[Grem] Alfred Hitchcock katolicizmusa

2023. Ápr. 1., Szo, 18:50:36 CEST

 A hitében jártas ember: Alfred Hitchcock katolicizmusa
https://katolikus.ma/a-hiteben-jartas-ember-alfred-hitchcock-katolicizmusa/
Alfred Hitchcock brit filmrendező egy régi mozi (filmkamera) mellett áll a
párizsi Cinémathèque Française-ben 1960. május 28-án. (Fotó: AFP a Getty
Images-en keresztül)

*Alfred Hitchcock katolikusnak született, nevelkedett, és egész életében
gyakorolta katolikus vallását.*

Alfred Hitchcock több mint 40 évvel ezelőtt, 1980. április 29-én halt meg.
És több, mint 100 év telt el azóta, hogy 1920-ban elkezdett dolgozni a
filmiparban.

Hitchcock pályafutása és élete Viktória királynő uralkodása idején
kezdődött és Jimmy Carter elnökségének idején ért véget, Londontól
Hollywoodig ívelt, amelynek során a némafilmek címrajzolójából a világ
egyik leghíresebb filmrendezőjévé vált. Első filmje a némafilmes *13-as
szám* (Number 13, 1922) volt, utolsó rendezése a jóval zajosabb *Családi
összeesküvés* (Family Plot, 1976).

Halála után igen sötét portrét festettek az angol Hitchcockról, akit
zseniális, bár hidegvérű rendezőnek tekintettek: azoknak a színészeknek,
akik szerencsétlenségükre kiváltották nemtetszését, mindenféle
megaláztatásokat kellett elviselniük. Állítólag a rendező viszonya a
színészekkel a legtöbbjük esetében távolságtartó, néhányukkal pedig
túlzottan is irányító volt. Bár számos művész és technikus dolgozott
mellette hosszú ideig, állításuk szerint soha nem adta meg egyiküknek sem a
megérdemelt elismerést, amiért hozzájárultak a Hitchcock „márka”
megteremtéséhez. Sokan – filmes kollégák és kritikusok egyaránt – csodálták
a munkásságát, de kevesen voltak azok, vagy talán senki sem, akik igazán
ismerték volna, és úgy tűnik, még kevesebben szerették.

A Hitchcockról a közelmúltban készült filmes portrék csak megerősítették
ezt a képet a közvéleményben. Ezek szerint Hitchcock ugyanolyan vészjósló
volt, mint az életművének témája; a közönség manipulációját a védjegyének
tekinthető, akasztófahumorral fűszerezett rémisztgetésekkel ma már
érzéketlennek és ízléstelennek tartják.

Végső soron Hitchcocknak, az embernek a talánya a filmjeiben szereplő
lehetséges nyomok sokaságában rejlik, amelyeket a jövő nemzedékei
vizsgálhatnak. Azonban a legérdekesebb mind közül Hitchcock
katolicizmusának rejtélye.

Mint ismeretes, Hitchcock katolikusnak született és így is nevelkedett.
Katolicizmusára nagy hatással voltak ír felmenői, és tovább mélyítették azt
a londoni jezsuiták, akik tanították. Menyasszonya, Alma közvetlenül
1926-os házasságkötésük előtt tért át a hitre; egyetlen gyermeküket,
Patriciát katolikusnak nevelték. A családot gyakran látták vasárnaponként a
Beverly Hills-i Jó Pásztor templomban. Ezen túlmenően Hitchcock hite
nagyrészt rejtély marad.

Az évek során egyesek megpróbálták Hitchcock katolicizmusát a műveiben
feldolgozott eltorzult, ferde témák forrásaként feltüntetni. A
filmkritikusok a bűntudat és a félelem visszatérő filmes motívumait
katolikus érzékenységére vezették vissza, még akkor is, ha a tájékozott
néző számára ezek kezelése inkább janzenistának[1]
<https://katolikus.ma/a-hiteben-jartas-ember-alfred-hitchcock-katolicizmusa/#_ftn1>,
semmint katolikusnak tűnik. Hitchcock filmes univerzuma valójában nem
felismerhetően keresztény. Ebben a két démon – a félelem és a bűntudat –
által uralt celluloidvilágban ugyanis alig van megváltás. A legtöbb esetben
hősei hamis vád súlya alatt, a lelepleződéstől rettegve élnek, vagy
valamilyen sötét titkot rejtegetnek, amely minden lépésüket korlátozza,
sorsukat pedig olyan látható és láthatatlan lények irányítják, amelyekből
hiányzik az együttérzés, és akiknek ítélete kemény. Hitchcock művei az
emberiség katolikus látásmódjának legfeljebb a felét ábrázolják: a bukott
felét.

