[Grem] Márciusban elhunyt a kenyai szegények magyar missziós orvosa, Meggyes Bálint (1946-2023)

[Emoke Greschik]

 A kenyai szegények missziós orvosa, Meggyes Bálint (1946–2023)
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2023. április 27.,
csütörtök | 12:38
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kenyai-szegenyek-misszios-orvosa-meggyes-balint-1946-2023

A 23 évig Kenyában missziós orvosként szolgáló, betegei által csak „fehér
angyalnak” nevezett Meggyes Bálint március elején hunyt el, 77 éves
korában. Ullmann Péter OPraem emeritus gödöllői premontrei kormányzó
perjel, valamint testvérei segítségével emlékezünk egy különleges és
különlegesen szerény emberre.

Testvérei és a zsámbéki-gödöllői premontreiek nevében szeretettel
emlékezünk meg Meggyes Bálintról, Zsámbék szülöttéről, a szegények
orvosáról és több mint két évtizedes missziós orvosi munkájáról. A
csendben, szinte rejtettségben élő barátunkért a hálás zsámbékiak, távoli
barátok, egykori iskolatársak, orvosok, premontreiek adtunk hálát
szülőfaluja temetőjében. Szüleinek, a falu egykori áldozatos orvosainak
sírján a felirat: „pro vobis”. Melléjük temettük 2023. március 10-én Bálint
doktor megfáradt testét. Ideje, hogy halála után nyilvánosságra hozzuk
élete titkát, mert erről a testvérei által fogalmazott nekrológ idézett
részletei nem szólnak.

Szülei halála után, a nyolcvanas években premontrei szerzetes barátjának
elárulta, hogy érettségije táján az egyházi szolgálatra érzett hivatást.
Azonban szülei kérték, hogy várjon tervével, előbb végezzen orvosi egyetemi
tanulmányokat.

Kiváló, lelkiismeretes orvos lett. Trabantjában mindig volt infúziós
állvány és sürgősségi gyógyszerek; családorvosként is úgy szolgált, mint
mentősként. Sokan szerették, számíthattak segítségére. Szívesen hallgattuk
derűs történeteit a pannonhalmi atyákról, kedves példaképeiről, gyerekkori
emlékeit a zsámbéki idős svábokról, cigányokról, szülei gondozottjairól.
Mégis magányosan élt, mert nem mondott le eredeti vágyáról, a szerzetespapi
életről. Amikor megnyílt a lehetőség, többfelé kerestük a lehetőséget, hogy
sokrétű orvosi tapasztalatát valamelyik missziós rendben értékesítse. A
zsámbéki-gödöllői premontreiek harmadrendjének tagja lett, és rendi
jelöltnek tekintettük. Peruban Santa Clotildéban, a premontreiek őserdei
orvosmissziójában kész hely várt rá a De Pere-i apátságban töltendő
noviciátus után. Végül másképp döntött.

A kilencvenes évek közepén találkozott a magyar kamilliánusokkal. A rend
olasz tartománya meghívta Kenyába, ottani kórházukba önkéntesnek, és az
első látogatás után évtizedekre ott maradt. Itthon nem sokan tudták, hogy
Bálint fizetés nélkül szolgált Tabakában, a kamilliánusok kórházában,
rövidebb ideig pedig a Viktória-tó közelében, Karunguban, a másik kórházban.

A 23 évi szolgálatról, a hősies életről kevés hír érkezett. Kapcsolatunk az
egymást támogató imádság volt, és néhány hazalátogatás, amikor összegyűlt
egy kis összeg a repülőútra. Egy levelében elárulta, hogy az atyáktól
kapott zsebpénze elmegy az őslakosok kórházi költségeire, de ezzel és
aszkétikus remeteéletével nem dicsekedett. Boldogan, nyilvános fogadalom
nélküli szerzetesként megtalálta hivatását. Talán egyszer majd
levelezéséből rekonstruálhatjuk példaadó életét.

