<div dir="ltr">
<h1>Az Eucharisztia az otthonom – Burbela Gergely verbita szerzetes ezüstmisés</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2023. augusztus 17., csütörtök | 20:56<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-eucharisztia-az-otthonom-burbela-gergely-verbita-szerzetes-ezustmises" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-eucharisztia-az-otthonom-burbela-gergely-verbita-szerzetes-ezustmises</a></div></div><div><a rel="lightbox['g132646']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132646&v=1&img=c_9m7a2143.jpg" width="499" height="332" style="margin-right:0px"><span title="8 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Burbela
Gergely (Burbela Grzegorz Ludwik) verbita szerzetes huszonhárom éve él
Magyarországon. Tartományfőnök is volt, szolgált Budapesten, a VIII.
kerületben, most pedig Bicskén plébános. Gyermekkoráról, a családjában
jelen lévő missziós lelkületről is kérdeztük, és megtudtuk, honnan van
benne minden nehézség ellenére a derű</span>.</h3><div><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lengyelként
otthon érzi magát Magyarországon, s hogy idekerült, abban Isten
akaratát követte</span>. Mint annyi minden másban is. Gergely atyával hosszabb
lengyelországi tartózkodása előtt beszélgettünk.</b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Milyen volt a gyermekkora<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Lengyelországban</span></span>? Hogyan élte meg a családja a hitet?</span></b></p>
<p>–<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A négy gyerek közül én voltam a legkisebb. Édesapám szerelőként
dolgozott, sokszor voltam vele a műhelyében</span></b>.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Egy időben autószerelő
akartam lenni. A legidősebb testvérem jóval idősebb volt nálam,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">verbita
szerzetesként szolgált Kongóban, az akkori Zaire-ban, misszionárius
volt.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Negyvenegy évesen Belgiumban halt meg, Lengyelországban temették
el. Egy nővérem és egy bátyám volt még, mindketten családosok, őket is
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">magához hívta a Jóisten.</span></span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A bátyám ötvenhárom éves volt, a nővérem
negyvenhét. Édesanyám az édesapámat is eltemette. Valaki kérdezte tőle,
hogy tudja ezt elviselni.</span></b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt mondta: Isten ezt akarta. Megrázó, de
ebből a hitből én is táplálkozom.</b></span></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Nemrég találtam egy képeslapot, amit ő írt nekem húsvétra: „Drága
fiam, a mi hitünk a kereszt hite, de hinnünk és tennünk kell, mert rövid
az idő.”</b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mindig sugárzott belőle a derű, és általa megtanultam, nem létezik
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyan nehézség, amin</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Istenben élve </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ne </span></b>j<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>utnánk</b><b> túl. Ő nemcsak a szép és
jó dolgokban van benne, hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ezekben</span> is.</b></span></p>
<p></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Hogyan emlékszik vissza az édesanyjára?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Szabónő volt, elkötelezett, hívő asszony, tudott sírni és örülni
is. A földön járt, de tudta, hogy keresztény életünkben a legfontosabb
az öröm. Mindennap térdelve imádkozott. Jó példát adott. Amikor pici
voltam, nemegyszer mondta nekem: „Drága gyerekem, csókold meg a
keresztet. A mi életünkben mindig velünk lesz, de Jézus nagyon szeret.”
Nem értettem ezt gyerekkoromban, de a rítus megmaradt, és édesanyám
halála után magamhoz vettem azt a keresztet</b></span>.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Amikor 2010-ben
meglátogatott Magyarországon, Eger környékén <span style="background-color:rgb(217,234,211)">agyvérzést kapott.</span> A
gondviselés rendezte úgy, hogy nem lengyel földön halt meg. Missziós
szíve volt, támogatta a missziókat a Pápai Missziós Művek és a verbita
rend keretében, missziós imaközösséget alapított.</span></b></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenkét éves voltam, amikor elmentünk Kongóba. Az az utazás sokat
formált rajtam, fontos mérföldkő volt az életutamon. Ott kezdődött a
papság utáni vágyam, és az az út mély tapasztalatokat adott a
szegénységről.</b></p>
</blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Amikor hazatérve láttam, hogy az iskolában csak úgy folyik a csapból a víz, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagyon fájt.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lengyelországban </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">is kommunizmus volt abban az időben. Mennyire félemlítették meg</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hívő embereket?</span></b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></p>
<p>– Soha nem tapasztaltam, hogy félni kellene a hit megvallásától.
Magyarországon sok család titokban, más településeken kereszteltette meg
a gyerekeit. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lengyelországban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> is volt kommunizmus, </span>de például a
szerzetesrendeket nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tiltották be</span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">csak</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">korlátozták</span>. II. János Pál pápa
a megválasztása után hazalátogatott, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az egész rendszer </span>megrendült.
