[Grem] Interjú Barsi Balázs atyával (2022. április / Képmás újság)

[Emoke Greschik]

 „Csak a megrendült keresztény és az elborzadt ateista hiteles” – Interjú
Barsi Balázs atyával
Szám Kati <https://kepmas.hu/hu/szam-kati-0>
2022. 08. 26.
https://kepmas.hu/hu/csak-megrendult-kereszteny-es-az-elborzadt-ateista-hiteles-interju-barsi-balazs-atyaval?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=971082-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20902%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20902
<https://kepmas.hu/#copy_link>
<https://kepmas.hu/#copy_link> <https://kepmas.hu/#email>
<https://kepmas.hu/#email> <https://kepmas.hu/#facebook>
<https://kepmas.hu/#facebook> <https://kepmas.hu/#facebook_messenger>
<https://kepmas.hu/#facebook_messenger> <https://kepmas.hu/#linkedin>
<https://kepmas.hu/#linkedin> <https://kepmas.hu/#pinterest>

*Ahogy a reggeli ködös szerpentinen autózunk Szécsény felé, az évtizedekkel
ezelőtti vizsgaidőszakok vasárnapi jegyzetbizniszei jutnak eszembe, amelyek
után bementünk a Ferenciek terén az esti misére. Mert Barsi Balázs
misézett. (Azt hiszem, sokkal inkább szeretnék megfelelni az akkori
egyetemistának ezzel az interjúval, mint az olvasottságot szem előtt tartó
főszerkesztőnek. Ezért hát előre is elnézést kell kérnem, ha kevésbé
magazinos a megszokottnál.) Az út láthatatlan végén mesebeli ferences
kolostor vár minket, csend fölé ívelt falakkal, parányi, zárt belső udvarán
kúttal, a kerengő üvege mögött termő citromfával. És egy másik udvar, amely
erdőre, patakra, tóra, dombra nyílik, és ahonnan tiszta időben a Tátra is
látszik. Ez a két udvar a szigorú elkülönülés és a határtalan nyitottság
szimbóluma is lehetne, és a Balázs atyával való beszélgetésben is ott
feszül.*
[image: Barsi Balázs atya]
Kép: Emmer László

*– Ön szerint Isten mindannyiunkat ugyanúgy szólít meg? Van, akit a
teológiai felismerések visznek közelebb hozzá, van, akit például a
természetben való elmélkedés, van, akit egy csodás esemény, megint mást
esetleg a tapasztalati tények. *
– A hittan, a teológia alapjainak elsajátítása megkerülhetetlen a
Krisztusba vetett hithez. Tudnom kell, kinek hiszek, hogy Krisztus
valóságos ember és valóságos Isten, az Atya Egyszülöttje, enélkül kevésnek
bizonyul a vallási érzés. Sok tanító és gyógyító van, de Krisztusnak
egyetlen olyan gyógyítása nincs, ami ne az Istennel való kapcsolatról
szólna. A gyógyítás túl kevés. *Lázár*t is azért támasztja fel, hogy
megérhesse az Ő föltámadását. A tudomány is fontos felfedezéseket tesz. Az
„énem” nem az atomokból jött elő. Örülök, hogy *Freund Tamás*, a Magyar
Tudományos Akadémia elnöke is kimondta, hogy a lélek, a személy nem az agy
szellemi terméke. Viszont az én csak a te viszonylatában értelmezhető.
Ebből következik, hogy a fogantatás pillanatában Isten a nemlétből
szólította elő az énemet.

*– A teológus és a pap törekvése a megismerésre és a megértett, megtalált
törvények megosztására párhuzamba állítható a tudós hivatásával. Melyik a
könnyebb, megtalálni és megérteni, vagy átadni azt, akár egészen populáris,
érthető formában? *
– Mind a kettő nehéz, de azért a hasonlat annyiban nem működik, hogy aki
meg van keresztelve és vallja, hogy Jézus Isten fia, emberré lett, meghalt
a bűneinkért és feltámadt, valamint elfogadja az Anyaszentegyházat mint az
ő titokzatos testét, az lényegében mindent tud, ha nem is kifejezett
tudással. A hit alapelemeinek értelemmel történő elfogadása a teológiát nem
végzett ember számára is magába foglalja a hit gazdagságát. *Szent János*
szerint, aki megkapta a kenetet, vagyis a Szentlelket, annak a hittant nem
úgy kell tanítani, mint a gyereket a fizikára, akinek fogalma sincs például
az elektromosságról, mert ha az ember egzisztenciálisan elfogadja
Krisztust, bennefoglalva megtalálhatja a hit minden igazságát. Jó látni
predikáció alatt, hogy a hallgatóknak itt-ott felcsillan a szeme: „Istenem,
hát ezt én is tudtam, csak nem fogalmaztam így meg!” Ugyanakkor, aki
prédikál, annak ma azt is szem előtt kell tartania, hogy a nyugati
civilizációban olyan rombolást végeztek, amely elérte emberségünk
legmélyét. Ezért nem beszélhetek úgy, mintha a hallgatóság nem lenne
megmérgezve, hisz én magam is meg vagyok mérgezve. Le kell ásni a
gyökerekig. Ma gyökérkezelés kell. Ez okoz nehézséget.

