<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">A skandináv püspökök kiállnak a hagyományos szexualitás mellett – A teljes levél</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2023/04/03/skandinav-puspokok-kiallnak-hagyomanyos-szexualitas-mellett-teljes-level-katolikus-egyhaz-szexualitas-transznemuseg/">https://vasarnap.hu/2023/04/03/skandinav-puspokok-kiallnak-hagyomanyos-szexualitas-mellett-teljes-level-katolikus-egyhaz-szexualitas-transznemuseg/</a></div>
                                            </div>
                    <div class="gmail-bottom-entry-post-share">
                        <div class="gmail-wope-social-share">
        
    </div>
                    </div>
                                        <div class="entry-thumb"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2023/04/jacob-bentzinger-OrovnGeyG-A-unsplash-1024x683.jpg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="460" height="307"></div>
                                                    <div class="gmail-cikk-lead">
                    <p></p>
                </div>

                
                <div class="gmail-content">
                                <p align="justify"><strong><a href="https://vasarnap.hu/2023/03/27/skandinav-puspokok-hagyomanyos-szexualitas-mellett-allnak/">Ahogy arról mi is beszámoltunk</a>,
 az öt Skandináv ország, Izland, Svédország, Finnország, Norvégia és 
Dánia püspökei hivatalos levelet tettek közzé, amelyben kiállnak a 
katolikus egyház tanítása mellett a szexualitás kérdésében, és 
védelmezik a „személyiség megtestesült integritását” a transzneműséget 
hirdető ideológiákkal szemben.</strong></p>

<p></p>
<p align="justify">Az alábbiakban közöljük levelüket teljes terjedelemben, magyar fordításban.</p>
<p align="justify"><em>Kedves Testvéreim és Nővéreim! </em></p>
<p align="justify"><em>A Nagyböjt negyven napja arra a negyven napra 
emlékeztet minket, amikor Krisztus a pusztában böjtölt. De ez még nem 
minden: az Üdvtörténetben a negyven napos időszakok Isten munkájának a 
szakaszait jelzik a megváltás felé vezető úton, amelyek egészen a mai 
napig tartanak. Az első ilyen beavatkozásra Noé idején került sor. Látva
 az ember okozta pusztítást, az Úr tisztító keresztségnek vetette alá a 
földet. „Negyven napig ömlött az eső a földre”. Az eredmény egy új 
kezdet volt.</em></p>
<p align="justify"><em>Amikor Noé és a családja kilépett a megtisztított
 világba, Isten megkötötte az első szövetségét minden élőlénnyel: 
megígérte, hogy többet nem pusztítja el a világot özönvíz által. Az 
emberiségtől igazságosságot kért: tiszteljék az Istent, építsenek békét,
 és népesítsék be a földet. Arra hívott minket, hogy áldottan éljük az 
életünket a földön, és megtaláljuk az örömöt másokban. A lehetőségeink 
csodálatosak, amíg nem felejtjük el, hogy kik vagyunk: „Isten saját 
képmására teremtette az embert”. Arra hívott minket, hogy felismerjük 
ezt a képet az életünkkel kapcsolatos döntéseinkben. Megerősítve ezt a 
szövetséget, az Úr jelet rajzolt az égre: „Szivárványt helyezek a 
felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha 
összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a 
felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és 
köztetek, meg minden élőlény és test között.”</em></p>
<p align="justify"><em>Ezt, a szövetség jelét, a szivárványt napjainkban
 egyszerre politikai és kulturális mozgalom szimbólumaként tartják 
számon. Ami nemes ennek a mozgalomnak a törekvéseiben, azt elismerjük. 
