[Grem] 'A szolgálat öröme' az ifjú Riesz D. atya és öccse Riesz B. papnövendék életében

[Emoke Greschik]

 A szolgálat öröme
#hivatás <https://bizdramagad.hu/kereses?search=hivat%C3%A1s>
#hivatástisztázás
<https://bizdramagad.hu/kereses?search=hivat%C3%A1stiszt%C3%A1z%C3%A1s>
#hivatás
választás
<https://bizdramagad.hu/kereses?search=hivat%C3%A1s+v%C3%A1laszt%C3%A1s>
https://bizdramagad.hu/cikk/a-szolgalat-orome

*Két fiatalember, akik arra tették fel életüket, hogy másokat is
elvezessenek az életet átformálni képes kapcsolatra Istennel, a szív és
szív találkozására, melyben ők is megtapasztalták, hogy szeretve vannak. A
Riesz testvérek, a 2021-ben Esztergomban pappá szentelt Domonkos és
ötödéves papnövendék, Benedek mesélnek útjukról a papság felé, képzésükről,
szolgálatukról. Két életút a papi élet vonzásában.*

 *Riesz Domonkos a kelenföldi Szent Gellért-templom káplánja. *

*Papságod második évét töltöd. Jó papnak lenni? *

R.D.: *Mindennap hálás vagyo*k, hogy annyi jó ember vesz körül, hogy
családok életének része vagyok. A Szent Gellért-plébánia valóban egy nagy
család, Isten családja, melyben nekem is megvan a helyem és a feladatom.
Nem tudom, *van-e más a világon, ami annyi sok különböző gondolkodású,
korú, életállapotú embert *összetart, mint a hitünk. *Nagy ajándék ebbe a
családba tartozni, és benne atyaként jelen lenni. Ez a papság közösségi
öröme.*

Egyéni életemben pedig az, hogy *Isten közelében lehetek, amikor ő
cselekszik, életeket formál akár egy szentmise, lelkigyakorlat,
szentgyónás, hittan alkalmával*. Rengeteg ilyen pillanat van. Az ad a
legnagyobb erőt, hogy *Isten közelében vagyok, aki nagy hatalommal és
szeretettel van jelen az emberek életében.*

*Káplánként milyen területeken teljesítesz szolgálatot?*

R.D.: *Bekapcsolódom a plébániai pasztoráció minden elemébe, de főként a
fiatalokkal dolgozom*, több gimnazista csapatom van, foglalkozom
egyetemistákkal is, *hittant tanítok* a Weiner Leó Katolikus Zeneművészeti
Szakgimnáziumban. *Jó megélni, hogy a fiatalok keresik Istent, s az
életükben valóban jelen van. Miközben próbálok alkalmat teremteni számukra
az Istennel való találkozásra, tapasztalom, hogy Isten működik, csodákat
tesz, változást hoz.*

Sok lelki programot szervezünk, noha nem könnyű felkelteni ezek iránt az
óriási kínálatban az érdeklődést. *A fiatalságnak kell a hordozóanyag,
vagyis az élménydús program, ami által az üzenet átmegy, de az a fontos,
hogy ez másodlagos legyen az üzenethez képest*. A szervezésben mindig bőven
vannak nehézségek, ha ezekkel megküzdünk, és eljutunk Isten közelébe, ott *Ő
át tudja venni az irányítást.*

Sokszor rádöbbenek,* a fiataloknak elsősorban nem nagy történésekre,
látványos dolgokra van szükségük, hanem a csendes jelenlétre és az
elérhetőségre,* *hogy egy pap *jókor, jó helyen legyen jelen. Legyenek
válaszai, és *a Jóistennel össze tudjon kapcsolni*. Isten előbb-utóbb
megszólítja mindegyikünket, mindenkinek ad valamit. *Meg kell küzdeni, hogy
a közelébe kerüljünk, de ez hoz igazi változást.*

