<div dir="ltr">
<div class="gmail-zox-post-top-wrap gmail-zoxrel gmail-left gmail-zox100"><div class="gmail-zox-post-title-wrap gmail-zox-tit2"><div class="gmail-zox-post-width"><div class="gmail-zox-post-head gmail-zoxrel"><div class="gmail-zox-post-info-wrap"><div class="gmail-zox-post-byline-wrap"><div class="gmail-zox-author-info-wrap"><div class="gmail-zox-author-name-wrap"><p>
</p><h1 class="gmail-zox-post-title gmail-left entry-title">Mgr de Miollis: a püspök, aki a Nyomorultak egyik részletét ihlette, úton a szentté avatás felé</h1>

<p><a href="https://zarandok.ma/mgr-de-miollis-a-puspok-aki-a-nyomorultak-egyik-reszletet-ihlette-uton-a-szentte-avatas-fele/">https://zarandok.ma/mgr-de-miollis-a-puspok-aki-a-nyomorultak-egyik-reszletet-ihlette-uton-a-szentte-avatas-fele/</a></p><p></p><span class="gmail-zox-author-name gmail-vcard gmail-fn gmail-author"><a href="https://zarandok.ma/author/szerk/" title="szerk bejegyzése" rel="author"></a></span></div></div><div class="gmail-zox-author-info-wrap"><a href="https://zarandok.ma/mgr-de-miollis-a-puspok-aki-a-nyomorultak-egyik-reszletet-ihlette-uton-a-szentte-avatas-fele/">https://zarandok.ma/mgr-de-miollis-a-puspok-aki-a-nyomorultak-egyik-reszletet-ihlette-uton-a-szentte-avatas-fele/</a></div></div></div></div></div></div></div><div class="gmail-zox-post-main-grid" style="transform: none;"><div class="gmail-zox-post-width" style="transform: none;"><div class="gmail-zox-post-main-wrap gmail-zoxrel gmail-left gmail-zox100" style="transform: none;"><div class="gmail-zox-post-main"><div class="gmail-zox-post-bot-wrap"><div class="gmail-zox-post-img-wrap"><div class="gmail-zox-post-img gmail-left gmail-zoxrel gmail-zoxlh0">
<img width="330" height="186" src="https://zarandok.ma/wp-content/uploads/2023/12/Bienvenu-de-Miollis.png.webp" class="gmail-flipboard-image gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;"></div>
<span class="gmail-zox-post-img-cap">Fotó: Wikipedia</span></div></div><div class="gmail-zox-post-body-wrap gmail-left gmail-zoxrel"><div class="gmail-zox-post-body gmail-left gmail-zoxrel gmail-zox100"><p><strong>Franciaország
 püspökei november 8-i ülésük végén megszavazták Bienvenu de Miollis 
püspök boldoggá avatási eljárásának megkezdését. A szegények iránti 
szeretetéről híres pap, aki 33 évig volt Digne püspöke, még Victor Hugót
 is megihlette a “A nyomorultak” megírá­sánál.</strong></p><p>Neve talán
 ismeretlen. De még ha nem is ismerik, valószínűleg már hallottak róla. 
Akár irodalomrajongóként, akár azért, mert az iskolában muszáj volt 
néhány klasszikust elolvasni, már találkozott vele a francia irodalom 
egyik remekművében. Aki olvasta Victor Hugo „A nyo­morultak”-ját, az 
bizonyára emlékszik Myriel püspökre, erre a szegény és jóságos papra, 
aki megnyitotta ajtaját a fegyházból hazatért hírhedt Jean Valjean 
előtt. Ez a személy valóban létezett. Charles-François-Melchior Bienvenu
 de Miollis püspöknek hívták, és amint azt Franciaország Püspöki 
Konferenciája november 8-án bejelentette, hamarosan boldoggá avathatják.
