[Grem] A skandináv katolikus püspökök kiállnak a hagyományos szexualitás mellett / a teljes levél

[Emoke Greschik]

 A skandináv püspökök kiállnak a hagyományos szexualitás mellett – A teljes
levél
https://vasarnap.hu/2023/04/03/skandinav-puspokok-kiallnak-hagyomanyos-szexualitas-mellett-teljes-level-katolikus-egyhaz-szexualitas-transznemuseg/

*Ahogy arról mi is beszámoltunk
<https://vasarnap.hu/2023/03/27/skandinav-puspokok-hagyomanyos-szexualitas-mellett-allnak/>,
az öt Skandináv ország, Izland, Svédország, Finnország, Norvégia és Dánia
püspökei hivatalos levelet tettek közzé, amelyben kiállnak a katolikus
egyház tanítása mellett a szexualitás kérdésében, és védelmezik a
„személyiség megtestesült integritását” a transzneműséget hirdető
ideológiákkal szemben.*

Az alábbiakban közöljük levelüket teljes terjedelemben, magyar fordításban.

*Kedves Testvéreim és Nővéreim! *

*A Nagyböjt negyven napja arra a negyven napra emlékeztet minket, amikor
Krisztus a pusztában böjtölt. De ez még nem minden: az Üdvtörténetben a
negyven napos időszakok Isten munkájának a szakaszait jelzik a megváltás
felé vezető úton, amelyek egészen a mai napig tartanak. Az első ilyen
beavatkozásra Noé idején került sor. Látva az ember okozta pusztítást, az
Úr tisztító keresztségnek vetette alá a földet. „Negyven napig ömlött az
eső a földre”. Az eredmény egy új kezdet volt.*

*Amikor Noé és a családja kilépett a megtisztított világba, Isten
megkötötte az első szövetségét minden élőlénnyel: megígérte, hogy többet
nem pusztítja el a világot özönvíz által. Az emberiségtől igazságosságot
kért: tiszteljék az Istent, építsenek békét, és népesítsék be a földet.
Arra hívott minket, hogy áldottan éljük az életünket a földön, és
megtaláljuk az örömöt másokban. A lehetőségeink csodálatosak, amíg nem
felejtjük el, hogy kik vagyunk: „Isten saját képmására teremtette az
embert”. Arra hívott minket, hogy felismerjük ezt a képet az életünkkel
kapcsolatos döntéseinkben. Megerősítve ezt a szövetséget, az Úr jelet
rajzolt az égre: „Szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség
jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a
szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami
fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között.”*

*Ezt, a szövetség jelét, a szivárványt napjainkban egyszerre politikai és
kulturális mozgalom szimbólumaként tartják számon. Ami nemes ennek a
mozgalomnak a törekvéseiben, azt elismerjük. Amennyiben minden emberi lény
méltóságáról és láthatóság utáni vágyakozásáról szólnak, osztozunk bennük.
Az Egyház elítéli az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját,
alapuljon az nemi identitáson vagy szexuális irányultságon. Kijelentjük
azonban, hogy nem értünk egyet azzal, amikor a mozgalom az emberi természet
olyan szemléletét terjeszti elő, amely messzire vezet a személyiség
megtestesült integritásától, mintha a biológiai nem a véletlen műve lenne.
És fellépünk ellene, amikor egy ilyen nézőpontot úgy kényszerítenek rá a
gyermekekre, mintha nem egy merész hipotézis, hanem egy bizonyított igazság
lenne, amelyet a kiskorúakra az önrendelkezés olyan súlyos terheként rónak,
amelyre még nem állnak készen. Érdekes: a mi intenzíven testtudatos
társadalmunk valójában félvállról veszi a testet, nem hajlandó azt az
identitás szempontjából jelentősnek tekinteni és azt feltételezi, hogy az
egyetlen énkép, amely számít, az az, amelyet a szubjektív önérzékelés hoz
létre, amivel saját képünkre formájuk magunkat.*

*Amikor azt valljuk, hogy Isten a saját képére teremtett minket, ez a kép
nem csak a lélekre utal. Rejtélyes módon a testben is ott gyökerezik.
Nekünk, keresztényeknek a test a személyiség velejárója: hiszünk a test
feltámadásában. Természetesen mindannyian változunk. Elképzelni sem tudjuk,
hogy az örökkévalóságban hogyan fog kinézni a testünk. Mi azonban a bibliai
autoritás és a hagyomány megalapozottsága alapján hisszük, hogy az elme, a
lélek és a test egysége örökké tart. Az örökkévalóságban felismerhetőek
leszünk olyannak, amilyenek most vagyunk, de a konfliktusok, amelyek még
mindig akadályozzák valódi énünk harmonikus kibontakozását, megoldódnak.*