Riesz Domonkos

*Mit szeretnél átadni a fiataloknak, s milyen befogadást tapasztalsz?*

R.D.: Részben korosztályfüggő, de azt mindenképpen *szeretném közvetíteni,
hogy Isten őket végtelen gondossággal, szeretettel teremtette.* Egy
különleges feladatra szánta őket, hogy *felismerjék, tudnak tenni, tudják
gazdagítani a környezetüket,* és sokat számít, amit tesznek akkor is, ha
ez nem szembetűnő. Isten akar tőlük valamit, ez egy szeretetteljes meghívás
feléjük arra, hogy felfedezzék, *életük egyedi ajándék*. S *ahhoz, hogy ezt
át tudják adni, **el kell fogadni önmagukat.* A befogadás tekintetében sok
múlik azon, valaki azért jött, mert ott akar lenni, vagy küldték, vagy
kötelező. *A tapasztalat, hogy a plébánián jó dolgok történnek*, az* meg
tudja nyitni a fiatalokat.*

*Sugárzik belőled a lelkesedés. Honnan táplálkozik?*

R.D.: Valóban rengeteg energia ennyi munka, *kellenek a források.* * Vannak
természetesen kudarcaim is*. Felismertem*, hosszú távon kell gondolkodni és
türelmesnek lenni. Nagy erőforrás, hogy a szemináriumi évfolyamommal minden
hónapban találkozunk. Át tudjuk beszélni, ki hogy van. Van egy másik
csapat, akikkel arról beszélgetünk, lelkivezetésünkben, mindennapjainkban
hogyan tapasztaljuk Isten jelenlétét, hogyan tudunk Istenre irányulni.
Mellette vannak szabadidős tevékenységek, barátok, kirándulások, sport.
Ajándék az is, hogy plébánosommal, Kelemen Imre atyával van igényünk arra,
hogy együtt imádkozzunk, beszélgessünk. Közösségben tudunk dolgozni.*

*Négy fiútestvérből egy pap és egy papnövendék. Hogyan éltétek meg a
gyerekkorotokat, mennyire vagytok egymás barátai is? *

R.D.: *Két bátyám van, egyikük hat évvel, a másik tíz évvel idősebb nálam,
öcsém pedig két évvel fiatalabb. Jó testvérek voltunk és vagyunk.
Összejárunk, bátyám két gyermekét én kereszteltem. Öcsémmel nagyon
összenőttünk, egy közösségbe jártunk, együtt lettünk vezetők a városmajori
plébánián. Aztán együtt készültünk a papságra.*

*Milyen volt számotokra az élet a városmajori plébánián?*

R.D.: Mi tulajdonképpen ott nőttünk fel. Be kell vallanom, nem az kötött a
templomhoz, hogy milyen jó szentmisére járni, mert azt néha untam. De *voltak
olyan emberek, akik miatt megérte odamenni. Csak később ismertem azt fel,
hogy az a sok jó fej ember nem véletlenül van ott, hanem valaki miatt.*

Mikor Csépányi Gábor atya odakerült, még inkább fellendült az ifjúság
számára az élet. Több vezető összefogott, *a hitoktatókkal és az atyával
táborokat is szerveztünk. Óriási lelkesedéssel fogtunk bele a programokba,
ez számtalan fiatalt megmozgatott. Nekem sokat jelentett, hogy hozzá tudok
tenni a közösség életéhez, hogy számít, ott vagyok.*

*Mi és ki segített neked az igen kimondásában?*

R.D.: Természetesen *az adta az alapot, hogy keresztény, hitét gyakorló
családban nőttem fel. Kiskorunk óta jártunk templomba, és otthon is
imádkoztun*k. Amikor annyira kicsik voltunk, hogy még nem tudtunk szavakkal
imádkozni, a szüleink énekeltek, mi beledúdolgattunk. *A család értékeiben
benne volt, hogy közösségbe járni érdemes,* mert ott olyan kapcsolatok és
barátságok tudnak kialakulni, amik egész életre meghatározók lehetnek, és
segítenek a hittel és Istennel teljesen más keretek között megismerkedni.

