[Grem] Csaba testvér, a vígasztaló

[Emoke Greschik]

Csaba testvér, a vigasztaló
<https://mandiner.hu/cikk/20230328_csaba_testver_a_vigasztalo>
2023. április 10. 8:58
 https://mandiner.hu/cikk/20230328_csaba_testver_a_vigasztalo
Csender Levente
Ki valójában Böjte Csaba? Csender Levente író megkérdezte erről magát a
ferences szerzetest. Böjte atya pedig válaszolt.

A Szent Ferenc életéről szóló könyvben azt olvastam, hogy Matteo testvér
egyszer így lépett Szent Ferenc elé: *„Miért téged, miért pont téged, miért
éppen téged?” *Szent Ferenc először nem értette a különös kérdést: *„Mit
akarsz ezzel mondani?”* Matteo testvér megismételte: *„Azt szeretném
megtudni, miért épp teutánad fut az egész világ. Miért akar mindenki téged
látni, rád hallgatni, neked engedelmeskedni?”*

Egyetlen alkalom volt, hogy le tudtunk ülni a dévai kolostor udvarára
beszélgetni, és rögtön feltettem a ferences szerzetesnek a kérdést: ki
Böjte Csaba?

*„Egy marék por, mint mindenki más *– mondta. *– Az ember nem más, mint az
a két kicsi kis sejt, ami anyánk méhében találkozik. Megszületünk,
elkezdünk totyogni, tipegni, motyogni, megtanulunk valamilyen szinten írni,
beszélni, járni, kacagni, de az igazi cél az, hogy felnőjünk oda, hogy a
teremtő Istenünkkel egy asztalhoz üljünk. Az emberi méltóság az, hogy Isten
méltónak talál minket a párbeszédre és arra, hogy odaüljünk hozzá. Minden
embernek ugyanaz a feladata, hogy ezt a fehér végtelent, ezt a titokzatos
csodát, a Teremtőjét valamilyen szinten megközelítse, vagy hagyja, hogy
megközelítse őt az Isten. Én nem szeretnék semmi más lenni, mint egy olyan
ember, aki a maga gyarlóságait, gyengeségeit, a marék porból született
korlátait ismerve, tiszteletben tartva megpróbál párbeszédet folytatni az
Istennel. Meg vagyok győződve, hogy a misztikus élet, az imádságos élet nem
valami rendkívüli, hanem mindannyiunk számára járható és elérhető cél.
Nagyon remélem, ahogy múlnak az évek, mind több ember fog ráébredni Isten
jelenlétére. Arra, hogy ő nem egy lakatlan sziget, hanem egy élő templom, a
Szentháromság otthona. Ha van valami érték, amit az emberek a szavaimban,
írásaimban, gondolataimban fontosnak tartanak, akkor az pontosan ez az
isteni szó, amit próbálok én is közvetíteni, hogy jónak lenni jobb, mint
rossznak, vagy hogy Isten selejtet nem teremt. Ezek olyan általános
igazságok, amik megállják bármelyik évszázadban a helyüket. Ha én magamnak
nevet adnék, akkor a Kis Böjte Csaba nevet adnám. Ki Jézus Krisztus? Magát
kinek tartotta? Mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk,
ezért nagyon fontos ez a kérdés. Jézus nem osztogat névjegykártyákat. A
píárosa eléggé gyenge. Az angyal elmondja Máriának, de nem viszi túlzásba
ezt a tevékenységet. Jézus maga is ritkán beszél erről. A föltámadás után
elmondja az apostolainak, hogy ne féljenek, mert hogyha ő elmegy, akkor
küld helyette a Mennyei Atya új vigasztalót, új bátorítót, a vigasztaló
Szentlelket. Jézus Krisztus magát vigasztalónak, bátorítónak nevezi, és én
Jézus Krisztusnak ezt a vonását tudatosan szeretném megélni. A gyerekeket,
a kollégái­mat lelkesíteni, vigasztalni, bátorítani, ez az én dolgom. Meg
tudod csinálni! Igaz, nehéz az az érettségi vizsga, de erősebb vagy, több
vagy, menni fog. Olyan jó látni, mikor a gyermek a szemedbe néz, és érzed,
hogy legalább egy centivel sikerült megemelned az önbizalmát, a reményét, a
jó szándékát, sikerült valamelyest megerősíteni. Ez a vigasztalás, amiről
Jézus beszél, az Ószövetségben is több helyen jelen van: Isten a prófétáját
vigasztalásnak küldte. Izajásnak kifejezetten mondja a Szentírásban, hogy
»menj, s vigasztald meg az én népemet«. Jézus is ezt tette, ha bárkivel
találkozott, az utána erősebb, szolidárisabb, bátrabb, határozottabb,
tisztább lett. Ha én egy szóban akarnám megfogalmazni a hivatásomat,
küldetésemet, én is ilyen szurkoló, drukkoló, hajrákiáltó legyek, mint a
focipálya mellett a szurkolók. A benga nagy játékosok rúgják a bőrt, és
kell nekik, hogy a lelátóról több ezren mondják, hogy hajrá, meg tudod
csinálni. Hazai pályán általában jobb eredményeket érnek el a csapatok,
mint idegenben, ahol esetleg kifütyülik. Ez olyan szép feladat, amibe akár
nyolcmilliárdan is bekapcsolódhatnánk. Olyan megalázó és szomorú, mikor
hallom egy-egy pedagógustól, hogy hát buta vagy, apád is ilyen volt,
belőled se lesz semmi. Ezzel nyissz, le is vágta a gyerek szárnyát.
Mennyivel másképp hangzik az, ha az ember elmondja, hogy más is indult
ilyen nehéz körülmények közül, és nézd meg, belőle ez lett, az lett, és te
is képes vagy rá, meg tudod csinálni, itt állok melletted, segítek, fog ez
menni. Látod, hogy a gyereknek csillogni kezd a szeme, megtelik erővel, és
nekilendül a feladatnak. Ha én választanám meg, hogy a sírkövemre mit
írjanak, akkor azt szeretném – persze az lenne a jó, ha ezt mások is
hitelesnek gondolnák –, hogy »Csaba testvér, a vigasztaló«.”*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230410/d3254f45/attachment.html>