 Franciaország püspökei ezen a napon a Lourdes-ban befejezett plenáris 
ülésük végén két boldoggá avatási ügy megnyitását szavaztak meg: 
Bienvenu de Miollis és <a href="https://fr.aleteia.org/2023/11/08/dom-gueranger-refondateur-de-labbaye-de-solesmes-bientot-beatifie/" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Dom Guéranger</a> püspökökét.</p><p>Bienvenu
 de Miollis 1753. június 19-én született Aix-en Provence-ban, és 24 éves
 korában, 1777-ben Carpentras-ban szentel­ték pappá. Szolgálatát 
Brignoles-ban (Var megye) vikáriusként, illetve az Aix-en-Provence-i 
orsolyiták káplánjaként kezdte. Elvállalta a vidéki hittan­tanítást, és a
 legszegé­nyeb­bekkel foglalkozott. A francia forradalom során 
elutasította a papság számára kötelező eskü­tételt a polgári 
alkotmányra, ezért száműzetésbe kényszerült. (ún. refraktárius pap volt.
 A szerk.)</p><p>1792-ben hagyta el Franciaországot és Rómá­ba ment, 
ahol 1801-ig maradt, majd a Szent Megváltó templom plébánosaként tért 
vissza Aix-be. Három évvel később Brignoles  plébánosa, majd 1805-ben 
Digne püspöke lett.  Az is maradt harminchárom évig, amikor egészségi 
okokból lemondott. Aix-ben élő nővéréhez visszavonulva, napjait 1843. 
június 27-én mint emeritus püspök  fejezte be, és a szentség híre lengte
 körül. Digne-ben a Szent Jeromos katedrálisban van eltemetve.</p><h3 class="gmail-wp-block-heading"><strong>Egy élet a legszegényebbek szolgálatában</strong></h3><p>De
 Miollis püspök egész élete során figyelmet szentelt a szegények 
legszegényebbjeire, és mindig alázatra törekedett.  Tiszta hite, 
irgalmas szíve és alázatossága ihlette meg Victor Hugo-t 
Charles-François Bienvenu Myriel alakjának a megformálására. Azt 
mondják, hogy a történet a jó püspök és „A nyomorultak” fegyencének 
találkozásáról részben valós.  A <em>nyomorultak</em> 1909-es kiadásának
 egy jegyzetében a mű történetéről szólva Gustave Simon író és újságíró 
azt állítja, hogy a valódi Jean Valjeant Paul Maurinnek hívták, és 
fegyenc volt, akit öt év gályarabságra ítéltek kenyérlopásért. Paul 
Maurin, akit útja során mindenki elkergetett, akivel csak találkozott, 
állítólag Bienvenu de Miollis atyánál talált menedéket, aki hajlékot és 
ételt adott neki.</p><p>Bienvenu
 de Miollis püspök boldoggá avatási ügye megnyitásának első haszna az 
lesz, hogy job­ban megismertetjük ezt az oly alázatos és jótékony 
személyiséget, akinek a története titokban az olvasók millióinak szívét 
érintette meg.</p><p><strong>Az alábbiakban közöljük A nyomorultak-ból 
azt a híres részletet, amelyben a püspök hatására Jean Valjean egész 
élete megváltozik.</strong></p><p><em>„A püspök nővérével együtt éppen fel akart állani az asztal mellől, amikor kopogtak az ajtón.</em></p><p><em>– Szabad – mondta a püspök.</em></p><p><em>Az
 ajtó megnyilott. Különös, izgatott csoport állt az ajtóban. Három ember
 volt, galléron fogva egy negyediket. A három ember három csendőr volt. A
 negyedik Jean Valjean.</em></p><p><em>Egy csendőrőrmester, aki a csoport vezetőjének látszott, belépett a szobába s katonásan tisztelegve a püspök elé állt.</em></p><p><em>– Eminenciás uram, – kezdte.</em></p><p><em>Jean Valjean, aki komoran, leverve állt, erre a szóra feltekintett. Arca elképedést fejezett ki.</em></p><p><em>– Eminenciás uram! – suttogta. – Hát nem a plébános?…</em></p><p><em>– Csönd legyen! – szólt rá az egyik csendőr. – Ez a püspök ur őeminenciája.</em></p><div class="gmail-zox-post-ad-wrap"><span class="gmail-zox-ad-label"></span></div><p><em>Eközben a püspök amily gyorsan magas kora csak engedte, a csoporthoz sietett.</em></p><p><em>–
 Á, ön az, – kiáltotta Jean Valjeanra pillantva. – Örvendek, hogy látom.
