[Grem] A 23 éve itt élő lengye Gregorcz - Gergely verbita missziós szerzetes_ "Az Eucharisztia az otthonom"

[Emoke Greschik]

 Az Eucharisztia az otthonom – Burbela Gergely verbita szerzetes ezüstmisés
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2023. augusztus 17.,
csütörtök | 20:56
https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-eucharisztia-az-otthonom-burbela-gergely-verbita-szerzetes-ezustmises

Burbela Gergely (Burbela Grzegorz Ludwik) verbita szerzetes huszonhárom éve
él Magyarországon. Tartományfőnök is volt, szolgált Budapesten, a VIII.
kerületben, most pedig Bicskén plébános. Gyermekkoráról, a családjában
jelen lévő missziós lelkületről is kérdeztük, és megtudtuk, honnan van
benne minden nehézség ellenére a derű.

*Lengyelként otthon érzi magát Magyarországon, s hogy idekerült, abban
Isten akaratát követte. Mint annyi minden másban is. Gergely atyával
hosszabb lengyelországi tartózkodása előtt beszélgettünk.*

*– Milyen volt a gyermekkora Lengyelországban? Hogyan élte meg a családja a
hitet?*

–* A négy gyerek közül én voltam a legkisebb. Édesapám szerelőként
dolgozott, sokszor voltam vele a műhelyében*.* Egy időben autószerelő
akartam lenni. A legidősebb testvérem jóval idősebb volt nálam, verbita
szerzetesként szolgált Kongóban, az akkori Zaire-ban, misszionárius
volt.* *Negyvenegy
évesen Belgiumban halt meg, Lengyelországban temették el. Egy nővérem és
egy bátyám volt még, mindketten családosok, őket is magához hívta a
Jóisten.* *A bátyám ötvenhárom éves volt, a nővérem negyvenhét. Édesanyám
az édesapámat is eltemette. Valaki kérdezte tőle, hogy tudja ezt
elviselni.* *Azt
mondta: Isten ezt akarta. Megrázó, de ebből a hitből én is táplálkozom.*

*Nemrég találtam egy képeslapot, amit ő írt nekem húsvétra: „Drága fiam, a
mi hitünk a kereszt hite, de hinnünk és tennünk kell, mert rövid az idő.”*

*Mindig sugárzott belőle a derű, és általa megtanultam, nem létezik olyan
nehézség, amin Istenben élve ne *j*utnánk** túl. Ő nemcsak a szép és jó
dolgokban van benne, hanem ezekben is.*

*– Hogyan emlékszik vissza az édesanyjára?*

*– Szabónő volt, elkötelezett, hívő asszony, tudott sírni és örülni is. A
földön járt, de tudta, hogy keresztény életünkben a legfontosabb az öröm.
Mindennap térdelve imádkozott. Jó példát adott. Amikor pici voltam,
nemegyszer mondta nekem: „Drága gyerekem, csókold meg a keresztet. A mi
életünkben mindig velünk lesz, de Jézus nagyon szeret.” Nem értettem ezt
gyerekkoromban, de a rítus megmaradt, és édesanyám halála után magamhoz
vettem azt a keresztet*.* Amikor 2010-ben meglátogatott Magyarországon,
Eger környékén agyvérzést kapott. A gondviselés rendezte úgy, hogy nem
lengyel földön halt meg. Missziós szíve volt, támogatta a missziókat a
Pápai Missziós Művek és a verbita rend keretében, missziós imaközösséget
alapított.*

*Tizenkét éves voltam, amikor elmentünk Kongóba. Az az utazás sokat formált
rajtam, fontos mérföldkő volt az életutamon. Ott kezdődött a papság utáni
vágyam, és az az út mély tapasztalatokat adott a szegénységről.*

*Amikor hazatérve láttam, hogy az iskolában csak úgy folyik a csapból a
víz, nagyon fájt.*

*– Lengyelországban is kommunizmus volt abban az időben. Mennyire
félemlítették meg a hívő embereket?*