Sokat adott, hogy *mind a 12 osztályt ferences gimnáziumban, a Szent
Angélában végeztem. Nagyon szerettük az elsőáldozásra felkészítő Cseri
Nikodémus OFM atyát. Neki köszönhetően alakult ki bennem az alapvető
bizalom és a pozitív papkép. A gimnáziumi lelkinapok emlékezetesek*,
különös az, amikor egy több napos eső beszorított minket a házba, ahol *egy
szentségimádáson megtapasztalt valóság lett számomra Isten jelenléte.*

Ezekben az években állt mellettünk Gábor atya, a vele való személyes
kapcsolat sokat számított akkor, és azóta is. Összességében *olyan papok
mellett nőttem fel, akik szimpatikusak voltak, akiket boldognak láttam
saját hivatásukban.* *Magával ragadó volt, hogy Isten hívása nem elvárás,
hanem meghívás, és felszabadító volt az ígéret, hogy az életben nem kell
teljesen egyedül boldogulnom, hanem ott van mellettem, segít nekem.*

*Mi a te hivatásod alapja?*

R.D.: *Azon a bizonyos szentségimádáson biztatást kaptam, hogy szólítsam
meg Istent, mondjam el, ami bennem van. Háromnegyed óráin át csak mondtam
és mondtam. Kiadtam a saját magammal való problémáimat, kudarcélményeimet a
tanulásban, a kapcsolataimban. Jó érzés volt, hogy van valaki a vonal
túloldalán, aki meghallgat, és megnyugtató volt a jelenlétében lenni. Ez az
imaélmény elvezetett oda, hogy bérmálkozni jelentkeztem. Megtapasztalt
valóság lett, hogy Isten jó, egyre többször éltem meg, ha rábízom a
dolgaimat, akkor azok jobban sikerülnek. *

*Elsőéves pszichológushallgató voltam, amikor egy lelkigyakorlaton
megéreztem, Isten a papságra hív. Elkezdtem ugyan a másodévet, de már
lélekben nem* *ott* *jártam. A hívás vissza-visszatért, és annyira vonzó
volt, hogy nem tudtam nemet mondani. Nem tudtam, mert nem akartam. Tudtam,
hogy ezt a hívást nem csak megéri követni, hanem én szeretném is.
Elköteleződtem, és ez egy nagy szabadságot adott. *

*Mit jelentettek a papságra felkészítő tanulmányok az esztergomi
szemináriumban?*

R.D.: Amikor kezdtem, *a nagy öregek azt mondták, olyanok lesznek a
szemináriumi évek, amilyenné mi tesszük*. Négy oldalról közelítenék. *Elméleti
tanulmányok, gyakorlat, hitélet, közösség.* A tanulmányok értéke számomra,
hogy átfogó képet kaptunk arról, akiben hiszünk, arról, amit hiszünk.
Ahhoz, hogy ez a tudás ne csak lexikális maradjon, hanem átimádkozott
legyen, az az egyéni felelősségem. Örülök, hogy *nagy tudású tanáraim
voltak, láthattam, a tudás személyes életükhöz is hozzáad*.

*A hitéletet tekintve Esztergom előnyös helyzetben van, aki szeret a
szabadban imádkozni, a természet karnyújtásnyira elérhető, aki templomot
keres, az is bőven tud választani*. Sok lehetőséget kaptunk a hitéletünk
formálásában. Atyák jöttek előadni, *sokféle lelkiséget, egyéniséget
megismertünk. Nagyobb rálátást kaptunk az országra, és sok utat láthattunk.
Hosszú évek szolgálatát, s a megtapasztalt hűség erőt is adott*. Megvolt az
a veszély, ha mindenkiből kivesszük, ami szimpatikus, és összeállítunk egy
követhetetlen ideált, de *meg lehetett találni azokat a példákat, melyek
igazán motiválni tudnak.*