*„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok”. Szent Pálnak meg kellett küzdenie
önmagával, hogy valódi hittel tegye meg ezt a kijelentést. Nekünk is elég
gyakran kell ezt tennünk. Tudatában vagyunk mindannak, amik nem vagyunk;
olyan ajándékokra összpontosítunk, amelyeket nem kaptunk meg, a ragaszkodás
vagy a megerősítés hiányzik az életünkből. Ezek a dolgok elszomorítanak
bennünket. Szeretnénk pótolni őket. Néha ez észszerű. Gyakran hiábavaló. Az
önelfogadáshoz vezető út a valóságos dolgokkal való foglalkozáson keresztül
vezet. Az életünk valósága magába foglalja az ellentmondásainkat és a
sebeinket. A Biblia és a szentek élete megmutatja, hogy a sebeink a
kegyelem által önmagunk és mások gyógyulásának forrásaivá válhatnak.*

*Isten képmása az emberi természetben a férfi és a nő komplementaritásában
nyilvánul meg. A férfi és a nő egymásnak teremtetett: a termékenység
parancsa ettől a kölcsönösségtől függ, amely a házasságban megszentelődik.
A Szentírásban a férfi és a nő házassága azzá a képpé válik, amely Isten
emberrel való kapcsolatát mutatja, amely a történet végén, a Bárány
menyegzőjén fog végleg beteljesedni. Ez nem azt jelenti, hogy ez az
egyesülés számunkra könnyű vagy fájdalommentes. Egyesek számára ez
lehetetlen megoldásnak tűnik. Sőt, a férfias és a nőies tulajdonságok
integrálása önmagunkba is nehéz lehet. Az Egyház ezt felismeri, és szeretné
átölelni és vigasztalni mindazokat, akik nehézséget tapasztalnak.*

*Az Önök püspökeiként hangsúlyozzuk: itt vagyunk mindenkiért, hogy
mindenkit elkísérjünk az útján. A szeretet utáni vágyakozás és a szexuális
kiteljesedés megtalálása közvetlenül érinti az embereket. Ezen a területen
sebezhetőek vagyunk. A kiteljesedés felé vezető úton türelemre, minden
egyes lépésnél pedig örömre van szükség. Hatalmas lépést jelent például a
promiszkuitásból való eljutás a hűségig, függetlenül attól, hogy a hűséges
kapcsolat teljes mértékben megfelel-e a szentséggel megáldott házassági
kötelék objektív rendjének. Minden tisztességre való törekvés
tiszteletreméltó, bátorítást érdemel. A bölcsességben és az erényben való
növekedés organikus – fokozatosan történik. Ugyanakkor a növekedésnek, hogy
eredményes legyen, egy cél felé kell haladnia. A mi küldetésünk és
feladatunk püspökként az, hogy Krisztus parancsainak békés, életet adó,
kezdetben keskeny, de előre haladva egyre szélesedő útja felé vezessünk.
Cserben hagynánk mindenkit, ha ennél kevesebbet tennénk. Nem arra lettünk
rendelve, hogy a saját kis elképzeléseinket hirdessük.*

*Az Egyházban mindenki számára van hely. Egy ősi szöveg szerint az egyház
„Isten emberiségre ereszkedő irgalma”. Ez az irgalom senkit nem zár ki. De
ez egyben magas követelményeket is támaszt. Ezt az eszményt a parancsolatok
fogalmazzák meg, amelyek segítenek kinőni a túl szűkre szabott énképünkből.
Arra vagyunk hivatottak, hogy új nőkké és férfiakká váljunk.
Mindannyiunkban vannak olyan káoszelemek, amelyeket rendezni kell. A
szentségi közösség feltételezi a Krisztus vérében megpecsételt szövetség
feltételeinek következetesen megélt elfogadását. Előfordulhat, hogy a
körülmények miatt egy katolikus egy bizonyos időre képtelen a szentségekhez
való járuláshoz, de ettől nem szűnik meg az Egyház tagjának lenni. A hitben
átélt belső száműzetés megtapasztalása a hovatartozás mélyebb érzéséhez
vezethet. A száműzöttek gyakran így tűnnek fel a Szentírásban.
Mindannyiunknak a kivonulás, az exodus útjára kell lépnie, de nem vagyunk
egyedül.*