Jerzy Popiełuszko atya <span style="background-color:rgb(234,209,220)">1984-ben lett </span>vértanú,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">tizenhárom éves voltam
akko</span></b>r.<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Emlékszem, amikor ministráltam, tömegeket láttam a templomban.
Tapasztaltam, hogy a templom menedék, ott biztonságban vagyok, erő tölt
el. A nyolcvanas években sokszor elzarándokoltunk a családdal
Częstochowába. </span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g132646']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132646&v=1&p=1&img=c_9m7a2079.jpg" alt="" border="0" width="187" height="124"></a></p>
<p><b>Gyermekkoromban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> tanultam meg azt is, hogy a lengyel a testvéred,
szeresd, ha jó, </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha rossz.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lengyelországban</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">is volt olyan kommunista, aki
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">a saját családjá</span>t is elárulta.</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">De mégis testvér, akit szeretni kell,
honfitárs</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. A bűnt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">kell utáni, nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az embert </span></b>–<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ez volt Popiełuszko atya
tanítása. Nem</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ítélni el </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">senkit, csak</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűnt, a rosszat. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Halála után az
emberek csendben vonultak fel, nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">támadtak</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">senkit, hiszen azt
tanította, hogy nem</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">fordulhatunk <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egymás</span> ellen</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mert Isten gyermekei
vagyunk. A hit összehozott minket. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A rosszat</span> csak jóval lehet legyőzni.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan jelentkezett a papi és szerzetesi hivatása?</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Érettségi után már tudtam, hogy embereket akarok szolgálni. Az
orvosi egyetemre készültem. Ám amikor vittem az egyetemre a jelentkezési
lapot, a szívemben azt éreztem, hogy nem </b></span>k<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ell odamennem</span></b>,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ne </span></b><b>pazaroljam</b>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az időt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Olyan rövid </span>az élet, inkább használjuk arra, amiről
meggyőződtünk. Utaztam a villamoson, megérkeztem az egyetemhez, mégis
visszafordultam, mert olyan erős volt az a belső hang. Később
jelentkeztem papnak. A szerzetesség is egyre inkább vonzott, de
választhattam volna a házasságot is. Nagy próba volt az életemben, a
szeretet próbája, hogy megtapasztaltam a szerelmet és a szeretetet.
Mondtam is: Uram, miért adtál nekem társat, egy gyönyörű szép lányt?
Uram, ha engem hívsz, miért adtad őt? Miért van bennem vágy az emberi
szeretet iránt is? Később megértettem: ez volt az első alkalom, hogy el
kellett engednem a saját akaratomat és az Isten adta lehetőséget. Erősen
éreztem, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy emberért</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem tudnám</span> felajánlani az életem, nekem nem
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyetlen emberért </span>kell. Isten másfelé hív.</span></b></p>
<blockquote>
<p>Nem akartam egyházmegyés pap lenni, mert <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a közösség, a fogadalmak, a
misszió közös megélése vonzott. Tartozni akartam egy közösséghez.</span></b></p>
</blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Majdnem kapucinus lettem, de ők <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem voltak</span> annyira nyitottak a misszióra, ami nagyon fontos volt nekem.</b></p>
<p></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mikor lépett be a verbita rendbe?</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– 1991-ben kezdődött a noviciátus, 1997-ben tettem le az
örökfogadalmam, és 1998-ban szenteltek pappá. A képzés nálunk nyolc évig
tart. A teológia és a filozófia mellett megtanulunk nemzetközi
közösségben élni, hiszen aki belép a verbita rendbe, az készen áll arra,
hogy más nemzeteket szolgáljon. A képzés alatt oroszországi misszióba
jártam, aztán küldetést kaptam Magyarországra. </b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Hogyan került ide?</b></p>
<p>– <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A verbita rendben van egy gyakorlat: örökfogadalom előtt le kell
írni, hogy milyen országba, milyen nyelvterületre vágyunk. Biztos voltam
benne, hogy Afrikát fogom írni. De a lelkemben megjelent egy gyöngéd
érzés, hogy ne azt írjam be. A következő küzdelem a megkülönböztetés
folyamata volt. Végül első helyre azt írtam, hogy oda megyek, ahová a
generális atya küld. A második-harmadik helyre írtam az angol és francia
nyelvű Afrikát. Szent Arnold Janssen Steylben alapította a verbita
rendet, ott van a sírja is. Az örökfogadalom előtt volt ott egy
lelkigyakorlat. Hívott az általános főnök helyettese, és kérdezte, nem
akarok-e Magyarországra menni. Rengeteg lehetőségre gondoltam, még
Észak- és Dél-Amerikára is, de Magyarországra <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyáltalán nem</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. Semmit sem
tudtam </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">róla. Kértem három percet, elmentem a rendalapító sírjához.