*A mostani képzésben azt látom, egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati
oldal. *Egy kispap például egy évet töltött nálunk, lehetőséget kapott erre
a szemináriumban. Azt gondolom, *úgy tanul az ember a legtöbbet, ha
csinálja is. Nekem nagyon fontos, hogy a szemináriumban papbarátokat
kaptam. Itt jelentett a legtöbbet, mi mit tettünk bele, hogyan voltunk
jelen, hogyan viszonyultunk egymáshoz, milyen kezdeményezésink voltak*. Ezt
segítették a házban kapott szolgálatok, melyeket együttműködésben
végeztünk, és mindenki magáénak érezte a szemináriumot. A legtöbb rajtunk
múlt, központilag nem előírható, hogy háromra szeresse mindenki erősebben a
másikat. Én * találtam olyan embereket, akikkel kialakult testvéri barátság
ma is kísér, és értékesnek éltem meg a szemináriumban töltött időt.*



*Riesz Beni a Központi Szemináriumban ötödéves papnövendék. Néhány hónap
múlva ünnepli diakónussá szentelését. *

*Két különböző szemináriumban képződtök. Te hogyan kerültél a Központiba?*

R.B.: *A felvételivel indult, eltöltöttünk egy hétvégét beszélgetésekkel,
különböző programokkal Esztergomban. Rá egy hónapra értesültem arról, hogy
felvettek, és a Központi Szemináriumba küldenek. Ez váratlanul ért,
igazából nem is kaptam rá magyarázatot, hogy miért alakult így, hiszen
ritkaság, hogy a Főegyházmegyéből ide kerül az ember*. Ezzel együtt hálás
vagyok érte, *a gondviselés keze nyomának érzékelem. A közösségben
megtaláltam a helyem, és budapestiként sokféle szolgálatot is tudok
vállalni.*

*A diakónusszentelés küszöbén hogyan értékeled képzéseteket*?

R.B.: *Különlegesség a mi szemináriumunkban, hogy nagy tere van a
szabadságnak*, hogy ne külső elvárások mentén képződjünk, hanem *a belső
motivációink alakítsanak. Sokkal többet jelent számomra, ha azért tanulok,
azért állok nyitott szívvel Isten előtt, mert ez a belső vágyam. A
bizalomnak ezért a légköréért hálás vagyok.*

Emellett *itt az ország szinte minden egyházmegyéjéből tanulunk együtt, így
bárhova is megyek, ott találkozhatok ismerősökkel*. Ennek a fordítottja is
igaz, azaz sokkal több tudatosságot igényel a megyéstársaimmal való
kapcsolattartás.

Értéknek élem meg azt is, hogy *a gyakorlati képzésben is kapunk
szabadságot, például a szerdai nap fenn van tartva arra, hogy ha
szolgálatot szeretnénk végezni, megtehessük. Ez egy fakultatív lehetőség,
melynek keretében mindenki meg tudja találni azt a szolgálatot, amelyre
indíttatást tapasztal. Én például egy ifjúsági közösséget vezetek,
lelkigyakorlatokat, lelkinapokat tartok, lelkivezetésre járnak hozzám*,
igyekszem az Istennel való találkozás tereit segíteni. Jó sűrűek a
mindennapok, de mégis örülök, hogy élni tudom így kicsiben a
lelkipásztorkodásnak azt az útját, amire készülök.

*A hitélet alakításában hogyan segít a szeminárium?*

R.B.:* Sok segítséget kapunk a spirituálisunktól,* Száraz László atyától.*
Adott egy keret, zsolozsmával, szentmisével, csendes időkkel, vannak
különböző lelki programjaink, *mindezeken túl pedig önszerveződő módon is
találkozunk, imádkozunk, azaz abban is szabadságot kapunk, hogy
kezdeményezzük a közös imádságot. Például *rendszeresen megszólítjuk
egymást szentségimádásra vagy éppen dicsőítésre. A szemlélődésnek is többen
szívesen adunk teret, ebben is bátorítjuk egymást. Idén egy olyan
imacsoportot is alakítottunk, ahol reflexióra van lehetőség, hogy ki hogyan
tapasztalja Istent, hogy mi történik az imádságainkban. Ilyen mélyen
beszélgetni egymással számomra nagyon megerősítő, nagy ajándék a bizalomnak
ez a légköre.*

*Szabadságról beszélsz. Mennyire tudtok élni ezzel a szabadsággal,
felkészítenek arra, hogy gazdagodásotokra használjátok*?