Két évvel ezelőtt, 75 évesen úgy döntött, hogy hazatér. Itthon a
bürokratikus szabályok miatt nem kaphatott működési engedélyt, mert az AIDS
és a trópusi betegségek tapasztalt gyógyítója, a kenyai szegények „fehér
orvosa” 23 évi afrikai szolgálata alatt nem vett részt az itthoni kötelező
továbbképzéseken.

Zsámbékon, a premontrei nővérek Szent Gertrud Idősek Otthonában volt egy
szobácskája. Mindenki örült, hogy újra itthon van Bálint doktor, a régi
öregek „Bálintkája”. Testvérei szerint hivatása „mártírja” lett. Egy
lappangó trópusi májbetegséget hozott haza. Csendben viselte a terhet,
kissé görnyedten rótta az utcákat az egykori családi ház, a templom és az
otthon között. Egy este üzent, hogy másnap nem szeretne fárasztani valakit
egy kórházi fuvarral. És azon éjjel betegsége szövődménye, egy talán rövid,
de szó szerint véres szenvedés hirtelen kioltotta életét! (Ullmann Péter
OPraem)

Részletek testvérei megemlékezéséből:

Dr. Meggyes Bálint 2023. március 1-jén, életének 77. évében elfogadta
teremtő Urának hívó szavát, és követte Őt országába. Vele az önfeláldozás
óriása szállt sírba, akitől semmi sem állt távolabb, mintsem hogy óriásnak
tekintsék, mert szerény, segítő- és áldozatkész volt, megértést, tapintatot
és szeretetet sugározott. (…)

1946. augusztus 4-én született Meggyes József és Sáfár Mária harmadik
gyermekeként. Hitét szüleitől kapta.

Kisgyermekkorában felismerhető volt rendkívüli szellemi képessége.
Egyéniségének kialakításában a családon kívül meghatározó volt a
Pannonhalmi Bencés Gimnázium. (…) Egyetemi éveiben segített orvos szüleinek
Zsámbékon az ügyeletekben, és megtanulta édesapjától a jó diagnózisok
felállítását. Zsámbékon, a Petőfi Sándor utca 33. alatt egy erős orvosi
csapat működött, esténként orvosi konzíliumot tartottak. Bálint fejébe
teljes vasúti menetrendek fértek bele, és kitartása, munkabíró ereje és
különleges memóriája révén „summa cum laude” eredménnyel fejezte be az
orvosi egyetemet… Éveket töltött a móri és székesfehérvári kórházak
urológiai és sebészeti osztályain, sebészi szakképesítést szerzett. Sok
éven át volt körzeti orvos, segítette a szegényeket és elesetteket.
Gyermekkori álmát követve mentőorvos is lett. (…)

Igazából Afrikában találta meg családját, itt édesanyja gyermekotthoni
munkáját követte, árva gyerekeket gyógyított Kenyában.

Betegei nagyon szerették, „fehér angyalnak” nevezték… Hazatérve
érdekfeszítő módon mesélt esetekről, életmentésekről: volt víziló által
megharapott fiatalember, törzsi háborúban szerzett nyílsérülés vagy
növényirtóval elkövetett öngyilkossági kísérlet. A növényirtónak
légzésbénító hatása van, de Bálint tudta, hogy a vegyszer a szervezetben
bizonyos idő alatt leépül, és ha addig sikerül a légzést mesterségesen
fenntartani, a beteg életben marad. Az aneszteziológus nem tudott segíteni,
ezért Bálint a rendelkezésre álló nagyon egyszerű eszközökkel és rendkívüli
fizikai erőbevetéssel több mint egy órán keresztül mesterségesen
lélegeztette a beteget, aki később gyógyultan távozott a kórházból. Az
ilyen kezeléshez nemcsak tudás, erő és kitartás, hanem hit is szükséges.
(…) Bálint „a pályát befutotta, a hitet megtartotta”, életcélját, az
embereken való segítést teljesítette. (Meggyes Tamás és Gábor)


*Forrás és fotó: Gödöllői Premontrei Apátság*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230427/e8e35b41/attachment.html>