– Soha nem tapasztaltam, hogy félni kellene a hit megvallásától.
Magyarországon sok család titokban, más településeken kereszteltette meg a
gyerekeit. *Lengyelországban is volt kommunizmus, de például a
szerzetesrendeket nem tiltották be, csak korlátozták. II. János Pál pápa a
megválasztása után hazalátogatott, az egész rendszer megrendült. Jerzy
Popiełuszko atya 1984-ben lett vértanú,* *tizenhárom éves voltam akko*r.*
Emlékszem, amikor ministráltam, tömegeket láttam a templomban.
Tapasztaltam, hogy a templom menedék, ott biztonságban vagyok, erő tölt el.
A nyolcvanas években sokszor elzarándokoltunk a családdal Częstochowába. *

*Gyermekkoromban tanultam meg azt is, hogy a lengyel a testvéred, szeresd,
ha jó, ha rossz.* *Lengyelországban* *is volt olyan kommunista, aki a saját
családját is elárulta.* *De mégis testvér, akit szeretni kell, honfitárs. A
bűnt kell utáni, nem* *az embert *–* ez volt Popiełuszko atya tanítása. Nem
ítélni el senkit, csak* *a bűnt, a rosszat. Halála után az emberek csendben
vonultak fel, nem támadtak* *senkit, hiszen azt tanította, hogy nem*
*fordulhatunk
egymás ellen*, *mert Isten gyermekei vagyunk. A hit összehozott minket. A
rosszat csak jóval lehet legyőzni.*

*– Hogyan jelentkezett a papi és szerzetesi hivatása?*

*– Érettségi után már tudtam, hogy embereket akarok szolgálni. Az orvosi
egyetemre készültem. Ám amikor vittem az egyetemre a jelentkezési lapot, a
szívemben azt éreztem, hogy nem *k*ell odamennem*,* ne **pazaroljam* *az
időt. Olyan rövid az élet, inkább használjuk arra, amiről meggyőződtünk.
Utaztam a villamoson, megérkeztem az egyetemhez, mégis visszafordultam,
mert olyan erős volt az a belső hang. Később jelentkeztem papnak. A
szerzetesség is egyre inkább vonzott, de választhattam volna a házasságot
is. Nagy próba volt az életemben, a szeretet próbája, hogy megtapasztaltam
a szerelmet és a szeretetet. Mondtam is: Uram, miért adtál nekem társat,
egy gyönyörű szép lányt? Uram, ha engem hívsz, miért adtad őt? Miért van
bennem vágy az emberi szeretet iránt is? Később megértettem: ez volt az
első alkalom, hogy el kellett engednem a saját akaratomat és az Isten adta
lehetőséget. Erősen éreztem, hogy egy emberért nem tudnám felajánlani az
életem, nekem nem egyetlen emberért kell. Isten másfelé hív.*

Nem akartam egyházmegyés pap lenni, mert *a közösség, a fogadalmak, a
misszió közös megélése vonzott. Tartozni akartam egy közösséghez.*

*Majdnem kapucinus lettem, de ők nem voltak annyira nyitottak a misszióra,
ami nagyon fontos volt nekem.*

*– Mikor lépett be a verbita rendbe?*

*– 1991-ben kezdődött a noviciátus, 1997-ben tettem le az örökfogadalmam,
és 1998-ban szenteltek pappá. A képzés nálunk nyolc évig tart. A teológia
és a filozófia mellett megtanulunk nemzetközi közösségben élni, hiszen aki
belép a verbita rendbe, az készen áll arra, hogy más nemzeteket szolgáljon.
A képzés alatt oroszországi misszióba jártam, aztán küldetést kaptam
Magyarországra. *

*– Hogyan került ide?*

– *A verbita rendben van egy gyakorlat: örökfogadalom előtt le kell írni,
hogy milyen országba, milyen nyelvterületre vágyunk. Biztos voltam benne,
hogy Afrikát fogom írni. De a lelkemben megjelent egy gyöngéd érzés, hogy
ne azt írjam be. A következő küzdelem a megkülönböztetés folyamata volt.
Végül első helyre azt írtam, hogy oda megyek, ahová a generális atya küld.
A második-harmadik helyre írtam az angol és francia nyelvű Afrikát. Szent
Arnold Janssen Steylben alapította a verbita rendet, ott van a sírja is. Az
örökfogadalom előtt volt ott egy lelkigyakorlat. Hívott az általános főnök
helyettese, és kérdezte, nem akarok-e Magyarországra menni. Rengeteg
lehetőségre gondoltam, még Észak- és Dél-Amerikára is, de Magyarországra
egyáltalán nem. Semmit sem tudtam róla. Kértem három percet, elmentem a
rendalapító sírjához. Amikor kimondtam az általános főnöknek, hogy oda
megyek, ahová küldenek, olyan béke szállt le rám! Igen, Magyarországra
fogok menni.*