*A megpróbáltatások idején is Isten első szövetségének jele vesz körül
bennünket. Arra hív, hogy keressük a létezésünk értelmét, de ne a
szivárvány fényeinek darabkáiban, hanem a teljes, pompás spektrum isteni
forrásában, és arra szólít, hogy Istenhez hasonlóvá váljunk. Krisztus
tanítványaiként, Isten képmására teremtve nem értékelhetjük a szivárvány
jelét kevesebbre, mint a Teremtő és a teremtmény közötti éltető
szerződésre. Isten megajándékozott „értékes és nagy ígéretekkel”, „hogy
általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek”. Isten képmása, amely a
lényünkre van formázva, a Krisztusban való megszentelődésre hív. Minden
egyéb értelmezése az emberi vágyakozásnak, amely ennél alacsonyabbra teszi
a mércét, keresztény szempontból nem megfelelő.*

*Az arról alkotott elképzelések, hogy mit jelent embernek, és így szexuális
lénynek lenni, változóban vannak. Amit ma természetesnek veszünk, holnap
már lehet, hogy elutasítjuk. Bárki, aki sokat tesz fel a mulandó
elméletekre, szörnyű sérülést kockáztat. Mély gyökerekre van szükségünk.
Igyekezzünk magunkévá tenni a keresztény tanítás alapelveit, miközben
barátsággal és tisztelettel fordulunk azok felé, akik idegenkednek tőlük.
Tartozunk annyival az Úrnak, magunknak és a világnak, hogy számot adjunk
arról, hogy miben hiszünk, és hogy miért hisszük, hogy ez igaz.*

*Sokakat zavarba ejt a szexualitásról szóló hagyományos keresztény tanítás.
Az ilyeneknek baráti tanácsokat tudunk ajánlani. Először is: próbálja
megismerni Krisztus hívását és ígéretét, jobban megérteni Őt a Szentíráson
és az imán, valamint a liturgián és az Egyház teljes tanításának
tanulmányozásán keresztül, ne csak innen-onnan összeszedett részletek
által. Vegyen részt az Egyház életében. Azoknak a kérdéseknek a horizontja,
amelyekkel elindul, így kitágul, ahogyan az elméje és a szíve is.
Másodszor, vegyük figyelembe a szexualitásról szóló tisztán világi
diskurzus korlátait – ezt bővíteni, gazdagítani kell. Megfelelő
kifejezésekre van szükségünk ahhoz, hogy beszélhessünk ezekről a fontos
dolgokról. Értékes hozzájárulással tudunk szolgálni, ha az Isten tervében
jelenlévő szexualitás szentségi természetét visszaállítjuk, a keresztény
tisztaság szépségét és a barátság örömét, amely bebizonyítja, hogy a
nagyszerű, felszabadító intimitás a nem szexuális természetű kapcsolatokban
is fellelhető.*

*Az Egyház tanításának lényege nem a szeretet korlátozása, hanem annak
lehetővé tétele. A Katolikus Egyház 1992-es Katekizmusa a prológus végén
megismétli az 1566-os Római Katekizmus egy részletét: „Ez ugyanis az a
kiválóbb út, melyet (…) az Apostol mutatott, amikor egész tanításának és
nevelésének módját a soha el nem múlik szeretethez kötötte. Ugyanis akár a
hit, akár a remény, akár a cselekvés tárgyául adunk elő valamit, mindig úgy
kell a mi Urunk szeretetének érvényesülnie benne, hogy bárki fölfoghassa: a
tökéletes keresztény erény bármely cselekedete nem máshonnan ered, mint a
szeretetből, és nincs más célja, mint a szeretet.” Ez a szeretet teremtette
a világot, formálta a természetünket. Ez a szeretet megnyilvánul Krisztus
példájában, tanításában, megváltó szenvedésében és halálában. Ez a
dicsőséges feltámadásában igazolódik, amelyet örömmel ünnepelünk a húsvéti
időszak ötven napja alatt. Katolikus közösségünk, amely oly sokrétű és
színes, tegyen tanúságot erről a szeretetről az igazságban.*

*A címlapkép forrása: Unsplash.com*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230403/de445995/attachment.html>