Amennyiben minden emberi lény méltóságáról és láthatóság utáni 
vágyakozásáról szólnak, osztozunk bennük. Az Egyház elítéli az 
igazságtalan megkülönböztetés minden formáját, alapuljon az nemi 
identitáson vagy szexuális irányultságon. Kijelentjük azonban, hogy nem 
értünk egyet azzal, amikor a mozgalom az emberi természet olyan 
szemléletét terjeszti elő, amely messzire vezet a személyiség 
megtestesült integritásától, mintha a biológiai nem a véletlen műve 
lenne. És fellépünk ellene, amikor egy ilyen nézőpontot úgy 
kényszerítenek rá a gyermekekre, mintha nem egy merész hipotézis, hanem 
egy bizonyított igazság lenne, amelyet a kiskorúakra az önrendelkezés 
olyan súlyos terheként rónak, amelyre még nem állnak készen. Érdekes: a 
mi intenzíven testtudatos társadalmunk valójában félvállról veszi a 
testet, nem hajlandó azt az identitás szempontjából jelentősnek 
tekinteni és azt feltételezi, hogy az egyetlen énkép, amely számít, az 
az, amelyet a szubjektív önérzékelés hoz létre, amivel saját képünkre 
formájuk magunkat.</em></p>
<p align="justify"><em>Amikor azt valljuk, hogy Isten a saját képére 
teremtett minket, ez a kép nem csak a lélekre utal. Rejtélyes módon a 
testben is ott gyökerezik. Nekünk, keresztényeknek a test a személyiség 
velejárója: hiszünk a test feltámadásában. Természetesen mindannyian 
változunk. Elképzelni sem tudjuk, hogy az örökkévalóságban hogyan fog 
kinézni a testünk. Mi azonban a bibliai autoritás és a hagyomány 
megalapozottsága alapján hisszük, hogy az elme, a lélek és a test 
egysége örökké tart. Az örökkévalóságban felismerhetőek leszünk 
olyannak, amilyenek most vagyunk, de a konfliktusok, amelyek még mindig 
akadályozzák valódi énünk harmonikus kibontakozását, megoldódnak.</em></p>
<p align="justify"><em>„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok”. Szent 
Pálnak meg kellett küzdenie önmagával, hogy valódi hittel tegye meg ezt a
 kijelentést. Nekünk is elég gyakran kell ezt tennünk. Tudatában vagyunk
 mindannak, amik nem vagyunk; olyan ajándékokra összpontosítunk, 
amelyeket nem kaptunk meg, a ragaszkodás vagy a megerősítés hiányzik az 
életünkből. Ezek a dolgok elszomorítanak bennünket. Szeretnénk pótolni 
őket. Néha ez észszerű. Gyakran hiábavaló. Az önelfogadáshoz vezető út a
 valóságos dolgokkal való foglalkozáson keresztül vezet. Az életünk 
valósága magába foglalja az ellentmondásainkat és a sebeinket. A Biblia 
és a szentek élete megmutatja, hogy a sebeink a kegyelem által önmagunk 
és mások gyógyulásának forrásaivá válhatnak.</em></p>
<p align="justify"><em>Isten képmása az emberi természetben a férfi és a
 nő komplementaritásában nyilvánul meg. A férfi és a nő egymásnak 
teremtetett: a termékenység parancsa ettől a kölcsönösségtől függ, amely
 a házasságban megszentelődik. A Szentírásban a férfi és a nő házassága 
azzá a képpé válik, amely Isten emberrel való kapcsolatát mutatja, amely
 a történet végén, a Bárány menyegzőjén fog végleg beteljesedni. Ez nem 
azt jelenti, hogy ez az egyesülés számunkra könnyű vagy fájdalommentes. 
Egyesek számára ez lehetetlen megoldásnak tűnik. Sőt, a férfias és a 
nőies tulajdonságok integrálása önmagunkba is nehéz lehet. Az Egyház ezt
 felismeri, és szeretné átölelni és vigasztalni mindazokat, akik 
nehézséget tapasztalnak.</em></p>
<p align="justify"><em>Az Önök püspökeiként hangsúlyozzuk: itt vagyunk 
mindenkiért, hogy mindenkit elkísérjünk az útján. A szeretet utáni 
vágyakozás és a szexuális kiteljesedés megtalálása közvetlenül érinti az
 embereket. Ezen a területen sebezhetőek vagyunk. A kiteljesedés felé 
vezető úton türelemre, minden egyes lépésnél pedig örömre van szükség. 
Hatalmas lépést jelent például a promiszkuitásból való eljutás a 
hűségig, függetlenül attól, hogy a hűséges kapcsolat teljes mértékben 
megfelel-e a szentséggel megáldott házassági kötelék objektív rendjének.
 Minden tisztességre való törekvés tiszteletreméltó, bátorítást érdemel.
 A bölcsességben és az erényben való növekedés organikus – fokozatosan 
történik. Ugyanakkor a növekedésnek, hogy eredményes legyen, egy cél 
felé kell haladnia. A mi küldetésünk és feladatunk püspökként az, hogy 
Krisztus parancsainak békés, életet adó, kezdetben keskeny, de előre 
haladva egyre szélesedő útja felé vezessünk. Cserben hagynánk mindenkit,
 ha ennél kevesebbet tennénk. Nem arra lettünk rendelve, hogy a saját 
kis elképzeléseinket hirdessük.</em></p>
<p align="justify"><em>Az Egyházban mindenki számára van hely. Egy ősi 
szöveg szerint az egyház „Isten emberiségre ereszkedő irgalma”. Ez az 
irgalom senkit nem zár ki. De ez egyben magas követelményeket is 
támaszt. Ezt az eszményt a parancsolatok fogalmazzák meg, amelyek 
segítenek kinőni a túl szűkre szabott énképünkből. Arra vagyunk 
hivatottak, hogy új nőkké és férfiakká váljunk. Mindannyiunkban vannak 
olyan káoszelemek, amelyeket rendezni kell. A szentségi közösség 
feltételezi a Krisztus vérében megpecsételt szövetség feltételeinek 
következetesen megélt elfogadását. Előfordulhat, hogy a körülmények 
miatt egy katolikus egy bizonyos időre képtelen a szentségekhez való 
járuláshoz, de ettől nem szűnik meg az Egyház tagjának lenni. A hitben 
átélt belső száműzetés megtapasztalása a hovatartozás mélyebb érzéséhez 
vezethet. A száműzöttek gyakran így tűnnek fel a Szentírásban. 