*Két évig voltam káplán Lengyelországban, majd megérkeztem Magyarországra.
Először magyarul tanultam*. *Nem ismertem a magyar történelmet, és a
magyar–lengyel barátságról is csak annyit tudtam,* *hogy volt Árpád-házi
Kinga és Hedvig. 2000. szeptember 3-án érkeztem Kőszegre, ahol megdöbbentő
csend fogadott. Most már tudom, hogy Magyarország más Ózdon vagy Miskolcon…*

*– Hol szolgált a huszonhárom év alatt?*

*– Először a budapesti VIII. kerületi Kálvária térre kerültem Khirer Imre
atya mellé. Megismertem Teréz anya nővéreit, aztán prefektus lettem, majd
missziós titkárként bejártam szinte egész Magyarországot. Kapcsolatot
tartottam a plébánosokkal, és lelki programokat szerveztem. Azután
csatlakoztam a Cursillo mozgalomhoz, most is részt veszek benne, és a Szent
András Evangelizációs Iskola szolgálatában is. Hat éven át voltam
tartományfőnök. Három éve, 2020 augusztusában Bicskére helyeztek
plébánosnak, a társplébániákon is szolgálunk két indonéz rendtestvéremmel. *

*– Gazdag tapasztalatot szerzett rólunk, magyarokról. Lengyelként milyennek
látja a hitünket, a lelkünket? *

*– A magyarokba bele van vésve a szeretet a történelmük iránt, fontos
nekik, hogy ezt megőrizzék és továbbadják. És mi van a történelmükben? Az,
hogy keresztény hit **nélkül* *nincs magyar. Gondoljunk csak Szent
Istvánra! Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok nemzet keveredik
a magyarokban, van bennük szerb, horvát, lengyel, szlovák, sváb vér. A
kereszténység egyetlen családba hozza össze ezeket a nemzeteket. A magyar
lelkületet, kultúrát más kultúrák is befolyásolják. A nagy keveredésben a
magyaroknak mégis erős öntudatuk van, a hitüknek köszönhetően. A
lengyeleknél nincs ekkora keveredés, ott csak ukrán, litván vagy német vér
folyt a felmenők ereiben. Az én családom apai ágon a mai Ukrajnából,
Tarnopolból származik, ami a világháború előtt Lengyelországhoz tartozott.
1945-ben telepítették ki őket onnan. Nincs ukrán a családomban.*

*Magyarországon a katolikusok mellett reformátusok és evangélikusok is
élnek. Lengyelországban nem tapasztalható meg ennyire az ökumenizmus,
hiszen ott katolikus világ van.*

*Magyarországon kezdtem megtanulni, mi az, hogy kereszténység. Szűz Mária
mély tisztelete is nagyon erős itt, fontos kegyhely Csíksomlyó, Máriapócs,
Szentkút*.

*Amikor ideérkeztem, elcsodálkoztam*, *milyen szomorúak a templomi énekek.
A szláv kultúrában a feltámadási énekek tele vannak örömmel. Krisztus
feltámadott – énekeljük Magyarországon, és a szövegben ugyan ott az öröm,
de a dallam valahogy szomorú. Az emberek itt hajlamosabbak* *a
depresszióra, a bezárkózásra. Az evangelizáció során azonban azt
tapasztaljuk, hogy nyitni akarnak.*

*– Hogyan fogadták Magyarországon?*

*– Láttam, hogy sok családban és a plébánián ki van téve a częstochowai
Szűz Mária képe. Azt is tapasztaltam, hogy nagy a nyitottság a magyarokban
a lengyelek és más nemzetek iránt.  Megkaptam azt a kegyelmet, hogy a
magyar testvérek elfogadtak, befogadtak. Barátság van a lengyel és a magyar
nép között.* *Bármilyen politikai erők voltak, vannak és leszne*k,* a hit
által mindig van barátság*. *A magyar és a szlovák vagy a magyar és az
ukrán nép között már nehezebb a kapcsolat.*