Már két vasárnapon idéztem* Camus*-t, az ateista filozófust: „Az ember, ha
bemegy a templomba, akkor egy olyan szót vár, amely a problémáinak a
gyökerét érinti.” Zseniális! A sok problémának szerinte egyetlen gyökere
van. Én ezt a gyökeret nevezem szabad, szeretni képes emberi személynek. A
baj pedig ott lehet, ha a személy elszakad Teremtőjétől, a többi embertől,
és önközpontú lesz.

*– Ha a tehetséges művész megfogalmazza a transzcendens hiányt, olykor
többet ad az Isten-élmény középszerű megfogalmazásánál? *
– Igen. *Kertész Imre* szerint a mai emberiség transzcendens árvaságban él.
A művész érzékeny ember, aki a létezést is mélyebben érzi. *Sartre Az undor*ban
azt írja, hogy tíz éve küzd azért, hogy ateista legyen, most viszont, hogy
a parkban járt, rádöbbent, hogy a dolgok között semmiféle összefüggés
nincs. Ezt nevezzük relativizmusnak. Csakhogy logikai hiba azt tenni
abszolút állítássá, hogy minden relatív. Sartre azt mondja: ekkor undort
éreztem. Ez a becsületes!

Aki ateista, és azzal henceg, az nem igazán ateista. Ahogy az a keresztény
sem hiteles, aki henceg a hitével, mert azt hiszi, emiatt felsőbbrendű. A
megrendült keresztény és az ateizmusától megborzadt ateista hiteles ember.

A nagy művészek nagy gondolkodók is, ahogy *Pilinszky* is nagy filozófus.
Ahogy *Bossuet* vagy *Prohászka* prédikációi igenis művésziek a
nyelvezetükben. Igazság, jóság, szentség – jó, ha ezek az embert egyszerre
érintik meg. Olvassunk, de ne akármit, sem a civil, sem az egyházi
irodalomból! Amibe beleszagolok, és érzem, hogy egy olcsó ideológiát akar
eladni, azt leteszem. De ha valaki más értékrendszer erőterében
gondolkodik, és nem emberellenes, nem bűn átvenni tőle dolgokat. A vallásos
irodalomban is vannak giccsek, olyanok, amivel begyújtok a kályhába. Most
viszont *Tolsztoj Szergij atya* című regényét elemzem a novíciusoknak,
hihetetlen mélységekben keresi, hogy mi mozgat egy emberi lelket. És
azért *Szent
Ágoston*t egy nem hívőnek is illik elolvasnia. Főleg, ha európai, vagy ha
afrikai – mert Szent Ágoston afrikai volt… vagy ha érdeklik az emberiség
mély kérdései.
Kép
[image: Barsi Balázs atya]
Kép: Jónás Jácint

*– Honnan tudhatjuk biztosan, hogy valami nem emberellenes? *
– *Newman bíboros* csodálatos művét most *Somogyi György* fordítja. Ő azt
írja, hogy a XIX. században a lelkiismeret működését az ember előrelátó,
sunyi önzésével tévesztették össze, például, ha nekem nem tetszik, hogy nem
lehet leváltani a feleséget, akkor átmegyek egy olyan gyülekezetbe,
amelyben ez meg van engedve. Pedig a lelkiismeret nem előrelátó önzés.

A XX. században azonban már magát a lelkiismeretet tagadták. *Freud*
szerint a lelkiismeret nem más, mint egy „superego”, belénk nevelt erkölcsi
„felettes én”.

Amikor a II. Vatikáni Zsinat megerősítette a lelkiismereti szabadságot, nem
a lelkiismeret eltorzított formájára gondoltak. Nem kell újra föltalálni,
hogy mi az ember és a lekiismeret. Amikor például a középkori szerzetesek a
pogány szerzők műveit másolták, azért értették meg, mert azokban is
működött a lelkiismeret. A lelkiismeret ugyanis nem én vagyok, az fölöttem
van és rajtam kívül van, Krisztus bennünk lévő velünk született hangja.
Ezért, ha valaki abszolút más vallásban él és más világnézetet vall, de
hallgat erre a hangra, akkor tudok vele párbeszédet folytatni. Sajnos van
olyan keresztény, aki már elrongálta a lelkiismeretét, bár tartja az
egyházi ünnepeket és szokásokat. De olykor vele is előfordulhat, hogy egy
olyan nap után, amikor mindig a saját igazát hangoztatta, amikor a
munkatársaival ordított, a feleségét, a gyerekét lehurrogta, éjszaka mégis
megszólal ez a hang: „Ugye, tudod, hogy hazudsz?”

