, akit öt év gályarabságra ítéltek
kenyérlopásért. Paul Maurin, akit útja során mindenki elkergetett, akivel
csak találkozott, állítólag Bienvenu de Miollis atyánál talált menedéket,
aki hajlékot és ételt adott neki.

Bienvenu de Miollis püspök boldoggá avatási ügye megnyitásának első haszna
az lesz, hogy job­ban megismertetjük ezt az oly alázatos és jótékony
személyiséget, akinek a története titokban az olvasók millióinak szívét
érintette meg.

*Az alábbiakban közöljük A nyomorultak-ból azt a híres részletet, amelyben
a püspök hatására Jean Valjean egész élete megváltozik.*

*„A püspök nővérével együtt éppen fel akart állani az asztal mellől, amikor
kopogtak az ajtón.*

*– Szabad – mondta a püspök.*

*Az ajtó megnyilott. Különös, izgatott csoport állt az ajtóban. Három ember
volt, galléron fogva egy negyediket. A három ember három csendőr volt. A
negyedik Jean Valjean.*

*Egy csendőrőrmester, aki a csoport vezetőjének látszott, belépett a
szobába s katonásan tisztelegve a püspök elé állt.*

*– Eminenciás uram, – kezdte.*

*Jean Valjean, aki komoran, leverve állt, erre a szóra feltekintett. Arca
elképedést fejezett ki.*

*– Eminenciás uram! – suttogta. – Hát nem a plébános?…*

*– Csönd legyen! – szólt rá az egyik csendőr. – Ez a püspök ur
őeminenciája.*

*Eközben a püspök amily gyorsan magas kora csak engedte, a csoporthoz
sietett.*

*– Á, ön az, – kiáltotta Jean Valjeanra pillantva. – Örvendek, hogy látom.
– De hiszen én a gyertyatartókat is önnek adtam, amelyek szintén ezüstből
vannak s amelyekért kétszáz frankot kaphatna. Miért nem vitte el őket az
ezüstnemüvel együtt?*

*Jean Valjean szeme tágrameredt, oly kifejezéssel pillantott a tiszteletet
parancsoló főpapra, amelyet semmiféle nyelv vissza nem adhat.*

*– Hát igazat mondott ez az ember, eminenciás uram? – kérdezte a
csendőrőrmester. – Belénk botlott az uton. Ugy viselkedett, mint aki el
akar inalni. Megállitottuk, mert gyanusnak látszott. Nála találtuk az
ezüsnemüt…*

*– Mire ő azt mondta, – folytatta mosolyogva a püspök – hogy egy jámbor,
vén paptól kapta, aki szállást adott neki éjszakára. Értem már a dolgot. De
minek hozták vissza? Ez csak tévedésből történhetett.*

*– Eszerint engedjük utjára? – kérdezte a csendőr.*

*– Természetesen – felelte a püspök.*

*A csendőrök elengedték Jean Valjeant, aki hátratántorodott.*

*– Csakugyan elengednek? – kérdezte elfuló hangon, mintha álmában beszélne.*

*– Persze, hogy elengedünk. Nem értesz a szóbul? – mondta az egyik csendőr.*

*– Nehogy megint ittfelejtse a gyertyatartóit, barátom – mondta a püspök. –
Vigye.*

*A kandallóhoz lépett, a két ezüst gyertyatartó után nyult s odavitte őket
Jean Valjeanhoz. A két nő szótlan nézte, egy mozdulattal, egy
pillantásukkal sem zavarták a püspököt.*

*Jean Valjean egész testében remegett. Révedező tekintettel, gépiesen
átvette a két gyertyatartót.*

*– Most pedig menjen békében az utjára, gyermekem, – mondta a püspök. – Jó,
hogy eszembe jut. Ha ujra meglátogatna, barátom, felesleges lesz a kerten
át távoznia. Mindig az utcai kapun jöjjön és távozzon. Éjjel-nappal nyitva
van, csak meg kell nyomni a kilincset.*

*Majd a csendőrökhöz fordult:*

*Az urak is távozhatnak.*

*A csendőrök elmentek.*

*Jean Valjeant az ájulás környékezte.*

*A püspök hozzálépett és halkan igy szólt:*

*– El ne feledje, soha el ne feledje, amit megigért. Azt igérte nekem, arra
fogja forditani ezt az ezüstöt, hogy tisztességes életet kezdjen.*

*Jean Valjean, aki egyáltalán nem emlékezett arra, hogy valamit igért
volna, elképedve nézte a püspököt. A püspök nyomatékkal mondta a fentieket.
S még ünnepélyesebben folytatta.*

*– Jean Valjean, testvérem az Urban, te már nem a bünt szolgálod, hanem a
jót. Megvásároltam a lelkedet, megváltottam a sötét gondolatoktól, a romlás
szellemétől s átadom Istennek.”*

(Victor Hugo: A nyomorultak. Budapest, Gutenberg, 1930. Forrás: MEK
<https://mek.oszk.hu/10500/10546/index.phtml>)

*A cikket fordította: Bárdi Zoltán*
Forrás: Aleteia
<https://fr.aleteia.org/2023/11/08/mgr-bienvenu-de-miollis-leveque-des-miserables-bientot-beatifie/>

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20231204/83ceb66e/attachment.html>

További információk a(z) Grem levelezőlistáról