Amikor kimondtam az általános főnöknek, hogy oda megyek, ahová küldenek,
olyan béke szállt le rám! Igen, Magyarországra fogok menni.</span></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Két évig voltam káplán Lengyelországban, majd megérkeztem
Magyarországra. Először magyarul tanultam</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem ismertem</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a magyar
történelmet, és a magyar–lengyel barátságról </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">is csak annyit tudtam,</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy
volt Árpád-házi Kinga és Hedvig. 2000. szeptember 3-án érkeztem
Kőszegre, ahol megdöbbentő csend fogadott. Most már tudom, hogy
Magyarország </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">más Ózdon vagy Miskolcon…</span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g132646']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132646&v=1&p=1&img=c_9m7a2032.jpg" alt="" border="0" width="187" height="124"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hol szolgált a huszonhárom év alatt?</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Először a budapesti VIII. kerületi Kálvária térre kerültem Khirer
Imre atya mellé. Megismertem Teréz anya nővéreit, aztán prefektus
lettem, majd missziós titkárként bejártam szinte egész Magyarországot.
Kapcsolatot tartottam a plébánosokkal, és lelki programokat szerveztem.
Azután csatlakoztam a Cursillo mozgalomhoz, most is részt veszek benne,
és a Szent András Evangelizációs Iskola szolgálatában is. Hat éven át
voltam tartományfőnök. Három éve, 2020 augusztusában Bicskére helyeztek
plébánosnak, a társplébániákon is szolgálunk két indonéz
rendtestvéremmel. </b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Gazdag tapasztalatot szerzett rólunk, magyarokról. Lengyelként milyennek látja a hitünket, a lelkünket? </span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– A magyarokba bele van vésve a szeretet a történelmük iránt, fontos
nekik, hogy ezt megőrizzék és továbbadják. És mi van a történelmükben?
Az, hogy keresztény hit </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül</span></b> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nincs magyar. Gondoljunk csak Szent
Istvánra! Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy<span style="color:rgb(234,209,220)"> sok </span>nemzet
keveredik a magyarokban, van bennük szerb, horvát, lengyel, szlovák,
sváb vér. A kereszténység egyetlen családba hozza össze ezeket a
nemzeteket. A magyar lelkületet, kultúrát más kultúrák is
befolyásolják. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A nagy keveredés</span>ben a magyaroknak mégis erős öntudatuk
van, a hitüknek köszönhetően. A lengyeleknél nincs ekkora keveredés, ott
csak ukrán, litván vagy német vér folyt a felmenők ereiben. Az én
családom apai ágon a mai Ukrajnából, Tarnopolból származik, ami a
világháború előtt Lengyelországhoz tartozott. 1945-ben telepítették ki
őket onnan. Nincs ukrán a családomban.</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">Magyarországon a katolikusok mellett reformátusok és evangélikusok is
élnek. Lengyelországban nem tapasztalható meg ennyire az ökumenizmus,
hiszen ott katolikus világ van.</b></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magyarországon kezdtem megtanulni, mi az, hogy kereszténység. Szűz
Mária mély tisztelete is nagyon erős itt, fontos kegyhely Csíksomlyó,
Máriapócs, Szentkút</b></span>. </p>
</blockquote>
<p></p>
<p><b>Amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ideérkeztem, elcsodálkoztam</span></b>, <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">milyen szomorúak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a templomi
énekek. A szláv kultúrában a feltámadási énekek tele vannak örömmel.
Krisztus feltámadott – énekeljük Magyarországon, és a szövegben ugyan
ott az öröm, de a dallam<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> valahogy szomorú</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. Az emberek itt hajlamosabbak</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
depresszióra, a bezárkózásra</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. Az evangelizáció során azonban azt
tapasztaljuk, hogy nyitni akarnak.</span></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan fogadták Magyarországon?</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Láttam, hogy sok családban és a plébánián ki van téve a
częstochowai Szűz Mária képe. Azt is tapasztaltam, hogy nagy a
nyitottság a magyarokban a lengyelek és más nemzetek iránt. Megkaptam
azt a kegyelmet, hogy a magyar testvérek elfogadtak, befogadtak.