*– Európában mi a keresztény megmaradás útja? Egy erős elit mag, vagy a
kapuk szélesre tárása, hogy jöjjön mindenki, hogy legyen kikből kiválnia az
elit magnak? *
– Alapjában véve újra fel kell fedezni, mi az Egyház. Newman azért lépett a
katolikus egyházba, mert azt vette észre, hogy az első 500 év keresztény
hite, amely sokszor csak csírájában rejtőzött, később a katolikus egyházban
kifejezett tanítás lett, tehát az Egyház isteni vezetés alatt állt. Az
eretnekek mindig mást mondtak és egymásnak is ellentmondtak, a katolikus
egyház pedig lényegében ugyanazt hirdette.
Nincs jobb törekvés, mint az emberiség egységének építése, de a mai
globalista ideológiától meg kell szabadulnia az emberiségnek. Mi legyen az
egység alapja? Egy elv? Akkor csak elvtársak leszünk. Közös gazdaság? De
akkor ki irányítja ezt a gazdaságot? A legmélyebb egységet Krisztus ajánlja
föl ma is azzal, hogy ha benne hiszünk, az isteni természet részesei
leszünk. Isten gyermekei. Ezzel tud segíteni az Egyház a mai világnak. Az
igazi katolikus nem zár ki senkit. Először mintha kizárna, hiszen mást nem
fogad el Krisztussal kapcsolatban, csak amit ő magáról mondott, amit a
zsinatok mondanak. Erről nem lehet fecsegni, mint ahogy arról sem, hogy az
apámnak és anyámnak a fia vagyok. De ha komolyan veszem, hogy az Isten
emberré lett, akkor ez a „mindenki mást kizárok” gondolat megnyílik, mert
mindenki a lehetőségbeli testvérem lesz. Az európai Egyház meg fog
tisztulni, már tisztul is. Nem megoldás, hogy mindent állítsunk vissza úgy,
amint tegnap volt. Ez nem örökségátadás, hanem butaság. Az igazi tradíció
az, amikor az örökkévalót veszi át egyik nemzedék a másiktól, nem csupán a
tegnapit. Persze lehet, hogy a tegnapiban jobban megmutatkozott az, ami
örökkévaló, és a mostani inkább elfedi. Nem bizonyos egyházi köröknek kell
politikailag győzni, hanem a mélybe leszállva megújulni. Amikor egy egyházi
kör győz a többi felett, máris megbukott. A megújulást a szenvedő modern
teológus és hívő hozza el, aki szeretné őrizni azt, amit Krisztus nekünk
adott.
Kép
[image: Barsi Balázs atya]
Kép: Jónás Jácint

*Látogatásunk után pár nappal kitört az ukrajnai háború. Nem lehet szót sem
ejteni a közelben tomboló borzalomról, ezért felhívtam Balázs atyát, hiszen
mindannyiunknak elkél a jótanács. *

*– Mit lehet és kell tenni, amikor a hétköznapi, békés, emberi gondokkal és
sokszor közéleti vitákkal terhelt életünkbe berobban egy igazi történelmi
katasztrófa? *
– Imádkozni és a szenvedők segítségére sietni. Az egyik Magnificat
antiphonával kiáltok Istenhez: „Tiéd a hatalom, tiéd az ország Uram, te
állasz minden nemzetek fölött, adj békét Urunk a mi napjainkban!”
Körülöttem érezhetően rend van. Napirend, csönd, munka, pihenés, békesség,
feladatok. De a háború ténye azt mutatja, hogy az élhető emberi rend mögött
óriási rendetlenség, őskáosz rejtőzik, amely elnyeléssel fenyegeti csöndes,
szép napjainkat.

Ami most történik, az az általunk kialakított káoszban történik, amelyben
nem isteni rend van.

Nem úgy kell élnünk, hogy csupán a saját magunk erejéből kialakított rendre
hagyatkozunk. Persze, realistának kell lennünk, ki kell alakítanunk egy
élhető rendet, ez kötelességünk is, ám észlelnünk kell, hogy mögötte az
őskáosz fenyeget. Vannak, akik úgy védekeznek ez ellen, hogy belevetik
magukat és emberségüket az őskáoszba. Mások, akik békeidőben is sejtik az
őskáoszt, a felületen maradva tombolva szórakoznak, a hétköznapiság és a
szürkeség orgiájába menekülnek. Az állatként leselkedő zűrzavar oka, hogy
felszámoltuk a Teremtő Istennel való kapcsolatunkat. Ezekben az órákban
egészen Istenbe akarok kapaszkodni, ahogy senki másba nem kapaszkodhatom,
úgy, ahogy halálom óráján szeretnék majd Istenbe kapaszkodni, mert a vele
való kapcsolatot nem érinti a halál. Jeremiás siralmai hangzanak a bombázás
szirénái mögött: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz,
Istenedhez!” Európa, Európa, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!

*Ez a cikk a Képmás magazin 2022. áprilisi számában jelent meg. A Képmás
magazinra előfizethet itt>> <https://kepmas.hu/elofizetes>*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220922/cdaf27c8/attachment.html>