R.B.: Természetesen van ebben kockázat, bátorság kell ahhoz, hogy az
elöljáró ezt a szabadságot biztosítsa. Ezzel együtt én úgy látom, hogy csak
ennek van értelme. Azt hiszem, *a belülről fakadó motivációk alakítanak
igazán. Isten is ezt a kockázatot vállalja, amikor nekünk szabad akaratot,
döntési szabadságot ad.*

*Hogyan találtad meg az utad a papság felé?*

R.B.: *Az utam hasonló a testvéreméhez*. *Bár hívő családban nőttem fel,
kamaszként azt gondoltam, hogy templomba járni inkább csak egy szép szokás.*
Aztán jött egy fordulópont a gimnazista éveim vége felé *egy
lelkigyakorlaton, ahol egy váratlan felfedezés ért. Ott azt éreztem, hogy
van Valaki nagyon élő és személyes „a vonal túlsó végén”, aki
megmagyarázhatatlan módon szeret. Azt a valakit, aki vagyok. Eleven és
rendkívül örömteli felfedezés volt ez. Istennel lenni milyen nagy öröm!*

Ennek kapcsán elkezdtem keresni a Vele való találkozás lehetőségeit*. A
gimnázium után turizmus szakra jelentkeztem*, *de közben a városmajori
plébánia volt az igazi otthonom*, *ahol barátokra találtam, örömmel
vállaltam feladatokat. Ahogy egyre inkább Isten felé fordultam, szerettem
volna ennek örömét átadni a gyerekeknek, fiataloknak is*, ehhez
kapcsolódóan is szép tapasztalataim vannak.

Mindeközben *egyre erősödött az bennem, hogy Isten közelségéből szeretnék
még többet adni az embereknek, így fordultam a katekéta képzés felé,* el is
kezdtem tanítani. A vágy azonban még tovább erősödött, hogy szeretnék
nemcsak kicsit, nem csak félszívvel együtt lenni Istennel. *Egy belső
vonzás arra hívott, Isten legyen az, akivel összekötöm az életem*.* Az
elején egy kissé félelmetes, de ugyanakkor egy nagyon vonzó, lelkesítő
hívást éltem meg.*

*Testvéred paptestvéred is.*

R.B.: *Doma óriási ajándék nekem. Eleve összetartó család vagyunk, mindent
megtennénk egymásért, a szülők is értünk, a bátyáimmal egymásért és
szüleinkért. Amiben tudjuk, segítjük egymást, és ez biztos hátországot
jelent. Domával korban is közel vagyunk, hasonló életpályát járunk. Nagyon
megértjük egymás örömeit és bánatait. Összetartunk, rendszeresen
találkozunk. Egyszerre tesós és mély baráti kapcsolat, ugyanakkor
szakmailag is segítjük egymást, megosztjuk egymással tapasztalatainkat.*

*Hamarosan itt a szentelés. *

R.B.: Igen, *már várom, ahogy azt is, hogy a diakónusi évtől egy plébánián
0-24-ben szolgálatban állhassak*. Előtte pedig még jön a nyár, ilyenkor -
úgy szoktam mondani -, hogy turnéra indulok, táborról táborra, közösségről
közösségre, az ország különböző pontjaira. Lelkesítő és olyan szép, ahogy
mindenhol kicsit talán hozzá tudok tenni, hogy emberek közelebb lépjenek
Istenhez.