 – De hiszen én a gyertyatartókat is önnek adtam, amelyek szintén 
ezüstből vannak s amelyekért kétszáz frankot kaphatna. Miért nem vitte 
el őket az ezüstnemüvel együtt?</em></p><p><em>Jean Valjean szeme 
tágrameredt, oly kifejezéssel pillantott a tiszteletet parancsoló 
főpapra, amelyet semmiféle nyelv vissza nem adhat.</em></p><p><em>– Hát 
igazat mondott ez az ember, eminenciás uram? – kérdezte a 
csendőrőrmester. – Belénk botlott az uton. Ugy viselkedett, mint aki el 
akar inalni. Megállitottuk, mert gyanusnak látszott. Nála találtuk az 
ezüsnemüt…</em></p><p><em>– Mire ő azt mondta, – folytatta mosolyogva a 
püspök – hogy egy jámbor, vén paptól kapta, aki szállást adott neki 
éjszakára. Értem már a dolgot. De minek hozták vissza? Ez csak 
tévedésből történhetett.</em></p><div class="gmail-zox-post-ad-wrap"><span class="gmail-zox-ad-label"></span></div><p><em>– Eszerint engedjük utjára? – kérdezte a csendőr.</em></p><p><em>– Természetesen – felelte a püspök.</em></p><p><em>A csendőrök elengedték Jean Valjeant, aki hátratántorodott.</em></p><p><em>– Csakugyan elengednek? – kérdezte elfuló hangon, mintha álmában beszélne.</em></p><p><em>– Persze, hogy elengedünk. Nem értesz a szóbul? – mondta az egyik csendőr.</em></p><p><em>– Nehogy megint ittfelejtse a gyertyatartóit, barátom – mondta a püspök. – Vigye.</em></p><p><em>A
 kandallóhoz lépett, a két ezüst gyertyatartó után nyult s odavitte őket
 Jean Valjeanhoz. A két nő szótlan nézte, egy mozdulattal, egy 
pillantásukkal sem zavarták a püspököt.</em></p><p><em>Jean Valjean egész testében remegett. Révedező tekintettel, gépiesen átvette a két gyertyatartót.</em></p><p><em>–
 Most pedig menjen békében az utjára, gyermekem, – mondta a püspök. – 
Jó, hogy eszembe jut. Ha ujra meglátogatna, barátom, felesleges lesz a 
kerten át távoznia. Mindig az utcai kapun jöjjön és távozzon. 
Éjjel-nappal nyitva van, csak meg kell nyomni a kilincset.</em></p><p><em>Majd a csendőrökhöz fordult:</em></p><p><em>Az urak is távozhatnak.</em></p><p><em>A csendőrök elmentek.</em></p><p><em>Jean Valjeant az ájulás környékezte.</em></p><p><em>A püspök hozzálépett és halkan igy szólt:</em></p><p><em>–
 El ne feledje, soha el ne feledje, amit megigért. Azt igérte nekem, 
arra fogja forditani ezt az ezüstöt, hogy tisztességes életet kezdjen.</em></p><p><em>Jean
 Valjean, aki egyáltalán nem emlékezett arra, hogy valamit igért volna, 
elképedve nézte a püspököt. A püspök nyomatékkal mondta a fentieket. S 
még ünnepélyesebben folytatta.</em></p><p><em>– Jean Valjean, testvérem 
az Urban, te már nem a bünt szolgálod, hanem a jót. Megvásároltam a 
lelkedet, megváltottam a sötét gondolatoktól, a romlás szellemétől s 
átadom Istennek.”</em></p><p>(Victor Hugo: A nyomorultak. Budapest, Gutenberg, 1930. Forrás: <a href="https://mek.oszk.hu/10500/10546/index.phtml" target="_blank" rel="noopener">MEK</a>)</p><p><strong>A cikket fordította: Bárdi Zoltán</strong><br>Forrás: <a href="https://fr.aleteia.org/2023/11/08/mgr-bienvenu-de-miollis-leveque-des-miserables-bientot-beatifie/" target="_blank" rel="noopener">Aleteia</a></p></div></div></div></div></div></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>