Mindannyiunknak a kivonulás, az exodus útjára kell lépnie, de nem 
vagyunk egyedül.</em></p>
<p align="justify"><em>A megpróbáltatások idején is Isten első 
szövetségének jele vesz körül bennünket. Arra hív, hogy keressük a 
létezésünk értelmét, de ne a szivárvány fényeinek darabkáiban, hanem a 
teljes, pompás spektrum isteni forrásában, és arra szólít, hogy Istenhez
 hasonlóvá váljunk. Krisztus tanítványaiként, Isten képmására teremtve 
nem értékelhetjük a szivárvány jelét kevesebbre, mint a Teremtő és a 
teremtmény közötti éltető szerződésre. Isten megajándékozott „értékes és
 nagy ígéretekkel”, „hogy általuk részeseivé legyetek az isteni 
természetnek”. Isten képmása, amely a lényünkre van formázva, a 
Krisztusban való megszentelődésre hív. Minden egyéb értelmezése az 
emberi vágyakozásnak, amely ennél alacsonyabbra teszi a mércét, 
keresztény szempontból nem megfelelő.</em></p>
<p align="justify"><em>Az arról alkotott elképzelések, hogy mit jelent 
embernek, és így szexuális lénynek lenni, változóban vannak. Amit ma 
természetesnek veszünk, holnap már lehet, hogy elutasítjuk. Bárki, aki 
sokat tesz fel a mulandó elméletekre, szörnyű sérülést kockáztat. Mély 
gyökerekre van szükségünk. Igyekezzünk magunkévá tenni a keresztény 
tanítás alapelveit, miközben barátsággal és tisztelettel fordulunk azok 
felé, akik idegenkednek tőlük. Tartozunk annyival az Úrnak, magunknak és
 a világnak, hogy számot adjunk arról, hogy miben hiszünk, és hogy miért
 hisszük, hogy ez igaz.</em></p>
<p align="justify"><em>Sokakat zavarba ejt a szexualitásról szóló 
hagyományos keresztény tanítás. Az ilyeneknek baráti tanácsokat tudunk 
ajánlani. Először is: próbálja megismerni Krisztus hívását és ígéretét, 
jobban megérteni Őt a Szentíráson és az imán, valamint a liturgián és az
 Egyház teljes tanításának tanulmányozásán keresztül, ne csak 
innen-onnan összeszedett részletek által. Vegyen részt az Egyház 
életében. Azoknak a kérdéseknek a horizontja, amelyekkel elindul, így 
kitágul, ahogyan az elméje és a szíve is. Másodszor, vegyük figyelembe a
 szexualitásról szóló tisztán világi diskurzus korlátait – ezt bővíteni,
 gazdagítani kell. Megfelelő kifejezésekre van szükségünk ahhoz, hogy 
beszélhessünk ezekről a fontos dolgokról. Értékes hozzájárulással tudunk
 szolgálni, ha az Isten tervében jelenlévő szexualitás szentségi 
természetét visszaállítjuk, a keresztény tisztaság szépségét és a 
barátság örömét, amely bebizonyítja, hogy a nagyszerű, felszabadító 
intimitás a nem szexuális természetű kapcsolatokban is fellelhető.</em></p>
<p align="justify"><em>Az Egyház tanításának lényege nem a szeretet 
korlátozása, hanem annak lehetővé tétele. A Katolikus Egyház 1992-es 
Katekizmusa a prológus végén megismétli az 1566-os Római Katekizmus egy 
részletét: „Ez ugyanis az a kiválóbb út, melyet (…) az Apostol mutatott,
 amikor egész tanításának és nevelésének módját a soha el nem múlik 
szeretethez kötötte. Ugyanis akár a hit, akár a remény, akár a cselekvés
 tárgyául adunk elő valamit, mindig úgy kell a mi Urunk szeretetének 
érvényesülnie benne, hogy bárki fölfoghassa: a tökéletes keresztény 
erény bármely cselekedete nem máshonnan ered, mint a szeretetből, és 
nincs más célja, mint a szeretet.” Ez a szeretet teremtette a világot, 
formálta a természetünket. Ez a szeretet megnyilvánul Krisztus 
példájában, tanításában, megváltó szenvedésében és halálában. Ez a 
dicsőséges feltámadásában igazolódik, amelyet örömmel ünnepelünk a 
húsvéti időszak ötven napja alatt. Katolikus közösségünk, amely oly 
sokrétű és színes, tegyen tanúságot erről a szeretetről az igazságban.</em></p>
<p align="justify"><em>A címlapkép forrása: Unsplash.com</em></p></div>

</div>