*Szeretnék minél többeket afelé segíteni, hogy tapasztalják, hogyan is
fordul feléjük Isten, hogy valódi, élő kapcsolat alakuljon, szív és szív
kapcsolódása*. Látom, hogy sokak számára ez mekkora öröm, milyen erős
kapaszkodó az életben. *A szavaim előbb-utóbb biztosan feledésbe merülnek
majd, de az élő, személyes kapcsolat egészen az örökkévalóságig tart!*

*Szerkesztői kiegészítés:*

*Ha hívást érzel a papi hivatásra:*

Először is mondd el a plébánosodnak vagy lelkivezetődnek, hogy úgy
gondolod, hogy Isten papi szolgálatra hív! Ha támogatja a szándékodat, el
kell döntened, hogy hova jelentkezel
<http://esztergomiszeminarium.eu/hivatas/hiv-az-ur/vegul/jelentkezes/>. A
kispapok mindig egy egyházmegye papnövendékeként készülnek a jövendő
szolgálatukra. Amelyik egyházmegye megyéspüspöke veszi fel őket
növendéknek, később ugyanott fognak papként tevékenykedni. Ezért
mindenekelőtt arról kell döntened, hogy melyik egyházmegye főpásztoránál
jelentkezel. Általában a felvételt kérők a lakóhelyük szerinti
megyéspüspökhöz fordulnak kérelmükkel, vagy esetlegesen oda, ahová más
módon kötődnek. A jelentkezés tehát NEM egy adott szemináriumba történik,
hanem egy megyéspüspöknél illetve egyházmegyénél. Amikor megkapod a
felvételedről szóló döntést, és az pozitív, az fogja tartalmazni, hogy a
főpásztor melyik szemináriumba
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/egyhazmegyei-szeminariumok> küld
tanulmányaid megkezdésére. (Forrás: http://esztergomiszeminarium.eu/)

*Miből áll a felvételi?*

Esztergomban (szemináriumonként eltérő lehet): A felvételi június végén
van, amit néhány napos együttlét előz meg. Ebben a pár napban a jelentkezők
bemutató órákon vesznek részt, kirándulnak, megismerik egymást és
beszélgetnek az elöljárókkal. Ezután van egy orvosi vizsgálat. Az utolsó
napon kerül sor a hivatalos felvételire: találkozás a Bíboros atyával és a
felvételi bizottsággal. Miután minden jelentkező sorra került, a Bíboros úr
dönt, hogy felvesz-e a Főegyházmegye kispapjai közé. A döntésről később
kapsz hivatalos írásbeli értesítést. (Forrás:
http://esztergomiszeminarium.eu/)

*Tanulmányok:*

Az első év egy előkészítő időszak. A hangsúly a lelki képzésen és a
közösségbe való beilleszkedésen van. A másod- és harmadéven egyre több
teológiai tárgyat veszünk fel, nagyrészt azonban a filozófia teszi ki az
órák számát. A másodévesek Krisztus Király ünnepén öltik magukra a
reverendát ünnepélyesen, a főszékesegyházban. A harmadéveseknek ősszel, a
lelkigyakorlat után van a lektorrá avatásuk. A negyed-ötödév a kifejezett
teológia: dogmatikát, erkölcsteológiát, Szentírás-magyarázatot (egzegézist)
és egyéb teológiai tárgyakat tanulunk. Negyedévben van az akolitussá
avatás. Az ötödéveseket, ha alkalmasnak találják őket, püspökük az év végén
diakónussá szenteli. A hatodévesek (diakónusok) már kifelé tekintenek a
szemináriumból: első félévben egy plébánián teljesítenek szolgálatot, a
második félévben pedig olyan, kifejezetten gyakorlati tárgyakat tanulnak,
amelyek leendő papi munkájukkal függenek össze. Az év végén van az
államvizsga és az egyházjogi vizsga. Ezután június közepén a bíboros atya
pappá szenteli őket. Augusztus elsejétől pedig elfoglalják első kápláni
helyüket. (Forrás: http://esztergomiszeminarium.eu/)

*További információk: *http://esztergomiszeminarium.eu/,
https://papihivatas.com/

*További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel
havi hírlevelünkre itt <https://bizdramagad.hu/hirlevel_feliratkozas>!*

*Forrás:* Bízd Rá Magad Média
*Szerző:* Trauttwein Éva
*Kép forrása:* Trauttwein Éva

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230416/4bd47099/attachment.html>