*A nemzeteknek is a megbocsátás és a kiengesztelődés útján kell járniuk. A
verbita rend szerzetesei a világ minden tájától származnak, mi hidak tudunk
lenni a nemzetek között.*

*A sebeket, amelyek a történelem folyamán* *keletkeznek a népek
között,* *rajtunk
keresztül akarja gyógyítani Jézus. Ez a verbita rend missziója, és az én
misszióm is.*

*– Hol érzi otthon magát? *

*– Lengyel vagyok, de huszonhárom éve itt élek és szolgálok, misszionárius
vagyok. Lengyelországban újra kellene építenem minden emberi kapcsolatomat.
Itt van az én otthonom. Magyar állampolgár lettem, ez fontos nekem. A
magyarokban megtaláltam, ami a lengyelekben is megvan: a közelséget, a
hazaszeretetet. Nemrég olvastam Tamási Áron művét, az Ábel-trilógiát;
magamra ismertem benne. „A madárnak (…) szárnya van és szabadsága, az
embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége. (…) Azért vagyunk a
világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Nekem mint szerzetes papnak,
misszionáriusnak* *az Eucharisztia az otthonom, akárhol élek. Azután a
közösség az otthonom, ahol szolgálok. És Magyarország az otthonom. Ebben a
sorrendben. Elsősorban tehát Istenben vagyok otthon. Magyarországon
különböző helyeken dolgoztam, különböző közösségekben és beosztásokban, de
mindig megtaláltam a helyem. Ez kegyelem. *

*– A papi szolgálatban mi adja Önnek a legnagyobb örömet?*

*– A megbocsátás szentsége*. *Nagyobb öröm nincs annál, mint amikor látom
az emberek arcán a szabadulás örömét. Ez jelenti számomra azt is, hogy a
helyemen vagyok. Amit Jézus tesz ilyenkor az emberek szívében, az a magam
emberi erejéből nem történne meg. Plébánosként vannak adminisztrációs
feladataim, az építkezéssel is foglalkoznom kell, ami sok időt elvesz, de
az egyensúlyt megtalálom a megbocsátás szentségében és az eucharisztiában,
a magánimádságban, a szemlélődésben és a közösségi életben. Hárman vagyunk,
nem kell egyedül lennünk, van kivel együtt imádkoznunk, van napirendünk. Ez
fontos nekem. Nem olyan ember vagyok, aki szeretné az egyedüllétet.
Jegyesoktatáson szoktam mondani, hogy a házasságban Isten meg akarja
tisztítani a házastársakat az önzéstől. A közösségi életben ugyanígy van.
Mindenki menne a maga feje után, mégis össze kell csiszolódnunk. *

*– Mi a papi jelmondata?*

*– János első leveléből ezt választottam: „Isten a szeretet.” Amikor
Jeruzsálemben jártam, lefényképeztem egy festményt abban a templomban,
amelynek a titulusa Saint Peter in Gallicantu („in Gallicantu” – „ahol a
kakas kukorékolt”). És ez lett az ezüstmisés képem: Jézus és Péter
találkozik a Galileai-tónál a feltámadás után, és Jézus azt kérdezi a
tanítványától: „Szeretsz-e engem?” „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod,
hogy szeretlek” – feleli Péter.*

*– Hogyan ünnepli az ezüstmiséjét? *

*– Most hosszabb időre hazautazom Lengyelországba. Lesz egy találkozónk
azokkal a verbitákkal, akikkel huszonöt évvel ezelőtt együtt szenteltek
bennünket Szent Márk napján. Tizennégyen voltunk akkor, most tizenegyen. A
papszentelés után mindenki ment a világba. Most, hogy „fiatalabbak”
lettünk, tudunk újra találkozni. Van, aki Bangladesből, más Zimbabwéból,
Costa Ricából, az USA-ból, Új-Guinea szigetéről, Japánból, Kongóból
érkezik. Együtt dicsérjük az Urat egy nagy papi és szerzetesi találkozón.*

*Szerző: Vámossy Erzsébet*

*Fotó: Merényi Zita*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-1397137978322128625_m_-9064105139832718866_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230824/5e0ee9d6/attachment.html>