Barátság van a lengyel és a magyar nép között.</b></span> <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Bármilyen politikai erők
voltak, vannak és leszne</span></b>k,<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hit által mindig van barátság</span></b>. <b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A magyar és a
szlovák vagy a magyar és az ukrán nép között már nehezebb a kapcsolat.</span></b></p>
<blockquote>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">A nemzeteknek is a megbocsátás és a kiengesztelődés útján kell
járniuk. A verbita rend szerzetesei a világ minden tájától származnak,
mi hidak tudunk lenni a nemzetek között.</b></p>
</blockquote>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A sebeket, amelyek </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a történelem folyamán</span></b> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">keletkeznek </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a népek között,</span></b>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>rajtunk keresztül akarja gyógyítani Jézus. Ez a verbita rend missziója,
és az én misszióm is.</b></span></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Hol érzi otthon magát? </b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Lengyel vagyok, de huszonhárom éve itt élek és szolgálok,
misszionárius vagyok. Lengyelországban újra kellene építenem minden
emberi kapcsolatomat. Itt van az én otthonom. Magyar állampolgár lettem,
ez fontos nekem. A magyarokban megtaláltam, ami a lengyelekben is
megvan: a közelséget, a hazaszeretetet. Nemrég olvastam Tamási Áron
művét, az <i>Ábel-</i><i>trilógiát</i><i>;</i> magamra ismertem
benne. „A madárnak (…) szárnya van és szabadsága, az embernek pedig
egyetlen szülőföldje és sok kötelessége. (…) Azért vagyunk a világon,
hogy valahol otthon legyünk benne.” Nekem mint szerzetes papnak,
misszionáriusnak</b></span> <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><font size="4">az Eucharisztia az otthonom, </font></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">akárhol </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">élek. Azután a
közösség az otthonom, ahol szolgálok. És Magyarország az otthonom. Ebben
a sorrendben. Elsősorban tehát Istenben vagyok otthon. Magyarországon
különböző helyeken dolgoztam, különböző közösségekben és beosztásokban,
de mindig megtaláltam a helyem. Ez kegyelem. </span></b></p>
<p><font size="4"><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– A papi szolgálatban mi adja Önnek a legnagyobb örömet?</b></font></p>
<p><font size="4"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– A megbocsátás szentsége</b></span></font>. <b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nagyobb öröm nincs annál, mint amikor
látom az emberek arcán a szabadulás örömét. Ez jelenti számomra azt is,
hogy a helyemen vagyok. Amit Jézus tesz ilyenkor az emberek szívében, az
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">a magam emberi erejébő</span>l nem történne meg. Plébánosként <span style="background-color:rgb(217,234,211)">vannak
adminisztrációs feladataim, az építkezéssel is foglalkoznom kell, ami
sok időt elvesz</span>, de az egyensúlyt megtalálom a megbocsátás szentségében
és az eucharisztiában, a magánimádságban, a szemlélődésben és a
közösségi életben. Hárman vagyunk, nem kell egyedül lennünk, van kivel
együtt imádkoznunk, van napirendünk. Ez fontos nekem. Nem olyan ember
vagyok, aki szeretné az egyedüllétet. Jegyesoktatáson szoktam mondani,
hogy a házasságban Isten meg akarja tisztítani a házastársakat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az
önzés</span>től. A közösségi életben ugyanígy van. Mindenki menne a maga feje
után, mégis össze kell csiszolódnunk. </span></b></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g132646']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=132646&v=1&p=1&img=c_9m7a2085.jpg" alt="" border="0" width="686" height="456"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi a papi jelmondata?</span></b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– János első leveléből ezt választottam: „Isten a szeretet.” Amikor
Jeruzsálemben jártam, lefényképeztem egy festményt abban a templomban,
amelynek a titulusa Saint Peter in Gallicantu („in Gallicantu” – „ahol a
kakas kukorékolt”). És ez lett az ezüstmisés képem: Jézus és Péter
találkozik a Galileai-tónál a feltámadás után, és Jézus azt kérdezi a
tanítványától: „Szeretsz-e engem?” „Uram, te mindent tudsz, azt is
tudod, hogy szeretlek” – feleli Péter.</b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Hogyan ünnepli az ezüstmiséjét? </b></p>
<p><b style="background-color:rgb(255,242,204)">– Most hosszabb időre hazautazom Lengyelországba. Lesz egy
találkozónk azokkal a verbitákkal, akikkel huszonöt évvel ezelőtt együtt
szenteltek bennünket Szent Márk napján. Tizennégyen voltunk akkor, most
tizenegyen. A papszentelés után mindenki ment a világba. Most, hogy
„fiatalabbak” lettünk, tudunk újra találkozni. Van, aki Bangladesből,
más Zimbabwéból, Costa Ricából, az USA-ból, Új-Guinea szigetéről,
Japánból, Kongóból érkezik. Együtt dicsérjük az Urat egy nagy papi és
szerzetesi találkozón.</b></p>
<p><b>Szerző: Vámossy Erzsébet</b></p>
<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p></div>
<div id="m_-1397137978322128625m_-9064105139832718866DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width:46px;height:29px"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a></td></tr></tbody></table><a href="#m_-1397137978322128625_m_-9064105139832718866_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>