A  hitchcocki filmvilágnak egy másik vonatkozása az, hogy ez az univerzum
tele van trükkökkel és szemfényvesztéssel: a dolgok, emberek, helyek sosem
egészen azok, aminek látszanak. Ha ez így van a filmjeiben, akkor még
inkább így van a filmvásznon kívüli életében, ami a hitét illeti.

Hitchcock egész életében gyakorló katolikus volt. Soha nem mondott semmit
az egyház ellen; nagyritkán megeresztett egy viccet, de sosem olyat, ami
nyilvános botrányt okozott volna. A londoni Mária Szeplőtelen Szíve
templomban (Brompton Oratory) házasodott meg 1926-ban, de csak azután, hogy
Alma hitoktatáson vett részt és elsajátította a teljes katolikus hittant.
Katolikusan nevelték egyetlen gyermeküket, Patriciát, aki később egyházi
házasságot kötött, majd gyermekeit is katolikusan nevelte. Vannak kevésbé
ismert, de sokatmondó tények is: például az 1920-as évek elején, első
Anglián kívüli útja során, amikor Párizsba, az akkoriban a dekadencia
szinonimájaként ismert városba utazott, az angol fiatalembernek megérkezése
után az első dolga az volt, hogy részt vegyen egy hajnali misén.

A Hitchcock-filmekben a „MacGuffin” (a film cselekményét továbblendítő,
megszerzendő tárgy, motiváló tényező) egy „vörös hering” [2]
<https://katolikus.ma/a-hiteben-jartas-ember-alfred-hitchcock-katolicizmusa/#_ftn2>
(a nézőt félrevezető információ vagy tény), egy hamis szag, délibáb,
amelyet a nézők kergethetnek; lehet, hogy nem ő találta ki ezt a fogalmat,
de azt nyugodtan állíthatjuk, hogy ő népszerűsítette a mozilátogatók
körében. Alfred Hitchcock imádta az embereket zsákutcába vezetni, majd
otthagyni őket – lehetőleg úgy, hogy sikoltozzanak és az egyik irányba
nézzenek, miközben valami az ellenkező irányból közeledik feléjük. Vajon az
illúziónak ebben a begyakorolt művészetében rejlik a kulcs Hitchcock
hitének rejtélyéhez?

Hitchcock zárkózott ember volt, és egész életében oltalmazta a hitét a
világ állandóan kíváncsiskodó szemei elől. Ami ennél több volt, mint egyik
zseniális „MacGuffinja”, annak rejtve kellett maradnia, „off-screen”, a
filmvásznon kívül. De, mint a legjobb filmekben, ez is csak az utolsó
tekercsig.

Mark Henninger atya, egy jezsuita pap, aki ismerte Hitchcockot élete végén,
2012-ben megjelentetett egy cikket, amelyben azt vetette fel, hogy
Hitchcock valamiféle végső békét talált élethosszig tartó hitében. A pap
elmeséli, hogy a rendező utolsó éveiben a Hitchcock család otthonában
rendszeresen tartottak szentmisét. Még beszédesebb, hogy egy ilyen
alkalommal a pap felfigyelt arra, hogy Alfred Hitchcock, a szemfényvesztés
nagyon is nyilvános mestere, a szentáldozáskor titokban könnyezett.

*Írta: K.V. Turley <https://www.ncregister.com/author/k-v-turley>*
*Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin*
Forrás: ncregister.com
<https://www.ncregister.com/blog/the-man-who-knew-his-faith-the-catholicism-of-alfred-hitchcock>
------------------------------

[1]
<https://katolikus.ma/a-hiteben-jartas-ember-alfred-hitchcock-katolicizmusa/#_ftnref1>
Janzenizmus: Katolikus mozgalom a 17–18. században, amely szerint az ember
eredendően bűnös, és képtelen a jóra. Forrás: Wikiszótár.hu (Ford. megj.)

[2]
<https://katolikus.ma/a-hiteben-jartas-ember-alfred-hitchcock-katolicizmusa/#_ftnref2>
A MacGuffin és a vörös hering is dramaturgiai eszköz, ám míg az előbbi
mozgásba lendíti a cselekményt, addig utóbbi funkciója az, hogy megzavarja
azt, mellékvágányra terelve a szereplőket. Forrás: Filmtekercs.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20230401/a5f55e73/attachment.html>